Második rész

1

Amely nap estéjén a szentléleki várkastély kertjéből Sára elragadtatott, szintén érdekes dolgok történtek Szentlélektől alig két postaállomásra.

S most azok elbeszélésére térek át, híven ragaszkodva egy régi kézirathoz, melyben leírva találtam.

Még a hajnal szürkülete nem tette fölöslegessé az olajmécs világát a nagy Kassai István erdőmesterének szerény lakában.

S ki volt Kassai István? - kérdhetik olvasóim, miután nagyságának híre két század óta inkább elkopott, mint a régi pénzek körirata.

Kassai István az erdélyi főurak által gyűlölt és rettegett sehonnai, kit erszénykötő fiának állítanak, s ki az egész országban legdúsabb és legfukarabb földbirtokossá lett. Hogy ne kelljen fényt űznie, csak tanácsosi cím alatt folytatta a korlátnoki¹⁰³hivatalt, mely akkor az vala, mi újabb korban a miniszterelnökség. Furfangra töméntelen ésszel bírt, s Rákóczi őt jobbkezének tekinté. Ha nem lett volna gyáva, győzedelmeskedhetik az egész ellene törő arisztokrácián; de minthogy a fejedelmet sohasem merte a táborba elkísérni, a gyakori hadakozások alatt ellenségeinek, kik seregeket vezéreltek, sokszor sikerült megingatni befolyását, s utoljára is csak a véletlen halál ragadta ki a felségsértési pör és elítéltetés alól.

Ez volt Kassai István.

De nekünk vele kevés közünk, mert most csak erdőmesterének ajtókilincsét akarjuk megnyitni.

A házigazda - ötvenéves zömök férfiú - kitisztítá, megtölté puskáját. A kétágú és cifra vésetű szarut, melyet egykor büszke fején címeres szarvas hordott, színig tömé lőporral. Táskájában már elég fojtás s jegyzett golyó volt. Még csak széles tüszőjét csatolá derekához, s azzal ő is a reggeli mellé ül, melyből már egy második egyén néhány perccel előbb falatozáshoz kezde.

Molnár-pogácsa, melegített sör - melyet a pálinka akkor még háttérbe nem szorított -, kemény tojás és szalonna voltak az asztalra föltéve, s az erdőmester vendége annyira már kielégíté étvágyát, hogy a megszakított társalgást új erővel folytathassa.

- Nekem - szólt - keresztül kell ezen az erdőn menni, ha szintén a fejedelem egészen elfoglalva tartja is a közlekedést.

- Lehetetlen, uram, mert a "nemes társaság" marsallja¹⁰⁴szigorúan megtiltotta a vadászati vonalba lépni.

- A hajtás kezdete előtt még áthaladnék.

- Nem, uram! Közel két óra kellene rá, s a hajtóvadászat hamar fog kezdődni.

- Vezet-e más mellékút vagy ösvény Mikes Zsigmond házához?

- Igen, egy, de nagyon kerülő, s csak gyalogembernek való.

Az idegen kedvetlenül veté hátát a széknek, s míg meggyújtott kurta pipájából gyorsan szívta a füstöt, homloka mélyebb redőkbe vonult, s látszott, hogy a véletlen akadállyal, mely célja elébe gördült, sehogy sincs kibékülve.

- Azért tértem el az országúttól, mert hamarább vágytam megérkezni. S most késő estig várjak? De nem is estig, holnap reggelig; minthogy éjjel, annyi tájismeret mellett, amennyivel bírok, a rengetegből kivergődni sem tudnék. S hátha a fejedelemnek tetszeni fog másnap is itt folytatni vadászatát?

- Uram, az alig hihető - szólt a házigazda.

- Csak vissza nem térhetek Székely Mártonhoz, hogy az országutat, melytől elpártoltam, ismét fölkeressem!

- Úgy még több időt veszítene.

- Mit tegyek hát?

- Vadásszék velünk. A fogason legjobb fegyverem függ, s csak azért nem vettem elő, mert tudom, hogy a szegény legénynek megárt, ha pontosabban talált, mint a nagyúr. Állásom majdnem a fejedelem átellenében van, azon szakadék jobb oldalán, melyre a legkönnyebb a medvéket terelni. A marsallal együtt jelöltük ki Kassai őnagysága számára.

- Nincs kedvem Kassaival, kit különben is csak nevéről ismerek, időt tölteni.

- Arra kegyelmednek módja sem lesz - válaszolá mosolyogva az erdőmester. - Őnagysága - folytatá fenékig ürítvén a söröskancsót - a medvék iránt különös tisztelettel viseltetik. Áhítja ugyan a pénzt, de ha mindenik mackóról száz bőrt lehetne levonni, mégsem bántana egyet sem. A fejedelem követelte, hogy vele foglaljon állást, mert vadászat közben sürgetős ügybajok adhatják elő magokat; mire késznek nyilatkozott inkább a kancellárságról lemondani, mint oly szenvedélyes vadász mellett ácsorogni, ki bosszankodik, ha minden medvét nem hozzá hajtanak. Kassai őnagysága számára az ispán eddig már egy jól bezárt, ernyős szekeret vonatott az állástól legalább ötvenölnyire fekvő magányos zugba, hová vad sem téved, golyó sem repülhet. Ott heverészve fogja ő a hajtást bevárni, s hogy a véletlen, farkas vagy medve alakjában meg ne tréfálhassa, fegyveres darabontok állanak őrt szekere körül. A nagyságos úr helyét tehát bízvást elfoglalhatja kegyelmed, s csak arra figyeljen, hogy ha felénk mackó jön, sebet ejthet ugyan rajta, de nem nagyobbat, mint amekkorával a koma őfenségének lövésébe elcammoghat. Nem szeretném, ha állásomon holt medvét találnának. Isten őrizzen minden nagyravágyástól. Én a lapockára fogok célzani, s kegyelmed is hagyja békében a nemes részeket. De már indulhatunk.

Az erdőmester vállára ölté puskáját, s az idegen - ki mint látszott - örömmel fogadta a meghívást, szintén fölfegyverkezett.

Alig félóra alatt a gyűlhelyen voltak, honnan, mert az összecsődített tömeg már az erdő fölverését elkezdé, kijelölt állásukra siettek.

- Egy kissé megszeppentem, hogy öltözete a marsall szemébe tűnik - szólt vendégéhez az erdőmester. - De ha udvari vadász vagy erdőkerülő ruháját adtam volna kegyelmedre, akkor meg tekintete s magatartása árulta volna el. Még köznemesnek is igen sima keze és beszéde van.

Az idegen egészen el nem palástolható aggodalommal mosolyodott.

- Süvegén a darutoll - folytatá az erdőmester - csak megjárja, de a forgóban az egyetlen nagy karbunkulusnak¹⁰⁵párját az egész Rikán belől ritkítom, pedig szép darab föld.

- Hüm, kend alkalmasint valami gazdag lovag fegyvernökének tart.

- Néha lovagnak is hinném, ha máskor eszembe nem jutna, hogy hátha mégiscsak íródiák.

Alig lehet jobban jellemezni idegenünket, mint az erdőmester ezen együgyűnek látszó megjegyzésével tevé.

Fiatal, azonban idő előtt elviselt alak volt. De nem a feslettség és testi élvek által okozott fonnyadás; a szellemi munkásság túlizgatottsága s kimerültségei zilálták szét vonalait. Ezek törölték le arcáról a virító egészség és ifjúkor zománcát. Fürtei őszülni kezdettek, bár harminc évet alig számlálhatott. Leventés tartása vegyítve volt a szobamécs s könyvpolcok előtt virrasztani szokott férfiak esetlen fogásaival. Tüzes szemeit gyakrabban emelé az ég felé, vagy szegzé a földre, mint a sarkantyú és kard emberéhez illik.

Az erdőmester szavai nem maradtak reá befolyás nélkül. Egyenesebb, szilajabb tartást vett, mintha inkább akarna az erő, mint a gondolat képviselőihez soroztatni.

- Lehet - szólt ábrándos mosollyal ajkain -, lehet, hogy ha nem is lovag, de legalább harcfi vagyok, kinek élete küzdésre van felajánlva, s ki az Isten irgalmából még egykor testén vérontás nélkül is több sebet és diadaljelt hordhat, mint azon hadnagyok, kik közönséges csatamezőkön forgatják fegyvereiket. Sokféle az ellenség, melyen győzedelmeskednünk kell; de valamint minden meggyilkolt még nem vértanú, szintúgy némely harc kivíva sem ér sokkal többet, mint elveszítve. Boldogok, kik a legjobb zászlót választották! Enyim a kereszt... De, mint hallom, nagyban foly már a hajtás. Ebek csaholását visszhangozza a bérc, s a nép sivalkodása közé puskák ropogása vegyül.

- Vakarni fogja mérgiben füle tövét a marsall - szólt most gúnyosan az erdőmester.

E percben szarvas csörtetett ki a sűrűből, s míg a keskeny meredélyen, mely útjában állott, keresztülugrék, a kövekre csordult a vére.

- Minden cseppjét a kamarások megvennék egy aranyforinton, csak hogy eltakarhassák.

- De miért éppen ők? - kérdé az idegen.

- Mert legközelebb vannak a fejedelemhez.

- S az rossz helyzet?

- A vadászaton mindenesetre. Egyébiránt hátasparipáját lódingostul is a lovászmesternek ajándékozná hallgatás fejében az, kinek most a puskacsöve füstös.

- S oly szigorú a fejedelem?

- Nem szigorú, de dühös, ha medve-, bölény- és farkasvadászaton más állatra lőnek.

Megint puskaropogás hangzott.

- Ügyeljünk! - suttogá az erdőmester felvonva a sárkányt. - Ez a bundás koma, s nincs még megsebezve.

Míg itt feszült figyelemben vannak, látogassuk meg Rákóczi Györgyöt.