1-500 | 501-699
bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
501 3, 7 | rémítő a börtön és halál, de sajnálom, hogy megfeledkezett
502 3, 7 | legmagasabb reménye a vértanúság, de mint lovag fogom magamat
503 3, 7 | sem kérte, mint szokta, de ahelyett teli torokkal kiáltá
504 3, 7 | szájokat az idegenekre, de nem mernek szólani, nehogy
505 3, 7 | neveltek a zárda kulcsárjának. De ez még kisebb, folytatá
506 3, 7 | többen asszonyokká öltöztek, de még nem sajdíthatjuk, ki
507 3, 7 | szólt az erdőmester. - De a nép mindenütt úgy súg-búg,
508 3, 7 | esküdözött ártatlanságáról, de a vén sárkány még a régi
509 3, 7 | gyaníthatám, hogy gyanúba vettek, de miután most vallásom ellenségeinek
510 3, 7 | válaszolá Mikes Móric. - De - folytatá mosolyogva -
511 3, 7 | kő esett le szívemről.~- De, kedves gazdám, nagy szívességre
512 3, 7 | Hazám kitaszított kebléből! De ne szóljunk erről. Önhibám
513 3, 8 | örvényébe bukni a tántorgókat. De Móric bármennyire szerette
514 3, 8 | ragaszkodott az élethez Móric, de az élet teljes megvetése
515 3, 8 | férfinak nem hitte ugyan, de tiszta fogalma volt a szív
516 3, 8 | átalakították a körülmények. De térjünk vissza Móricról
517 3, 8 | sebet nem gyógyítá ugyan, de legalább fájdalmait enyhíté;
518 3, 8 | életpárjának mélyebb érzelmű, de nyugodtabb jelleme.~Ágnes
519 3, 8 | tárult volna óriási hézag; de Zsigmond úr szemlátomást
520 3, 8 | jég fog az őszön hullani. De Szolnok megyében nekem is
521 3, 8 | mint vártam. Ő nem boldog! De az Istenért, tán már elutazott,
522 3, 8 | a régi szobába költözik. De legyen több kényelme, mint
523 3, 8 | fenékig ürítve a serleget.~- De hát mi történt?~- Mi történt,
524 3, 8 | van jegyajándékul ígérve, de abból, mi még családuknál
525 3, 8 | való nézetei megváltoztak; de szívében aggodalom ébredt
526 3, 9 | sok rendeznivalója volt; de munka közt is megállíták
527 3, 9 | megható jelenetekkel ellátni, de végre az ábrándok e gazdag
528 3, 9 | miatt sikoltani sem bírt; de szerencsére segédül jön
529 3, 9 | Mikes Mihály lakába érkezik. De a szobákat földúlva találja,
530 3, 9 | hajó akadály nélkül halad; de a tenger meleg gőze fokonként
531 3, 9 | ajak kér, fenyegetőzik; de ki-ki irigyli mástól a martalékot,
532 3, 9 | jégtengerbe nem lejtene be... de bélejtett. Itt már fárasztó
533 3, 9 | Tartott, amíg tartott a baj, de az Isten úgy rendelte, hogy
534 3, 9 | maradt tehát, csak Mihály. De még most jön a dolog bökkenője.
535 3, 9 | széléig a házaspár és a vitéz, de balsorsú száz lovag. Itt
536 3, 9 | szerencsésen megérkezett Debrőre.~- De miért éppen Debrőre? - kérdé
537 3, 9 | igen köznapi tárgy ugyan; de akkor a legkedvesebb költészetté
538 3, 9(201) | Az Amadis de Gaula című spanyol lovagregény
539 3, 9 | Judit szemérmesen pirult el, de a testőr vagy nem eléggé
540 3, 9 | nyílt kérdésnek maradt. De a szép özvegy, roppant idealizmusa
541 3, 10 | visszahordásához fogott, de oly fontolgató modorban,
542 3, 10 | Miskában, mint gondoltam; de legalább megemlékezett rólam.
543 3, 10 | Sára.~- Talán nagyon is az. De ezzel nem akarok deliségéből
544 3, 10 | elkövetett harmadik lovaggal. De ügyünk barátai addig nem
545 3, 10 | annyira ingerlé, továbbfűzni, de úgy el volt telve a Mikes
546 3, 10 | finom redői megmozdultak, de természetes tartózkodásán
547 3, 10 | bár nem visszatetszéssel, de csaknem szánalommal tekintett
548 3, 10 | kidobatna várából, hihi! De nem fogja megtudni. Elhallgatjuk.
549 3, 10 | szennyezné be a testtel együtt. De mindezt a fösvény és gyűlölettel
550 3, 10 | kívül már egybeszereztem; de minthogy évek óta megtakarított
551 3, 10 | együtt megérkezik Szebenbe. De, kedves húgom, mint mondám,
552 3, 10 | fillérrel sem lett gazdagabbá. De hadd haragudjék! Büntetnem
553 3, 10 | szíveden, mondj le Sáráról!~De míg ajka a szavakhoz ért
554 3, 11 | feküdt, november 20-án friss, de elég mély hó borította.~
555 3, 11 | órahosszat öltözködtek; de az árva özvegynek tükör
556 3, 11 | és vadászatról elég vita, de kivált a fiatalabb nemzedék
557 3, 11 | mellékgondolatok nélkül, de midőn Sára belépett, villanyütésként
558 3, 11 | föl-fölszítni.~Szentléleken egy kis, de csinos külsejű ház mellett
559 3, 11 | által, míg az ő ura él; de ha meghaland a férfiú, megszabadul
560 3, 11 | hullani, midőn férje meghal.~- De reátok - folytatá a jegyesekhez
561 3, 11 | mert téged, érett korú, de daliás jellemű, nemes külsejű
562 3, 11 | elhalasztását sürgette; de Tarnócziné állítá, hogy
563 3, 11 | tudománya vagy a finom, de az ép és kimeríthetetlen
564 3, 12 | tartozását büszkén vallotta be, de nevét megmondani nem akarja,
565 3, 12 | hullásával megtámadói ellen; de nem akart ráállani, hogy
566 3, 12 | Igen - válaszolá Mikesné.~- De vajon eljuthat-e a fejedelem
567 3, 12 | állt be, néma és gyötrő.~- De Móric fiunkat az ország
568 3, 12 | Az öreg úr írni kezdett, de alig végzett be egy sort,
569 3, 12 | lélegezve dobta félre a tollat; de új aggodalom által kapatván
570 3, 12 | bojárt - sóhajtá az anya.~- De lásd, Ágnesem, Móric elítéltetését
571 3, 12 | mészároltatni, nem saját vétkéért, de hideg és ravasz politikai
572 3, 12 | körmeiket testére vetni. De Rákóczi nem fog rajta könyörülni.
573 3, 12 | hírrel szintén szolgálhatnék, de lekötött szavam nem engedi.
574 3, 13 | gondolatot lefoglaló.~Sugár, de a legnagyobb mértékben leventei
575 3, 13 | hogy határtalanul szeret.~De nem maga idézte-e föl maga
576 3, 13 | a diadal gőgjét élvezi. De hol vegyünk reményt, ha
577 3, 13 | megalapított befolyására. De szintén érzé, hogy ellenállhatatlan
578 3, 13 | fájdalom által erőt nyerhet! De miért tegye ki szülőit a
579 3, 13 | örökre kedvelt lényt őtőle. De valami delejes erő, valami
580 3, 13 | otthoniasság helyett uralkodni. De János a visszatiltó külső
581 3, 13 | rögtön más fordulatba vezeté.~De a rövid óranegyed, mely
582 3, 14 | sem volt ugyan túlzott, de legalább a kályha nem füstölt,
583 3, 14 | borkorcsolyául finom marcipánnal; de mindamellett a furfangos
584 3, 14 | úri vendégeket röpítnének; de szattyánsárga arcán rézvörös
585 3, 14 | ette ugyan a meleg levest, de aztán tarisznyáját vevé
586 3, 14 | weimari Bernhárdot213tartom; de a mi Haller Péterünket.
587 3, 14 | s nem lakodalmi tánc.~- De Tarnócziné sürgette az esketést,
588 3, 14 | vagyok, családom ismeretes. De mi a neve önnek?~- Ahhoz
589 3, 14 | legitime convictus".214~~~~~~~~De ez az ember megszökött a
590 3, 14 | tettért verik bilincsre. De végre is minden ember életében
591 3, 14 | természetes halállal is, de különben mi csendesen élő
592 3, 14 | dolog felől, nemcsak jobb, de biztosabb is volna törvényes
593 3, 14 | meg - válaszolá a szász.~- De hol találunk itt orvosra? -
594 3, 15 | elférhessenek - monda Horváth.~- De lovaink tüszkölnek, hegyeszik
595 3, 15 | Lovag úr - szólt esdeklő, de a hideg miatt reszketeg
596 3, 15 | kulccsal zárták volna be. Na, de tán így is meggyógyul. Feleségem,
597 3, 15 | érette. Sajnáljuk a szegényt. De miért is volt oly lobbanó,
598 3, 15 | boldogságnak, mely elhamvadott? De ki tudná, mit hallott ő,
599 3, 16 | a hámból kidőlt ugyan, de éppen Küküllőváron, hol
600 3, 16 | elfogadó terem előszobáiban. De mekkora volt megütközése,
601 3, 16 | föláldoztatásába beléegyezni; de minden segély, melyet a
602 3, 16 | ennyire nem kerül a dolog, de ha mégis az esetlegek legrosszabbika
603 3, 16 | adatokat szerezni tájékozásul, de csak addig, míg mások az
604 3, 16 | jezsuiták betódulásáról, de hollétök nyomába nem akadhat,
605 3, 16(220)| kötött Rudolf császárral, de a törökök elleni háborúban
606 3, 16 | hiszékenységével játékot űztek. De viszont szemtelen és könnyen
607 3, 16 | alakított ijesztő formájúvá. - De kegyelmed éppen minden alap
608 3, 16 | ugyan nagy fontossággal, de végre is lappang Erdélyben
609 3, 16 | poroszlói olajban főztek meg; de Rákóczi iránti tiszteletből
610 3, 16 | bágyadtabb volt, mint különben. De minden hegynek, habár az
611 3, 16 | Rákóczinál hitele és befolyása. De, fájdalom, a fejedelem bosszankodék
612 3, 16 | családkörben szeret lenni; de az árva özvegy a nagy férfiút,
613 3, 16 | óhajt börtönben látni.~- De - válaszolá hüledezve -
614 3, 16 | köttetni? Köszönöm szépen! De a nagytiszteletű úr csak
615 3, 16 | törvénynek nem rideg betűit, de szellemét kell tekintetbe
616 3, 16 | kényszerítem, lépjen föl ellene; de ha adatai nincsenek, akkor
617 3, 16 | Tarnócziné közelített hozzá, de minden lépéssel változott
618 3, 16 | Milyen rágalmazók az emberek! De kegyelmed erről bizonyosan
619 3, 16 | okát komolyan nem hitte; de fejedelme természetét ismerve
620 3, 16 | alázatos előterjesztést írni; de a bökkenő ott kezdődék,
621 3, 16 | Uradnak már itt kellene lenni; de, mint halljuk, megint lábköszvényben
622 3, 16 | borulva az erdőmester -, de egy alázatos instánciát
623 3, 16 | mosolyogva törte fel a levelet, de az aláírásra tekintve kedvetlenül
624 3, 16 | Igaz, azt is ő ontá. De ma éjjel még a börtönben
625 3, 17 | A kamarás egy szigorú, de nem visszataszító kinézésű
626 3, 17 | fönséges uram, mint a makk.~- De láttad rajta a dühöngés
627 3, 17 | teljességgel nem. Mi mondánk: de bizony kivisszük innen.
628 3, 17 | Vezessétek ide. Egy őr kísérje, de távolról és fegyver nélkül.~
629 3, 17 | szólt mély alázattal, de egyszersmind bátor és nemes
630 3, 17 | szolgáltatástól vonakodni fog. De Jánosnak apja él, anyja
631 3, 17 | játszodjuk el.~- Igaz, igaz! De alattvalóinknak fejedelmi
632 3, 17 | szavakkal nem fejezhetem ki, de fenséged nemes szívének
633 3, 17 | Mikeseket ki nem végeztethetném, de nem is akartam. Azonban,
634 3, 17 | ébredtem föl! Csak most! De ugyan hol vagyok hát?~Ekkor
635 3, 17 | Rákóczi Györgyöt még ismertem. De miként veszté el uralkodószékét
636 3, 17 | meg.~- Őrült vagyok, ugye? De mily koldus, akinek ma esze
637 3, 17 | elnyomni, és csak zajától, de nem szívet sebző élétől
638 3, 17 | ment ki az előcsarnokból; de érzé, hogy lábai, sivár
639 3, 17 | indulásakor vett.~Rövid volt ez, de Rákóczira nézve fontos.~
640 3, 17 | iránt tévedésbe kell hoznom; de már az első napokban sejtém,
641 3, 17 | Igen, fenséges uram, de még nem tudja, hogy rab.~-
642 3, 17 | Mikes János, s nyugodt, de parancsoló hangon mondá: "
643 3, 17 | sértéseket hallgatva tűrtem.~- De hogyan történhetik, hogy
644 3, 17 | szabad folyamot engedni; de a kegyelmezés jogát igénybe
645 3, 18 | Tarnócziné vad kitöréssel.~De íme, idegen szózat rezzent
646 3, 18 | Borzasztó, borzasztó!... De meg fogja őket átkozni az
647 3, 18 | ügyeit erélyes kéz intézi.~De itt volt a bökkenő.~Haller -
648 3, 18 | hideg téli nap volt. Vékony, de a sugároktól szikrázó hóboríték
649 3, 18 | legdúsabb nője volna leányom. De férje évekig tenghet még.
650 3, 18 | férjétől elköltözni Sárának, de válóper nélkül, hogy az
651 3, 18 | nógatá a fáradt lovakat, de kevés sikerrel.~A szegény
652 3, 18 | majorház nem messze volt; de mi megpihenés nélkül érkezzünk
653 3, 19 | Zakariásnak elbeszélni. De hogy teszi-e, hitelesen
654 3, 19 | szomorú lovag kezék akadt meg; de már hosszú szőre van, és
655 3, 19 | barnább, szebb és magasabb; de mivelhogy barnább, szebb
656 3, 19 | sem tudja a lovag nevét; de a nagyságos asszony igen -
657 3, 19 | kezdte az új nap robotját.~De egyszerre meghökkent, észrevevén,
658 3, 19 | rendkívüli erélyt fejtett ki; de a csendháborító ellenséget
659 3, 19 | gondoltam - folytatá Haller. - De ez már nem titok. Határozott
660 3, 19 | hűséges, őszinte szolgám; de mégsem kell a titok tanúit
661 3, 19 | fürkésző tekintetet vetett rá, de amely másodperc alatt elveszté
662 3, 20 | egész lelkét fölháborítá.~- De hol van leányom? - szólt
663 3, 20 | vagy rokonaid érdeme ez, de kizárólag a magadé. Mert,
664 3, 20 | he? Nem veled beszélek... De bizony van, kedves leányom,
665 3, 20 | oldalvást székely darabontok, de felvont karabéllyal.~- Fogja
666 3, 20 | elé, és gyorsan távozott; de a díszterem küszöbénél visszafordulva,
667 3, 20 | indult, hogy elérhesse; de midőn már az írószobában
668 3, 20 | személytől, mely nem volt sehol, de amelyet képzetében az árva
669 3, 20 | hogy kocsiját elővonassa; de a szabadban hamar eszébe
670 3, 20 | tovább, pokoli gyanú!... De mégiscsak tovább, tovább!...
671 3, 20 | adat, csak egy látszat!... De ha a pávián féltékeny, hol
672 3, 21 | még egy percig Juditot.~- De miért zárta be a tőle harmadik
673 3, 21 | Nem tudom, hogy történt, de én is egészen átfáztam,
674 3, 21 | állva, dúlt arcvonalakkal, de egyenes, büszke helyzetben.~-
675 3, 21 | Tigris, halottat rágó hiéna, de anya nem! - tiltakozék a
676 3, 21 | Keresé szemeivel napáját; de nem látá sehol. A valóság
677 3, 22 | az anyát leányától ugyan, de a fukart gazdag vagyontól
678 3, 22 | való határait kijelölni. De az bizonyos, hogy a fösvénységen
679 3, 22 | holttestét, sírját, nevét.~De nincs szív, melyben semmi
680 3, 22 | volna istenkáromló átkait; de midőn a szolgák, az engedelmességhez
681 3, 22 | szeme, hogy alig lát odáig? De a teremből most lehallott
682 3, 22 | mily más vala hangulata!~De mégsem más.~Amint közeledett
683 3, 22 | bosszút szomjazó démon: - De nem viszonozta-e lányom
684 3, 22 | Elvesztettem jószágaikat, de visszaadja-e nekik Rákóczi?
685 3, 22 | Teljességgel eltörléd őket.~De a dal most már nem sikerült
686 3, 22 | készítik már a vesztőhelyet!~De semmi ilyest nem látott.
687 3, 22 | nemesembert bárddal végzik ki. De az ő gyűlöletében még a
688 3, 22 | szerint, hallatlan áron. De a kialkuvás mégis sikerült
689 3, 22 | helyesen teszik kendtek. De nincs-e vagy egy fogoly
690 3, 22 | árva özvegy hátralépett; de az ölelést nem háríthatá
691 3, 22 | majdnem szederjessé lőn.~- De mily véletlen hoz most össze
692 3, 22 | körvonalazva nem voltak; de azért oly lehangoló erővel
693 3, 22 | hódíttatni, még a farsangon. De Rebekka! Te rosszul vagy?~-
694 3, 22 | szépen bútorozott szobára; de fáradságom sikertelen volt.~-
695 3, 22 | Eszeveszetten nyargaltak; de a gondviselés szigorú volt
696 3, 22 | tőlem! Én örök életű vagyok; de az emberi nem változik mindig;
697 3, 22 | Most ő a sírboltban alszik! De mi történik itt?~A kapu
698 3, 22 | erdőmester egy tagolatlan, de iszonyú sikoltást hallott.~
699 3, 23 | litván herceghez ment nőül; de azért mégis volt némi viszálya
1-500 | 501-699 |