Part, Par.
1 1, 6 | karcsú, finom nyakat. Judit szemeit a gyönyörű hajzatra veté,
2 1, 7 | tisztasága közé, nem hunyhatta be szemeit a tündér álom enyelgéseire
3 1, 7 | ingerkedjenek?~Judit dörzsölte szemeit, körülnézett és hallgatózott.
4 1, 7 | hosszasan aludt, hogy midőn szemeit kinyitá, Sára már felöltözve
5 1, 8 | csak akkor veté föl éjsötét szemeit, midőn kirívó tettetés nélkül
6 1, 8 | szépek - válaszolta Sára, szemeit gyönyörrel legeltetve rajtok.~-
7 1, 13| Judit, kéjjel legeltetve szemeit az alkalmatlan időben jött
8 1, 13| és görcsös ujjakra vetni szemeit.~Milyen zsidónak való kéz! -
9 1, 13| iránta - gondolá Judit, szemeit lesütve.~
10 1, 15| Judit iszonyodva hunyta be szemeit, de utazótársa kinyitja
11 2, 1 | esetlen fogásaival. Tüzes szemeit gyakrabban emelé az ég felé,
12 2, 2 | Melyik Mikes? - kérdé Csulai, szemeit a szentkönyvből felemelve. -
13 2, 4 | Rákóczi hosszasan tartá szemeit arcára függesztve.~Csulai
14 2, 7 | mamája annyi idegen előtt szemeit ki akarhassa kaparni. Egyébiránt
15 3, 2 | türelmetlenebb vala, hogysem szemeit a kereszténység első századainak
16 3, 3 | ki kezéből a vásznat, és szemeit hosszasan feledé a lány
17 3, 10| Péter urat, nagy fekete szemeit a redős arcra függesztvén,
18 3, 11| delejes erő vonta ugyanakkor szemeit a templom előterében egy
19 3, 11| Sára még egyszer függeszté szemeit a pontra, hol azok Mikes
20 3, 13| mindenekelőtt Mária tüzes szemeit, melyeknek szikrázó sugárai
21 3, 16| mégsem legeltette lelki szemeit hosszasan az e kategóriába
22 3, 16| máskor oly büszkén veté szemeit, s midőn a városba érkezett,
23 3, 16| hátrább lépett, homlokát, szemeit dörzsölé, haját ujjaival
24 3, 17| csodálkozással hordozva a csoporton szemeit. - Hogy ébredtem föl? Ruháimon
25 3, 19| lopózék a szobába, midőn szemeit kinyitá.~Vékony köhécseléssel
26 3, 22| egyenesebben ült a kocsiban, szemeit bátrabban hordá körül, s
|