Part, Par.
1 1, 5 | bűbájos hajadonná váltál! Istenem, mily szép vagy! - ismétlé
2 1, 7 | sietségből ottfeledtem. Istenem! Mennyit kell a szegény
3 1, 9 | volt.~- S te hozzámennél?~- Istenem! Miért ne? Jó ember. Víg,
4 1, 10| ezt mondani. De hogyan? Istenem! Melyik szerencsétlenségünknek
5 1, 10| szokott módján.~- Irgalmas Istenem! - sikoltá Judit a kerttornáchoz
6 1, 10| is van szüksége rá? Szent Istenem! Mily gondatlanok a férfiak!
7 1, 13| koplalnak és szomjaznak. Istenem, hol áll a fejem? Haller
8 2, 2 | Katalin zokogott és szólt: - Istenem! Avagy ki világosíhatná
9 2, 3 | ruháimat elszaggatták. De te, Istenem, ne légy messze tőlem, én
10 2, 5 | de zokogás is tört föl.~- Istenem, ő sír.~- Kedves galambom,
11 2, 6 | menni. Mi lesz belőlem? Ah, Istenem! Haza akarok menni! Vigyenek
12 2, 7 | hajnalsugárok köszönték.~- Ó, Istenem, már vége az éjnek! Fölserkentem
13 2, 7 | a hitet megcsalják. Ó, Istenem, mily borzasztó órákat éltem
14 2, 9 | szólanak... Hálát adok, mennyei Istenem, hogy az én leányomat választottad
15 2, 11| válaszolá Salamon: Ó, én Uram és Istenem, te tettél engemet, te szolgádat,
16 3, 11| átható hangon imádkozott.~Istenem!~Add, hogy el tudjam viselni
17 3, 12| kihallgatást nyerni?~- Ó, Istenem! - sóhajtá a félelem szorongásaival
18 3, 12| politikai tekintetből.~- Istenem, mit tegyünk? Siess, siess
19 3, 19| szívdobbanást okozott. - Istenem! Most szegény fölébred.~
20 3, 21| többé nem találhat fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei
21 3, 21| találhat fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei omlottak.~-
|