Part, Par.
1 1, 3 | fogunk tenni - az örökké ifjú egyének közé tartozott.
2 1, 3 | szorítva kebeléhez.~- Mily deli ifjú lett belőled, öcsém, Mikes
3 1, 5 | megesküszik, hogy a szerelmes ifjú leányrablóvá lesz, s csak
4 1, 13| Mivel bántotta volna meg ifjú, ártatlan kedélyét a világ?
5 1, 14| eszméit. - Egykor vagyontalan ifjú valék, s kit szerettem,
6 1, 14| koldushoz ment, mert a koldus ifjú volt. S oly nyomorult vala
7 1, 14| vén, ki kincsével, s az ifjú, ki éveivel győzött le,
8 1, 14| talál, mert egy vén férj ifjú nejében célszerűeknek hisz?
9 2, 2 | meleg kedélyű, de élces ifjú volt, s ötleteiért nemrég
10 2, 4 | szikráit szórva. A fenyegetett ifjú lábai a földbe gyökereztek,
11 2, 6 | őrültség! Azonban a szerelmes ifjú csak annyit olvasott az
12 2, 6 | Megfoghatatlan! - sóhajtá az ifjú. - Sárám - szólt közelítve
13 3, 1 | Fenséges uram! - szólt az ifjú meghajlott térddel és esdeklő
14 3, 1 | Kapronczai? - gondolá. - Pedig az ifjú a finom fogásokra aligha
15 3, 2 | mindig a lócán guggolt, midőn ifjú diplomatánk a pitvarba visszajött,
16 3, 2 | hálára kötelezne kegyelmed, ifjú úr, ha néha egy-egy bizalmas
17 3, 6 | küldte el Kapronczai György ifjú urat kegyelmetek fölkérésére,
18 3, 6 | mint az első percben; de az ifjú kedély könnyelműségénél
19 3, 8 | gyűrűt - szólt Zsigmond úr, ifjú étvággyal folytatva a félbenhagyott
20 3, 11| külsejű férfiú, és téged, ifjú, szeplőtlen erkölcsű, szép
21 3, 12| zajától? Mi mondjuk-e az ifjú szíveknek, szűnjetek meg
22 3, 14| vétkeztem! Punktum.~A két ifjú mosolygott az örmény ház
23 3, 14| minden vén férj homlokára ifjú neje szarvakat tűz.~- Csak
24 3, 14| egy idegen volt, ki a két ifjú vitatkozása alatt lépett
25 3, 15| hosszú és rövid is. Két ifjú különböző véleményben volt
26 3, 16| segédül mindenben, amire ez ifjú, ki rendkívüli küldetésben
27 3, 22| állapotot árult el.~- Az ifjú palotahölgyek - kezdé megint
|