Part,  Par.

 1  1,  4 |            értesült, bánat borongott Sárám arcán. Ó, mily hiúk reményeink!
 2  1,  5 |          költőibb.~- Mily szép vagy, Sárám! Mily bűbájos hajadonná
 3  1,  8 |                 Jobb ha nem ismered, Sárám, a férfiakat. Ezt te könnyen
 4  1,  8 |             mellett maradunk?~- Nem, Sárám! Lovagolni fogunk, de csak
 5  1,  8 |             lovakon.~- Mától, kedves Sárám, naponként fogjuk ezt ismételni -
 6  1,  9 |               hogy ellenállhassak.~- Sárám! Ne menj Kelemenhez férjhez,
 7  1,  13|          főfájást érez az én szegény Sárám. Le kellett feküdnie.~-
 8  2,  6 |              térdre esett.~- Imádott Sárám! - szólt ennek tündér kis
 9  2,  6 |   elragadtatással érintve. - Imádott Sárám, megbocsáthat-e vakmerőségemért,
10  2,  6 |          vigasztalt száműzetésemben! Sárám, ha lehetségesnek tartja,
11  2,  6 |        tettet, melyet elkövettem. Ó, Sárám, ki ne szerezné vissza elrablott
12  2,  6 |              Szerelmem! Életem! Szép Sárám! Igéző tündérem! - rimánkodott,
13  2,  6 | Megfoghatatlan! - sóhajtá az ifjú. - Sárám - szólt közelítve hozzá -,
14  3,  15|            ellen dönté el a vitát.~- Sárám, te reszketsz, nagyon reszketsz! -
15  3,  15|         reszket, mint a nyárfalevél, Sárám! - szólt az aggódó férj,
16  3,  19|            veszi észre a dolgot. Te, Sárám, addig egy félreeső szobát
17  3,  19|       elveszté minden élét. - Kedves Sárám, igazad van. Jelenléte alatt
18  3,  19|           lesz elég foglalatosságod, Sárám a Fehérvárra készülődéssel.
19  3,  21|              meg ez álomlátással! Ó, Sárám, Sárám! Miért éltelek túl!
20  3,  21|              álomlátással! Ó, Sárám, Sárám! Miért éltelek túl! Ki fejti