Part,  Par.

 1  1,  3 |    gyermekkorából ítélve. Egyébiránt, ha annyira szereti, miért nem veszi
 2  1,  4 |             tehetné első palotahölgyévé, annyira ismeri az illedelmet.~-
 3  1,  5 |           viszonzott szerelem örömeiben, annyira hozzászokott a rideg nőtlenséghez,
 4  1,  9 |               nem volt nagyon félénk, de annyira bátornak mégsem mondhatnók,
 5  1,  12|                őt, téged, mindnyájunkat!~Annyira megható hangon ejté János
 6  2,  1 |                  s az erdőmester vendége annyira már kielégíté étvágyát,
 7  2,  4 |          közzavart, s mindenki figyelmét annyira összpontosítá, hogy egyébre
 8  2,  4 |                lehetett; de lelkesedését annyira mégis tudta mérsékelni,
 9  2,  11|      megaláztatás porába, még nem tudott annyira magához jönni, hogy a vallomás
10  3,  1 |                    mond a fejedelem, nem annyira a testőrhöz, mint az egész
11  3,  5 |              tekintetet vetett rá.~- Nem annyira magam, mint a fejedelem
12  3,  8 |            Sohasem lesz vége e világnak, annyira szilárd alapokon áll, s
13  3,  9 |              kétkedett, hogy jól hall-e, annyira ábrándjai szerint alakultnak
14  3,  10|                 kínzóbbá válhatik.~Péter annyira el volt foglalva csodálatos,
15  3,  10|              mint valóságnak tart; Péter annyira belémerült bűvös-bájos arája
16  3,  10|               levő tárgyat, mely leányát annyira ingerlé, továbbfűzni, de
17  3,  13|               arcra, kilebbenő fátyolra; annyira érzé, hogy tettei a történtek
18  3,  13| összpontosításával magán uralkodni bírt, annyira kimeríté, s a gondolat,
19  3,  17|              fönséges uram, a többiek is annyira szelídek volnának, mint
20  3,  19|                 halni! Ő oly jó ember, s annyira rá van szorulva egy gondos