Part,  Par.

 1  1,  5 |        bűbájos hajadonná váltál! Istenem, mily szép vagy! - ismétlé
 2  1,  7 |          sietségből ottfeledtem. Istenem! Mennyit kell a szegény
 3  1,  9 |      volt.~- S te hozzámennél?~- Istenem! Miért ne? Jó ember. Víg,
 4  1,  10|          ezt mondani. De hogyan? Istenem! Melyik szerencsétlenségünknek
 5  1,  10|       szokott módján.~- Irgalmas Istenem! - sikoltá Judit a kerttornáchoz
 6  1,  10|        is van szüksége rá? Szent Istenem! Mily gondatlanok a férfiak!
 7  1,  13|         koplalnak és szomjaznak. Istenem, hol áll a fejem? Haller
 8  2,  2 |     Katalin zokogott és szólt: - Istenem! Avagy ki világosíhatná
 9  2,  3 |    ruháimat elszaggatták. De te, Istenem, ne légy messze tőlem, én
10  2,  5 |        de zokogás is tört föl.~- Istenem, ő sír.~- Kedves galambom,
11  2,  6 |      menni. Mi lesz belőlem? Ah, Istenem! Haza akarok menni! Vigyenek
12  2,  7 |    hajnalsugárok köszönték.~- Ó, Istenem, már vége az éjnek! Fölserkentem
13  2,  7 |           a hitet megcsalják. Ó, Istenem, mily borzasztó órákat éltem
14  2,  9 |  szólanak... Hálát adok, mennyei Istenem, hogy az én leányomat választottad
15  2,  11| válaszolá Salamon: Ó, én Uram és Istenem, te tettél engemet, te szolgádat,
16  3,  11|        átható hangon imádkozott.~Istenem!~Add, hogy el tudjam viselni
17  3,  12|        kihallgatást nyerni?~- Ó, Istenem! - sóhajtá a félelem szorongásaival
18  3,  12|         politikai tekintetből.~- Istenem, mit tegyünk? Siess, siess
19  3,  19|         szívdobbanást okozott. - Istenem! Most szegény fölébred.~
20  3,  21|       többé nem találhat fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei
21  3,  21|        találhat fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei omlottak.~-