Part, Par.
1 1, 1 | apjához! Sohasem születik több oly tökéletes férj, és oly jámbor
2 1, 1 | több oly tökéletes férj, és oly jámbor keresztyén, mint
3 1, 2 | ezüstszín csermely tévedezett, oly szeszélyesen, oly kószán,
4 1, 2 | tévedezett, oly szeszélyesen, oly kószán, mintha mindenütt
5 1, 2 | előrehegyezte fülét, s oly büszke, fenyegető mozdulatokat
6 1, 2 | Hogy változhatott át oly hamar?~- Talán a hetedik
7 1, 2 | mérges fekete szemével. Oly parancsolón nézett reám,
8 1, 3 | lőn ugyan, de e változás oly lassan történt, hogy maga
9 1, 3 | jogosítva. Vagy az éveket oly rövideknek képzelé, mint
10 1, 3 | még legkisebb részletei is oly friss vonalakban állottak
11 1, 3 | állaton, mely belépő gazdáját oly szelíd, értelmes és lelkesült
12 1, 3 | bámulja. A te öcséd maholnap oly szórakozottá lesz, hogy
13 1, 4 | egy kevéssé előgörbíteni - oly hiba, mely csak az ismert
14 1, 4 | látni! S valóban a nyílt arc oly tükre a léleknek, mint a
15 1, 4 | kezünkben... De miért tekintesz oly komolyan rám? Üssük össze
16 1, 5 | vén Tarnóczinét, mégpedig oly ellenállhatatlan csáberővel,
17 1, 5 | akarja temérdek vagyonát oly mellékágra szállítani, mely
18 1, 5 | a legközelebbi vasárnap oly célzásokra, melyek büszkeségét
19 1, 5 | tanait követő Szeben maholnap oly szent várossá lesz, minő
20 1, 5 | ültetni s magával vinni.~Oly csodálatosnak látszott a
21 1, 5 | tartóssága iránt nem volt többé oly szilárd véleménnyel, mint
22 1, 5 | olvasta, s egész éjeken át oly szomorú történeteket tanult
23 1, 5 | romlott világban, csak egy oly példás életű anyának, milyennel
24 1, 5 | homlokát, arcát, ajkait, s oly édes, csengő hangon üdvözlé
25 1, 5 | hamar megválni nem bírt, oly furcsának, oly mulattatónak
26 1, 5 | nem bírt, oly furcsának, oly mulattatónak vélte, hogy
27 1, 6 | összhangzását még emelte, s mely oly egyenlő szálakból állott,
28 1, 6 | leányra emlékszem, kinek oly tiszta, sötétkék szeme,
29 1, 6 | tiszta, sötétkék szeme, s oly sugárzó, gazdag aranyhaja
30 1, 6 | együtt sírt és örvendett oly bensőséggel, mintha testvérök
31 1, 6 | feltűnő úrnőket gyakran oly finom árnyalatokban lelte
32 1, 6 | egészen sajátságos példány, és oly tulajdonokkal is bír, melyeket
33 1, 6 | barátnőiket sem ámították oly magasztalásokkal, melyek
34 1, 6 | ha elméje az egész életet oly sötét kinézésűnek rajzolta
35 1, 7 | különben is az egész vésetnek oly általános értelme volt,
36 1, 7 | természetes volt, hogy Sára sok oly dolgot hallott nénikéjétől,
37 1, 7 | végképp ki akart irtani.~Oly különösen érzé magát Sára
38 1, 7 | élesebben világítana, ajkain oly eleven és változó mosoly
39 1, 7 | párnái közé, s bánatában oly hosszasan aludt, hogy midőn
40 1, 8 | regények tiltott sorai, gyakran oly olvashatón lebegtek szeme
41 1, 8 | voltak az asztalra helyezve, oly szeszélyes változatossággal,
42 1, 8 | szívünk miatt! Mert sok oly Volter király van a világon,
43 1, 8 | levő könyv versel, és sok oly Griseldis.77Nem szükség
44 1, 8 | éveikben tíz kiadást is láttak; oly sors, mellyel mostani verseink
45 1, 8 | illetődött hangon. - Az ég oly derült, mint a legvidámabb
46 1, 8 | virrasztás és törődés miatt oly kimerült valék, hogy rögtön
47 1, 8 | ispánét.~- De kerékpántjai oly vékonyak, mint a levélpapír,
48 1, 8 | vehetnők ez öltözékeknek? Hisz oly hosszú uszályuk van, hogy
49 1, 8 | büszke rövid nyakkal s mégis oly szelíd és értelmes tekintettel,
50 1, 8 | hozzád menetelünk módja?~Ezt oly tréfás s mégis komoly hangnyomattal
51 1, 8 | selyemostort suhogtatja, s oly kéjjel, mintha igényei soha
52 1, 9 | ősz elején szokott nyílni, oly balzsamos illatot terjesztett
53 1, 9 | vagy hogy keveset mondjak, oly álomport venni be, mely
54 1, 9 | Megengedem, hogy láttam oly férfit, kit mások fölött
55 1, 9 | ítélve király is lehetett.~- Oly kedves szavakat intézett
56 1, 9 | komlóharasztban.~- Hisz oly távol a komlólugas. Nem,
57 1, 9 | nesz eközben megszűnt, s oly néma lőn a lég, s oly magányosan
58 1, 9 | s oly néma lőn a lég, s oly magányosan érezék hölgyeink
59 1, 9 | Judit, remegése dacára is, oly mesés színezetűnek hitte
60 1, 9 | ragadott ki annak övéből, s oly vadon szúrt hozzá, mint
61 1, 9 | váltva csepp csepp után oly gazdagon folyt, mintha fölfűzött
62 1, 9 | az arcot, mely szívéhez oly közel hullatá hő érzéseinek
63 1, 9 | barátnőjének is beszélgeti-e oly vonzalmát, mely elhallgatva
64 1, 9 | pellengéreken sem láttam oly leányt, kit anyja kajánul
65 1, 10| szavatlan, suttogástalan éjben oly rémesen harsant fel, mint
66 1, 10| személyt megillette; de mégsem oly remegő s lélekvádaktól zilált
67 1, 11| összecsődülési jel megperdült, s oly tisztán hangzék a csendes
68 1, 11| Talpon, fiúk! - kiáltá Mihály oly parancsoló hangon, mintha
69 1, 12| Ah! Soha senki sem volt oly hőn szeretve, mint ő.~-
70 1, 13| vonalakra a szívjóság derűjét oly mértékben árasztá el, hogy
71 1, 13| összeggel vala terhelve, csak oly feltétel mellett bocsátám
72 1, 13| S mit remélhetnék én is oly nőtől, kinek vagyonom- és
73 1, 13| Hála Isten, takarékosságom oly karba helyezett, hogy nemcsak
74 1, 13| Juditra.~- Könnyű segíteni oly főfájáson, melyhez semmi
75 1, 14| mert a koldus ifjú volt. S oly nyomorult vala a vén, ki
76 1, 14| félig levetkezett gazdáját oly kinézésben találta, mint
77 1, 14| szerencsés helyzetben, hogy oly megbízható, hű és értelmes
78 1, 14| töltött rövid idő alatt oly részleteket fedezett föl
79 1, 14| egy lélek sem követett el oly dolgot, melyet megróni,
80 1, 14| étterembe robban, mégpedig oly gyorsan, hogy Jutkának ideje
81 1, 14| az egész udvar nem ismer oly házat, mellyel a nagyasszony
82 1, 14| feküdni távozék, csoszogást és oly neszt, melyről gyanítá,
83 1, 14| Bolondokat képzelek, s oly tisztán, mintha saját két
84 1, 15| származik, s mely egészen oly kedélyhangulatot szül, mint
85 1, 15| csak a kerevetre rogyott, s oly vizsgán, oly mereven függtek
86 1, 15| rogyott, s oly vizsgán, oly mereven függtek égő, nagy,
87 1, 15| sóhajtá Judit aggódva. (Oly szépen kezd beszélni, hogy
88 1, 15| nem dobnák oda annyian, s oly örömmel érette lelki nyugalmukat,
89 1, 15| egész öltözetben áll előtte, oly nagy lett bámulata, hogy
90 2, 1 | kancellárságról lemondani, mint oly szenvedélyes vadász mellett
91 2, 1 | a puskacsöve füstös.~- S oly szigorú a fejedelem?~- Nem
92 2, 2 | zöld haraszt borítá, de oly sűrűn, hogy az ökörszemnek
93 2, 2 | társaság" két tagját látjuk, oly díszes ruhában, mintha palotai
94 2, 2 | kerülhette említeni is, azt oly szemérmes zavarral tette,
95 2, 2 | Rákóczi haragját fejére vonná, oly szavakat használni a fejedelem
96 2, 2 | olvasóim ne becsüljenek oly csekélyre, mint ő saját
97 2, 3 | talán nem idézett volna elő oly kétségtelenül.~Csulai őtisztelendősége,
98 2, 3 | egy kevéssé meghatotta, oly nem reméllett tartalommal
99 2, 3 | vagy földönfutó - dörmögé oly halkan, hogy csak a titkár
100 2, 3 | szegény bárdolatlan ember, oly nézetet mondani, mely fenséged
101 2, 3 | nagyvezér előtt ejthet ki oly szót, mely Lupuj vajda országába
102 2, 3 | a káplánt. - Olvasson ön oly helyeket a szentkönyvből,
103 2, 4 | s bőrét ki sem viszi, ha oly szerencse nem találja, milyenre
104 2, 4 | földbe gyökereztek, s karjai oly gyöngékké lettek, hogy puskáját,
105 2, 4 | ügyelvén: nehogy valamiként oly pontokra vetődjék, melyekről
106 2, 4 | már fölugrott a martra, s oly közel hozzá, hogy a szegény
107 2, 4 | kérgét szakíták le, hozzá oly közel szorultak össze, hogy
108 2, 4 | erdélyi fejedelem sem.~- Én is oly kevéssé pirulok nevemért,
109 2, 5 | most sok nagyúr száll be. Oly szegény embernek, mint én,
110 2, 6 | távolról kaphatott föl, oly halk, oly kétes!~A rablott
111 2, 6 | kaphatott föl, oly halk, oly kétes!~A rablott leány meggyőződött,
112 2, 6 | beszéd küljeleit hagyván meg, oly csodálkozó és tompa arckifejezéssel
113 2, 6 | hogy kedves Móric fiát, kit oly régen nem szoríthatott karjai
114 2, 7 | bajod, fiam? Miért vagy oly sápadt, mintha terítőről
115 2, 7 | sóhaj tévedt a kis szobába, oly kínos és elfojtott nesz,
116 2, 7 | atyámat Ágnes szép szemeiért oly gyorsan; pedig Ágnes, az
117 2, 7 | kosarat. Őket se féltsd. Nem oly becses Erdélyben a párta,
118 2, 9 | lehasogatni; természetesen oly helyekről, melyeknek fedetlensége
119 2, 9 | magát viselni.~A férj halála oly baj volt, melyhez a magáról
120 2, 9 | szaván fogta a kalmárt, s oly bőkezűleg egyezkedett vele,
121 2, 10| vendége leszek - válaszolá oly jó kedvvel, mely árnyat
122 2, 10| egyszerű modora mellett oly tiszteletre méltó külsővel
123 2, 10| Ágnes asszony fehér arca oly pipacsszínűvé lőn, mint
124 2, 11| magadnak választottál, s mely oly nagyszámú nép, hogy meg
125 2, 11| néz és szavaimat hallja, oly mértékben juttassa neked
126 2, 11| véletlenül megérkezvén, oly lármával és oly nyilvánosan
127 2, 11| megérkezvén, oly lármával és oly nyilvánosan követelte Sárát,
128 2, 11| őt. És így távollétének oly magyarázatot adhatott volna,
129 2, 11| udvarmester.~- Könnyen lehetne oly hírt forgásba hozni, mely
130 2, 12| engedelmesség. Nincs boldogság oly szövetségben, melyet a szülék
131 2, 12| törvénytapodót, a gazdag várban oly kérlelhetetlenül, mint a
132 2, 13| utakon vezeti sorsunkat!~Oly varázserővel bírt Móric
133 3, 1 | két testőrtiszt nem állott oly távol, hogy ne hallhassa
134 3, 1 | melyet kegyelmed említ, oly kicsiny, hogy e had harmadát
135 3, 1 | szobákból rendeljen.~Döme diák oly ügyesen tudott Kassai és
136 3, 2 | egyházunk püspöke - szólt Csulai oly erős hangon, mintha többen
137 3, 2 | ország különböző részeibe oly lelkészekhez indítsa, kiknek
138 3, 2 | takarózva falócán guggolt, s oly bólintással fogadá őt, mely
139 3, 2 | Szeretném, ha eszed nem volna oly fiatal, mint korod. A Mikeseket
140 3, 3 | De viszont némelyik ruha oly friss és ép volt, hogy látásán
141 3, 3 | szemeiben az ideges fény oly vonzó és megdöbbentő hatású,
142 3, 3 | nőtlenségi fogadást tett, vagy oly kóbor kalandor, kinek két
143 3, 4 | fogadá be.~Reggel Kelemen oly dúlt arcú volt, mint a siralomházba
144 3, 4 | Eszeveszetten nyargalsz oly kocsi után, mely fölvenni
145 3, 5 | s a gondviselés is csak oly hazugság lehet, mint a szemérem
146 3, 6 | könyörülettel moderálni oly bölcsen tudja, mint Dávid
147 3, 6 | lehet nagy szolgálatok által oly recompensatiót190nyújtani,
148 3, 6 | teljesítőjévé iktatta be magát, oly kötelezettséget vállalt,
149 3, 6 | futár küldetett Moldvába, s oly ügy végett, mi valószínűleg
150 3, 7 | ágbogaiból és lábszáraiból volt oly szeszélyesen összerakva,
151 3, 7 | deszkarepedések piciny népe oly nyugodtan viselte magát,
152 3, 8 | meg van mentve a fejök. Oly szabadon sétálhat ebben
153 3, 8 | szobában Kelemen, mint én; oly szabadon a másikban János,
154 3, 9 | sóhajokban tört ki, mégpedig oly gyarlóságok és vétkek miatt,
155 3, 9 | urat a tatár kántól, ki oly nagy díjat kért váltság
156 3, 10| visszahordásához fogott, de oly fontolgató modorban, hogy
157 3, 10| tekintete meghatott, és szavai oly gyöngédek valának, hogy
158 3, 10| nem bírták. Ezzel a kérdés oly tisztába hozatott, hogy
159 3, 10| fordítá tekintetét, elakadt, s oly zavart félelemmel, mint
160 3, 10| szerelem nélkül adná kezét, oly elővéleménnyel fogadná el
161 3, 10| lénynek tartá, kikről eddig oly jólesett magányos óráiban
162 3, 11| paripa s dőzsölő kíséret, és oly nehéz vala elhatározni,
163 3, 11| Sárát a tornácon meglátta, oly hangon, oly riadó üdvözletekben
164 3, 11| tornácon meglátta, oly hangon, oly riadó üdvözletekben tört
165 3, 11| meglatolt és betanult, s oly zsinóron menő, oly kimért
166 3, 11| betanult, s oly zsinóron menő, oly kimért prédikációt készített,
167 3, 11| közt rebegte:~- Itt van ő!~Oly suttogó volt e hang, oly
168 3, 11| Oly suttogó volt e hang, oly önkéntelen, oly gyorsan
169 3, 11| e hang, oly önkéntelen, oly gyorsan ejtett, hogy senki
170 3, 13| melyet egykor dicsvágya oly könnyűnek talált, a sok
171 3, 13| megindulását visszatartá, oly hatást gyakorolt idegeire,
172 3, 14| mérföldig sehol sem lehetett oly tisztességes korcsmát találni,
173 3, 14| ugrott félre, s kardlapjával oly iszonyú erővel csapta meg
174 3, 14| ünneplő korcsmáros párnak oly erélyesen oszta rendeleteket,
175 3, 14| fektették a záros csűrbe, oly szándékkal, hogy alkonyat
176 3, 15| tartott kezében, s az egész oly lassan mozdult, hogy a halk,
177 3, 15| Talán betegen indult el?~- Oly virító arccal, hogy csak
178 3, 15| szegényt. De miért is volt oly lobbanó, mint a puskapor.
179 3, 16| miatt a római császárral oly könnyen szövetségre nem
180 3, 16| tiszt urak alázatos válasza oly összhangzó vala, mintha
181 3, 16| toronyra, melyre máskor oly büszkén veté szemeit, s
182 3, 16| nagytiszteletű úrnak: Tarnócziné.~Már oly késő idő volt, midőn az
183 3, 16| mert anyja sírjára borult oly helyen, mely a magyar király
184 3, 16| szeretne meggyőződni. S valóban oly különösen hangzottak éppen
185 3, 16| szájából a türelem szavai, oly ellentétben voltak prédikációival
186 3, 16| Tarnócziné, mély bókot vetett, s oly gyorsan távozott, hogy a
187 3, 16| jutott, s magát önkezűleg oly rangra emelé, melyet rá,
188 3, 16| adva! - gondolá magában, s oly hálával és vígan távozott
189 3, 17| fogoly mégis beteg lett?~- Oly egészséges, fönséges uram,
190 3, 17| gondolkozott Rákóczi.~A kamarás oly mély bókkal kíséré Móricot,
191 3, 17| Tarnócziné a környezet oly tekintetével s oly kétes
192 3, 17| környezet oly tekintetével s oly kétes mosolyával találkozott,
193 3, 18| hogy Kővár vidékén Sárának oly faluban jutott egy kisded
194 3, 18| kiterjedt, s tervet csinált oly eljárásról, mely szerint,
195 3, 19| Haller betevé az ajtót, s oly halkan, mint jött, visszavonult.~
196 3, 19| unalmas hely. Nincs társasága. Oly magány vesz itt körül, mint
197 3, 19| magához szólít. S te nem fogsz oly kegyetlen lenni, hogy a
198 3, 19| ha meg találnék halni! Ő oly jó ember, s annyira rá van
199 3, 20| árboccal közelít a kikötőhöz, oly büszkén, és felfútt tekintettel
200 3, 20| előteremben ő legkevésbé viselte oly modorban magát, mely az
201 3, 21| közelítettem? Miért vetett oly rémült és rémítő tekintetet
202 3, 21| halottágyán őt az anya! Oly szívet, mely erre képes
203 3, 22| fűzágak közt ellebegni, s néha oly különös szeszélyei vannak
204 3, 22| rögtön könnyeim! Vigadjunk!~Oly pokoli nevetés hangzék az
205 3, 22| székely vagyok.~Ez sem volt oly egyén, kire Tarnóczinénak
206 3, 22| melyet egy udvarias öregúr oly hölgynek engedett át ideiglen,
207 3, 22| körvonalazva nem voltak; de azért oly lehangoló erővel bírtak,
208 3, 22| megütközéssel a palotahölgy.~- Oly vakmerő, nagyságos asszonyom,
209 3, 22| tengely, sem rúd.~Tarnócziné oly különösen érzé magát. Arca
210 3, 23| egy futár hozá Kassaihoz, oly utasítás mellett, hogy a
|