Part,  Par.

 1  1,  5 |          oly szent várossá lesz, minő Kálvin igazgatása alatt
 2  1,  5 |       templomkövetést is láthat! Minő elégtétel a nem jól védett
 3  1,  6 |         kinézésűnek rajzolta le, minő a várkastély, már akkor
 4  1,  9 | ártatlansága? - szepegé Judit.~- Minő kétség! Ő Mikes Zsigmond
 5  1,  13|          tizenhat éves leánynak.~Minő ártatlanság! - gondolá ekkor
 6  1,  15|      elhatározni, hogy e percben minő szívességéért tudjak esdekelni. (
 7  1,  15|     leginkább számít kíméletre.~(Minő büszke, minő önérzetes visszautasítás!
 8  1,  15|         kíméletre.~(Minő büszke, minő önérzetes visszautasítás!
 9  1,  15|    egyszer azokra, s tudná Isten minő változásnál fogva, az egész
10  2,  3 |          más fordulatot adnának. Minő eredmények! Mely buzgalom
11  2,  6 |      ablakig.~- Mi történt vele? Minő változás? Megfoghatatlan! -
12  2,  8 |          Sára vállat vonított.~- Minő negéd.~A leány gúnyos, hideg
13  3,  4 |           Ah!~- Vagy nem olyant, minő Sára.~- Ne ábrándozz! -
14  3,  4 |     tekintett rá.~- Ó, barátaim, minő látvány volt! Szegény atyám
15  3,  4 |    pontos, figyelmed éber.~Ó ég, minő megpróbáltatás! - gondolá
16  3,  7 |          toborz, az Isten tudná, minő célokra. Mások meg igazhitű
17  3,  13|   kipihenje magát a közteremben (minő pihenés!), s aztán végigvezeté
18  3,  21|          hangzék a kar imája.~Ó, minő csend!~- Irgalmazz!~- Átok