Part, Par.
1 1, 5 | oly szent várossá lesz, minő Kálvin igazgatása alatt
2 1, 5 | templomkövetést is láthat! Minő elégtétel a nem jól védett
3 1, 6 | kinézésűnek rajzolta le, minő a várkastély, már akkor
4 1, 9 | ártatlansága? - szepegé Judit.~- Minő kétség! Ő Mikes Zsigmond
5 1, 13| tizenhat éves leánynak.~Minő ártatlanság! - gondolá ekkor
6 1, 15| elhatározni, hogy e percben minő szívességéért tudjak esdekelni. (
7 1, 15| leginkább számít kíméletre.~(Minő büszke, minő önérzetes visszautasítás!
8 1, 15| kíméletre.~(Minő büszke, minő önérzetes visszautasítás!
9 1, 15| egyszer azokra, s tudná Isten minő változásnál fogva, az egész
10 2, 3 | más fordulatot adnának. Minő eredmények! Mely buzgalom
11 2, 6 | ablakig.~- Mi történt vele? Minő változás? Megfoghatatlan! -
12 2, 8 | Sára vállat vonított.~- Minő negéd.~A leány gúnyos, hideg
13 3, 4 | Ah!~- Vagy nem olyant, minő Sára.~- Ne ábrándozz! -
14 3, 4 | tekintett rá.~- Ó, barátaim, minő látvány volt! Szegény atyám
15 3, 4 | pontos, figyelmed éber.~Ó ég, minő megpróbáltatás! - gondolá
16 3, 7 | toborz, az Isten tudná, minő célokra. Mások meg igazhitű
17 3, 13| kipihenje magát a közteremben (minő pihenés!), s aztán végigvezeté
18 3, 21| hangzék a kar imája.~Ó, minő csend!~- Irgalmazz!~- Átok
|