Part, Par.
1 1, 3 | összefogott kézzel kérte, hogy Kelement ne engedje leánya szívéhez
2 1, 4 | képzelnünk, mint Jánost és Kelement.~Néha a kettőt összevétni
3 1, 4 | búsan -, kiért mellőzik Kelement, s kiért áldozzák föl Sárát!
4 1, 5 | sógorasszonyom maga kínálja meg Mikes Kelement Sára kezével. Ah, de az
5 1, 9 | anyával?~- De Sára nem szereti Kelement.~- Akkor ki szeret a világon?~-
6 2, 5 | történteket.~- S te segítéd Kelement a könnyelmű s bűnös tett
7 2, 5 | tudod, egymásnak szánták Kelement és Sárát. Tarnócziné húgom,
8 2, 6 | magunkat! Sára nem szereti Kelement.~Zsigmond úr előbb megütközött,
9 2, 6 | szeszély! Hívd hozzám hamar Kelement.~- Már Mihály bátyához küldöttem
10 2, 7 | ösztöni hatása volt rá, hogy Kelement, kit eddig tűrni tudott,
11 2, 7 | leányszeszély.~- De szerette-e Kelement Sára? Tudja-e atyám bizonyosan?~-
12 2, 7 | És csakugyan szerette Kelement? - kérdé János.~- Fiam,
13 2, 8 | fájdalma, s meggyűlölte... Kelement.~Zsigmond úr nyitott a szobába.~-
14 2, 9 | Ki lehet ez?~- Talán Kelement hajtotta vissza a szerelem -
15 2, 11| tartottuk helyeselhetőnek. Én Kelement a várból tüstént Mihály
16 2, 12| őszinte áldása nem kísér. Kelement férjül más úton is meg lehetett
17 2, 12| Én nem óhajtottam Mikes Kelement férjül. Én sohasem fogok
18 2, 13| vére csorog. Ne öljétek meg Kelement! Kegyelem, irgalmazzatok!...
19 3, 3 | hogy csakugyan szerette Kelement. S ekkor megfoghatatlan
20 3, 4 | az önkínzásra! - korholá Kelement Mihály bátya, míg János
21 3, 6 | szívesség, mellyel a vajda őt és Kelement mindjárt érkezésükkor fogadá.
22 3, 8 | rimához, ki álnokul odahagyta Kelement, hogy megrabolhassa... majd
23 3, 12| változtassuk-e Jánost és Kelement egy-egy marék porrá? Ó,
24 3, 12| Jánost, meg fogja szeretni Kelement - szólt Ágnes.~Zsigmond
25 3, 12| Láncon viszik Jánost és Kelement Fehérvárra - mond az apa.~
26 3, 12| Hisz Lupuj kiadja Jánost és Kelement, mint Gabrilla bojárt -
|