Part, Par.
1 1, 1 | elvitte, fejnógatva sóhajtá: - Leányom, leányom! Te naponként egy-egy
2 1, 1 | fejnógatva sóhajtá: - Leányom, leányom! Te naponként egy-egy szeget
3 1, 4 | Nőj egy kissé hamarább, leányom, hogy hazatérésedkor egyenesen
4 1, 5 | tanulhatna Sára, az én hígeszű leányom, a derék szebeni káplánnak -
5 2, 9 | kenyéren. Hallja-e már? Az én leányom után hiába nyújtózkodik
6 2, 9 | nekem szemétre vetni való leányom. Értette-e? Hozzák tüstént
7 2, 12| csakugyan erővel hoztak, leányom, ide? - kérdé Rákóczi szokatlan
8 2, 12| volna.~- Mi az ők büntetése leányom sorsához képest! Nevén és
9 2, 12| korban levő özvegy volt.~- Leányom kezét - szólt köszöngetve
10 3, 3 | próbáld fel a fejéket, kedves leányom! - mondá nála egészen új
11 3, 3 | Gazdag menyasszony vagy, leányom. Ha az apait, anyait mind
12 3, 3 | gyermekeit! Gazdag vagy, leányom! Igen jól áll fürteiden
13 3, 3 | rettegett ezen ékszertől.~- Leányom, te nagyon szenvedsz! -
14 3, 10| Örvendetes újságokat hoztak, leányom, Meggyesről. Az országgyűlés
15 3, 10| ne kételkedjél, kedves leányom, a te jegyajándékod lesz.~-
16 3, 18| lélegezhet. Ha hamar halna meg, leányom birtokát tökéletesen rendezhetném,
17 3, 18| egyik legdúsabb nője volna leányom. De férje évekig tenghet
18 3, 20| tekintettel halad előre.~- Hol a leányom? Hol van Haller Péterné? -
19 3, 20| fölháborítá.~- De hol van leányom? - szólt a díszterembe lépve.~-
20 3, 20| országtanácsosnak hitestársa, szeretett leányom, Debrő, Zágon, Zabola és
21 3, 20| kizárólag a magadé. Mert, leányom, az istentelen családot
22 3, 20| örömhír? - kérdé Sára.~- Leányom - szólt Tarnócziné a dermesztő
23 3, 20| De bizony van, kedves leányom, örvendetesebb újság is.
24 3, 20| Tarnóczinéval maradt.~- Leányom komédiásnő lett - szólt
25 3, 20| Haller Pétert. S miért mondá leányom, hogy őt átkoztam meg, holott
26 3, 22| eredményeitől megfosztani. S mert leányom meghalt, változik-e a nőrabló
27 3, 22| te leányod?!~- Tulajdon leányom - szólt Tarnócziné. - Nekünk
|