Part,  Par.

 1  1,  2 |       A lovag hamar elfordítá arcát Tarnócziné udvarházától.~
 2  1,  5 |    közé, megcsókolá homlokát, arcát, ajkait, s oly édes, csengő
 3  1,  9 |     és a mellvértre borulván, arcát elrejté. Csak dús aranyfürtein
 4  1,  13|      mosolyg is, elfintorítja arcát - hivé Judit.~Kellemes benyomásúak
 5  1,  14|       omló könnyekkel áztatja arcát; ő szeret, lélekfájdalma
 6  1,  15|      Tarnócziné elfintorított arcát, s körmeit is érezte pofája
 7  2,  4 |       össze, hogy köntösét és arcát a széthányt mohák és fecskendő
 8  2,  4 | cselhez nyúlni.~Hasra feküdt, arcát a fűbe dugta, s tagjait
 9  2,  4 |      felé szögzé véres, dühös arcát, s rövid, de mély mormogással
10  2,  4 |     hogy azon köd, mely Mózes arcát eltakará, most az övé elébe
11  2,  4 |    Csulai elsápadt; az idegen arcát pír borítá.~Rákóczi arannyal
12  2,  6 |    szorítá szívét és fuldokló arcát?~Sára megfejthetetlennek
13  2,  6 |      csókoljam meg mind a két arcát. Irigy vagyok fiam szerencséjére,
14  2,  7 |     le egy kerevetre.~Halvány arcát az ég szegélyén megvillant
15  2,  7 |       át volt hatva, de amint arcát elfordította, hogy a szemében
16  2,  10| kerülni látszottak a vendégek arcát. Társalgása szaggatott volt,
17  3,  2 |     rejtélyesnek minden ember arcát, s elhagyottnak magamat...
18  3,  5 |        s tenyerével takará el arcát.~Mihály dorgálta gyöngeségéért,
19  3,  5 | Kelemen, fölemelve tenyeréből arcát.~- Borzasztó szerencsétlenség! -
20  3,  9 |      mindig a régi jókedvű, s arcát csak akkor borítják komor
21  3,  11|     fátyol, mely halványfehér arcát fedi.~Egyedül és szobájába
22  3,  18|       Valami súgta neki, hogy arcát elfordítja tőle a szerencse,
23  3,  19|     mintha lelkének nemessége arcát is néha szebbén tenné -