Part, Par.
1 1, 1 | bort.~Ez még akkor történt, midőn Tarnóczi Sebestyén úr botrányos
2 1, 1 | tiszteletes, Sebestyén - kivált midőn éjjel friss hó hullott -
3 1, 1 | sétáló farkasok ordítását. Midőn pedig a rokkapörgetés közben
4 1, 1 | negyvenkilencedik születésnapja közelge, midőn meglepetve tapasztalá, miként
5 1, 1 | komor csak akkor volt, midőn okot talált rá. Ő engedelmes
6 1, 2 | távol lenni akart volna.~Midőn a lovag a régi épület címeres
7 1, 2 | van homlokán.~Az ispán, midőn a kutyahecc megindult, nevetve
8 1, 2 | majdnem másfél óráig tartott, midőn Armidort és Zelmirát megint
9 1, 3 | leányaik lakodalmára, s Mihály, midőn a menyasszonnyal táncolt,
10 1, 3 | minden máza rólok lehullott, midőn ő sértve érzé magát, ha
11 1, 3 | vette a tornáclépcsőket, midőn az általunk kísért lovagot
12 1, 3 | alatt utazó herceg úrfi, midőn köpcös, izmos, durva napszámosok
13 1, 4 | ragyogó arccal Mihály.~- Midőn egyszer Lupuj vajda a szucsávai
14 1, 4 | Sebestyén úr búcsúszava, midőn jegyesemet Bethlen Istvánné
15 1, 4 | különben csak apród volt, midőn engem a betűkre tanítottak -
16 1, 5 | fölfordul az udvar. Eddig, midőn csak a szomszéd faluba is
17 1, 5 | érzett, kárhoztatta akkor is, midőn az az isteni és emberi törvények
18 1, 5 | szakadtak Tarnócziné ajkairól, midőn elindulása előtt a reggeli
19 1, 5 | még csak egyszer érzett, midőn tudniillik az egész faluval
20 1, 5 | hogy hibát követtek el, midőn már késő volt.~Nem fűzöm
21 1, 5 | megfoghatjuk álmélkodását, midőn a nagyasszony anyahelyettessé
22 1, 5 | haladott a nagy középajtó felé, midőn az hirtelen felnyílt, s
23 1, 5 | Ennélfogva elpirult ugyan, midőn nagynénjétől először is
24 1, 6 | Hátha tisztátalanok ujjai, midőn a szép Sára fejékének rendezéséhez
25 1, 6 | hálátlannak képzelsz, nénike, midőn ezt kérded - sóhajtá gyermekded
26 1, 7 | tárgyak körvonalait emelte ki, midőn már Tarnócziné az ágyból
27 1, 7 | oly hosszasan aludt, hogy midőn szemeit kinyitá, Sára már
28 1, 8 | elképzelhetik meglepetését, midőn a kamara és konyha körüli
29 1, 8 | kellemesen hatott kedélyére, midőn a Bethlen Istvánné udvarában
30 1, 8 | azon jelenettől kezdve, midőn Béla király Budára hívja,
31 1, 8 | Zeberniket elveszté, de midőn a tőke elébe ment, hogy
32 1, 8 | alig volt túl a szép Sára, midőn Judit összecsapván kezét,
33 1, 8 | fonalát, szórakozottá lőn, s midőn tekintete Judit éles fekete
34 1, 8 | cseréltettek volna föl -, s midőn később a régiségbúvárok
35 1, 8 | maga nevetett legjobban, midőn egyszerű szoknyáival, melyek
36 1, 8 | egészen el volt ragadtatva, midőn észrevette, hogy szép bálványkája -
37 1, 8 | veté föl éjsötét szemeit, midőn kirívó tettetés nélkül lehetetlen
38 1, 8 | szürkülni kezdett a hajnal, midőn falum határánál valánk,
39 1, 8 | akkor rezzentem fel először, midőn már az éjfél a névnappal
40 1, 8 | benne, vagy Semiramisnak,82midőn a világ meghódítására indul.
41 1, 8 | kérdé húgától Judit, midőn a kapu előtt voltak.~- Az
42 1, 8 | vehetné anyám.~- Ne hidd! Midőn rám bízott, már hallgatólag
43 1, 9 | szegélyéről a vidám tekintetű nap, midőn szikrázó arccal szökellt
44 1, 9 | Hetekig lakott nálunk, midőn atyám még élt. Mint gyermeket
45 1, 9 | tágabb útra menekülhessen, midőn egy karcsú alak előlépvén
46 1, 9 | angyalszelíd arcvonalú leány, midőn megtámadója közelebb vonta
47 1, 9 | egészen kielégítő jelét adta, midőn társának, ki Sárát vitte,
48 1, 9 | kedélyhangulata közt ölébe vett volt, midőn nagy bosszúságára egy ércszobri
49 1, 10| mondottuk asszonyodnak, midőn hozzánk jött, hogy künn
50 1, 10| Megveretém tehát a dobot, s midőn minden cseléd talpon volt,
51 1, 10| előtti csapat elvonulását, midőn aztán a tiszttartóhoz intézett
52 1, 10| szeret. Majdnem éjfél lesz, midőn szegény Sára vacsorálni
53 1, 10| fordult egyet a szobában, midőn lelkendezve szaladt be Jutka.~-
54 1, 12| kedélyünk mint rabszolga hódol? Midőn Armidorra vettem Sárát,
55 1, 12| kérdjem? Ki világosít fel?... Midőn az erdőbe értünk, s a várban
56 1, 13| mert pólyában volt még, midőn az a szőnyegen már csúszni
57 1, 13| ügyük forog fenn; bátrak, midőn barátnőjökért kell tenni
58 1, 13| gondolá most Judit.~Haller, midőn komornyikja távozott, a
59 1, 13| gyémántvíz reszketése.)~Haller, midőn Judit az ékszerek átvételéről
60 1, 13| látszék, keze reszketett, midőn a szekrénybe visszahelyezé.~-
61 1, 14| titkára, mindenese lőn.~Midőn tehát a fejedelem elébe
62 1, 14| rá az édesmama?~Zakariás, midőn eddig vezette monológját,
63 1, 15| ütött ki minden sor akkor, midőn a férj íróasztalán szerelmes
64 1, 15| csimbolyítá maga körül, midőn a még benn maradt málhákért
65 1, 15| Halleren, mint a macskáé, midőn a szelindek által szögletbe
66 2, 2 | vetett Rákóczi jelleméhez, midőn jóslá, hogy a szarvasra
67 2, 2 | rendkívüli szigorral üldözze, s midőn megszeppent, nyomja el a
68 2, 2 | elméjét, hogy ne tévedjen, midőn akkora ügyről kell határozni?
69 2, 2 | György volt.~Csulai uramnak, midőn a fejedelem kitörülteté
70 2, 3 | fájdalmat szenvednél. És midőn kérdenék tőled: miért nyögsz
71 2, 3 | rontani Magyarországra, midőn a török lesi az alkalmat,
72 2, 3 | Csulai őtisztelendősége, midőn e megjegyzést kockáztatá,
73 2, 3 | halálra... a bosszúra. S midőn szövetségesem országában
74 2, 3 | ő mostani helyzete, mint midőn a falusi lelkipásztorkodást
75 2, 4 | erdőmestere vendégének, midőn állítá, hogy ahol a Rákóczi
76 2, 4 | élettörténeteiben ritkán akadunk.~Midőn tudniillik a veszélyes lővonalba
77 2, 4 | hideg közönye alatt.~De midőn később kiabálni, mozgani
78 2, 4 | eléggé rozsdás csőhöz is, de midőn emelni akarná, a medve már
79 2, 4 | fejét legelőször a zajra, midőn a medve a fejedelem kiáltásának
80 2, 4 | veré meg a káplán vállát, midőn Kassai István erdőmestere
81 2, 4 | de azon esdekléssel, hogy midőn kívánnivalóm lesz, csak
82 2, 4 | az idegen arcvonalain, s midőn forró köszönetét kifejezte,
83 2, 5 | 5~Midőn Rákóczi a vadászebédre indult,
84 2, 5 | kötik a halandót az élethez, midőn a nagyobb kapcsok szétszakadtak.
85 2, 5 | rezgettek volna, s keze is, midőn a hosszú gyér hajszálakat
86 2, 5 | nyugtalanul forgott ágyában, midőn lódobogás és fáklyafény
87 2, 6 | ellen, mert akkor sírnak, midőn szívök nevet. Világos példa
88 2, 6 | legkockázatosabb eszközök által is, midőn joga volt hozzá, s koldus
89 2, 6 | már távozni készült, midőn neje belépett.~- Hová akarsz
90 2, 6 | ellenkezett-e veled Sára, midőn lovadra emelted? Te egyebet
91 2, 7 | tüstént Franciscóra ismert, midőn a hölgyrabló arcrostélyát
92 2, 7 | melyek kedélyére omlottak, midőn az önkívüliségből menekült,
93 2, 7 | álomszerűbb tényeket?~Csak midőn a hölgyrabló többi kíséretére,
94 2, 7 | foglak vádolni. Hallgattam, midőn annyi év óta nem vettél
95 2, 7 | értesítsem az eredményről.~Midőn Zsigmond úr az előcsarnokba
96 2, 8 | már útban volt a levéllel, midőn az ebédről intézkedő nejének
97 2, 8 | Alig mondá ezt Zsigmond úr, midőn Tarnócziné azon zömök kocsin,
98 2, 9 | haladt a nagyterem közepéig, midőn az árva özvegy, hátracsapva
99 2, 9 | is föl akart dönteni; de midőn a neki hasztalan köszöngető
100 2, 9 | hogy kész Sárát kiadni; midőn Tarnócziné a termet búcsú
101 2, 9 | küzdve indult utána; azonban midőn a tornáchoz ért, az inas
102 2, 9 | lesz már éjjel?~Tarnócziné, midőn lovai megindultak, mosolygott.
103 2, 9 | magával, s éppen akkor, midőn tulajdonképp a legkövetkezetesebb
104 2, 9 | árverezte fölebb a dénárokat, s midőn ez sem használt, a forintokat.~
105 2, 9 | kísérethez csatlakozni; midőn egyszersmind Sárát, a kijelölt
106 2, 10| a fejedelemig lovagolt, midőn hibáját észrevéve, a nyeregből
107 2, 10| pipacsszínűvé lőn, mint midőn leánykorában kezét kérték
108 2, 10| az urak alig vevék észre, midőn helyét odahagyva közéjök
109 2, 10| úrnak hamar adhassa tudtul, midőn az udvaron nagy csörömpölés
110 2, 11| Tarnócziné mély bókok közt -, midőn Gibeonba ment volna Salamon
111 2, 11| Péter pedig, ki Tarnóczinét, midőn botrányt akart ütni, haraggal
112 2, 11| lépett a díszterembe, éppen midőn a háta mögött kardcsörtetést
113 2, 12| tán magadban áldottad is, midőn az illem kedvéért szavaiddal
114 2, 12| sóhajtotta távozásakor.~Midőn a tornáchoz ért, rendeletet
115 2, 13| hogy mind a három Mikes, midőn az alkirálybíró- és Tarnóczinénak
116 3, 1 | vércseppje sem szökellt arcára, midőn tekintetök találkozott.
117 3, 1 | fél órát a Mikes-vártól, midőn udvarmestere jelenté, hogy
118 3, 1 | a szökevények kiadására, midőn honárulási vád forog fönn.
119 3, 2 | imáját, s vetkezett. De midőn az ágyban hanyatt fekvék,
120 3, 2 | hajnalszürkületnek kezdett engedni, midőn a fejedelem hívatá.~Kapronczai
121 3, 2 | a marsallal leszidassa.~Midőn a korlátnok rossz humorát
122 3, 2 | mindig a lócán guggolt, midőn ifjú diplomatánk a pitvarba
123 3, 2 | szerelmes vagy költő volna. Midőn pedig Kapronczait maga előtt
124 3, 3 | érzékenyebb könnyeket ejtett, mint midőn kipótolhatlan és drága emlékű
125 3, 3 | szájpadlásomra a nyelvem, midőn az első fillért nekik visszaajándékozom,
126 3, 3 | Judit - zokogá Sára -, midőn a nem viszonzott szerelmet
127 3, 4 | jelét adta vonzalmának! Midőn utolszór valék vele, midőn
128 3, 4 | Midőn utolszór valék vele, midőn szemrehányásokat tett, és
129 3, 4 | hányszor nem mosolyogtak ajkai, midőn hosszabb távollét után találkozott
130 3, 5 | legmagasabb pontra nem emelkedett, midőn a két bujdosó Jászvásárnak
131 3, 5 | Mihály urat engesztelni; midőn a korcsma udvarán nagy lárma
132 3, 5 | Borzasztó!~- Mi is azt hittük, s midőn a fejedelem udvaroncain
133 3, 5 | mint kell neki pirulni, midőn szemére vetik testvérségét
134 3, 6 | papír remegett kezében, midőn tartalmán szeme végigfuta.~
135 3, 6 | azon szívszaggató jelenet, midőn fiai bilincsben vezettetnek
136 3, 6 | gyakorlatára ösztönözze, kivált, midőn erre szívének nemességénél
137 3, 6 | veríték tört ki homlokán, midőn az utóiratban Rákóczi vonalaira
138 3, 6 | elvesztését rájok róhatnám. De midőn rendiben volna a gazság,
139 3, 6 | Meg volt győződve, hogy midőn a pecsét feltörésével a
140 3, 7 | a furcsa kis állatkát, s midőn a kilenc elverése után az
141 3, 7 | biztatásai javában volt, midőn a hegyi útról dobogás hallatszék.~
142 3, 7 | megáldva, s most tehát, midőn nevén szólítám kegyelmedet,
143 3, 7 | uram pedig akkor álmodta, midőn a medvétől féltében elaludt -
144 3, 8 | alul süllyedni ne engedje. Midőn pedig a nőrablás fölött
145 3, 8 | mindenre gondosan felügyelt, s midőn a direktor írnokai a vád
146 3, 8 | takarmányára nyílt a kilátás. Midőn pedig a direktor hites jegyzői
147 3, 8 | harmadikra is készületet tett, midőn egy legény jelenté, hogy
148 3, 8 | találgatásokba ereszkedni, midőn férje berontott.~- Krőzusok
149 3, 8 | lehet, a végítéletet, s midőn a kegyelmezési jog gyakorlatára
150 3, 9 | tengernek partja legyen; midőn tehát a vitorlás hajó szépen
151 3, 9 | csak néhány óra volt hátra, midőn partra, és csak néhány perc,
152 3, 9 | partra, és csak néhány perc, midőn a tatár kán fővárosába értek,
153 3, 9 | szép özvegy így álmodozott, midőn legénye egy lovagot jött
154 3, 9 | borítják komor fellegek, midőn hazájára gondol, melynek
155 3, 9 | sírhelyet sem szakítanának ki, s midőn eszébe jut, hogy azoktól,
156 3, 10| Tudakozódott tehát felőle, s midőn hallá Debrőben létét, Tarnócziné
157 3, 10| mögé dugom, hogy reggel, midőn fölébred, ott találja. Az
158 3, 10| Tarnócziné dühöngni fog ellenem, midőn megtudja, hogy leánya a
159 3, 10| csengő, reszketeg hangon, s midőn Haller feléje fordítá tekintetét,
160 3, 10| anyai házban kitéve volna, midőn Tarnócziné a menyegző elmaradtával
161 3, 10| szegényeket csak egy hónapig is, midőn napamnak van pénze, hihi!
162 3, 11| szobájába vonultan ül még, midőn a harang megkondul.~Ekkor
163 3, 11| mellékgondolatok nélkül, de midőn Sára belépett, villanyütésként
164 3, 11| udvarkapun betolakodó nép, midőn a betegek ápolóját, a vidék
165 3, 11| fognak rabbilincsei hullani, midőn férje meghal.~- De reátok -
166 3, 12| éjjel-nappal útban lehessen. Midőn szekere már előhajtott,
167 3, 12| válság rövid ideig tartott, s midőn az erdőmester a szobából
168 3, 12| szerencsétlenség oktatta a szenvedőket, midőn az önkény lábzsámolyának
169 3, 12| alig végzett be egy sort, midőn fölkiáltott: - Lupuj ki
170 3, 12| haltunk meg tegnap! - zokogta, midőn az erdőmester okos tapintattal
171 3, 12| apátiájával hevert karszékén, midőn élettársa vigasztalón mondá,
172 3, 12| gyújtottak London utcáin, midőn a törvénytelenül elítélt
173 3, 12| bátyámuram és nénémasszony, hogy midőn éppen be vannak fogva a
174 3, 12| Remélem, szólt őfensége, midőn a nótapör említteték, sőt
175 3, 13| Ugyan mit nem érzett János, midőn ráfüggesztett szemekkel
176 3, 13| találkozástól, félt a perctől, midőn karjaiba rohannak Mihály
177 3, 13| érkezik meg e körútból.~Midőn János Szebenben volt, nem
178 3, 13| háziúr nevét föl sem hozta, s midőn az udvarmester említé azt,
179 3, 13| itt az ideje a távozásnak.~Midőn szállására ért, ingadozó,
180 3, 14| barátom, hogy Tarnóczi Sára, midőn az esküvőkor a pap így szólott: "
181 3, 14| kezdé őt a falszöglethez, s midőn már ellenfele nem mozoghatott,
182 3, 15| a hideg remegteté, mint midőn künn volt a szabadban. A
183 3, 16| mekkora volt megütközése, midőn hallá, hogy őfenségét csak
184 3, 16| rendkívül bosszantá, hogy midőn az egész világ egy, a fejedelmi
185 3, 16| mekkora volt meglepetése, midőn a tiszt urak alázatos válasza
186 3, 16| hollétök nyomába nem akadhat, s midőn őfenségének parancsa szerint
187 3, 16| kibontakozni, mint akkor, midőn legátus223korában az első
188 3, 16| meneteltől hamar elesett a kedve, midőn a nevezetes esemény után
189 3, 16| büszkén veté szemeit, s midőn a városba érkezett, aggódva
190 3, 16| Már oly késő idő volt, midőn az ember családkörben szeret
191 3, 16| készen is állott a kocsi, midőn hírét veszem, hogy egy országháborító,
192 3, 16| Csulai. - Az országrendek, midőn a tudvalevő szerzetet Erdélyből
193 3, 16| azon alkalmatlan időben, midőn Tarnócziné Csulai uramhoz
194 3, 16| jelenté-e ez magát nála? S midőn tagadó választ nyert, elfogatási
195 3, 17| kockáztatunk legtöbbet, midőn életünket játszodjuk el.~-
196 3, 17| veszélyes.~- S a földönfutó, midőn feje a törvényé, még párbajt
197 3, 18| hagyja-e éhen-szomjan kínlódni, midőn a pelikán, ha szükség, keblének
198 3, 18| adhassa tudtul az örömhírt, s midőn egy óranegyedig a szenvedély
199 3, 18| esztendőkről Tarnócziné, midőn a kisded faluból kihaladva,
200 3, 18| bűneiből oktatást adjon. Csak midőn üldözője megnevezé magát,
201 3, 19| szeretném tudni! Az udvarmester midőn bevezeté a házba, gondolá,
202 3, 19| alig lopózék a szobába, midőn szemeit kinyitá.~Vékony
203 3, 19| le a kigondolt átkokat, midőn leányát a mulatságok királynőjének
204 3, 19| borzalom fogja el az embert, midőn jeltelen és nem sejtett
205 3, 19| útibundái rendben voltak, midőn Tarnócziné nagyasszonyom
206 3, 20| anya, nincs mitől tartson.~Midőn Haller Sára öltözőszobájába
207 3, 20| indult, hogy elérhesse; de midőn már az írószobában volt,
208 3, 21| én is egészen átfáztam, midőn nyakamat átkarolá, és szeme
209 3, 21| rándítást érzett karján. - Midőn idelépett Sára, vékony pengést
210 3, 22| magaviseletének indoka iránt.~Midőn keblében a harag legfőbb
211 3, 22| istenkáromló átkait; de midőn a szolgák, az engedelmességhez
212 3, 22| falhoz, ha ajtó nyílt, s midőn szobájába ért, két könyökére
213 3, 22| fogadókból is kifogyott, midőn egy korcsmáros saját szobáját
214 3, 22| nyugalmát háborították, midőn az új vendég kinyitván az
215 3, 22| kísérvén a távozó kocsit.~Midőn a várost háta mögött hagyta,
216 3, 22| idézzétek föl az árva bánatot, midőn a bosszú kezébe akarja venni
|