Part, Par.
1 1, 2 | közelített a lovaghoz; azonban amint a hely színére ért, s az
2 1, 2 | neheztelését észre sem vevé, amint a völgybe lejtett, áthatottá,
3 1, 3 | miért nem veszi Sárát nőül? Amint hallám, atyám óhajtja e
4 1, 5 | eltöri, hogy az étekfogó, amint a tált hordozza, a legszebb
5 1, 6 | középtermetű lányt; úgy pedig, amint most két ágra fonva s a
6 1, 10| hozzánk jött, hogy künn tágas. Amint nektek mérnek, úgy mérj
7 1, 12| nyugodtabban érzé magát, amint a kocsitól messzebb távozott.~-
8 1, 13| gyöngyházból kirakott tokot, de amint a kapcsokban tartotta kezét,
9 1, 13| kapcsokban tartotta kezét, s amint megtekintésre Juditnak átnyújtá,
10 1, 14| zokogott a meggyaláztatáson, s amint sűrűn folytak könnyei, fölment
11 1, 15| csillapító erővel bírt. Amint ruháin az apró rücsköket
12 1, 15| homlokának redői is oszlottak, amint a tiszta fehér, flamandi
13 1, 15| testében.~- Istrázsa lehet, amint a sötétből vettem észre,
14 1, 15| prémes ember? - kiáltá, amint az ajtó nyílt.~- Eljött,
15 2, 7 | egészen át volt hatva, de amint arcát elfordította, hogy
16 2, 7 | fiam, anyádhoz búcsúzni.~Amint az apa fia fölött kiterjeszté
17 3, 2 | utat nyitni.~Öltözetlenül, amint volt, asztalhoz ült tehát,
18 3, 5 | egész történet úgy folyt le, amint elmondtad.~- Miért ne esküdném?
19 3, 6 | minden tartozékaival, úgy, amint a nőrablás előtt bírta;
20 3, 7 | közt találtam és hagyám el. Amint pedig a faluból kiértem,
21 3, 8 | vadabb öröm tört ki arcán, amint öregbedett vesztesége. Nem
22 3, 8 | Ágnes kezei reszkettek, amint a sorokon végighaladt.~Móric
23 3, 8 | szekrénybe legyenek zárva.~Ágnes amint az olvasást bevégezte, összefogá
24 3, 10| száraz, görcsös ujjait, s amint a díványon összefogott kézzel
25 3, 14| Mikes János uramnak is, amint én ítélek a dolog felől,
26 3, 21| iszonyodnék! S miért iramlott, amint közelítettem? Miért vetett
27 3, 21| szólt Haller karját nyújtva.~Amint pedig az ajtóhoz értek,
28 3, 22| hangulata!~De mégsem más.~Amint közeledett ahhoz a ponthoz,
|