Part,  Par.

 1  1,  9 |            egy pillantást, s utána mást, csendesen zokogó martalékjára.~
 2  1,  14|            ide. S mit hallok? Sára mást szeret, és engem nem. Szent
 3  1,  15| háziasszony vagyok, s a jó nevelés mást hozna magával, mint a bocsánatkérés
 4  2,  8 |     kezeskedhetik a jövőről?~- Én. Mást szeretek.~- Ez tréfa.~-
 5  2,  11|        imával és átokkal ajkaimon, mást nem kívánhatok számodra,
 6  3,  4 |            hajlamát, s most kedvel mást.~- Miért rágalmazod?~- Mintha
 7  3,  4 |        Rokonai elébe kerekedtek.~- Mást javaslok én! - kiáltá Mihály,
 8  3,  5 |    folytatá Kapronczai... - de egy mást, egy összetöpörödött példányát
 9  3,  15|          érzékenyülve.~- Tehetek-e mást? Hiszen a beteg az én idegenem
10  3,  18|           írást lehántanak, alatta mást fedeznek föl, különböző
11  3,  19|            tevé hozzá Judit.~- Még mást is gondoltam - folytatá
12  3,  22|    Tarnócziné jól megnézte, nehogy mást költsön fel. Maga vitte