3
Merre hangzik a robaj? Hol üldözik a vadat? Távoli lövések bágyadt moraja
zeng. Egészen más irányban, s túl a "tengerszem" partjain szolgál a
szerencse a lesben állók golyójának vagy a menekvő állat életének.
S Rákóczi, ki már a vadászatot unni kezdé, szertelen tevékenységével az
állami magasabb ügyekre vonatkozó tárgyakat ölelé fel.
Döme diák tárcájából egymásra jöttek napfényre azon gyöngédebb
természetű kérdések, melyek a kormánytanáccsal is ritkán közöltettek.
- A felső-magyarországi megyék panaszai, fenséges uram! - mondá a
titkár vastag csomagot tartva kezében.
- Bizonyosan vallási sérelmek miatt - szólt közbe a fejedelem.
Csulai mélyen sóhajta.
- A bécsi és nikolsburgi békekötés112feltételeinek
meg nem tartásán keseregnek - említé Döme.
Csulai még hangosabban sóhajtott.
- Templomokat foglaltak el tőlök? - kérdé Rákóczi.
- Kettőt - szólt Döme.
Csulai sóhajára már a mogyoróbokor levelei is rezgenek.
- Mi baja kegyelmednek? - tudakolá Rákóczi tréfás mosollyal.
Csulai fölkelt a pázsitról, s ihletett hangon kezdé: - Jehova megjelenvén,
szólt Ezékiel prófétához: "Embernek fia fohászkodjál föl, mintha
derekadban fájdalmat szenvednél. És midőn kérdenék tőled: miért
nyögsz te?, mondjad: a hitért. Mert jön immár az ellenség, és elolvad minden
szív, és minden kezek elerőtlenednek, és minden lélek nyomorúságba esik,
és minden térdek vízzel folynak. Az fegyver, az fegyver megélesíttetett
ellenetek, és meg is tisztíttatott. Hogy áldozatokat öljön, megélesíttetett,
hogy fényes legyen, megtisztíttatott."
- Én - válaszolá Rákóczi György, kegyesen tekintvén a buzgó káplánra -, én a
vallás jogainak védelmében nem fogok hátrább állni, mint Bocskai és Bethlen.
Azonban mindennek megvan a maga ideje. Esztelenség volna most rontani
Magyarországra, midőn a török lesi az alkalmat, hogy ellenségeimet ültesse
székembe. Akármelyik bitang áruló fusson a portához, pártfogókra talál, s ha
van vád, melyet ellenem ki lehet zsákmányolni, nyakamra jön a temesvári,
belgrádi és budai pasa. S akkor Ezékiel szája által ezt fogja mondani nekem a
Jehova: "Kiontom tereád az én haragomat, az én búsulásomnak tüzét felfuttatom
tereád, és adlak tégedet goromba férfiaknak kezekbe, kik főmesterek
lesznek az pusztításra."113 Csulai saját fegyverével vala legyőzetve. Érzé ugyan, hogy
Ezékielből más versek által még tudná magát védelmezni, de fontolóra
vette, miként sok lépcső vezet a püspökségig, s e lépcsők mindenike a
fejedelem kegye nélkül a jégnél sikamlóbb, melyen könnyű elbukni. A
további vitatkozás helyett hallgatva és alázattal ült vissza tehát a pázsitra,
s engedé, hogy Döme diák a felső-magyarországi panaszokat szépen
félretegye.
Más tárgyakra került a sor.
- A konstantinápolyi titkos megbízott jelentése szerint - szólt Döme -, a
szilisztriai basa parancsot kapott Máté oláhországi vajdának,114fenséged régi
szövetségesének kivégeztetésére.
- Az lehetetlen! - kiáltott fel Rákóczi indulatosan. - Máté a fővezér
kegyében volt, s tavaly Ráduj olajkereskedőt azért ölette meg a szultán,
mert több adót bátorkodott a fejedelemségért ígérni, mint amennyit Máté
fizet... Hüm! Igaz, hogy Máté vitéz és bölcs ember, s tehát veszélyesnek
tartathatik. Vagy tán engemet nem gyűlölnek-e hatalmamért? Ha hagynám
alattvalóim szeszélye által kormányoztatni magamat, a szultán saját kaftánját
is nekem ajándékozná, míg most árulóim jutalmaztatnak.
- A konstantinápolyi megbízottnak híreit - szólt Döme - erősíteni
látszik egy Jászvásárból küldött levél, mely a szilisztriai basa rögtöni hadkészületeiről
értesít. S Mikes János is, ki most jött Moldvából, atyjának hasonlót beszélt.
- Ha a dolog így áll, akkor a vén Lupuj keveri a kártyát. Egyesíteni akarná
a két Oláhországot, mit soha tűrni nem fogunk. Hazám ne élje át másodszor
is Mihály vajda115véres korát.
Egy erős oláh fejedelemség okvetlenül gyöngévé tenné Erdélyt.
Segédseregeimet Máté táborában találandja a szilisztriai basa, mihelyt
Havasalföld határára lép.
- De ekkor, fenséges úr, a szultánnal kiütne azon háború, melyet a
felső-magyarországi sérelmek orvoslása miatti hadjárat talán nem idézett
volna elő oly kétségtelenül.
Csulai őtisztelendősége, midőn e megjegyzést kockáztatá,
saját vakmerőségén úgy megdöbbent, hogy arcának színe versenyzett az
öntött viasszal. Világért sem mert volna a hatalmas fejedelem nézeteiben
ellentmondást keresni, ha lelkiismerete nem vádolja, hogy a vallásügy
védelmében szelídebbnek mutatkozott, mint a papi öltözetéhez illett.
- Kegyelmed, páter Csulai, nagy tévedésben van - szólt Rákóczi szelíden. -
Ha a szultánnal békében élő római császárt megtámadnám, a portának mint
csendháborító jogos okot nyújtanék akármily fenyítésre; míg ellenben Mátét a
szlisztriai basa ellen védve, csak tartozásomat teljesítem, miután az
igazságtalanul üldözöttnek régi szövetségese vagyok.
- De az üldöző, fenséges uram, maga a szultán, mert a szilisztriai basa
az ő tábornoka.
- S Máté az ő vajdája, kit nyíltan le nem tett, kit nyíltan halálra nem
jelölt - válaszolá Rákóczi. - Itt minden a sikertől függ - tevé hozzá
szilárd hangon. - Ha Máté győz, akkor Mohammed basa a csendháborító, kit
meg fognak Sztambulban tagadni, ha Mohammednek szolgál a szerencse, akkor a
bűn és büntetés rám és Mátéra esik. Ismerem a konstantinápolyi szokásokat.
Azonban, kegyelmed, Csulai uram, mondhatná, hogy ha csendesen otthon ülhetek,
miért vetem a siker kockájára sorsomat? De éppen itt a bökkenő.
Nabukodonozor most Sedeskiásba köt, s ha megalázza őt, jaj Ammon fiainak,
kik mosolygák a szomszéd veszedelmét, jaj az érzéketlen Tirusnak, mely
megtapsolta azt.116Avagy
kétkedem-e, hogy Máté bukása után az enyém okvetlenül következnék? Nem Máté
verte meg a Bethlen Istvánt pártfogó budai basát Szalontánál, nem ő
kényszeríté Lippánál a félholdat megalázó békére. Én tettem ezt. S elfeledték
volna-e? A világ nagyjainak éles emlékezőtehetségök van, ha nem is a
halálra... a bosszúra. S midőn szövetségesem országában Lupuj vagy fia
lesz a vajda, akkor, hogy védhessem magamat, Pázmány bíbornok-117és Eszterházy
nádortól118kellene
segítséget koldulnom, s mit mondanának erre, Csulai uram, a kegyelmed
felső-magyarországi megyéi?
A káplán testileg is meggörbedt védurának szellemfelsősége alatt.
Alázatosabb vala az ő mostani helyzete, mint midőn a falusi lelkipásztorkodást
megsokallván, a fejedelmi palotába először lépett udvari hivatalért
esdekleni.
Rákóczi Döme diákhoz fordult: - A vadászat után mezei hadaink fővezére
tüstént jöjjön hozzánk, hogy a seregküldésről előre intézkedhessünk.
- Értem, fenséges uram - szólt a titkár, de száját feledve hagyta, mintha
ajkain is vesztegelne egy szerény gondolat, mely kilépni akarna, ha tudniillik
a szabadban nincs mitől tartson.
Rákóczi bátorítón tekintett rá.
- A moldvai testőrök soraiban fenséged alattvalói közül is többen
szolgálnak, kik ha vissza nem hívatnak, könnyen történhetnék, hogy a Máté vajda
védelmére küldendő segédcsapatok ellen fognak használtatni.
- Kik? Az én alattvalóim? S nem elég világosak-e a honárulásról szóló
erdélyi törvények? Új cikkekkel kell-e pótolnom, hogy büntethessek? Egyébiránt
- tevé Rákóczi csillapultan hozzá - Lupuj semleges marad, mihelyt erélyt fog
Máté vajda kifejteni, s a szultán nyíltan nem lép föl. Ahelyett, hogy
alattvalóimat udvarából elparancsoljam, szeretném, ha számuk még szaporodnék.
Ő tőlem biztosságban hinné magát. Barátságot színlene, hogy
ámíthasson, s könnyebben fordulna el a szilisztriai basától, a szerencsével
együtt... Ah! Hisz ő most határszéleinkhez közel vadászik! Ez kedvező
alkalom. S mit tudsz Mikes Jánosról?
- Szeretik a nők, vitéz katona, kedveli a vajda, s mégis vannak igaz
barátai - szólt Döme diák.
- Elég tapintattal bír-e?
- Őszintének mondják.
- Hüm! Őszinte? Hüm! Lupuj kegyence, s nincs nálam feladás ellene. Hány
erdélyi lehet a vajda testőrei közt?
- Nyolcvannál több, fenséges uram!
- Őszinte! És csakugyan senki sem vádolja Jászvásárból?
- Csak azt írják, hogy a vajda leánya megkülönbözteti.
- S a vajda?
- Szintén megkülönbözteti.
- S mindinkább?
- Naponként inkább.
- És nincs a vajdánál egy elégületlen testőr is?
- Közelebbről hárman szöktek Jászvásárról haza.
- S egyik sem vádolta Mikes Jánost?
- Csak vitézségéről és szép lovairól beszéltek.
- Hüm! S ő őszinte?... Ha téged küldenélek Lupujt üdvözleni, házi
titkárom jelentéséből többet magyaráznának, mint szükség. A magas
helyzetű egyének is figyelem tárgyai. Csulai páter hittani vitatkozásokra
csábítaná a pópákat, kik a vajdát mindenüvé kísérni szokták. S Mikes János?...
De olvass tovább. Mi van még sürgető tárgy?
- Csak egy levél, melyet nem mertem felbontani, mert közvetlenül fenségedhez
van címezve. A moldvai ügynök gyorspostán küldé, s a litván hercegtől jön.
- Radzivil Tanasiustól!119szólt örvendő
meglepetéssel Rákóczi.
- A lengyel disszidensek fejétől! - fohászkodott föl Csulai.
- És a szultán legfélelmesebb ellenségétől - említé hivatalos, hideg
hangon Döme diák, átnyújtván a fejedelemnek a töretlen levelet.
- Csak olvasd fel te - parancsolá Rákóczi kegyelmes arckifejezéssel.
Radzivil levele még a titkárt is egy kevéssé meghatotta, oly nem reméllett
tartalommal bírt.
Az erdélyi történetekkel foglalkozók tudják, mennyi vérbe és szenvedésbe
került azon fennhéjázó eszme, melyet először a litván herceg ébresztett
föl a Rákóczi-családban. Regényem nem fogja az olvasókat sem a Krímbe vezetni,
hová Kemény János fővezér120s később
erdélyi fejedelem, seregestül rabságba hurcoltatott; sem a goroszlói
mezőre, hol Rákóczi György fia és utódja121becsvágyáért
életével adózott. Regényem szerényebb tárgyak körül s korábbi időkben
játszik. Minket kevéssé érdekelnek Radzivil levelének szavai, de rövid tartalma
ez volt:
A litván herceg figyelmezteti az általa mélyen tisztelt György fejedelmet,
hogy László lengyel király122vén ember, s
hogy minden disszidens, minden nem római hitű egyesült, a trónra
protestáns vallású uralkodót akar választani, s közértelemmel a György
őfensége személyében nyugodnak meg. Tartsa tehát a bekövetkezhető
változásokra készen seregeit, és számítson a litván herceg s az egész hatalmas
párt segítségére. Lengyelország nyert már egy nagy uralkodót Erdélytől, s
a másodikat előre is üdvözli.
- Ábránd, ábránd! - sóhajtá Rákóczi. - László király egészséges agg. Nincs
fiatal neje, ki megcsalja; pártos fia, ki elárulja, s a lábköszvény nem öl. Tedd félre a levelet.
- Még utóirata is van -
szólt a titkár.
- Nemde, hogy hozassam el
Patakról aranyaimat, s küldjem a herceghez pártcélokra? Ugye legalább
negyvenezer egész súlyú aranyat? Hm! A köszvény nem öl, csak fáj. Szükségem van
pénzre... Majd utóbb... majd utóbb!
Rákóczi türelmetlenül
intett kezével.
- A litván herceg - szólt
Döme - nem kincset kér fenségedtől, hanem csak közbenjárást, Lupuj vajda
nagyobbik lánya, a szép Mária kezének elnyerésére.
Veszélyes mosoly játszott
Rákóczi arcán. - A szilisztriai basa halott, s Lupuj szolgám, vagy földönfutó -
dörmögé oly halkan, hogy csak a titkár démoni sejtése érté az alaktalan
hangokat.
- Mikes János Jászvásárba
menete gerjesztene legkevesebb figyelmet - szólt Döme.
Rákóczi, kinek gondolatja
összetalált a diákéval, meglepetéssel tekinte rá. - No! S mi véleményed a
mátkaságról?
- Hogy tudjak én, szegény
bárdolatlan ember, oly nézetet mondani, mely fenséged bölcsessége mellett
megállhasson! - sopánkodott Döme.
- Akarjuk véleményedet
ismerni.
Csulai el nem
leplezhető irigységgel tekintett a diákra, ki hunyászan szólt:
- Ha a vajda Radzivilt
vissza nem utasítja, sokkal udvariasb leend, hogysem Rákóczi György fejedelem
óhajtásait jogos követelésnek, s követeléseit kegyúri parancsoknak ne tekintse.
Mert a nász után szövetségesekre lesz szüksége és közbenjárókra; a nász
előtt pedig mindig retteghet, hogy a titok a szultán fülébe jut. Hisz
Erdélynek van Konstantinápolyban követe, ki véletlenül a nagyvezér előtt
ejthet ki oly szót, mely Lupuj vajda országába vagy fejébe kerülne.
Döme diák - gondolá Csulai
- ravaszabb tanácsadó, mint Achitophel,123ravaszabb talán még Kassai István
uramnál is. Szeretné, hogy a fejedelem Lupujt fonja be a litván herceggel való
szövetségbe, s aztán árulja el a szultánnak.
Rákóczi szemével végigmérte
titkárját.
Most lehordják őkelmét
- gondolá ismét a tisztelendő úr.
- Eredj - szól a fejedelem
- Kassai István korlátnokunkhoz, s hívjad rögtön át, hogy e fontos ügyben az
ő tanácsát is meghallgassuk.
- Be akarják hálózni a
moldvai vajdát - sóhajtá magában Csulai. - Dáriusz király egyik apródja így
szólott: ne imádd, ó fejedelem, a világi ravaszságot, hogy ne csalatkozzál
hitedben; mert a bölcsesség hamar válhatik dőreséggé, de az igazság
megmarad, erejében örökké él, és mindörökké megáll. Ezt mondhatnám én is most.
Hüm! Dáriusz rá így felelt: ó, apród, valamit csak akarsz tőlem kérni,
kérjed, és megadom teneked. Vajon Rákóczi Dáriusz volna? Alig hiszem. S miért
legyek én apród? Különben is az egész történet Ezdrás azon könyvében van
megírva, melyet mi, reformátusok nem tartunk hitelesnek.124 Míg Csulai fontolgatá, hogy
mi az, mit el kellene mondani, de ő el nem fog mondani, a diák
mozdulatlanul állott helyében.
- Siess Kassai után -
ismétlé a fejedelem nyersebb hangon.
- Fenséges uram, nagyságod kamarásai
közül egy sem tért még meg, s a vadászaton Erdély uralkodójának magas személyét
egyedül hagyni nem szabad.
- Hisz itt marad Csulai
őtisztelendősége. Neki karabélya is van, s könnyen jöhet segítségemre
a medve ellen - szólt nevetve Rákóczi.
A káplán mosolygott, de
kellemetlenül, s látszott minden arcvonalán, hogy nem hiszi magát Dániel
prófétának, kit a fenevadak is tiszteltek.125Talán csak nem jön ide a medve - szepegé
kenet nélküli hangon.
A fejedelem körültekintett,
s meggyőződött, hogy a "zöld tengerszemen" túl is minden
pihen. Semmi fegyver halk dörgése, semmi üldözési jel nem hangzott.
Letelepedett a pap mellé.
- Nyissa föl kegyelmed a
szentkönyvet - szólt ásítva. - Kipihenni, megfrissülni akarok az igék által.
Csulai szerette volna e
frissítést Kapronczai György vagy Horváth Ferenc visszaérkezéséig halasztani;
de szokása szerint gondolatjait most sem ereszté szabad szárnyakra. Keresgélt
tehát a bibliában, míg a fejedelem válláról egy mogyoróbokorra fekteté
puskáját.
- Mondá Jehova Náthán
próféta szája által Dávid királynak - kezdette illendő köhécselés után
Csulai. - "Én hoztalak ki tégedet a kunyhóból, hogy lennél hadnagy az én
népemen, az Izraelen. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és
kigyomláltam annak fölötte minden ellenségeidet teelőtted. Nagy hírt,
nevet szereztem teneked, mint az nagy fejedelmeknek hírek, nevek, kik vannak a
földön."126 Rákóczi félbeszakítá a
káplánt. - Olvasson ön oly helyeket a szentkönyvből, melyek tanítsanak
önmérséklésre és alázatosságra - szólt szelíden. - Bethlen Gábor levette
fejéről a neki ajánlott magyar koronát; mert nem akart sokat kockáztatni
kevés lehetségért. S nem kerülne-e nekem még több áldozatba a fölkenetés
Krakkóban? Mit induljak Radzivil herceg tanácsa után, kit a pártdüh vakká
tesz?... De ha végre is célt találnék érni!... Akkor országom határain belül a
reformált hitet uralkodóvá tehetném, és zászlóim a svédeké mellett lobogva az
egész német birodalom vallási háborújának más fordulatot adnának. Minő
eredmények! Mely buzgalom az örök Isten szent neve dicsőítésében! Ó a
lengyel trónról könnyű volna nagyot tenni; de a lengyel trónra lépni
nehéz. Báthori István római hitű volt; Bethlen Gábor a vén Mária Anna
kezéért áttérést ígért,127s ugyanazt ígérte volna a szép
lengyel földért is... Valóban, így elvesztené ábrándos színét a terv, s a
lehetőséggel szoros frigyet kötne. De nem alkudhatom hitvallásomra.
Istenemre, nem! Ha elfeledkezném terólad, Jeruzsálem: feledkezzék el magáról az
én jobb kezem!... S mégis bír valami bűverővel az a kilátás, melyet előttem
Radzivil levele tárt föl... Olvasson tisztelendőséged az alázatosságról és
önmérséklésről.
A pap olvasott.
A fejedelem pedig könyökére
támasztva fejét, hallgatá.
Élesen jellemzett,
erődús, de kedély és szeretet nélküli vonalai megvilágosodtak a vallásos
merengés közt, s eltűnvén rólok minden érd, minden szigorúbb és sötétebb
kinyomat, csaknem vonzóvá, meleggé és részvékennyé lettek.
Csulait is meghatották a
tárgyak, melyeket a szentkönyvből előadott. Hangja percenként
prédikátoribb, sőt valódilag lelkesült lett. Feledé a helyet, hol ült; a
vadászatot, mely folyt; a félelmet, melyet Döme távozása után érzett. Lelkében
Isten házává alakult a kicsiny tér, melyen állásuk volt; boltívvé a galagonya-
s mogyoróbokor, mely ágleveleit az ő halántékáig hajlítá, s a
gyulafehérvári szószékben sem gondolt volna kevésbé egy fenevad megjelenésére
vagy egy puskadurranásra, mint most.
- "Körülvettenek
engemet Bazannak erős bikái - olvasá hévvel. - Föltátották ellenem az
ő szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Megszáradott mind az én
erőm, nyelvem is ínyemhez ragadott, és a halálnak porába vetettél engemet.
Átallikasztották kezeimet, lábaimat, és az én ruháimat elszaggatták. De te,
Istenem, ne légy messze tőlem, én erősségem, az én segítségemre siess!
Szabadíts meg az oroszlánoknak szájából, és az unikornisoknak szarvai ellen
hallgass meg engemet."128 E percben közeli
fegyverdurranás hallszott, mit a másik úgy követett, hogy hangja amazéval
összeolvadt.
Rákóczi indulatosan szökött
fel a pázsitról.
- Megint szarvasra
merészelnek lőni! - kiáltá, s a szakadás párkányához rohant, hogy láthassa
a helyet, honnan a törvénytelen lövésnek kellett történni.
De szemei egy óriás,
nőstény medvével találkoztak.
Most vissza kell egy
kevéssé térnem, mielőtt e kalandot tovább szőném.
|