Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
józsa 3
józsef 1
júdeai 1
judit 269
juditban 1
juditnak 4
juditom 4
Frequency    [«  »]
281 o
274 vagy
273 én
269 judit
266 e
262 már
262 szólt
Zsigmond Kemény
Özvegy és leánya

IntraText - Concordances

judit

                                                          bold = Main text
    Part,  Par.                                           grey = Comment text
1 1, 5 | Naprádiné - született Tarnóczi Judit - az engedékeny erkölcsbírák 2 1, 5 | volna; azonban a galambszívű Judit a haragra igen szelíd, a 3 1, 5 | ismétlésekkel többé untatni.~Judit, ki a nagyasszony távozása 4 1, 5 | s még így sem mindenkor. Judit bizton hitte, hogy e nyilatkozat 5 1, 5 | nagynénikéjét", hogy a Judit szótlan elragadtatással 6 1, 5 | mily szép vagy! - ismétlé Judit tízszer is, meg levén győződve, 7 1, 6 | mindenben mutatkozni fog. Judit levendula-, jázmin- és rózsavízzel 8 1, 6 | meglepetés nélkül segített Judit körül. Látszott, hogy a 9 1, 6 | a karcsú, finom nyakat. Judit szemeit a gyönyörű hajzatra 10 1, 6 | rendezéséhez mer nyúlni! Ez ötletek Judit érzékeny idegeit, anélkül 11 1, 6 | csalódásig hasonlít a tiédhez.~Judit asszony jellemzésére meg 12 1, 6 | De ez még nem volt elég. Judit kedvelt hősnőit a legutolsó 13 1, 6 | feltenni nem akarta ugyan, de Judit nagynéne, ki szenteskedő 14 1, 6 | aranyhaj és sötétkék szemek. Judit elméje végigfutott mindazon 15 1, 6 | akik közelebbről ismerték Judit asszonyt, különféle hibái 16 1, 7 | anyjának elutazásáig. De Judit nagynénével töltött első 17 1, 7 | legvisszataszítóbb gúnynevein. S minthogy Judit élményei a szív szenvedéseibe 18 1, 7 | van, mint ártatlanságáról.~Judit elhallgatásakor a kakas 19 1, 7 | vonta fejét a takaró alá. Judit pedig, ki már félszenderbe 20 1, 7 | kegyetlenül ingerkedjenek?~Judit dörzsölte szemeit, körülnézett 21 1, 7 | szavaikat: ez természetes volt. Judit tehát Sárát kezdé gyanúba 22 1, 7 | Ő nincs ébren! - sóhajtá Judit. - Csendesen pihen. S azóta 23 1, 7 | a férfiaktól szenvedni!~Judit mély felindulással dűlt 24 1, 8 | ha szép húgának fürteit Judit nem is rendezhette, semmi 25 1, 8 | meglepetés miatt.~S hogyne! Hisz Judit néni a legdivatosabb olvasmányokat 26 1, 8 | volt túl a szép Sára, midőn Judit összecsapván kezét, bámulattal 27 1, 8 | Ah! Végig? - tudakolá Judit növekvő meglepetéssel.~- 28 1, 8 | azt én is szeretném tudni!~Judit újságvágya fölébredt, és 29 1, 8 | elszavalt két sor elég volt Judit eszének új irányt adni. 30 1, 8 | mennünk.~Világos volt, hogy Judit ábrándozó hajlamainál fogva 31 1, 8 | már elavult - válaszolá Judit.~- Nem, nénikém, tartalmáért.~- 32 1, 8 | áldozatra kész - jegyzé meg Judit. - Majd ha szíved és hited 33 1, 8 | szórakozottá lőn, s midőn tekintete Judit éles fekete szemeivel találkozott, 34 1, 8 | elmulasztott. S valóban Judit néne könyvtára kimeríthetetlennek 35 1, 8 | rendelkezésökre. Ezt jól tudta Judit, mint napjainkban minden 36 1, 8 | ellentétben tűntek föl. Judit nem tudta rábeszélni, hogy 37 1, 8 | mulattatása végett, most Judit a Sámsont meghódító, kacér 38 1, 8 | ruhadarabok birtoka, melyeket Judit, hogy húgának szórakozást 39 1, 8 | egy percig lankadt, már Judit új és meglepő tervekkel 40 1, 8 | kijárni alkalmatlan volt, Judit lantját kezdette pengetni, 41 1, 8 | a pipereasztal mellett.~Judit asszony, ki belépő húgát 42 1, 8 | Az idő szép - folytatá Judit illetődött hangon. - Az 43 1, 8 | ülnénk szabadban - jegyzé meg Judit.~- S ha messzebb is távoznánk 44 1, 8 | fogatom az igáslovakat.~Judit látván, hogy csellel Sárán 45 1, 8 | civódó! - szólt nevetve Judit. - Alkalmasint a tornác 46 1, 8 | érinteni.~- Segítsek? - kérdé Judit.~- Menjünk kocsin.~- Hisz 47 1, 8 | hangnyomattal ejté Sára, hogy Judit a csínyen kapott gyermekként 48 1, 8 | a legnagyobb közönnyel.~Judit álmélkodó tekintetet vetett 49 1, 8 | E gondolatok forgottak Judit elméjében, míg húga az amazoni 50 1, 8 | forduljunk? - kérdé húgától Judit, midőn a kapu előtt voltak.~- 51 1, 8 | találnók magunkat - jegyzé Judit meg, inkább kötekedő, mint 52 1, 8 | sorsunkat jóslatokra - ajánlá Judit. - Amely irányban először 53 1, 8 | azon erdőbe - közbeszólt Judit -, hol a téveteg mezsgyék 54 1, 8 | kiálta a leány előhaladva.~Judit követé, s a két amazon elszáguldott.~ 55 1, 8 | fogjuk ezt ismételni - szólt Judit a szobába lépve.~- Tartok, 56 1, 8 | Elég módja volt ismerni.~Judit Tarnócziné nagyasszony helybenhagyása 57 1, 9 | terjesztett a kertben - hol Judit és Sára az egészen friss 58 1, 9 | okolhatja az éj sötétségét.~Judit női munkát tartott kezében; 59 1, 9 | Tetszik-e neked Kelemen? - kérdé Judit, miután magáról már elég 60 1, 9 | voltál szerelmes? - szólt Judit a lány kezét kezében tartva.~- 61 1, 9 | nem szárazak - ellenveté Judit.~- Gyík mozdult meg a komlóharasztban.~- 62 1, 9 | kulcs fordul a zárban - súgá Judit ijedten.~- Légy nyugodt. 63 1, 9 | akarna elragadni? - szólt Judit kötekedve.~- Nem is ismer.~- 64 1, 9 | leány.~- Nagy ég! - szepegte Judit. - Talán rablók. Fussunk!~ 65 1, 9 | ajtajánál föltartóztatta őt. Judit nem volt nagyon félénk, 66 1, 9 | akarnak elrabolni! - szepegé Judit, a nyitott ujjakon át a 67 1, 9 | divatból ki voltak menve. Judit, remegése dacára is, oly 68 1, 9 | éjen hordani szerencsések.~Judit a keresztes hős furcsa figyelmeztetését 69 1, 9 | vadon szúrt hozzá, mint Judit84de nem a nénike, hanem 70 1, 9(84)| Judit könyvé-nek, az Ótestamentum 71 1, 9 | de ábrándos tekintete.~A Judit mellett ülő keresztes vitéz 72 1, 9 | követett.~A neszre fölpattantak Judit szemei, s az éppen hátat 73 1, 9 | történt vele?~- Az Istenért, Judit, csillapuljon! Föllármázza 74 1, 9 | folytatta, tudniilik a szép Judit, a zömök keresztes vitéz, 75 1, 9 | ön - szólt fölindulással Judit - az én pártolásomat ily 76 1, 9 | közlékeny vagyok - válaszolá Judit lesütött szemmel.~- Elég 77 1, 9 | S később? - tudakolá Judit sürgetve.~- Később keblére 78 1, 9 | kiálta csodálkozással Judit.~- Azért ment Szebenbe.~- 79 1, 9 | atyám lehetne.~- Nagyatyja, Judit.~- Tarnóczinénak sem volna 80 1, 9 | tanújelei nem nyomhatták el Judit új aggodalmait.~- Az erőszakos 81 1, 9 | ártatlansága? - szepegé Judit.~- Minő kétség! Ő Mikes 82 1, 9 | öltözetemről és... önről.~Judit ijedten vonult hátrébb e 83 1, 9 | lugasból kivezet, s melyre Judit kétszer próbált lépni, de 84 1, 10 | téve, szóval percenként Judit elébe lépett, megállítá 85 1, 10 | fedél alatt szeretnek lakni.~Judit sivárabb eszmékre is hamar 86 1, 10 | várnagy jelt ad - rebegé Judit.~A kürt másodszor rivallt, 87 1, 10 | rivallt, s még erősebben.~Judit szívére nyomta kezét.~- 88 1, 10 | Irgalmas Istenem! - sikoltá Judit a kerttornáchoz közel fekvő 89 1, 10 | szerencsétlen húgom - siránkozott Judit.~Fölragyogott már a hálóterem 90 1, 10 | Mennybeli atyám - zokogá Judit -, sógorasszonyom azt fogja 91 1, 10 | fel kellett öltöztetnie.~Judit most áthatva azon kettős 92 1, 10 | boldogsága derülhet ki.~Judit ily inkább kellemes, mint 93 1, 10 | magával egy szobában hálatja.~Judit tarka okoskodásait félbeszakítá 94 1, 10 | Veszve minden - rebegé Judit karszékbe dőlve.~A terem 95 1, 10 | jelenté egy fegyvernök.~Judit forgani látta a bolthajtást 96 1, 10 | Bármily érdekes lehetett Judit társalgása Haller Péterrel, 97 1, 11 | megjegyeznem.~Keresztes vitézünk, Judit miatti elkésését helyrehozandó, 98 1, 11 | menekülhetünk.~- Én - szólt Mihály - Judit szilárdságában bízom. Nem 99 1, 12 | talált, meggyőződött, hogy Judit gondosan elhárított útjukból 100 1, 13 | várkastélyba.~Haller Péter, ki Judit mellett bocsánatkérések 101 1, 13 | Egészen állat - gondolá Judit a vendég bundájára és pofájára 102 1, 13 | elfintorítja arcát - hivé Judit.~Kellemes benyomásúak vonalai - 103 1, 13 | sokat ne beszélne! - sóvárga Judit.~Közlékenynek kell lennem, 104 1, 13 | tudakozódni - hüledezett Judit.~Ez az őszinte kifejezésű 105 1, 13 | tagadás! - fohászkodott Judit.~Kérdezősködjem-e? Csak 106 1, 13 | beférkőzni sem engedte.~Judit érzése még eszénél is kevesebb 107 1, 13 | karszékhez, hol Haller és Judit ült, visszatérnem.~- Rebekka 108 1, 13 | messzünnen kezdve kikémleléseit.~Judit csípős mosollyal hajtá meg 109 1, 13 | közti gondolatok rajlottak Judit fejében, míg mosolygott. 110 1, 13 | Haller.~- Ah! - sóhajtotta Judit kipirultan.~Vére arcába 111 1, 13 | hánytorgatta magában Judit, de alaptalanul; mert Tarnócziné 112 1, 13 | nézve. - Ezt őszintén mondá Judit.~- Húgom reméli, hogy még 113 1, 13 | bár nem akarva repült ki Judit ajkain.~Haller sugárzó arccal 114 1, 13 | arról győzte meg, hogy Judit rendkívül szereti Sárát, 115 1, 13 | Talán gyanakszik? - gondolá Judit.~- Nincs kedvesebb jelenet 116 1, 13 | célzás lehet! - töprenkedett Judit.~- Egymás keblébe rejtik, 117 1, 13 | ez sejt valamit! - vélte Judit. - Köztünk - szólt nyugtalanul 118 1, 13 | E részben - válaszolá Judit - minden a rokonszenvek 119 1, 13 | kedélyű még, mint korú - szólt Judit.~Haller derülten tekintett 120 1, 13 | nyájas arcot tettet - hitte Judit.~- Én mély érzelműnek képzelém 121 1, 13 | mulattatni is kíván - jegyzé meg Judit.~- S vallásosnak mondják - 122 1, 13 | magához alkalmazni - szólt Judit.~- Hüm!~- Egy szép és elmés 123 1, 13 | kedve - örvendezett magában Judit, kéjjel legeltetve szemeit 124 1, 13 | kisasszony komornájának.~Judit e szavakra halálsápadt lett.~- 125 1, 13 | veszve van - gondolá most Judit.~Haller, midőn komornyikja 126 1, 13 | váratlansága miatt - szólt Judit. (Az imakönyvön kívül a 127 1, 13 | célra.) - Alig várom - szólt Judit -, hogy édesanyja ajándékait 128 1, 13 | reszketése.)~Haller, midőn Judit az ékszerek átvételéről 129 1, 13 | a konyhára szoktattam.)~Judit gyorsan távozott az elfogadóteremből, 130 1, 13 | is érdemetlennek?~Ekkor Judit belépett, s a vacsorát jelenték.~ 131 1, 13 | Sára késik - súgá Hallernak Judit. - Nem csoda, rosszul érezte 132 1, 13 | Néhány perc múlva visszatért Judit; bánatos arca nagy hatásra 133 1, 13 | hoztam nyakamra! - gondolá Judit.~- Sára fájdalma reggelig 134 1, 13 | cukorra ejtve, rögtön segít.~Judit az átnyújtott üveget kezébe 135 1, 13 | köze a szívnek - folytatta Judit, gyöngén sóhajtván.~- A 136 1, 13 | kíméletlen valék iránta - gondolá Judit, szemeit lesütve.~ 137 1, 14 | nagyasszonynak szívén feküdt Judit, Sára és az egész szentléleki 138 1, 14 | szent bosszankodásokra. Judit nem írt levelet. Sára csak 139 1, 15 | 15~Judit éjeket töltött ragyogó udvari 140 1, 15 | figyelmeztetve, hogy elég már. Judit ismeré azon örömet és bút, 141 1, 15 | mint e levél által.~S mégis Judit szétszakítá, hogy ugyanazt 142 1, 15 | sejt, de a szív érez. Talán Judit a Mihály segítségével elkövetett 143 1, 15 | ne vigyek? - töprenkedett Judit, s rakosgatott, majd abból 144 1, 15 | cicomákról levevé kezét és szemét Judit, vidorabb szeszélye megint 145 1, 15 | hangzott.~- Ah! - sikoltá Judit, leejtve a kendőt. Úgy megijedt, 146 1, 15 | mind a kettőt kérdezte tőle Judit; de nem érté egyikre is 147 1, 15 | holmi apróságokkal együtt.~Judit meleg, török nyakkendőjét 148 1, 15 | mellett szállva - gondolá Judit, s hideget és reszketést 149 1, 15 | Szent Isten! - sóhajtá Judit.~- Ne szólítanám meg?~- 150 1, 15 | szólítsa - válaszolta halkan Judit, s aztán hatszor is visszatartóztatá 151 1, 15 | távozott.~Visszajöveteléig Judit lázas nyugtalanságban volt.~- 152 1, 15 | szólt a belépő Haller Péter.~Judit szeretett volna elájulni, 153 1, 15 | Ő mindent tud - gondolá Judit.~- De ha asszonyomnak szüksége 154 1, 15 | kivételes az - válaszolá Judit -, mely minden lovagnál 155 1, 15 | erősítik.~- Ah! - sóhajtá Judit aggódva. (Oly szépen kezd 156 1, 15 | kockáztatni.~- Ah! - rebegé Judit. (Most fordítja rosszra 157 1, 15 | megegyezésével - szólt közbe Judit.~- Én - folytatá Haller - 158 1, 15 | villám.) - Önnek? - kérdé Judit rosszul színlelt csodálkozással. - 159 1, 15 | Hihetek-e szavainak? - kiáltá Judit bámulva.~- Kétszínű, álnok 160 1, 15 | Ez kényes hivatkozás volt Judit szemeire, melyek az első 161 1, 15 | történetet elbeszélnem.~Judit röviden előadta a hölgyrablás 162 1, 15 | hasznos szolgálatot tehetek.~Judit boldog volt, hogy talált, 163 1, 15 | alatt hagynának arcvonásai.~Judit különböző igazításokat tett 164 1, 15 | mintha menyasszonyt vinne.~Judit jól érezte magát a meleg, 165 1, 15 | szerepe. Hadd aludjék!~S Judit is álmodozni kezdett, előbb 166 1, 15 | szegét sem lehetett félteni.~Judit iszonyodva hunyta be szemeit, 167 1, 15 | Jézus Mária! - sikoltott Judit a hintóba mélyen behúzva 168 2, 5 | enged a kénytelenségnek. Judit asszonyhoz magam fogok átlovagolni. 169 2, 6 | búsul. Mindegyik egy-egy Judit, csak ifjabb vagy vénebb. 170 2, 6 | Mihály, s nehogy elrabold Judit asszonyt, hogy ő is keservesen 171 2, 6 | Mit mondana az érzékeny Judit, ha tudná?...~A "kék szobában" 172 2, 6 | unokákat.~- De ideje volna Judit asszonyhoz menni - sóhajtá. - 173 2, 6 | Hová akarsz menni?~- Judit húgomhoz, galambom!~- Jobb 174 2, 8 | azon zömök kocsin, mely Judit finom hintóját pozdorjává 175 2, 13 | őgyelegve.~Ágnes asszony Judit levelét mutatja, melyben 176 3, 1 | család, alleluja!"~Alkonyult.~Judit asszonynak a szenvedő Sárát 177 3, 3 | bármennyire nem szerette Judit asszonyt, bármennyire emészté 178 3, 3 | Szegény leány! - sóhajtá Judit, letévén a tűt, s gyűszűjével 179 3, 3 | áldozatot, mielőtt leölnék.~Judit az előtte érthetetlennek 180 3, 3 | megdöbbentő hatású, hogy Judit észrevétlen ejté ki kezéből 181 3, 3 | szépen áll! - kiáltott föl Judit elégülten.~- S mily drágakövek! - 182 3, 3 | tőlem rabolták el - gondolá Judit. - Mihály kezemet akarta 183 3, 3 | asztalra dobta a diadémot.167~~~~~~Judit ijedten tekintett .~Tarnócziné 184 3, 3 | szavakat; szédülten borult Judit karjai közé.~Csak az anya 185 3, 3 | szólt testvéri részvéttel Judit.~- Még nem jöttek idegeim 186 3, 3 | Kelemen... - egészíté ki Judit a leányra szegezve szemét, 187 3, 3 | szívtelenségéről.~- Vétkeztem ellene, Judit - zokogá Sára -, midőn a 188 3, 3 | Iszonyút sejtek, Sára! - szólt Judit fölindulással. - Tehát a 189 3, 3 | rebegte a lány alélt hangon.~Judit átölelé unokahúgát, könnyeivel 190 3, 3 | könnyeidet - szólt Sára, Judit karjaiból kibontakozva. - 191 3, 9 | bordában szőttnek mondanák.~Judit mindezt hallá, észrevette 192 3, 9 | belőle merítenie.~Szóval Judit gyakran unatkozott.~Lomhákká 193 3, 9 | házasságra célzó nyilatkozatot, s Judit, ha légvárakat akart építeni, 194 3, 9 | elindulnék... Hová?... Moldovába.~Judit a díványon ülve el is indult, 195 3, 9 | csodaállatok tűnnek elő. Judit a nagy ijedség miatt sikoltani 196 3, 9 | pincegádorban, s tőle tudja Judit, hogy akit ő keres, már 197 3, 9 | Mihály úr kiszabadítására. Judit térdre borulva ad hálát 198 3, 9 | vakmerészekké válnak, és Judit szerelme ellenére igen felhevül, 199 3, 9 | a száz lovag kockát vet Judit ártatlansága fölött, s ha 200 3, 9 | vitorlás hajó szépen kikötött, Judit megint meglátá egyik lovagnak 201 3, 9 | fog nyertes számmá lenni. Judit sírt, alkudozott, s végre 202 3, 9 | engedelmességgel viseltetnek Judit iránt mindaddig, míg a Mikessel 203 3, 9 | ajánl; a kán elfogadja. Judit - s melyik tehetne másként? - 204 3, 9 | magától a díványon ülve Judit.~- Mert - válaszolá szintén 205 3, 9 | ki nevét titkolni akarja.~Judit előbb kétkedett, hogy jól 206 3, 9 | meg, üdvözletet hoztam.~Judit szemérmesen pirult el, de 207 3, 9 | Hol áll a névjegyzékben Judit? Hosszú lajstromot kezd-e 208 3, 10 | és őszinte , tudniillik Judit, ki iránt ő annyi előszeretettel 209 3, 10 | alkalmat szolgáltatott Judit asszony viszontlátogatására 210 3, 10 | valódi örömmel fogadá őt. Judit szokatlanul víg volt, s 211 3, 10 | alkalmat a távozásra.~Csak Judit maradt Sára vőlegényével.~ 212 3, 10 | közkíváncsiság számára.~Judit hozzá volt már e képhez 213 3, 10 | Csak az a kár - felelé Judit -, hogy mindig szavai szerint 214 3, 10 | jellegre küzdé magát, melyet Judit a ravaszság kinyomatának 215 3, 10 | tökélyre vittem - válaszolá Judit. - Rám a tanácsos úr a titoktartásra 216 3, 10 | nemesítő pírja terült el. S Judit, ki a képzelődés befolyásának 217 3, 10 | lélektani számítással, hihi!~Judit fekete szeméből könny csordult 218 3, 10 | horderejétől.~S nem csoda, mert Judit ezt akarta mondani: - Nemes 219 3, 10 | célt tévesztett értesítés?~Judit tehát a perc jobb ötleteinek 220 3, 10 | Úgy hiszem - szólt közbe Judit -, ekkor legjobb volna a 221 3, 10 | és végrehajtására képes.~Judit pedig most érze először 222 3, 11 | ajándéka.~A kocsik előállottak.~Judit volt - Haller kikötött kívánsága 223 3, 11 | rezgésbe jöttek idegei, s Judit, ki mellette állt, az alabástromfehér 224 3, 11 | Boldogok, akik szeretnek!~Ekkor Judit véletlen meglepetés közt 225 3, 11 | imádkozott lánya gyógyulásáért.~Judit és Haller Péter egész éjjeleken 226 3, 15 | valami ifjak közt - válaszolá Judit.~- Karod reszket, mint a 227 3, 15 | melyik maradt élve? - kérdezé Judit.~- Az, ki a fehérszemélyt 228 3, 15 | finom fehérneműi vannak.~Judit asszonyt, kit már a halottas 229 3, 15 | korán reggel útra készült.~Judit asszony szobájában a vetett 230 3, 15 | lépett ki a szomszéd szobából Judit, s elbeszélt, amennyit szükségesnek 231 3, 15 | Egy lépést tett előre. Judit szepegve tartóztatá vissza.~- 232 3, 15 | elindult.~- Te is szomorú vagy, Judit! - szólt az új háziasszony.~- 233 3, 15 | Oltalmazza őt az Isten! - sóhajtá Judit, könnyel szemében.~- Igen 234 3, 15 | nevedet emlegette - szólt Judit.~Sára nem ájult el. Szíve 235 3, 19 | mint jött, visszavonult.~Judit a reggelinél említé, hogy 236 3, 19 | Sára meglepve! - tevé hozzá Judit.~- Még mást is gondoltam - 237 3, 19 | Ne hagyd el férjemet, Judit, ha meg találnék halni! 238 3, 19 | Én sem érdemlem meg őt. Judit, ne hagyd el férjemet!~- 239 3, 19 | Isten kezében van életünk, Judit! Sejtem, hogy fiatalon halok 240 3, 19 | mi történt? - tudakolá Judit.~- Vakmerők! Potomba veszik 241 3, 19 | történt? Mi történt? - sürgeté Judit aggódva.~- János minden 242 3, 19 | neje után, hogy fölemelje.~Judit a karszékre hanyatlott, 243 3, 19 | s könnyeivel árasztá el.~Judit most felbátorodva mondá: - 244 3, 19 | kérdé Haller.~- Ő! - sóhajtá Judit megint aggódva.~- Istennek 245 3, 19 | szebbén tenné - gondolá Judit.~- Mihelyt bealkonyul - 246 3, 19 | Haller -, Girguczhoz indulok. Judit húgom velem jön. Zakariást 247 3, 19 | sápadás nyargalt végig.~Judit szíve hangosan vert, előbb 248 3, 19 | használható. Odavisszük Jánost, s Judit húgom Brassóból orvost és 249 3, 19 | vadászlaki unalomért magam és Judit húgom nevében díjul követelem, 250 3, 20 | szökünk meg előle? - sóhajtja Judit.~- Értesítse érkezése felől, 251 3, 20 | a közelgő háziasszony és Judit alakja.~Tarnócziné gyertyaegyenesen 252 3, 20 | feledd a gondviselést! - súgá Judit.~- Te ne feledd reggeli 253 3, 20 | kérésemet! Szegény férjem! Judit, én igen rosszat sejtek. 254 3, 20 | sejtek. Irgalom Istene!... Judit, erőm elhagy!~Tarnócziné 255 3, 20 | hallgasson, néném! - rimánkodott Judit.~- Mit mondál, he? Nem veled 256 3, 20 | nem tudá: miért?... - Judit, én édes Juditom, éjt! - 257 3, 20 | anyám! - s ezzel eltűnt.~Judit az ajtó melletti nyílt almáriomon 258 3, 21 | gondolhatott többé elutazásra, mert Judit leverten, aggódva, s némi 259 3, 21 | éjszakát!" - folytatta Judit. - Úgy tetszék nekem, mintha 260 3, 21 | fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit könnyei omlottak.~- Menjünk, 261 3, 21 | pedig az ajtóhoz értek, Judit történetesen a nyílt almáriomra 262 3, 21 | E nevet sikoltva mondá Judit. - Haller! - ismétlé, kiragadva 263 3, 21 | Nézzen erre az almáriomra!~Judit mintha a gorgonfőt248látta 264 3, 21 | szólt Haller hozzá fordulva.~Judit végigvonta kezét az almáriom 265 3, 21 | Annyi.~- A tőröket! - kiáltá Judit.~- Egy, kettő, három, négy, 266 3, 21 | nyargalt a szobasoron át. Judit utána, lihegő mellel s egy 267 3, 21 | hálószobája bejáratához; Judit az asztalról fölkapva a 268 3, 22 | egy síró asszony hangja. Judit kesereg az anya helyett, 269 3, 23 | Mikes Mihály uramhoz a szép Judit asszony? Egy történetbúvár


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License