Part,  Par.

 1  1,  4 | miért tekintesz oly komolyan rám? Üssük össze a poharakat.
 2  1,  8 |      anyám.~- Ne hidd! Midőn rám bízott, már hallgatólag
 3  1,  9 |      legyek? Miért is bíznak rám leányőrzést, ki magamat
 4  1,  10|  kutya zsivány", sivalkodtak rám. Hát azért nem, részeg útonállók,
 5  1,  12|   mögött megvonult ellenség, rám célzott nyíl és orvhalál
 6  1,  13|         Elkésése valódi öröm rám nézve. - Ezt őszintén mondá
 7  1,  14| köszöni boldogságát nekem. S rám hullott-e egy csepp vissza
 8  2,  3 |      akkor a bűn és büntetés rám és Mátéra esik. Ismerem
 9  2,  7 |      fiam. Te nem hallgattál rám?~- Ah, igen, visszajövök.~-
10  2,  9 |         Átkozott nap virradt rám! Egy századig tart minden
11  3,  4 |      léptek.~- Haragudhatott rám, mert gyöngédtelen valék.
12  3,  4 |   múlt! S miért szórta volna rám mosolyát, ha szíve érzéketlen
13  3,  5 |     és daliás időkből maradt rám, gyalázzatok meg, taszítsatok
14  3,  10|  vittem - válaszolá Judit. - Rám a tanácsos úr a titoktartásra
15  3,  13|   rokonaimat, kik rég várnak rám, és azután... ó, azután...
16  3,  18|    anyja! S hadd szakadjanak rám átkai! - sóhajtá keservben
17  3,  21|  rémült és rémítő tekintetet rám, mely véremet megfagylalá?~-
18  3,  22| mindig; más-más arcokkal néz rám. Búcsúzzál el szép sugáraimtól!