bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
1 1, 5 | Naprádiné - született Tarnóczi Judit - az engedékeny erkölcsbírák
2 1, 5 | volna; azonban a galambszívű Judit a haragra igen szelíd, a
3 1, 5 | ismétlésekkel többé untatni.~Judit, ki a nagyasszony távozása
4 1, 5 | s még így sem mindenkor. Judit bizton hitte, hogy e nyilatkozat
5 1, 5 | nagynénikéjét", hogy a jó Judit szótlan elragadtatással
6 1, 5 | mily szép vagy! - ismétlé Judit tízszer is, meg levén győződve,
7 1, 6 | mindenben mutatkozni fog. Judit levendula-, jázmin- és rózsavízzel
8 1, 6 | meglepetés nélkül segített Judit körül. Látszott, hogy a
9 1, 6 | a karcsú, finom nyakat. Judit szemeit a gyönyörű hajzatra
10 1, 6 | rendezéséhez mer nyúlni! Ez ötletek Judit érzékeny idegeit, anélkül
11 1, 6 | csalódásig hasonlít a tiédhez.~Judit asszony jellemzésére meg
12 1, 6 | De ez még nem volt elég. Judit kedvelt hősnőit a legutolsó
13 1, 6 | feltenni nem akarta ugyan, de Judit nagynéne, ki szenteskedő
14 1, 6 | aranyhaj és sötétkék szemek. Judit elméje végigfutott mindazon
15 1, 6 | akik közelebbről ismerték Judit asszonyt, különféle hibái
16 1, 7 | anyjának elutazásáig. De Judit nagynénével töltött első
17 1, 7 | legvisszataszítóbb gúnynevein. S minthogy Judit élményei a szív szenvedéseibe
18 1, 7 | van, mint ártatlanságáról.~Judit elhallgatásakor a kakas
19 1, 7 | vonta fejét a takaró alá. Judit pedig, ki már félszenderbe
20 1, 7 | kegyetlenül ingerkedjenek?~Judit dörzsölte szemeit, körülnézett
21 1, 7 | szavaikat: ez természetes volt. Judit tehát Sárát kezdé gyanúba
22 1, 7 | Ő nincs ébren! - sóhajtá Judit. - Csendesen pihen. S azóta
23 1, 7 | a férfiaktól szenvedni!~Judit mély felindulással dűlt
24 1, 8 | ha szép húgának fürteit Judit nem is rendezhette, semmi
25 1, 8 | meglepetés miatt.~S hogyne! Hisz Judit néni a legdivatosabb olvasmányokat
26 1, 8 | volt túl a szép Sára, midőn Judit összecsapván kezét, bámulattal
27 1, 8 | Ah! Végig? - tudakolá Judit növekvő meglepetéssel.~-
28 1, 8 | azt én is szeretném tudni!~Judit újságvágya fölébredt, és
29 1, 8 | elszavalt két sor elég volt Judit eszének új irányt adni.
30 1, 8 | mennünk.~Világos volt, hogy Judit ábrándozó hajlamainál fogva
31 1, 8 | már elavult - válaszolá Judit.~- Nem, nénikém, tartalmáért.~-
32 1, 8 | áldozatra kész - jegyzé meg Judit. - Majd ha szíved és hited
33 1, 8 | szórakozottá lőn, s midőn tekintete Judit éles fekete szemeivel találkozott,
34 1, 8 | elmulasztott. S valóban Judit néne könyvtára kimeríthetetlennek
35 1, 8 | rendelkezésökre. Ezt jól tudta Judit, mint napjainkban minden
36 1, 8 | ellentétben tűntek föl. Judit nem tudta rábeszélni, hogy
37 1, 8 | mulattatása végett, most Judit a Sámsont meghódító, kacér
38 1, 8 | ruhadarabok birtoka, melyeket Judit, hogy húgának szórakozást
39 1, 8 | egy percig lankadt, már Judit új és meglepő tervekkel
40 1, 8 | kijárni alkalmatlan volt, Judit lantját kezdette pengetni,
41 1, 8 | a pipereasztal mellett.~Judit asszony, ki belépő húgát
42 1, 8 | Az idő szép - folytatá Judit illetődött hangon. - Az
43 1, 8 | ülnénk szabadban - jegyzé meg Judit.~- S ha messzebb is távoznánk
44 1, 8 | fogatom az igáslovakat.~Judit látván, hogy csellel Sárán
45 1, 8 | civódó! - szólt nevetve Judit. - Alkalmasint a tornác
46 1, 8 | érinteni.~- Segítsek? - kérdé Judit.~- Menjünk kocsin.~- Hisz
47 1, 8 | hangnyomattal ejté Sára, hogy Judit a csínyen kapott gyermekként
48 1, 8 | a legnagyobb közönnyel.~Judit álmélkodó tekintetet vetett
49 1, 8 | E gondolatok forgottak Judit elméjében, míg húga az amazoni
50 1, 8 | forduljunk? - kérdé húgától Judit, midőn a kapu előtt voltak.~-
51 1, 8 | találnók magunkat - jegyzé Judit meg, inkább kötekedő, mint
52 1, 8 | sorsunkat jóslatokra - ajánlá Judit. - Amely irányban először
53 1, 8 | azon erdőbe - közbeszólt Judit -, hol a téveteg mezsgyék
54 1, 8 | kiálta a leány előhaladva.~Judit követé, s a két amazon elszáguldott.~
55 1, 8 | fogjuk ezt ismételni - szólt Judit a szobába lépve.~- Tartok,
56 1, 8 | Elég módja volt ismerni.~Judit Tarnócziné nagyasszony helybenhagyása
57 1, 9 | terjesztett a kertben - hol Judit és Sára az egészen friss
58 1, 9 | okolhatja az éj sötétségét.~Judit női munkát tartott kezében;
59 1, 9 | Tetszik-e neked Kelemen? - kérdé Judit, miután magáról már elég
60 1, 9 | voltál szerelmes? - szólt Judit a lány kezét kezében tartva.~-
61 1, 9 | nem szárazak - ellenveté Judit.~- Gyík mozdult meg a komlóharasztban.~-
62 1, 9 | kulcs fordul a zárban - súgá Judit ijedten.~- Légy nyugodt.
63 1, 9 | akarna elragadni? - szólt Judit kötekedve.~- Nem is ismer.~-
64 1, 9 | leány.~- Nagy ég! - szepegte Judit. - Talán rablók. Fussunk!~
65 1, 9 | ajtajánál föltartóztatta őt. Judit nem volt nagyon félénk,
66 1, 9 | akarnak elrabolni! - szepegé Judit, a nyitott ujjakon át a
67 1, 9 | divatból ki voltak menve. Judit, remegése dacára is, oly
68 1, 9 | éjen hordani szerencsések.~Judit a keresztes hős furcsa figyelmeztetését
69 1, 9 | vadon szúrt hozzá, mint Judit84de nem a nénike, hanem
70 1, 9(84)| Judit könyvé-nek, az Ótestamentum
71 1, 9 | de ábrándos tekintete.~A Judit mellett ülő keresztes vitéz
72 1, 9 | követett.~A neszre fölpattantak Judit szemei, s az éppen hátat
73 1, 9 | történt vele?~- Az Istenért, Judit, csillapuljon! Föllármázza
74 1, 9 | folytatta, tudniilik a szép Judit, a zömök keresztes vitéz,
75 1, 9 | ön - szólt fölindulással Judit - az én pártolásomat ily
76 1, 9 | közlékeny vagyok - válaszolá Judit lesütött szemmel.~- Elég
77 1, 9 | S később? - tudakolá Judit sürgetve.~- Később keblére
78 1, 9 | kiálta csodálkozással Judit.~- Azért ment Szebenbe.~-
79 1, 9 | atyám lehetne.~- Nagyatyja, Judit.~- Tarnóczinénak sem volna
80 1, 9 | tanújelei nem nyomhatták el Judit új aggodalmait.~- Az erőszakos
81 1, 9 | ártatlansága? - szepegé Judit.~- Minő kétség! Ő Mikes
82 1, 9 | öltözetemről és... önről.~Judit ijedten vonult hátrébb e
83 1, 9 | lugasból kivezet, s melyre Judit kétszer próbált lépni, de
84 1, 10 | téve, szóval percenként Judit elébe lépett, megállítá
85 1, 10 | fedél alatt szeretnek lakni.~Judit sivárabb eszmékre is hamar
86 1, 10 | várnagy jelt ad - rebegé Judit.~A kürt másodszor rivallt,
87 1, 10 | rivallt, s még erősebben.~Judit szívére nyomta kezét.~-
88 1, 10 | Irgalmas Istenem! - sikoltá Judit a kerttornáchoz közel fekvő
89 1, 10 | szerencsétlen húgom - siránkozott Judit.~Fölragyogott már a hálóterem
90 1, 10 | Mennybeli atyám - zokogá Judit -, sógorasszonyom azt fogja
91 1, 10 | fel kellett öltöztetnie.~Judit most áthatva azon kettős
92 1, 10 | boldogsága derülhet ki.~Judit ily inkább kellemes, mint
93 1, 10 | magával egy szobában hálatja.~Judit tarka okoskodásait félbeszakítá
94 1, 10 | Veszve minden - rebegé Judit karszékbe dőlve.~A terem
95 1, 10 | jelenté egy fegyvernök.~Judit forgani látta a bolthajtást
96 1, 10 | Bármily érdekes lehetett Judit társalgása Haller Péterrel,
97 1, 11 | megjegyeznem.~Keresztes vitézünk, Judit miatti elkésését helyrehozandó,
98 1, 11 | menekülhetünk.~- Én - szólt Mihály - Judit szilárdságában bízom. Nem
99 1, 12 | talált, meggyőződött, hogy Judit gondosan elhárított útjukból
100 1, 13 | várkastélyba.~Haller Péter, ki Judit mellett bocsánatkérések
101 1, 13 | Egészen állat - gondolá Judit a vendég bundájára és pofájára
102 1, 13 | elfintorítja arcát - hivé Judit.~Kellemes benyomásúak vonalai -
103 1, 13 | sokat ne beszélne! - sóvárga Judit.~Közlékenynek kell lennem,
104 1, 13 | tudakozódni - hüledezett Judit.~Ez az őszinte kifejezésű
105 1, 13 | tagadás! - fohászkodott Judit.~Kérdezősködjem-e? Csak
106 1, 13 | beférkőzni sem engedte.~Judit érzése még eszénél is kevesebb
107 1, 13 | karszékhez, hol Haller és Judit ült, visszatérnem.~- Rebekka
108 1, 13 | messzünnen kezdve kikémleléseit.~Judit csípős mosollyal hajtá meg
109 1, 13 | közti gondolatok rajlottak Judit fejében, míg mosolygott.
110 1, 13 | Haller.~- Ah! - sóhajtotta Judit kipirultan.~Vére arcába
111 1, 13 | hánytorgatta magában Judit, de alaptalanul; mert Tarnócziné
112 1, 13 | nézve. - Ezt őszintén mondá Judit.~- Húgom reméli, hogy még
113 1, 13 | bár nem akarva repült ki Judit ajkain.~Haller sugárzó arccal
114 1, 13 | arról győzte meg, hogy Judit rendkívül szereti Sárát,
115 1, 13 | Talán gyanakszik? - gondolá Judit.~- Nincs kedvesebb jelenet
116 1, 13 | célzás lehet! - töprenkedett Judit.~- Egymás keblébe rejtik,
117 1, 13 | ez sejt valamit! - vélte Judit. - Köztünk - szólt nyugtalanul
118 1, 13 | E részben - válaszolá Judit - minden a rokonszenvek
119 1, 13 | kedélyű még, mint korú - szólt Judit.~Haller derülten tekintett
120 1, 13 | nyájas arcot tettet - hitte Judit.~- Én mély érzelműnek képzelém
121 1, 13 | mulattatni is kíván - jegyzé meg Judit.~- S vallásosnak mondják -
122 1, 13 | magához alkalmazni - szólt Judit.~- Hüm!~- Egy szép és elmés
123 1, 13 | kedve - örvendezett magában Judit, kéjjel legeltetve szemeit
124 1, 13 | kisasszony komornájának.~Judit e szavakra halálsápadt lett.~-
125 1, 13 | veszve van - gondolá most Judit.~Haller, midőn komornyikja
126 1, 13 | váratlansága miatt - szólt Judit. (Az imakönyvön kívül a
127 1, 13 | célra.) - Alig várom - szólt Judit -, hogy édesanyja ajándékait
128 1, 13 | reszketése.)~Haller, midőn Judit az ékszerek átvételéről
129 1, 13 | a konyhára szoktattam.)~Judit gyorsan távozott az elfogadóteremből,
130 1, 13 | is érdemetlennek?~Ekkor Judit belépett, s a vacsorát jelenték.~
131 1, 13 | Sára késik - súgá Hallernak Judit. - Nem csoda, rosszul érezte
132 1, 13 | Néhány perc múlva visszatért Judit; bánatos arca nagy hatásra
133 1, 13 | hoztam nyakamra! - gondolá Judit.~- Sára fájdalma reggelig
134 1, 13 | cukorra ejtve, rögtön segít.~Judit az átnyújtott üveget kezébe
135 1, 13 | köze a szívnek - folytatta Judit, gyöngén sóhajtván.~- A
136 1, 13 | kíméletlen valék iránta - gondolá Judit, szemeit lesütve.~
137 1, 14 | nagyasszonynak szívén feküdt Judit, Sára és az egész szentléleki
138 1, 14 | szent bosszankodásokra. Judit nem írt levelet. Sára csak
139 1, 15 | 15~Judit éjeket töltött ragyogó udvari
140 1, 15 | figyelmeztetve, hogy elég már. Judit ismeré azon örömet és bút,
141 1, 15 | mint e levél által.~S mégis Judit szétszakítá, hogy ugyanazt
142 1, 15 | sejt, de a szív érez. Talán Judit a Mihály segítségével elkövetett
143 1, 15 | ne vigyek? - töprenkedett Judit, s rakosgatott, majd abból
144 1, 15 | cicomákról levevé kezét és szemét Judit, vidorabb szeszélye megint
145 1, 15 | hangzott.~- Ah! - sikoltá Judit, leejtve a kendőt. Úgy megijedt,
146 1, 15 | mind a kettőt kérdezte tőle Judit; de nem érté egyikre is
147 1, 15 | holmi apróságokkal együtt.~Judit meleg, török nyakkendőjét
148 1, 15 | mellett szállva - gondolá Judit, s hideget és reszketést
149 1, 15 | Szent Isten! - sóhajtá Judit.~- Ne szólítanám meg?~-
150 1, 15 | szólítsa - válaszolta halkan Judit, s aztán hatszor is visszatartóztatá
151 1, 15 | távozott.~Visszajöveteléig Judit lázas nyugtalanságban volt.~-
152 1, 15 | szólt a belépő Haller Péter.~Judit szeretett volna elájulni,
153 1, 15 | Ő mindent tud - gondolá Judit.~- De ha asszonyomnak szüksége
154 1, 15 | kivételes az - válaszolá Judit -, mely minden lovagnál
155 1, 15 | erősítik.~- Ah! - sóhajtá Judit aggódva. (Oly szépen kezd
156 1, 15 | kockáztatni.~- Ah! - rebegé Judit. (Most fordítja rosszra
157 1, 15 | megegyezésével - szólt közbe Judit.~- Én - folytatá Haller -
158 1, 15 | villám.) - Önnek? - kérdé Judit rosszul színlelt csodálkozással. -
159 1, 15 | Hihetek-e szavainak? - kiáltá Judit bámulva.~- Kétszínű, álnok
160 1, 15 | Ez kényes hivatkozás volt Judit szemeire, melyek az első
161 1, 15 | történetet elbeszélnem.~Judit röviden előadta a hölgyrablás
162 1, 15 | hasznos szolgálatot tehetek.~Judit boldog volt, hogy talált,
163 1, 15 | alatt hagynának arcvonásai.~Judit különböző igazításokat tett
164 1, 15 | mintha menyasszonyt vinne.~Judit jól érezte magát a meleg,
165 1, 15 | szerepe. Hadd aludjék!~S Judit is álmodozni kezdett, előbb
166 1, 15 | szegét sem lehetett félteni.~Judit iszonyodva hunyta be szemeit,
167 1, 15 | Jézus Mária! - sikoltott Judit a hintóba mélyen behúzva
168 2, 5 | enged a kénytelenségnek. Judit asszonyhoz magam fogok átlovagolni.
169 2, 6 | búsul. Mindegyik egy-egy Judit, csak ifjabb vagy vénebb.
170 2, 6 | Mihály, s nehogy elrabold Judit asszonyt, hogy ő is keservesen
171 2, 6 | Mit mondana rá az érzékeny Judit, ha tudná?...~A "kék szobában"
172 2, 6 | unokákat.~- De ideje volna Judit asszonyhoz menni - sóhajtá. -
173 2, 6 | Hová akarsz menni?~- Judit húgomhoz, galambom!~- Jobb
174 2, 8 | azon zömök kocsin, mely Judit finom hintóját pozdorjává
175 2, 13 | őgyelegve.~Ágnes asszony Judit levelét mutatja, melyben
176 3, 1 | család, alleluja!"~Alkonyult.~Judit asszonynak a szenvedő Sárát
177 3, 3 | bármennyire nem szerette Judit asszonyt, bármennyire emészté
178 3, 3 | Szegény leány! - sóhajtá Judit, letévén a tűt, s gyűszűjével
179 3, 3 | áldozatot, mielőtt leölnék.~Judit az előtte érthetetlennek
180 3, 3 | megdöbbentő hatású, hogy Judit észrevétlen ejté ki kezéből
181 3, 3 | szépen áll! - kiáltott föl Judit elégülten.~- S mily drágakövek! -
182 3, 3 | tőlem rabolták el - gondolá Judit. - Mihály kezemet akarta
183 3, 3 | asztalra dobta a diadémot.167~~~~~~Judit ijedten tekintett rá.~Tarnócziné
184 3, 3 | szavakat; szédülten borult Judit karjai közé.~Csak az anya
185 3, 3 | szólt testvéri részvéttel Judit.~- Még nem jöttek idegeim
186 3, 3 | Kelemen... - egészíté ki Judit a leányra szegezve szemét,
187 3, 3 | szívtelenségéről.~- Vétkeztem ellene, Judit - zokogá Sára -, midőn a
188 3, 3 | Iszonyút sejtek, Sára! - szólt Judit fölindulással. - Tehát a
189 3, 3 | rebegte a lány alélt hangon.~Judit átölelé unokahúgát, könnyeivel
190 3, 3 | könnyeidet - szólt Sára, Judit karjaiból kibontakozva. -
191 3, 9 | bordában szőttnek mondanák.~Judit mindezt hallá, észrevette
192 3, 9 | belőle merítenie.~Szóval Judit gyakran unatkozott.~Lomhákká
193 3, 9 | házasságra célzó nyilatkozatot, s Judit, ha légvárakat akart építeni,
194 3, 9 | elindulnék... Hová?... Moldovába.~Judit a díványon ülve el is indult,
195 3, 9 | csodaállatok tűnnek elő. Judit a nagy ijedség miatt sikoltani
196 3, 9 | pincegádorban, s tőle tudja Judit, hogy akit ő keres, már
197 3, 9 | Mihály úr kiszabadítására. Judit térdre borulva ad hálát
198 3, 9 | vakmerészekké válnak, és Judit szerelme ellenére igen felhevül,
199 3, 9 | a száz lovag kockát vet Judit ártatlansága fölött, s ha
200 3, 9 | vitorlás hajó szépen kikötött, Judit megint meglátá egyik lovagnak
201 3, 9 | fog nyertes számmá lenni. Judit sírt, alkudozott, s végre
202 3, 9 | engedelmességgel viseltetnek Judit iránt mindaddig, míg a Mikessel
203 3, 9 | ajánl; a kán elfogadja. Judit - s melyik nő tehetne másként? -
204 3, 9 | magától a díványon ülve Judit.~- Mert - válaszolá szintén
205 3, 9 | ki nevét titkolni akarja.~Judit előbb kétkedett, hogy jól
206 3, 9 | meg, üdvözletet hoztam.~Judit szemérmesen pirult el, de
207 3, 9 | Hol áll a névjegyzékben Judit? Hosszú lajstromot kezd-e
208 3, 10 | és őszinte nő, tudniillik Judit, ki iránt ő annyi előszeretettel
209 3, 10 | alkalmat szolgáltatott Judit asszony viszontlátogatására
210 3, 10 | valódi örömmel fogadá őt. Judit szokatlanul víg volt, s
211 3, 10 | alkalmat a távozásra.~Csak Judit maradt Sára vőlegényével.~
212 3, 10 | közkíváncsiság számára.~Judit hozzá volt már e képhez
213 3, 10 | Csak az a kár - felelé Judit -, hogy mindig szavai szerint
214 3, 10 | jellegre küzdé magát, melyet Judit a ravaszság kinyomatának
215 3, 10 | tökélyre vittem - válaszolá Judit. - Rám a tanácsos úr a titoktartásra
216 3, 10 | nemesítő pírja terült el. S Judit, ki a képzelődés befolyásának
217 3, 10 | lélektani számítással, hihi!~Judit fekete szeméből könny csordult
218 3, 10 | horderejétől.~S nem csoda, mert Judit ezt akarta mondani: - Nemes
219 3, 10 | célt tévesztett értesítés?~Judit tehát a perc jobb ötleteinek
220 3, 10 | Úgy hiszem - szólt közbe Judit -, ekkor legjobb volna a
221 3, 10 | és végrehajtására képes.~Judit pedig most érze először
222 3, 11 | ajándéka.~A kocsik előállottak.~Judit volt - Haller kikötött kívánsága
223 3, 11 | rezgésbe jöttek idegei, s Judit, ki mellette állt, az alabástromfehér
224 3, 11 | Boldogok, akik szeretnek!~Ekkor Judit véletlen meglepetés közt
225 3, 11 | imádkozott lánya gyógyulásáért.~Judit és Haller Péter egész éjjeleken
226 3, 15 | valami ifjak közt - válaszolá Judit.~- Karod reszket, mint a
227 3, 15 | melyik maradt élve? - kérdezé Judit.~- Az, ki a fehérszemélyt
228 3, 15 | finom fehérneműi vannak.~Judit asszonyt, kit már a halottas
229 3, 15 | korán reggel útra készült.~Judit asszony szobájában a vetett
230 3, 15 | lépett ki a szomszéd szobából Judit, s elbeszélt, amennyit szükségesnek
231 3, 15 | Egy lépést tett előre. Judit szepegve tartóztatá vissza.~-
232 3, 15 | elindult.~- Te is szomorú vagy, Judit! - szólt az új háziasszony.~-
233 3, 15 | Oltalmazza őt az Isten! - sóhajtá Judit, könnyel szemében.~- Igen
234 3, 15 | nevedet emlegette - szólt Judit.~Sára nem ájult el. Szíve
235 3, 19 | mint jött, visszavonult.~Judit a reggelinél említé, hogy
236 3, 19 | Sára meglepve! - tevé hozzá Judit.~- Még mást is gondoltam -
237 3, 19 | Ne hagyd el férjemet, Judit, ha meg találnék halni!
238 3, 19 | Én sem érdemlem meg őt. Judit, ne hagyd el férjemet!~-
239 3, 19 | Isten kezében van életünk, Judit! Sejtem, hogy fiatalon halok
240 3, 19 | mi történt? - tudakolá Judit.~- Vakmerők! Potomba veszik
241 3, 19 | történt? Mi történt? - sürgeté Judit aggódva.~- János minden
242 3, 19 | neje után, hogy fölemelje.~Judit a karszékre hanyatlott,
243 3, 19 | s könnyeivel árasztá el.~Judit most felbátorodva mondá: -
244 3, 19 | kérdé Haller.~- Ő! - sóhajtá Judit megint aggódva.~- Istennek
245 3, 19 | szebbén tenné - gondolá Judit.~- Mihelyt bealkonyul -
246 3, 19 | Haller -, Girguczhoz indulok. Judit húgom velem jön. Zakariást
247 3, 19 | sápadás nyargalt végig.~Judit szíve hangosan vert, előbb
248 3, 19 | használható. Odavisszük Jánost, s Judit húgom Brassóból orvost és
249 3, 19 | vadászlaki unalomért magam és Judit húgom nevében díjul követelem,
250 3, 20 | szökünk meg előle? - sóhajtja Judit.~- Értesítse érkezése felől,
251 3, 20 | a közelgő háziasszony és Judit alakja.~Tarnócziné gyertyaegyenesen
252 3, 20 | feledd a gondviselést! - súgá Judit.~- Te ne feledd reggeli
253 3, 20 | kérésemet! Szegény férjem! Judit, én igen rosszat sejtek.
254 3, 20 | sejtek. Irgalom Istene!... Judit, erőm elhagy!~Tarnócziné
255 3, 20 | hallgasson, néném! - rimánkodott Judit.~- Mit mondál, he? Nem veled
256 3, 20 | nem tudá: miért?... - Judit, én édes Juditom, jó éjt! -
257 3, 20 | anyám! - s ezzel eltűnt.~Judit az ajtó melletti nyílt almáriomon
258 3, 21 | gondolhatott többé elutazásra, mert Judit leverten, aggódva, s némi
259 3, 21 | jó éjszakát!" - folytatta Judit. - Úgy tetszék nekem, mintha
260 3, 21 | fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei omlottak.~- Menjünk,
261 3, 21 | pedig az ajtóhoz értek, Judit történetesen a nyílt almáriomra
262 3, 21 | E nevet sikoltva mondá Judit. - Haller! - ismétlé, kiragadva
263 3, 21 | Nézzen erre az almáriomra!~Judit mintha a gorgonfőt248látta
264 3, 21 | szólt Haller hozzá fordulva.~Judit végigvonta kezét az almáriom
265 3, 21 | Annyi.~- A tőröket! - kiáltá Judit.~- Egy, kettő, három, négy,
266 3, 21 | nyargalt a szobasoron át. Judit utána, lihegő mellel s egy
267 3, 21 | hálószobája bejáratához; Judit az asztalról fölkapva a
268 3, 22 | egy síró asszony hangja. Judit kesereg az anya helyett,
269 3, 23 | Mikes Mihály uramhoz a szép Judit asszony? Egy történetbúvár
|