Part, Par.
1 1, 1 | véleményt nyert felőle.~"Az én Istenben boldogult, kedves,
2 1, 1 | fogva vonszol a halál elébe. Én kedves Krisztusom, keresztfán
3 1, 1 | jámbor keresztyén, mint az én Sebestyénem volt. Isten
4 1, 1 | részt, mely így kezdődik: "Én Sáronnak rózsája vagyok
5 1, 1 | erdőnek fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között.
6 1, 1 | gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek."18Ez a szép hölgy,
7 1, 2 | látok. Hová tették át? Vagy én tévesztettem volna utat?...
8 1, 2 | nem tévedt-e más faluba?~- Én Mikes Mihály uram házát
9 1, 3 | viaszból is ezreket szerez.~- Én nem tudok - szólt bezárva
10 1, 3 | magával a túlsó oldalra; felét én hoztam ide. A záloglevélben
11 1, 3 | kikötötte az elköltöztetést. Én pedig udvarházam leégésekor
12 1, 3 | Naprádinéé. Néhai férje az én új helységem felét cserejoggal
13 1, 3 | megszottyant hangon mondá: - Az én lovaimmal, öcsém, át lehetne
14 1, 3 | ez sült hazugság.~- Már én Kelemen helyében csak azért
15 1, 3 | sugárzó arccal a nagybátya. - Én pedig... no, keveset mondok,
16 1, 4 | nem voltak szőnyegen, s én csak azért említem, hogy
17 1, 4 | részétől megfosztaná.~- Én is - közbeszólt János -,
18 1, 4 | Lehetséges-e?~- Miért ne? Én a büszke rózsa lába előtt
19 1, 4 | karszéke mellől. Csak az én szívemet ragadta meg egy
20 1, 4 | támasztá karjaimra kezét. Az én kedves kis mátkámból fél
21 1, 4 | kiáltá János fölindulással. - Én kész vagyok testvérem boldogságáért
22 1, 5 | Mennyit tanulhatna Sára, az én hígeszű leányom, a derék
23 1, 5 | Sára anyja volt. Olvastam én ennél furcsább történetet
24 1, 5 | nem vagyok fiú, mert az én szegény parányi eszemet
25 1, 6 | míg együtt leszünk, mindig én rendezzem hajadat.~- Ah,
26 1, 6 | hajadat.~- Ah, nénikém, az én együgyű fejem nem érdemes
27 1, 6 | húgát átkarolva. - Lásd, én a világban forgok, és sok
28 1, 7 | álmában beszélne. Kétségkívül én álmodtam. Valami jóslat
29 1, 8 | száműzetéssé változtatnia.~Ó, én édes fiam, kicsinyded apródom,~
30 1, 8 | volna, hogy így csalatkozom,~Én asszonyod miatt legyen bujdosásom?~
31 1, 8 | gyermekded hangon mondá:~- Ó, azt én is szeretném tudni!~Judit
32 1, 8 | Egészen más helyzetben voltam én. Csak Isten a megmondhatója,
33 1, 8 | neki, hogy tudok.~- Most én vagyok anyád.~- Mégpedig,
34 1, 9 | Máriához.~- Hát hozzád?~- Én csak az apród szerepét játsztam.~-
35 1, 9 | türelmetlen, tombol, nyerít. Az én vén Miskám is nyugtalan,
36 1, 9 | fölindulással Judit - az én pártolásomat ily ügyben?~-
37 1, 9 | hozta föl Sárának.~- Az, én közlékeny vagyok - válaszolá
38 1, 9 | természetű némberek vannak.~- S én mégis azt hiszem, hogy ő,
39 1, 9 | áldozatul esni. Ebben az én Juditomnak egyet kell velem
40 1, 9 | fordulhat ki sarkaiból, s én a pellengéreken sem láttam
41 1, 10| összevissza zavartak, most én hozzam rendbe. Szép kívánság!
42 1, 10| fogja hinni, hogy leányát én szöktettem el és Mihály,
43 1, 10| Mihály, hogy üldözésére én lázítottam föl a vár népét.~
44 1, 10| udvari vadászat felé tart. Én, a nagyasszony meghagyása
45 1, 10| kaput", sürgették ők. Nem én, mondám. "Miért nem? Te
46 1, 10| akasztófavirág, mondám én, hogy ez nem a fejedelem,
47 1, 10| várból." Eb fél attól, mondám én. Eközben döngetni kezdették
48 1, 10| perpatvar félbeszakadt, s én siettem tekintetes és nemzetes
49 1, 10| Sára! Rettegés fog el. Ó, én balga nő vagyok! A tiszta
50 1, 11| kisasszony megjön, beemeled. Én és János a fedezetet fogjuk
51 1, 11| kezd. Még menekülhetünk.~- Én - szólt Mihály - Judit szilárdságában
52 1, 12| sem gyaníthatá; legalább én némább voltam a halnál.
53 1, 12| számlált meg Katalin arcán; de én csak annyit tudtam észrevenni,
54 1, 12| kesely erőtlen hörgésemet, s én az ő éhes vijjogását hallgatom:
55 1, 13| úgyszólván még csak gyermek, én pedig már... rég özvegy
56 1, 13| tettet - hitte Judit.~- Én mély érzelműnek képzelém
57 1, 13| nyugalmat óhajtana. - (Biz én azt nem bánom, ha reggelig
58 1, 13| világ? S mit remélhetnék én is oly nőtől, kinek vagyonom-
59 1, 13| Erős főfájást érez az én szegény Sárám. Le kellett
60 1, 14| unás legyőzhetetlen. S ha én őt csupán ujjam érintésével
61 1, 14| szó... Ő un! Nem vagyok-e én keresztyén? Ah! Sára un!
62 1, 14| a szent Isten áldja meg! Én elmegyek a szolgálatból.
63 1, 14| álmodom. Már ki hinné, hogy az én gazdám csakúgy parancsolgat,
64 1, 15| nélkül megyek. Ha pedig én várom be mint háziasszony
65 1, 15| megegyezésével - szólt közbe Judit.~- Én - folytatá Haller - az éjjel
66 1, 15| kedélyesnek tűnt előtte föl. - Én - szólt tettetés nélkül -
67 2, 1 | minden nagyravágyástól. Én a lapockára fogok célzani,
68 2, 2 | vissza.~- Az ilyet nevezem én eszélyes lövésnek - mondá
69 2, 2 | Gábor fejedelem vendége, én is foglaltam ott helyet.~-
70 2, 2 | határozni? Válasszon az én nevemben Kemény János. -
71 2, 2 | mondá, hallván ezt Arnot. - Én megyek az ifjúhoz, kit megneveztél. -
72 2, 2 | vagy, ó, Rákóczi György! De én nem dicsérem meg a hálátlanságot,
73 2, 3 | legyen, megtisztíttatott."~- Én - válaszolá Rákóczi György,
74 2, 3 | tekintvén a buzgó káplánra -, én a vallás jogainak védelmében
75 2, 3 | Jehova: "Kiontom tereád az én haragomat, az én búsulásomnak
76 2, 3 | tereád az én haragomat, az én búsulásomnak tüzét felfuttatom
77 2, 3 | félholdat megalázó békére. Én tettem ezt. S elfeledték
78 2, 3 | használtatni.~- Kik? Az én alattvalóim? S nem elég
79 2, 3 | mátkaságról?~- Hogy tudjak én, szegény bárdolatlan ember,
80 2, 3 | mindörökké megáll. Ezt mondhatnám én is most. Hüm! Dáriusz rá
81 2, 3 | Alig hiszem. S miért legyek én apród? Különben is az egész
82 2, 3 | köhécselés után Csulai. - "Én hoztalak ki tégedet a kunyhóból,
83 2, 3 | hogy lennél hadnagy az én népemen, az Izraelen. És
84 2, 3 | feledkezzék el magáról az én jobb kezem!... S mégis bír
85 2, 3 | oroszlán. Megszáradott mind az én erőm, nyelvem is ínyemhez
86 2, 3 | kezeimet, lábaimat, és az én ruháimat elszaggatták. De
87 2, 3 | Istenem, ne légy messze tőlem, én erősségem, az én segítségemre
88 2, 3 | tőlem, én erősségem, az én segítségemre siess! Szabadíts
89 2, 4 | Dániel próféta vagyok-e én, kit nem szabad a fenevadaknak
90 2, 4 | összeszedett lélekkel Csulai. - Én bátran szembeszállottam
91 2, 4 | tagjai, kiket különben én rendkívül nagyra becsülök,
92 2, 4 | Nem, fenséges uram!~- Én valék bátor, állomásomba
93 2, 4 | erdélyi fejedelem sem.~- Én is oly kevéssé pirulok nevemért,
94 2, 4 | Féltenem kell tőle még az én kicsiny vascsupraimat is.
95 2, 4 | királlyá.~- Szerények vágyaid. Én merészebb követeléssel állok
96 2, 4 | Mert, lásd, elküldött, hogy én nyomozzam ki a medve helyett
97 2, 4 | személyzettel tanyát ütni. Az én szakomból nyolcvan egyén,
98 2, 5 | Zsigmond nagyuramnak, az én jó pártfogómnak, aztán Mikes
99 2, 5 | fájdalmas hangon az idegen. - Én most Székely Mártonhoz megyek.~-
100 2, 5 | Oly szegény embernek, mint én, ki foglalatosságban jár,
101 2, 5 | lakodalmat csapunk. Még az én vén lábaim is ellejthetik
102 2, 5 | Kelemen tettét. S tán az én elnézésemet is. Hm! Móric
103 2, 5 | Ah, félek e naptól!~- Én teljes boldogságunk zárkövének
104 2, 6 | szabadságomért?... Ó, az én nevem, az én nevem!~Omlottak
105 2, 6 | szabadságomért?... Ó, az én nevem, az én nevem!~Omlottak a könnyek
106 2, 6 | jószágrész testvérek közt is az én uradalmam harmadát föléri,
107 2, 6 | ijesztesz meg, galambom. Tudom én, mit tartsak a dologról,
108 2, 6 | lágya. Ő ne szeretné az én derék fiamat? Gyermekkorában
109 2, 7 | Fölserkentem az álomból, s én ez iszonyú házban vagyok
110 2, 7 | Kelemen tévedését és az én bűnömet. Rossz szellem hozott
111 2, 7 | lég, gazdagabbá az aratás. Én tapasztalt ember vagyok,
112 2, 7 | elidegenedtél házunktól. Én nem foglak vádolni. Hallgattam,
113 2, 7 | Kelemen, légy boldogabb, mint én lehetek! Ne sejtsed az áldozatot,
114 2, 7 | lehet a várásban; azonban én apa vagyok, s mióta nem
115 2, 7 | János fiam igen lágyszívű. Én nem hagytam volna el a hosszú
116 2, 7 | gyorsan; pedig Ágnes, az én vén Ágnesem, bájos leány
117 2, 7 | kegyelmes nagyuram, az én gazdámtól, s pedig igen
118 2, 8 | indulatjába visszafogadja.~- Uram, én sohasem szerettem fiát.~-
119 2, 8 | kezeskedhetik a jövőről?~- Én. Mást szeretek.~- Ez tréfa.~-
120 2, 8 | találni.~- És mosolygókra is. Én vénember vagyok, de egy
121 2, 8 | Legyen irántok irgalmasabb. Én kérem erre. De az idő halad.
122 2, 9 | Kedves drága húgom! Én Mikes Zsigmond vagyok, nem
123 2, 9 | kenyéren. Hallja-e már? Az én leányom után hiába nyújtózkodik
124 2, 9 | kiálta az árva özvegy. - Én tenyeremben tartom a kegyelmed
125 2, 9 | ezt meri nekem ajánlani!~- Én azt mondám, hogy Kelemen
126 2, 9 | hogy otthon van?~- Biz én nem gondolom, hogy ángyomasszony
127 2, 9 | zsiványokkal jár?~- Mit tudom én. Pöröm van vele. Rég nem
128 2, 9 | fiskus143sem vehet.~- Tudok én más törvényeket is, vén
129 2, 9 | mennyei Istenem, hogy az én leányomat választottad eszközül
130 2, 9 | hiszem, bár maga mondá.~- De én aggódom! - sóhajtá Ágnes
131 2, 9 | úr.~- Ő nem hágja át az én kívánságomat - szólt Ágnes.~-
132 2, 11| És válaszolá Salamon: Ó, én Uram és Istenem, te tettél
133 2, 11| szolgádat, királlyá, Dávidnak az én atyámnak helyette. Én pedig
134 2, 11| az én atyámnak helyette. Én pedig kicsiny gyermek vagyok,
135 2, 11| értelmet az ítélettételre, ímé, én a te beszéded szerint cselekszem
136 2, 11| járandasz, teljesítvén az én végzéseimet és parancsolataimat,
137 2, 11| teljes mértékben bírod. S én árva özvegy, keserűséggel
138 2, 11| ajándékát, amily mértékben fogok én, a teáltalad kormányzott
139 2, 11| kedveztünk volna.~- Fenségedtől én csak annyiért esdeklek,
140 2, 11| tartottuk helyeselhetőnek. Én Kelement a várból tüstént
141 2, 11| fönn. Kegyelmes fejedelem, én idős asszony vagyok, s nem
142 2, 12| nem, egypár év múlva.~- Én nem óhajtottam Mikes Kelement
143 2, 12| óhajtottam Mikes Kelement férjül. Én sohasem fogok neje lenni.~-
144 2, 12| becsületét szóval, fegyverrel.~- Én büszke leszek, ha kérőül
145 2, 13| lekötve. Testvéreim mentvék. Én kezes vagyok mindeniknek
146 3, 1 | serleg, hogy a tobzódó nép az én férjemet asszonynak gúnyolja,
147 3, 1 | vesztegetővé leszek. Tudok én az Úr dicsőítéséért áldozni!
148 3, 1 | megaláztattak. S boldog az én magzatom, Sára, mert az
149 3, 1 | őnagysága kezeli, s nem én. Azonban várjunk még, ki
150 3, 2 | Így szólna Dajka... s én?... Én is így érzek, de,
151 3, 2 | szólna Dajka... s én?... Én is így érzek, de, ám legyen,
152 3, 2 | nem általánosan szóltam-e én? Jelöltem-e ki valakit üldöztetésre?
153 3, 2 | értsen mindenben egyet az én kedves pártfogómmal, a jászvásári
154 3, 2 | kérdésekben tőle várjon utasítást. Én most csak annyit tanácsolhatok,
155 3, 3 | ékesíti leányát, mint az én könyveimben a pogányok az
156 3, 3 | Franciscónak nevezel?~- Én? Én? - habozott Sára.~-
157 3, 3 | Franciscónak nevezel?~- Én? Én? - habozott Sára.~- Igen.
158 3, 4 | börtönbe hurcolták, és az én bűnömért ő hal meg.~- Megint
159 3, 4 | kerekedtek.~- Mást javaslok én! - kiáltá Mihály, megfogva
160 3, 4 | Őt nem ismeri a nép.~- Én?~- Te, öcsém.~János arca
161 3, 5 | gondoltam - szólt Kelemen.~- Az én elmémben is csak most villant
162 3, 5 | Jászvásárba be kell mennünk.~- Én csak Sárára tudok gondolni,
163 3, 5 | szolgálatot válasszunk?~- Én a testőrségbe közkatonának
164 3, 5 | kissé benőtt a feje lágya. Én öreg? Ha magam számára rablom
165 3, 5 | legszerencsésebb percben. Én a fejedelemmel jöttem Zsigmond
166 3, 5 | remény, csalódás, mit tudom én, mi! De esküdjél rá, hogy
167 3, 5 | miért nem válaszolsz az én kérdésemre, melyre könnyen
168 3, 5 | Kelemen elborulva.~- Barátim, én megpróbálom Jánost utolérni.
169 3, 6 | és Salamon király. Csak én tudom, mily keservesen esik
170 3, 6 | fog többé elucescálni.185Én azonban még inkább féltem
171 3, 6 | Ő Radzivil házasságát; én az ő tekintélyét mozdítandom
172 3, 6 | mezei kapitányságra segít; én amnesztiában részeltetem.
173 3, 7 | lovamat. Derék állat az én hókám, másnak tán kiszakadt
174 3, 7 | Márton küldötte hozzám, és én kilétéről nem tudakozódva,
175 3, 7 | Derék férfiú, igaza van! Én még az éjjel itthagyom e
176 3, 7 | Holnap reggel korán indulunk. Én ismeretlen hegyi utakon
177 3, 7 | lélekből reformált hitű vagyok. Én csak az üldözöttre és kegyelmedre,
178 3, 7 | kiragadhatnám. Kend ott maradna; én baj nélkül mennék tovább.
179 3, 7 | teljesíti?~- Okvetlenül.~- Én pár órányi pihenés után
180 3, 8 | falatot le is szelt belőle.~- Én úgy hiszem - jegyzé meg
181 3, 8 | adjak.~- Már rég elküldöttem én azt neki - válaszolá Ágnes
182 3, 8 | ment a mellékszobába.~- Az én derék fiam, az én kedves
183 3, 8 | Az én derék fiam, az én kedves Móricom! - hallá
184 3, 8 | a szobában Kelemen, mint én; oly szabadon a másikban
185 3, 8 | szemed fényét, Ágnes, és az én büszkeségemet, a derék Móricot.
186 3, 8 | Hasztalan minden ellentmondásod. Én nem engedem többé, hogy
187 3, 8 | fiaim birtokát. Bánom is én. Azzal még nem tettek szegénnyé.
188 3, 8 | pompával, adósság nélkül. Még én kölcsönöztem, s minden kamat
189 3, 8 | visszafizette, ki nem. S bántam is én? Aztán neked is, angyalom,
190 3, 9 | terembe lépett az idegen.~- Én a moldovai hospodár202testőrségéből
191 3, 10| szánalommal tekintett reá.~- Az én leendő napam a vallásos
192 3, 10| Ugye, húgom sem szól?~- Én a hallgatás mesterségét
193 3, 10| büntetésnek lesz kitéve az én kapzsi és fukar napam. Ő
194 3, 10| szintén büntetést érdemel, s én, kedves húgom, igen elmés
195 3, 10| nyugtát hoz a Mikesektől, s én azt Sára ágyvánkosa mögé
196 3, 11| pénzbe kerülhetett.~- Én mindamellett lerontatom -
197 3, 12| talizmánját? Rossz időket értünk. Én azt hiszem, nincs messze
198 3, 12| törvényeink üldözésének, s én az ő makacs kívánságának
199 3, 12| magánál. Kassai őnagysága, az én uram, az ország legmagasabb
200 3, 12| legmagasabb tisztviselője, s ha én a palotában megjelennék,
201 3, 12| hogy a várnagy helyett én teljesítsem mindazt, mit
202 3, 12| ide a papírt, majd írok én. Te nem tudsz elég alázatos
203 3, 12| mint szentséget csókolták. Én láttam Bástát, Mihály vajdát,
204 3, 12| Gábor vérpadai előtt:206én tudok kérni.~Zsigmond úr
205 3, 12| előcsarnokból a poroszlók! Ó, én hóbortos, vén gonosztevő,
206 3, 12| ezt? - kérdé.~- Mit tudom én? - válaszolta Zsigmond úr.~
207 3, 14| leányát? Hisz, tudod, hogy én is jelentkeztem a fejedelem
208 3, 14| Horváth barátom!~- Úgy én nem koccintok - szólt ez.~-
209 3, 14| koccintok - szólt ez.~- Én pedig azt mondom, hogy kegyelmed
210 3, 14| testőrkarát meggyalázta. Én tehát ezennel letépem a
211 3, 14| ajakkal a lefegyverzett. - Én Kerekszegi Gábor vagyok,
212 3, 14| küzdenénk.~- Jól van uram! Én Mikes János vagyok, s ön
213 3, 14| ez a gyáva ember nem vív, én kész vagyok helyette, kegyelmednek,
214 3, 14| következetlenségek. S minek volnék én jobb a diákné vásznánál?
215 3, 14| Stadt-Hahn216igazítja el. Én békés szász polgár vagyok.
216 3, 14| János uramnak is, amint én ítélek a dolog felől, nemcsak
217 3, 14| szólamlott meg a szász -, én a segesvári kirurgus218vagyok,
218 3, 15| a kocsis.~- Majd tartom én a zablánál őket; te meg
219 3, 15| élni. Erre élő példa az én halottam, kinek egy golyó
220 3, 15| mást? Hiszen a beteg az én idegenem volt, kitől a Mikesek
221 3, 16| ingerlő anyagot a nép közé, s én az alapot akarom tudni -
222 3, 16| meghallgatott engemet az én nyomorúságomban, és velem
223 3, 16| és erős hitében van. Amit én akarok, igen egyszerű, igen
224 3, 16| hogy teljesíttessenek, s én a törvény teljesítésének
225 3, 16| adatai nincsenek, akkor én kegyelmednek ezt mondom
226 3, 16| nem látható eset volt, s én, a parancs szerint eszemen
227 3, 16| izenetét röviden.~- Nem hoztam én nagyuramtól levelet - válaszolá
228 3, 16| alázatos instánciát jöttem az én nagyságos fejedelmem legkegyelmesebb
229 3, 17| mégis, saját tulajdonom, az én határozott akaratom dacára,
230 3, 17| fejedelmi székem hűbérese, s én is lovag vagyok. Kétli-e?~
231 3, 17| ephesusi alvók egyike vagyok-e én?234kérdé ünnepélyes csodálkozással
232 3, 17| forgott, s a nagy zaj közt én mégsem ébredtem föl! Csak
233 3, 17| Erdélynek ki a fejedelme? Én I. Rákóczi Györgyöt még
234 3, 17| Báthori-házból? Istenemre esküszöm, én azt hittem, hogy e családnak
235 3, 17| személyesen kezdi sürgetni, miután én nem járok el elég lelkiismerettel.
236 3, 17| uram, miután történetesen én fogtam el őt.~- Elfogtad?~-
237 3, 17| becsületét megsértette. Én tehát letépem a vállrojtot
238 3, 17| elégedetlenül Rákóczi.~- Valamint én is, fenséges uram, ki a
239 3, 18| imádkoztam, s miért szenvedtem én, ha gyűlölni csak erőtlenül
240 3, 18| mióta lett a tied az én fogatom? Mi közöd hozzá,
241 3, 18| szerzeménye örökösévé nevezte, én az özvegyév lefolytával
242 3, 18| hogy lakozzék megint az én egyszerű, csendes hajlékomban,
243 3, 18| Csak ne pattogjon kend. Én nemesasszony vagyok; e a
244 3, 18| ütött a nyergesre.~Mert az én ellenségimet~Megtérítéd,
245 3, 18| hajtaná már a lovakat? Mert én egy lépésre sem tudom tovább.~-
246 3, 19| kikerekítette a szükséges tőkét, s én még a múlt héten rokonomat
247 3, 19| S mi örömet szerezhetek én itt Sárának? Azért vettem-e
248 3, 19| gondokat. Ugye, kész erre?~- Én nem fogok Szebenből távozni -
249 3, 19| folytonosan éleszté a titok én önvád.~- Kedvesem - válaszolá
250 3, 19| tartósságát biztosítsam. Én borzasztón önző vagyok!
251 3, 19| anyámat, hogy bálba járjon; én követni fogom őt - szólt
252 3, 19| egy gondos nő ápolására! Én sem érdemlem meg őt. Judit,
253 3, 19| Fehérvárra készülődéssel. Mert én önző vagyok, s a vadászlaki
254 3, 20| Sárát. Majdcsak találok én valami ürügyet utazásunk
255 3, 20| Szegény férjem! Judit, én igen rosszat sejtek. Irgalom
256 3, 20| Haller.~- Ő vendéged és az én anyám! - szólt Sára, férjének
257 3, 20| tudá: miért?... - Judit, én édes Juditom, jó éjt! -
258 3, 20| te engem átkoztál meg! Én nem panaszlok ellened, sem
259 3, 20| ismeretlenével tovább is társalogni. Én azalatt fogatok.~- S hová
260 3, 20| ijedelem miatt pirossá lett. - Én is fogatok. Hadd segítsek,
261 3, 20| őt átkoztam meg, holott én Mikes Jánosra... Seregek
262 3, 20| elűzi nejét. Hadd űzze! Én Sára második férjétől várok
263 3, 21| tudom, hogy történt, de én is egészen átfáztam, midőn
264 3, 22| kérdé magától a kérdező. - "Én nem panaszlok ellened, anyám,
265 3, 22| János, Istennek hála! Ha én magzatot vesztettem: ő a
266 3, 22| gyűlölni sem tud igazán. Én remélek!~Tarnócziné megint
267 3, 22| adjon a társalgásnak.~- Én Szebenből hazautazom - szólt
268 3, 22| ugye, kedvesem? Nem csoda. Én egyébiránt hiteles forrásból
269 3, 22| kocsi, mondod. Nem baj, az én nyakam törik ki; te nyeregben
270 3, 22| tőlem, búcsúzzál el tőlem! Én örök életű vagyok; de az
271 3, 22| látjuk egymást... meglehet, én vihar közül, te kétségbeeséssel!"
272 3, 22| Szerencsére János befogatását vagy én jelenthetem neki először,
273 3, 22| Ágnessel történni? Hahaha! Nem én vagyok a boldogtalan! Hitem
|