Part, Par.
1 1, 1 | alázatosságot szívében. Sára szeretett volna táncolni,
2 1, 1 | övénél mind jobbaknak vélte.~Sára sehogy sem tudá megnyerni
3 1, 1 | érdemeltem, hogy meglátogass? Ó, Sára, Sára, te engemet sírba
4 1, 1 | hogy meglátogass? Ó, Sára, Sára, te engemet sírba taszítasz!
5 1, 1 | balzsamot16szívembe, mert Sára hegyes tőrrel szurdalja,
6 1, 1 | Isten nyugtassa porait!... Sára! Tudd meg, miért röfögnek
7 1, 1 | vesződés az özvegyek élete! Sára! Olvasd föl az Énekek éneké-ből
8 1, 1 | szép hölgy, ki így szól, Sára, az igaz reformált hit.
9 1, 1 | egyszer is ránéztél. Ó, Sára, Sára! Te szemfödelemet
10 1, 1 | egyszer is ránéztél. Ó, Sára, Sára! Te szemfödelemet szövöd,
11 1, 1 | sertések ismét röfögnek! Sára! Te mégsem néztél utánok.
12 1, 1 | árva Tarnócziné, s leánya, Sára, tudta ugyan, hogy e korholásoknak
13 1, 2 | csavarogni, csupán azért, hogy Sára kisasszony kötényét vagy
14 1, 3 | türelmetlenül Mihály -, bizonyosan Sára cipőjének nyomát látta valahol
15 1, 4 | ledér élcei idéztek elő.~- Sára - szólt Kelemen - kétszer
16 1, 4 | megújítá hűségi esküjét?~- Sára engedelmes leány.~- De,
17 1, 5 | egyezhetett. Rég táplált vágyát is Sára férjhez adására nézve a
18 1, 5 | elő! - Mennyit tanulhatna Sára, az én hígeszű leányom,
19 1, 5 | házasságból semmi sem lesz. Sára fiatal kora és hódító szépsége
20 1, 5 | Szóval, a Tarnócziné által Sára számára kiszemelt férj érzékeny,
21 1, 5 | kínálja meg Mikes Kelement Sára kezével. Ah, de az mégis
22 1, 5 | sejteni, miként a cigányné, ki Sára anyját rászedte, a Sára
23 1, 5 | Sára anyját rászedte, a Sára anyja volt. Olvastam én
24 1, 5 | hosszú szónoklatát mondja.~Sára elpirult és nevetett: Juditnak
25 1, 5 | szorítsalak ismét karjaim közé, Sára. Ej! Milyen szép vagy! Apád
26 1, 5 | tekinteteddel kiigéznéd fejemből.~Sára éppen azon években, melyek
27 1, 5 | bérruhába61öltözött tigris. Sára tehát legfeljebb a vén pórnőktől,
28 1, 6 | azon szűz asztalra, mely Sára titkosabb kecseinek volt
29 1, 6 | más nem foglalt helyet.~Sára figyelemmel, de meglepetés
30 1, 6 | be a hajamat - válaszolta Sára egyszerűen.~A fölemlített
31 1, 6 | tisztátalanok ujjai, midőn a szép Sára fejékének rendezéséhez mer
32 1, 6 | sóhajtá gyermekded szeszéllyel Sára.~- Engedd, hogy míg együtt
33 1, 6 | megtiszteltetésre.~- Mily bohó vagy, Sára! - szólt Naprádiné szemérmesen,
34 1, 6 | néném! - dorgálá Juditot Sára kitörő nevetéssel. - S ki
35 1, 6 | S családja? - tudakolá Sára kíváncsian.~- Úgy gyanítom
36 1, 6 | tündérféle?~- Mint magad vagy, Sára! S kivált haja és szeme
37 1, 6 | mosolyodni. S most a kecses Sára, ki vidor természetességével
38 1, 6 | Bármely légi termetű volt Sára, meleg, ingerdús vonalai
39 1, 6 | varázsaiktól meggyőzzenek.~Ha Sára hiú lett volna, fejét e
40 1, 6 | állott. Nem lehetetlen, hogy Sára szépsége kevésbé gyakorolt
41 1, 7 | miként éppen az angyali Sára nyoszolyája fölött egy vörösmárvány
42 1, 7 | tehát kevés alkalmat nyert Sára a márványlap bölcs tanácsát
43 1, 7 | ráruházott anyai jognál fogva Sára szobájában az árva Tarnócziné
44 1, 7 | természetes volt, hogy Sára sok oly dolgot hallott nénikéjétől,
45 1, 7 | Oly különösen érzé magát Sára a nagynéne vallomása alatt,
46 1, 7 | éjfélt is rég kihirdeté. Sára behunyá szemét, hogy álomnak
47 1, 7 | hogy midőn szemeit kinyitá, Sára már felöltözve állott előtte,
48 1, 8 | főt igazítás alá ne vegye.~Sára Bethlen Istvánnétól hazajőve,
49 1, 8 | férjének temetését, s aztán Sára világi könyveit a kegyes
50 1, 8 | kézmozdulatokkal köté a bámuló Sára szívére, hogy többé ne merészeljen
51 1, 8 | ragadták a képzelődést, s ha Sára egy percben a száguldó magyar
52 1, 8 | nótájához tartsák magokat. Sára, a nagynéne csodálkozására,
53 1, 8 | kezdetén alig volt túl a szép Sára, midőn Judit összecsapván
54 1, 8 | Francisco helyét ki töltötte be?~Sára vállat vonított, s halaványabb
55 1, 8 | Voltert vélt feltalálni. Sára éjjeli beszélgetésük után
56 1, 8 | önérzés nélkül! - válaszolá Sára.~- A szerelem minden áldozatra
57 1, 8 | másként fogsz vélekedni.~Sára elejté a társalgás fonalát,
58 1, 8 | könyv átlapozásához fogott. Sára is követte példáját, s a
59 1, 8 | becsesb terményei közül Sára kedvelt olvasmányai, felesleges
60 1, 8 | kik minden ruhában szépek. Sára engedé haját a néne mesteri
61 1, 8 | meghódító, kacér Delilává, majd Sára a kis Dávid király szívét
62 1, 8 | lilaszín női lovagruhát talált Sára a pipereasztal mellett.~
63 1, 8 | névnapja van - sóhajtá.~Sára hallott már annyit nénikéje
64 1, 8 | nem fog esni - közbeszólt Sára, sajdítva nénje célzatát.~-
65 1, 8 | háztól - egészítette ki Sára.~- Például hozzám - mond
66 1, 8 | Sietek, hogy fogassak - szólt Sára az ajtó felé indulva.~-
67 1, 8 | Igen szépek - válaszolta Sára, szemeit gyönyörrel legeltetve
68 1, 8 | könyveidet - kötekedett Sára, átölelve Juditot. - De
69 1, 8 | van hátra. Fogjunk hozzá.~Sára, bár arca örömtől s vágytól
70 1, 8 | szigorú - szólt ingerkedve Sára.~- Amit Lórántfi Zsuzsánna,
71 1, 8 | komoly hangnyomattal ejté Sára, hogy Judit a csínyen kapott
72 1, 8 | nem volna baj - jegyzé meg Sára vállvonítva s a legnagyobb
73 1, 8 | említése zavarba hozza, Sára nem árul el semmi fölindulást,
74 1, 8 | Kerüljük meg az udvart - szólt Sára -, és térjünk a kert mellett
75 1, 8 | az ugarról felcsapván, a Sára által említett gyalogút
76 1, 9 | a kertben - hol Judit és Sára az egészen friss ernyőjű
77 1, 9 | munkát tartott kezében; Sára betevé a könyvet, melynek
78 1, 9 | bizalmasb alakúvá, s végtére Sára titkai is szóba jöttek.~-
79 1, 9 | titkod, van rokonszenved.~Sára arcára zavar ömlött. De
80 1, 9 | zörgeti a leveleket - szólt Sára.~- Azok még nem szárazak -
81 1, 9 | válaszolá csillapítón Sára.~A nesz eközben megszűnt,
82 1, 9 | más fejlődés tanúja volt.~Sára tudniillik a kertösvény
83 1, 9 | jelenet fejlett ki künn.~Sára menekülni törekedett a lovag
84 1, 9 | legkülönösebb hatást idézze elé.~Sára ajkairól egy megtört sikoltás
85 1, 9 | gyöngysor volna.~A lovag, kit Sára előbbi ellenszegülése s
86 1, 9 | távozni szándékoznék.~- Sára, Sára! Hol van Sára? Tüstént
87 1, 9 | távozni szándékoznék.~- Sára, Sára! Hol van Sára? Tüstént látnom
88 1, 9 | szándékoznék.~- Sára, Sára! Hol van Sára? Tüstént látnom kell Sárát!
89 1, 9 | Mikes Zsigmond várában lehet Sára mellett kegyed.~- Ez borzasztó
90 1, 9 | szerencsétlenné tevő anyával?~- De Sára nem szereti Kelement.~-
91 1, 9 | szemmel.~- Elég kár! De Sára lehet zárkózott. Különböző
92 1, 9 | Azért hagyta önt itt Sára őrzésére.~- Lehetetlen.~-
93 1, 9 | zajt, csak annyit, hogy Sára odament látogatóba, hol
94 1, 9 | meg vala győződve.~- De Sára ártatlansága? - szepegé
95 1, 10| Naprádiné asszonyság vagy Sára kisasszony?" Naprádiné asszonyság
96 1, 10| kettős eltökéléstől, hogy Sára eltűnését a világ szeme
97 1, 10| ugyan, de fergetegeiből Sára boldogsága derülhet ki.~
98 1, 10| aratását készíti elő. Szegény Sára! Rettegés fog el. Ó, én
99 1, 10| éjfél lesz, midőn szegény Sára vacsorálni fog; azonban
100 1, 11| családkörben, melynek a serdülő Sára révén már-már tagjául tekinté
101 1, 11| érinteni találták. S hogy Sára elraboltatásakor már csak
102 1, 11| tudják.~- Hah! Észrevették Sára távozását! - kiáltá Kelemen.~-
103 1, 11| csakugyan miénk a diadal!~Sára az idegen alakok előtt összerezzent,
104 1, 11| E fölkiáltásokat hallá Sára.~Lábai inogtak, szemére
105 1, 12| elszakított szív összehozására.~- Sára örömkönnyek közt köszönheti
106 1, 12| adhassak Zsigmond bátyámnak Sára érkezéséről. Te maradj a
107 1, 13| kevés évvel, mely alatt Sára a világon van.)~Körülbelül
108 1, 13| közelgése.~- Úgy hiszem, Sára kisasszony is nehezen fogna
109 1, 13| nehezen támadhatna, minthogy Sára úgyszólván még csak gyermek,
110 1, 13| is - jegyzé meg Haller. - Sára húgom komoly gondolkozású.~-
111 1, 13| mély érzelműnek képzelém Sára húgomat - szólt Haller.~-
112 1, 13| volt - gondolá Péter -, Sára húgomról; s mégis anyja
113 1, 13| tekintettel mondá:~- Remélem, Sára húgomat kellemesen fogja
114 1, 13| ily hideg fénytől tüzet a Sára szíve. Arra meleg, delejes
115 1, 13| szíveskedjék üdvözletemet Sára húgomnak megvinni, tudatván
116 1, 13| hely a házikisasszonyé.~- Sára késik - súgá Hallernak Judit. -
117 1, 13| nyakamra! - gondolá Judit.~- Sára fájdalma reggelig magától
118 1, 13| rozmarinlevél... Szegény Sára néha éjfélig könnyez. De
119 1, 14| holdkóros, bódult fővel léptem! Sára tehát: szerelmes. Ő szeret,
120 1, 14| jövék ide. S mit hallok? Sára mást szeret, és engem nem.
121 1, 14| vagyok-e én keresztyén? Ah! Sára un! Boldogítni fogom. S
122 1, 14| nagyasszonynak szívén feküdt Judit, Sára és az egész szentléleki
123 1, 14| Judit nem írt levelet. Sára csak azon gyanús állapotról
124 1, 14| Ki készülne?"... "Ha Sára kisasszony már elment, akkor
125 1, 14| Nekem is.~- Ki mondta, hogy Sára kisasszony nincs itthon?~-
126 1, 14| csukta be a szegény, beteg Sára kisasszonyt? Uram teremtőm!
127 1, 14| vetetlen voltán! "Gyöngyöm, Sára kisasszony, a szent Isten
128 1, 14| kezét, az ég gyógyítsa meg, Sára kisasszony! Édes Sára kisasszony!"...
129 1, 14| meg, Sára kisasszony! Édes Sára kisasszony!"... Senki sem
130 1, 14| bizony még csak kujokamnyi101Sára kisasszony sem volt a hálószobában.
131 1, 14| rá, hogy az keserít, hogy Sára szerencsétlen lehet?...
132 1, 15| el. "Hát nem beteg többé Sára húgom? Kinek adjam az ékköves
133 1, 15| indul el, látni fogja, hogy Sára nélkül megyek. Ha pedig
134 1, 15| tegnap este említé, hogy Sára húgom, anyja ellenére, szenvedélyesen
135 1, 15| világi helyzetöket. És Sára húgom is, ha szabad vélekednem,
136 1, 15| este nem említi vala, hogy Sára az anyja akarata ellen szeret
137 1, 15| befolyásommal törekedni fogok Sára kezét annak szerezni meg,
138 1, 15| gondviselés jeléül tekintem.~- Sára húgom távollétéért?~- Ah!
139 1, 15| vonatkozót mellőzvén.~- És Sára nem szegült ellen? - kérdé
140 1, 15| is szabadíthatták volna. Sára az okos középúton maradt.
141 1, 15| vadászhatik, de kegyed és Sára részére a makacs és indulatos
142 1, 15| minthogy tarka képeket rajzolt Sára boldogságáról, mely már
143 2, 1 | szentléleki várkastély kertjéből Sára elragadtatott, szintén érdekes
144 2, 5 | áldásáért. Ő kérésünket csak Sára hírnevének tisztán tartásáért
145 2, 5 | S hogy viselte magát Sára? - kérdé ez Jánostól, semmit
146 2, 6 | 6~Sára, kit a Mikes-várba vivő
147 2, 6 | csattog. Ezt látta, ezt hallá Sára. S mi történt később?~Hol
148 2, 6 | szívét és fuldokló arcát?~Sára megfejthetetlennek találta
149 2, 6 | bizonyosan oda - gondolá Sára, mintha hinné, hogy még
150 2, 6 | nevet. Világos példa rá Sára. Szemes légy, jó barátom,
151 2, 6 | hűségem vétkem. Megbocsát-e?~Sára merőn tekintett az esdeklőre,
152 2, 6 | összekötni.~- Soha! - kiáltá Sára, tiltólag emelve felé karját.~-
153 2, 6 | merész vállalat. Kétségkívül Sára bátorítá. Hadd csókoljam
154 2, 6 | haragszik.~- Kicsoda?~- Sára.~- Ha haragszik is, csupa
155 2, 6 | Minek csaljuk magunkat! Sára nem szereti Kelement.~Zsigmond
156 2, 6 | könnyezve Ágnes asszony. - Sára határozottan kinyilatkoztatta
157 2, 6 | szokásainak elsajátításához. Sára makacs, hm, s haragjában
158 2, 6 | igazán, ellenkezett-e veled Sára, midőn lovadra emelted?
159 2, 7 | ajtó, belépett János, és Sára kiáltá: - Francisco!~- Szent
160 2, 7 | rebegék az érkezett ajkai.~Sára hozzá futott:~- Segítség,
161 2, 7 | hozott ebbe az átkos házba?~- Sára, ön atyám hajlékát gyalázza.~-
162 2, 7 | hirtelen odahagyva a szobát.~~Sára nem érté sem a felkiáltást,
163 2, 7 | és jósálmok felé; addig Sára elborítva a benyomásoktól,
164 2, 7 | arcod. Sírt-e egy keveset Sára? No, azért szerelmes szűz,
165 2, 7 | De szerette-e Kelement Sára? Tudja-e atyám bizonyosan?~-
166 2, 7 | gondok közt vénültem meg. Sára engedni fog, mihelyt szeszélye
167 2, 7 | fürteimre erősítem, hogy Sára boldog lesz.~- És csakugyan
168 2, 7 | fölindulásban - súgá Jánosnak.~Sára a fehér oszlopra támasztotta
169 2, 7 | Tarnócziné leányát karolja át.~Sára még inkább reszketett.~János
170 2, 7 | éppen semmi bajom - szólt Sára, erejét hirtelen összpontosítva. -
171 2, 7 | szilajon nyargalt el előlem Sára! Átkozott kis teremtés!...
172 2, 7 | azon szobába érjen, hol Sára volt, Mihály lovásza vágtatott
173 2, 7 | kevesebbet vallott reánk. Ha Sára amellett marad, hogy önként
174 2, 7 | Egy kissé pattog még; de Sára kinyilatkoztatja, hogy szerelemből
175 2, 7 | szomorúan felesége. - De Sára velem határozottan beszélt.
176 2, 8 | talán a legtöbb közönnyel.~Sára visszaidézte emlékébe Francisco
177 2, 8 | Kelemen, durvaságát menteni és Sára kezét számára megkérni jöttem.
178 2, 8 | látni a valónál.~- Családom!~Sára vállat vonított.~- Minő
179 2, 8 | Nevére úgyis ragadna szenny, Sára! Szerencséje akkor is össze
180 2, 8 | eszme által megkapatva. - Sára, kegyednek nyugalomra és
181 2, 8 | törtem át.~E szavakkal dőlt Sára a kerevetre...~Zsigmond
182 2, 9 | vásik ugye régóta a fogunk Sára után? Meghiszem, az ebszültét!
183 2, 9 | Meghiszem, az ebszültét! De Sára nem a Baal szolgáinak való.
184 2, 9 | csatarát. De elmehetett Sára mással. Sok levente van
185 2, 9 | határozatra téríté.~Latra vetette Sára és Péter jellemét, megméré,
186 2, 9 | azt mégsem hiszem, hogy Sára valakit szeretne, s azért
187 2, 10| gondolá:~- Átok rajtunk, Sára!~- Megint beteszik lábaikat
188 2, 11| gonoszul elrablott Tarnóczi Sára nevű leányzónak tüstént
189 2, 11| hajlékunkban van Tarnóczi Sára. Ma éjjel érkezett. Hogy
190 2, 11| sietett, hogy a fejedelmet Sára és Kelemen részére közbevegyülésre
191 2, 12| fenséges uram!~- S ki?~Sára hallgatott.~- Felelj, leányzó,
192 2, 12| forróbban semmit - zokogá Sára -, mint hogy tüstént távozhassam
193 2, 12| ajkaimmal átkoztam - szólt Sára határozottan.~- Uraim -
194 2, 12| mint a pórnép kunyhójában.~Sára sikoltva rogyott össze.~
195 2, 12| pártáján szenny. Ki fogja Sára becsületét védni, s ki hisz
196 2, 12| kegyelmetek közül Tarnóczi Sára erényét; nevét és kezét
197 2, 12| Átok reám! - nyöszörgé Sára.~- E leány nemes lelkű,
198 2, 12| gondolá a diák.~- Hehe! Sára kisasszony furfangos egy
199 3, 1 | S boldog az én magzatom, Sára, mert az örök kegyelemtől
200 3, 3 | vagy zálogban bírt.~S bár Sára eddig sok háziszőttest és
201 3, 3 | örömmel bocsátjuk meg. Szegény Sára! Dehogy szerethetné Hallert.
202 3, 3 | Haller Péterhez férjhez. Ha Sára az anya egyetlen átkára
203 3, 3 | Keze alatt égett a munka.~Sára belép.~Aranyszőke haja,
204 3, 3 | Éppen semmi bajom - szólt Sára erőltetett mosollyal, mely
205 3, 3 | egészen új szívességgel.~Sára szótlan engedelmeskedett.~-
206 3, 3 | Vége a latroknak, hihi!~Sára letépte fejéről, és az asztalra
207 3, 3 | Megőrülök - sóhajtá halkan Sára.~- Irigyeljenek, kik rágalmazni
208 3, 3 | koldusmankót adott kezembe Tarnóczi Sára; s mondja Kornis Ágnes:
209 3, 3 | könnyektől szemeim Tarnóczi Sára miatt!~A szerencsétlen lány
210 3, 3 | véget a kínos jelenetnek.~Sára összeszedvén erejét, folytatá
211 3, 3 | Naponként izgatottabb vagy, Sára. Te ki nem állhatod Haller
212 3, 3 | engem más, mint...? - Itt Sára elakadt.~- Mind Kelemen... -
213 3, 3 | hívták?... Ah! Franciscónak.~Sára liliomarca vérpirossá lőn.~-
214 3, 3 | ő szívtelen! - sóhajtá Sára fakadó könnyel.~- Hisz a
215 3, 3 | nevezel?~- Én? Én? - habozott Sára.~- Igen. Neked beszélni
216 3, 3 | Vétkeztem ellene, Judit - zokogá Sára -, midőn a nem viszonzott
217 3, 3 | engem!~- Iszonyút sejtek, Sára! - szólt Judit fölindulással. -
218 3, 3 | könnyeimhez könnyeidet - szólt Sára, Judit karjaiból kibontakozva. -
219 3, 4 | Vagy nem olyant, minő Sára.~- Ne ábrándozz! - szólt
220 3, 4 | fog a világ tartani... és Sára...~- Megint! - dörmögé Mihály.~-
221 3, 4 | öcsém.~- Szavamra mondom, Sára sohasem szeretett téged -
222 3, 4 | megszökött.~- Ó, bátyám, Sára nem udvari hölgy.~- De hölgy,
223 3, 4 | lovagiasság rosszat szólani, és Sára jelleme felül van a vádon.
224 3, 4 | is volt kibe szerethessen Sára - említé Kelemen.~- Nem-e?
225 3, 4 | Kelemen -, ha tudnám, hogy Sára nem szeret, ha tudnám, hogy
226 3, 4 | fölvenni sem akar. Hisz Sára rád sem hederít. Neveti
227 3, 5 | Mihály.~- És szerette volna Sára kezét okvetlenül a Kelemenével
228 3, 5 | Sárát a kék szobából.~- És Sára? - kérdé fojtott hangon
229 3, 5 | kegyelmetek közül Tarnóczi Sára kisasszony erényét, a nevét
230 3, 5 | ajánlkoztak kérőkül.~- És Sára kit választott? - tudakolá
231 3, 5 | vagyonvágy és fényelgés nem lehet Sára választásának oka. Haller
232 3, 5 | vegyük ki.~- Csak nem megy Sára szerelemből hozzá? - szólt
233 3, 5 | eleget célzott arra, hogy Sára valakivel szerelmi viszonyban
234 3, 5 | elkobozandó birtokaitokat Tarnóczi Sára kisasszonynak adományozta
235 3, 8 | asszony -, fiunk csalatkozott Sára érzelmében, anélkül hogy
236 3, 9 | 9~A Sára kiházasítására szükséges
237 3, 9 | is nem áldozni.~Eleinte Sára szerencsétlen helyzete az
238 3, 10| gyöngédek valának, hogy Sára epedve vágyott anyjának
239 3, 10| barna? - kérdé félénken Sára.~- Talán nagyon is az. De
240 3, 10| deliségéből semmit levonni.~Sára elejté a beszédet.~Ábrándos
241 3, 10| mélyebben sebzé a szerencsétlen Sára szívét.~- Hallotta-e kegyelmed,
242 3, 10| hisszük, minek imádkozunk?~Sára halálsápadtan, ingó léptekkel
243 3, 10| távozásra.~Csak Judit maradt Sára vőlegényével.~Haller egymásba
244 3, 10| bíborát és gyémántjait. Sára főkötőjének vörös szalaga,
245 3, 10| mindig. A Mikesek rubinja Sára homlokán égő szénné válnék,
246 3, 10| hoz a Mikesektől, s én azt Sára ágyvánkosa mögé dugom, hogy
247 3, 10| föl.~Elgondolá, hogy akit Sára titkon, forrón szeret, száműzetésben
248 3, 10| túlhaladná a szenvedés, melynek Sára az anyai házban kitéve volna,
249 3, 11| nászkíséretnek indulnia kell.~Sára, az oltáráldozat, rég fel
250 3, 11| mellékgondolatok nélkül, de midőn Sára belépett, villanyütésként
251 3, 11| jéghideg szél csapott volna Sára szívére, fázott, rezgésbe
252 3, 11| botrányt nem okozott.~Hallá-e Sára vagy valami delejes erő
253 3, 11| Haller gyanútlan és csak Sára egészsége miatt aggódó kedéllyel
254 3, 11| már egészen helyrejött.~Sára még egyszer függeszté szemeit
255 3, 11| Az esketés véghezment.~Sára tiszta, érthető hangon mondá
256 3, 13| roskadt össze a templomban Sára, kit végtére is ő taszított
257 3, 13| terhesebb új búcsúvételnek?~Sára menyegzője után János odahagyta
258 3, 13| a szent küszöböt, melyen Sára át fog lépni, zarándoki
259 3, 13| nézni a tárgyakra, melyeket Sára kicsiny keze fog érinteni,
260 3, 14| S milyen volt az isteni Sára menyegzője? Hogy nézett
261 3, 14| Horváth barátom, hogy Tarnóczi Sára, midőn az esküvőkor a pap
262 3, 14| Valószínűleg semmi más, mint hogy Sára ájulása megszűnt. Pajtás,
263 3, 15| beteg szobájába surrant.~Sára álmatlanul hajtá fejét az
264 3, 15| hangzék néha ajkairól. Sára nevét említé.~S a nő, kivel
265 3, 15| kedélyes meleget terjesztve. És Sára tagjait a hideg remegteté,
266 3, 15| Mikesek küldöttek üzenetet.~Sára szoborrá kövülten állott.~-
267 3, 15| emlegette - szólt Judit.~Sára nem ájult el. Szíve már
268 3, 18| nyilallott, sajgott. - Ó, ég! Ez Sára anyja! S hadd szakadjanak
269 3, 19| hódolatból nem lépünk be.~Sára abból egyenesen öltözködőszobájába
270 3, 19| üres fecsegésekre figyelni.~Sára hálószobájának ajtaja félig
271 3, 19| reggelinél említé, hogy Sára főfájásban szenved, és csak
272 3, 19| S mily kedvesen lesz Sára meglepve! - tevé hozzá Judit.~-
273 3, 19| távozni - szólt a belépő Sára, ki a társalgás végszavait
274 3, 19| nem szólítá meg neje, és Sára e percig semmi jelét a vágynak
275 3, 19| ifjúságom, Péter! - szólt Sára méla mosollyal. - Eltűnik,
276 3, 19| fogom őt - szólt gunyorral Sára.~- Nem úgy, kis szenteskedő!
277 3, 19| rémület vegyülete volt, terült Sára arcára. Fölkelt az asztaltól,
278 3, 19| Szabadítsd meg őt! - kiáltá Sára a férj előtt térdre borulva,
279 3, 19| nem addig - rimánkodott Sára -, míg nem ígéred, hogy
280 3, 19| Haller Péternek nincs szíve?~Sára ajkaihoz vonta a férj száraz,
281 3, 19| férj. - Ülj ide mellém, Sára, hadd mondjam el tervemet.~
282 3, 19| visszük át a határszéleken.~Sára megint összekulcsolta kezét,
283 3, 19| szükséged; más tervet találunk.~Sára arcán pír és sápadás nyargalt
284 3, 19| hajszálnyit sem engedhetek.~Sára kezét nyújtá.~A szebeni
285 3, 20| mitől tartson.~Midőn Haller Sára öltözőszobájába lépett,
286 3, 20| mellett látni lehetett volna Sára testének remegését és arca
287 3, 20| borzadály nyargalt végig Sára testén.~- Nem csoda, imádott
288 3, 20| Izrael és Jákob Istene!~Sára nem reszket többé, mozdulatlanul,
289 3, 20| más nagy örömhír? - kérdé Sára.~- Leányom - szólt Tarnócziné
290 3, 20| átkára fog gondolni.~- Ah! - Sára szívéhez kapott.~- Nem engedem
291 3, 20| és az én anyám! - szólt Sára, férjének nyakába borulván.
292 3, 20| Juditom, jó éjt! - s kezével Sára csókot hintett a síró asszony
293 3, 20| már az írószobában volt, Sára a falajtó nyitját éppen
294 3, 20| Legalább azalatt csöndesen lesz Sára.~- Csöndesen, kiváltképpen
295 3, 20| elűzi nejét. Hadd űzze! Én Sára második férjétől várok utódokat.
296 3, 21| rémületnek jött vissza. - Sára becsukta előttem a falajtót.
297 3, 21| karján. - Midőn idelépett Sára, vékony pengést hallottam,
298 3, 21| Nem lehet, nagyságos úr!~- Sára, Sára! - zokogá iszonyú
299 3, 21| lehet, nagyságos úr!~- Sára, Sára! - zokogá iszonyú hangon
300 3, 21| durvább kéz ki merte vonni Sára szívéből a tőrt.~A vértelen
301 3, 21| gonoszság! Átok reád, Tarnóczi Sára! Mert megloptad családod
302 3, 22| egyszerre tisztába jött Sára helyzetéről s magaviseletének
303 3, 22| arccal ült, ült sokáig. - Sára! Sára! - rebegék ajkai hol
304 3, 22| ült, ült sokáig. - Sára! Sára! - rebegék ajkai hol haragos,
305 3, 22| a nő Szaturnusz.249Ó, Sára! Az ablak homályosult-e
306 3, 22| huzakodott tova. Tarnócziné Sára tetemét is látta a fűzágak
307 3, 22| tartani. - S mi is volt Sára végszava? - kérdé magától
308 3, 22| szilaj érzések táboroztak.~- Sára! Sára! Miért szerettél éppen
309 3, 22| érzések táboroztak.~- Sára! Sára! Miért szerettél éppen családunk
310 3, 22| Mikes Jánosnak Tarnóczi Sára történetét.~- Szegény asszony!
311 3, 22| Szebenben az a szoba, hol Sára feküdt... Most ő a sírboltban
|