Part, Par.
1 1, 1 | melyről a beszélgetés folyt.~Ő most már mindent Sebestyén emlékéért
2 1, 2 | apám lelke sem látta.~- Most felénk fordul.~- Vigyen
3 1, 2 | karmazsin22dolmányban volt.~- S most világoskék hacukája van.~-
4 1, 2 | az út itt kétfelé szakad. Most már merre térjek?~E gondolat
5 1, 3 | tavaszi virágok helyett most őszieket lát; hogy a víz
6 1, 3 | hogy az éveket, melyek a most és a múlt közé szúrták be
7 1, 3 | hevert. Előszedte az ősi és most vásárlott serlegeket, megfejté
8 1, 3 | szert tettem. Kár, hogy most a szentléleki várkastélyban
9 1, 3 | nekem.~- Igaz, de Tarnócziné most ellenkezőt állít.~- Hogyan?~-
10 1, 3 | Szent igaz, öcsém, János, de most az Istentől elrugaszkodott
11 1, 3 | eddig sohasem hagyta el, most szíve lázasan vert, tűz
12 1, 4 | kezemre, meleg és ragyogó - most is érzem helyét. Boldog
13 1, 4 | oltárhoz viszem vala. S most...?~Kelemen félbeszakítá
14 1, 4 | indulatain uralkodhassék.~- S most - közbevágott Mihály -,
15 1, 4 | el. Minek hökkentél meg most? A reggel egészen más hangokat
16 1, 5 | hamarább tért haza, mint mondá.~Most azonban kocsiba ülésekor
17 1, 5 | levő keresetek ellenére - most könnyen egyezhetett. Rég
18 1, 5 | Jézus Krisztus segítségével most indulok. Hátha levetkezné
19 1, 5 | kezét. Szóval az özvegy most ritkábban tudta Mihály úr
20 1, 5 | el volt csukva előle, s most hízelgő szavakkal hívták
21 1, 5 | alig volt szabad vele, s most az ő tanácsai szerint kelle
22 1, 5 | szépet elmondott rólam, s most nem akar ismétlésekkel többé
23 1, 5 | szerelmi posta volt, mint most némely bérruhába61öltözött
24 1, 6 | lányt; úgy pedig, amint most két ágra fonva s a kontynál
25 1, 6 | világosan emlékszem, mintha most is szemem előtt lebegne.~-
26 1, 6 | észjárásán el nem mosolyodni. S most a kecses Sára, ki vidor
27 1, 7 | láthatárról; e szeszélyes éj, mely most szelídült, majd zordonná
28 1, 8 | várkastélyba be se bocsátassanak. Most azonban nagy kitüntetésben
29 1, 8 | szeszélyes változatossággal, hogy most a tündérországba, majd a
30 1, 8 | egymás mulattatása végett, most Judit a Sámsont meghódító,
31 1, 8 | Alkalmasint a tornác előtt most felnyergelve áll kép paripa.
32 1, 8 | mondtam neki, hogy tudok.~- Most én vagyok anyád.~- Mégpedig,
33 1, 8 | bal szélét szegi be, és most sűrű csaliton, majd pedig
34 1, 9 | mondták hétéves koromban, s most anyám szid, ha szememet
35 1, 9 | csaknem elfeledkezett.~- Ah! Most már világos. Így hát együtt
36 1, 9 | Te érdekes lányka vagy. S most, még ha lehet, inkább tetszel
37 1, 9 | távol a komlólugas. Nem, most kulcs fordul a zárban -
38 1, 9 | távozni kezdett.~- S ha most a névtelen lovag akarna
39 1, 10| gyanúsítani alig lehetett volna.~Most is hány dologra nem tért
40 1, 10| ők összevissza zavartak, most én hozzam rendbe. Szép kívánság!
41 1, 10| vendéglátó volt ugyan, de most arcából minden vércsepp
42 1, 10| kellett öltöztetnie.~Judit most áthatva azon kettős eltökéléstől,
43 1, 10| Az érzékenyebb eszméket most jól alkalmazhatnám. De lesz
44 1, 10| Haller Péterrel, nekünk most más jelenetekhez kell távoznunk.~
45 1, 12| meríté egész lelkemet. S most is csodálatos érzések zsibongnak
46 1, 12| miért mondták volna fel most egy vaklármára idegeim az
47 1, 12| mosollyal - azon rögérzést, hogy most saját boldogságom ellen
48 1, 13| fejleményekért hoztam itt elő. S most legyen szabad a két karszékhez,
49 1, 13| tekintett szomszédnőjére.~Most mindent meg fogok tudni
50 1, 13| korában még azzá is lehet. De most táncolni, énekelni, öltözködni
51 1, 13| szellemét kielégíteni, mint most. - (Ez is tűszúrás.)~- Akkor
52 1, 13| Minden veszve van - gondolá most Judit.~Haller, midőn komornyikja
53 1, 13| kezdődött fájdalma?~- Csak most, de tűrhetetlen. Nem győz
54 1, 14| vetkezés alatt tovább. - S már most hideg, érzéketlen embernek
55 1, 14| jókedvű. Mindig cihog, mint a most cseperedett leány... Hová
56 1, 14| levélvivő, minden telik belőle. Most titkon kocsi után ment. "
57 1, 14| egyenesen!~- Úgy állok.~- Most menjen egyenesen végig a
58 1, 14| melyről gyanítá, hogy ura most saját erején próbál felöltözni,
59 1, 15| tetszett neki, hogy csak most tapasztalta először a virrasztás
60 1, 15| Ah! - rebegé Judit. (Most fordítja rosszra beszédét.
61 1, 15| anyja nekem szánta.~(Ah! Most csap le a villám.) - Önnek? -
62 1, 15| változásnál fogva, az egész arc most megbízhatónak, sőt kedélyesnek
63 1, 15| Ah! Szívemből örvendek. Most hát együtt indulhatunk.~-
64 1, 15| képében a gondviselés, mely most az éjjeli törődés miatt
65 1, 15| szekérből, melynek kocsisa most vissza kezdett farolni,
66 1, 15| mélyen behúzva magát.~Mi most dícséretet érdemlő kiegyenlítési
67 2, 1 | alig két postaállomásra.~S most azok elbeszélésére térek
68 2, 1 | vele kevés közünk, mert most csak erdőmesterének ajtókilincsét
69 2, 1 | hamarább vágytam megérkezni. S most késő estig várjak? De nem
70 2, 1 | tövét a marsall - szólt most gúnyosan az erdőmester.~
71 2, 1 | hallgatás fejében az, kinek most a puskacsöve füstös.~- S
72 2, 2 | szerzője lett, az általam most rajzolt vadászatkor csak
73 2, 2 | kedvéért, mint a gólya, most az egyik, majd a másik lábát
74 2, 2 | tettetett ügyetlenséggel - éppen most a moldvai határszéleken
75 2, 2 | erkölcsi erővel nem bírt: most szintén sóvárogva várta
76 2, 2 | volnék bárcsak esperes, most megdorgálnám őt, mint Náthán
77 2, 2 | volnék bárcsak püspök, most megmondanám neki Sámuel
78 2, 2 | bolondul cselekedtél!~Döme diák most Kemény János nevét olvasá.~-
79 2, 2 | míg a másik követelőnek, a most dicsőségesen uralkodó Rákóczinak,
80 2, 2 | Jehovának áldoztak szívökben,111most hízelegve mondanák: kegyelmes
81 2, 3 | ideje. Esztelenség volna most rontani Magyarországra,
82 2, 3 | is nekem ajándékozná, míg most árulóim jutalmaztatnak.~-
83 2, 3 | értesít. S Mikes János is, ki most jött Moldvából, atyjának
84 2, 3 | a bökkenő. Nabukodonozor most Sedeskiásba köt, s ha megalázza
85 2, 3 | szerencsével együtt... Ah! Hisz ő most határszéleinkhez közel vadászik!
86 2, 3 | szemével végigmérte titkárját.~Most lehordják őkelmét - gondolá
87 2, 3 | megáll. Ezt mondhatnám én is most. Hüm! Dáriusz rá így felelt:
88 2, 3 | szokása szerint gondolatjait most sem ereszté szabad szárnyakra.
89 2, 3 | egy puskadurranásra, mint most.~- "Körülvettenek engemet
90 2, 3 | nőstény medvével találkoztak.~Most vissza kell egy kevéssé
91 2, 4 | vadász.~A döbbent medve most nem minden nesz nélkül hátrált
92 2, 4 | visszatartóztatása - bár most öntudatos működés nélkül -
93 2, 4 | mely Mózes arcát eltakará, most az övé elébe szállana le.~-
94 2, 4 | legmérgesebb vadállatok. S most is, ha kell, a vitatás kivont
95 2, 4 | érkeztem volna előbb ide, most enyém lenne a gyűrű.~- S
96 2, 4 | kezedből a marsall? - kérdezé most Kapronczai a kis Horváthtól.~-
97 2, 4 | élénk és metsző szemei most bágyadt vagy anda tűzzel
98 2, 4 | fogyatkozás ne történhessék. De most sietnem kell őfensége színe
99 2, 4 | házától a Mikes-vár? - kérdé most az udvarmestertől a fejedelem.~-
100 2, 5 | fájdalmas hangon az idegen. - Én most Székely Mártonhoz megyek.~-
101 2, 5 | Zsigmond várába.~- Ó, oda most sok nagyúr száll be. Oly
102 2, 5 | döfé lovába az idegen, s most ismét ügetve haladott a
103 2, 5 | a tervezett szövetséget. Most Sebestyén barátom legforróbb
104 2, 5 | szent férfiú? - töprenkedett most egy kerevetre ülve Zsigmond
105 2, 5 | szegény Móricot látni, s most óhajtanám, hogy mégse jöjjön
106 2, 6 | állapot volt, fölrázta őt, most csak egy rövid pillanatig,
107 2, 6 | arcvonalakból, hogy kedvese most haragszik rá, mit a történtek
108 2, 6 | Kapronczai Györgyöt. Talán most is azon civakodtak össze!
109 2, 6 | hogy Kelemen vagyok.~- S most nőm mégis haza akarja vitetni -
110 2, 7 | omlottak a leány könnyei, míg most összefogott kézzel kérte
111 2, 7 | kit eddig tűrni tudott, most gyűlölni kezdé.~De János
112 2, 7 | akkor nem vette számba, míg most egészen megütközött, s gondtalan
113 2, 7 | boldog volt családunk. S most? Ah, atyám, megbocsáthat-e
114 2, 7 | zsémbelt az öregúr. - Most minden pontos akar lenni.
115 2, 7 | Kedves menyem! - szólt most Zsigmond úr a leány felé
116 2, 7 | megváltozott a világ. A jó fiak is most másként jók, mint eddig
117 2, 7 | csendesíté, de nem használt. Most a nagyasszony urambátyámhoz
118 2, 8 | gyűlölheti? Mily balzsam volna most vérző szívének a megvetés
119 2, 8 | baráti ragaszkodásomban, mely most egészen kihalt, többet látni
120 2, 8 | sem vágyunk tudni.~- Ha most nem is szereti őt, fogja
121 2, 9 | ajtóhoz sietve, mintha csak most venné észre, hogy vendége
122 2, 9 | hajszálnyi sincs nálam belőle. Most hallám először, kedves ángyomasszony
123 2, 9 | perköltségbe odaveszne.~Most már Tarnóczinéra került
124 2, 9 | majdnem egyszerre.~~S már most megint a Mikes-várba léphetünk.~
125 2, 9 | ő volna!~- Nem kívánnám most, galambom! De tán találkozott
126 2, 9 | melyben részesülhet, de most egészen visszarettent, mintha
127 2, 10| voltak kegyelmemből kiesve, s most önérzetök nem engedi, kellemes
128 2, 10| válaszolá Zsigmond úr -, hogy most gyermekeim még nincsenek
129 2, 10| fiúnak neve? - kérdé Rákóczi most Ágnes asszonytól.~- Kelemen,
130 2, 10| kezét kérték meg. Csakhogy most vajmi más okból és érzések
131 2, 10| fiával mi történt? - kérdezé most Mikes Zsigmondtól.~Az anya
132 2, 10| mormogá az udvari káplán, ki most szabadabban mert vélekedni,
133 2, 10| eddig rég elérte volna a most neki szánt állomást. Senki
134 2, 10| fát nem tesz vala a tűzre, most a szentírásra és Sámuel
135 2, 11| megsértésre nézve, mely rajtam most követtetett el, s melyhez
136 2, 11| által raboltatott el; holott most is a várban van, s még a
137 2, 11| és feszítő várakozás.~- Most a fejedelem mindent rózsaszín
138 2, 11| nem férfi Tarnócziné, hogy most párbajra hívhatná.~Horváth
139 2, 12| lehetett volna nyerni, s ha most nem, egypár év múlva.~-
140 2, 12| elrablás napján megkérni. Ha most ártatlanságán nem kételkedik,
141 2, 13| törzsnek!... A poroszlók most teszik rájok kezöket, most
142 2, 13| most teszik rájok kezöket, most verik bilincsbe, János védelmezi
143 3, 1 | rendelt volt.~S Tarnócziné most még le sem hordotta a késedelmes
144 3, 1 | hogy a "nemes társaságból" most neki van jövendője, ő a
145 3, 1 | Mikeseket, ámbár pápisták - súgá most Csulai uram.~- S hiszi-e
146 3, 2 | Gábor felöltvén tógáját, most egyenesen a fejedelemhez
147 3, 2 | álöltözetű szabadítója. Most már bizonyosnak tartá, hogy
148 3, 2 | tőle várjon utasítást. Én most csak annyit tanácsolhatok,
149 3, 3 | s nem az erszényt, mint most. De Tarnócziné a bosszúért
150 3, 3 | vagy a helység plébánosa. S most?... Most Tarnócziné néném
151 3, 3 | helység plébánosa. S most?... Most Tarnócziné néném ékesíti
152 3, 3 | reszignált Kelemennek, s most már többé vissza nem vehet.
153 3, 3 | folytatá: - Takarékos voltam, most vesztegetővé leszek. Akarom,
154 3, 3 | Akkor még boldog voltam.~- S most?~- Ó, ki adja vissza balga
155 3, 3 | győződtél volna meg éppen most szívtelenségéről.~- Vétkeztem
156 3, 3 | ajkat, a szenvedő leányt. - Most értem szerencsétlenségedet.
157 3, 4 | bújdosó, mintha álomból most ébredt volna föl, egymásra
158 3, 4 | megváltoztatta hajlamát, s most kedvel mást.~- Miért rágalmazod?~-
159 3, 4 | csak jobban öcséd fejét! Most éppen ily dicsérgetésekre
160 3, 4 | Bujdosóvá lettél miattam, s most még életedet is veszélyeztesd?~-
161 3, 5 | távozása miatt! - sóhajtá most Mihály bátya. - Nincs többé
162 3, 5 | töprenkedett Kelemen.~- Ha ő most velünk van, a vajda udvarába
163 3, 5 | Az én elmémben is csak most villant meg.~- De Rákóczi
164 3, 5 | Hej, jó hasznát vennők most Jánosnak!~- Mi haszna, ha
165 3, 5 | megvált volna: vajon kellene-e most Moldovába kiszöknünk? Nem
166 3, 5 | hatalmas pártfogókat. S most Isten veletek!~Az újonc
167 3, 5 | hazugnak hihessem őt.~- Még most is szereted Sárát, boldogtalan!...
168 3, 6 | még mielőtt e pontról, hol most ebédelni fogunk, csak egy
169 3, 6 | lenni. Könnyű szerep... De most következik a bökkenő. Rákóczi
170 3, 6 | utasít, s nem ez forog-e most fönn?... Rögtön át a Rubiconon.~
171 3, 6 | repedjen. A szegény nagyasszony most is zokogva zokog, könnyei
172 3, 6 | határozatlan irányban. - Most kellene a meredély mögül
173 3, 6 | mentődeszkának nem sokat ért, most egész eréllyel függött Kapronczai,
174 3, 6 | érkezésükkor fogadá. Ha most az osztogató sorsnak elébe
175 3, 7 | elmével sem vagyok megáldva, s most tehát, midőn nevén szólítám
176 3, 7 | gyanúba vettek, de miután most vallásom ellenségeinek céljairól
177 3, 7 | nélkül, üdvözletem mellett... Most már jó éjt! Igen fáradt
178 3, 8 | vérrel vegyíteni? Nyakunkon most az Isten büntetése. Bár
179 3, 8 | alapokon áll, s a nap, mely most aranysugáraival várunk ablakán
180 3, 8 | volt annyim, mint amennyi most megmaradt, s mégis a fejedelem
181 3, 9 | tehát, csak Mihály. De még most jön a dolog bökkenője. A
182 3, 9 | sorozatban emlékezik a különben most is jókedvű száműzött azokra,
183 3, 10| ritkán vonta úgy magára, mint most.~Az udvaron nyalka lovászfiúk
184 3, 10| számítani sem mert, s melyet most is inkább csak kecsegtető
185 3, 10| sokkal inkább volt alávetve, most esküt mert volna letenni,
186 3, 10| végrehajtására képes.~Judit pedig most érze először életében mély
187 3, 12| hittem, magával fog vinni. Most helyre szeretném hozni hibámat...
188 3, 12| asszony. - Nekünk nincs most az udvarnál befolyásos ismerősünk.~-
189 3, 12| Ágnes asszony, ki életében most először nem vette észre
190 3, 12| meg, az Istenért! - kiáltá most Ágnes asszony, szíve gyökeréig
191 3, 13| Haller Péter atyjáé volt, s most nejét illeti.~János nem
192 3, 13| gondolat, hogy ő kinél van most, s a fék, mellyel megindulását
193 3, 13| azután... ó, azután... El, el most!~Lovára veté magát.~
194 3, 14| hordó nyárádtőire éppen most vertek csapot, a korcsmárosné
195 3, 14| kárhozatra méltó dőzsölését.~Most már a bosszankodás teljes
196 3, 14| be.~- Az máskorra való! Most igazítsanak együtt - mondá
197 3, 15| képzelődése fölizgatott, most rendkívüli kíváncsiság lepte
198 3, 15| tartóztatá vissza.~- Az Istenért, most ne. Az orvos minket is kiutasított.
199 3, 16| kerülne.~Káplánunk tehát most a türelmes papot játsszá,
200 3, 16| özvegy, gondolám magamban, most szép alkalom nyílt a megtisztított
201 3, 16| fejedelem kíváncsi szemmel fut most Mikes Zsigmond levelén végig.~-
202 3, 17| Potom árért cserélték el. Most fenséged ujján látom. A
203 3, 17| özvegyhez egy kamarás -, most kegyelmedet illeti a bemenés.~
204 3, 17| mégsem ébredtem föl! Csak most! De ugyan hol vagyok hát?~
205 3, 17| folyvást gondoskodik, s most is süvegelve, pálcával kezében
206 3, 17| rabolták el Sárát.~- Előttem is most homályosnak látszik, minden
207 3, 18| sejtelem. - A szerencse most feléjök fordul! Ki tartóztatja
208 3, 18| események rohanó küllői ellen. Most fordul a szerencse, most!~
209 3, 18| Most fordul a szerencse, most!~Tarnócziné Meggyesre ért,
210 3, 18| lehet érni? E kérdés merült most elő... Mit használ a köszvény?
211 3, 18| győzték.~Tarnócziné azonban most már csendes vala, nem zúgolódék,
212 3, 18| igaz ítéletben.~A kocsis most asszonyára bámulva egyenlő
213 3, 19| Rendre éljük a világot. Most nagysádon van a sor; előbb
214 3, 19| Elfeledte szegény betenni. S most álmát zavarom: pedig a hajnali
215 3, 19| szívdobbanást okozott. - Istenem! Most szegény fölébred.~Semmi
216 3, 19| mintha ájulás környezné.~- Most vége nekünk! - rebegték
217 3, 19| könnyeivel árasztá el.~Judit most felbátorodva mondá: - János
218 3, 20| készül fiamuram? - kérdé most visszafordulva Tarnócziné. -
219 3, 21| lett, karja aláhullott, s most csak ujjai számláltak a
220 3, 22| vett arca fölemelésére. Aki most az ő vonalaira tekintett
221 3, 22| lát odáig? De a teremből most lehallott a zokogás... egy
222 3, 22| eltörléd őket.~De a dal most már nem sikerült úgy, mint
223 3, 22| szentegyházban.~- Jóember - tudakolá most -, kend meggyesi polgár-e?~
224 3, 22| Az vagyok! - válaszolt a most kérdezett.~- Tán éppen meggyesi
225 3, 22| De mily véletlen hoz most össze minket? - kérdé a
226 3, 22| folytatá magához térve.~- Ah, most jut eszembe, neked valami
227 3, 22| a napamhoz Segesvárra, s most szállásomon két szobával
228 3, 22| Szentlélekre megy, ki hová akar. Most búcsúzó sugarak vadon tekintettek
229 3, 22| fővesztés miatt. Zsigmond most a terítőn van. S hát Kornis
230 3, 22| tombolni... Ne mondjátok, hogy most temetik leányomat! Ne idézzétek
231 3, 22| tesz semmit! Ki ügyelne most egészségére, életére!...
232 3, 22| szoba, hol Sára feküdt... Most ő a sírboltban alszik! De
|