10
Mikes Zsigmond törökgránát146díszruhába
öltözött.
Összegyűjté és lóra ültette szolgáit.
- Ágnes, szívem, szemed legyen Sárán. Csak az Istenért észre ne vegyék őt! Itt a szobája kulcsa. Ételt vinni
se járjon senki hozzá. A fejedelem távozásáig, ha lehet, magad se menj. Majd
beszélünk erről, mihelyt módját ejtjük. Bátorság, galambom, lélekjelenlét!
A mai nap is végre csak lehalad. Sötét lesz, s az éj nyugalmat hoz.
- Bár hozna! - rebegé halkan a
nő.
- Miért kétkedel az Istenben?
- Teljesedjék szent akaratja! -
sóhajtá Kornis Ágnes.
- De a mi javunkra - tevé hozzá
Zsigmond őr erőltetett vidorsággal, s almásszürke paripáján a
fejedelem elébe sietett.
Nem kelle messze lovagolnia, hogy
Rákóczi Györgyre találjon, ki éppen a vár látkörét beszegő dombsor
éléről lejtett le.
Kísérete a marsallon, udvarmesteren,
Csulai uramon, a titkáron és a "nemes társaság" néhány tagjain kívül
csak egypár főúrból s igen csekély számú fegyveres népből állott.
Mikes Zsigmond, kit az elfogadás
közelgő perce inkább még fölzavart, mintsem lecsillapítana, az udvari illem
szabályainak ellenére csaknem a fejedelemig lovagolt, midőn hibáját
észrevéve, a nyeregből kiemelkedék, hogy gyalog lépjen a magas személy
elébe, s jobbágyi hódolattal várába meghívja.
Rákóczi vidám mosollyal hallgatá
az öregúr rövid s nem is nagyon folyékony szónoklatát.
- Hosszabban akarok kegyelmednél
mulatni, s asztalának vendége leszek - válaszolá oly jó kedvvel, mely árnyat
vont Csulai uram arcára.
Mikes Zsigmond a rendkívüli kegy
miatti örömében... sóhajtott; mert rágondolt az alkonyra, az éjre, s hogy addig
is egy csoport véletlen történhet.
A fejedelem kezével engedelmet
int neki a nyeregbe ülésre, s a fényes kíséret továbbhaladt.
- Képzelhettem-e valaha, hogy e
pápista házában fogok hálni - súgá Dömének ecetsavanyú arccal Csulai. - De mi
nem történik a világon!
- Ha szabad vélekednem -
válaszolt alázattal a diák -, Mikes Zsigmond és mi, mindnyájan egy hazának fiai
vagyunk.
- De nem egy akol juhai! -
sóhajtá a tisztelendő úr.
A várba értek.
Mikesné a tornáclépcső alsó
fokán fogadta a fejedelmet.
Nehéz selyemruha s drága családi
ékszerek valának a haladott évű, azonban ép kinézésű és tekintélyes
matrónán.
A gyulafehérvári udvarban kevés
palotahölgy volt, ki természetessége és egyszerű modora mellett oly
tiszteletre méltó külsővel és magatartással bírt volna; de tagadni mégsem
lehet, hogy e percben csakugyan több elfogultságot tanúsított, mint amennyi
őt, ki Báthori és Bethlen Gábor háztartásánál szerepet vitt, megilleté.
Szemei kerülni látszottak a
vendégek arcát. Társalgása szaggatott volt, intézkedései zavart sejtetének,
kapkodásra mutattak, s mindenekfölött arcvonalairól nem szikrázott azon öröm,
mely hasonló alkalmakon, hasonló kitüntetés közt más úrnőnek tekintetét
sugárözönével elárasztotta volna.
Rákóczit a visszatartózkodó vagy
legalábbis lágymeleg fogadtatás nem bántotta.
Szeretem e büszkeséget - gondolá
-, mely a kötelesség és illem megsértése nélkül oltalmazza jogait. Évekig
voltak kegyelmemből kiesve, s most önérzetök nem engedi, kellemes
meglepetésöket az alázat, hálájokat a hízelgés rabmezébe öltöztetni. Elég
udvaronc vesz körül arra, hogy még a rátartás is jó benyomást tegyen
kedélyemre. Aztán egyik fiára szükségem van, s Csulai híres gyávaságáért,
melyet tegnap tanúsított, megérdemel egy kevés bosszantást.
Rákóczi mind barátságosabban
társalgott a Mikesekkel.
Ágnes asszonynak dicsérve említé
rokonait, kik a fejedelemné palotahölgyei közé voltak sorozva; Zsigmond úrtól
pedig a határszéli erdőkről és a bölények tartózkodási helyeiről
tudakolt.
Még vadászatra hívja! -
számítgatá magában az udvarmester.
Még egy borostyánkő csibukot
ajándékoz neki, s éppen azok közül, melyeket legtisztább elvű
hitsorsosaink, a svékusok147küldöttek - gondolá Csulai.
A fejedelem percenként nyájasabbá
lőn.
- Kegyelmednek - szólt -
engedelmet adunk fiait, kikről sok dicséretet hallánk, bemutatni.
- Rendkívül nehezemre esik -
válaszolá Zsigmond úr -, hogy most gyermekeim még nincsenek itthon; mert nem is
álmodhatánk a határtalan szerencséről, mely szegény házunkat a mai napon
érte.
- S messze vidékre távoztak el? -
kérdé a fejedelem.
- Csak a szomszédban mulatnak,
fönséges uram - valamelyik barátjoknál, mint a fiatal emberek szoktak, ha nincs
dolguk.
- Kerestesse föl őket, hogy
ajánltathassanak.
- Sietek fönséged parancsát
teljesíteni - válaszolá a várúr aggódó kifejezéssel s reszketeg hangon.
- Mint hallom, János nem
szándékozik Moldvába visszatérni.
- Forró óhajtásom az volna,
fönséges uram.
- S mi a kisebbik fiúnak neve? -
kérdé Rákóczi most Ágnes asszonytól.
- Kelemen, nagyságos uralkodóm!
- Hallom, hogy mindig itthon
tölti idejét.
- Öregségünk istápjává szántuk
őt, s a napokban fogja összes gazdaságunkat átvenni.
- Meg kell mielőbb
házasítani.
Ágnes asszony fehér arca oly pipacsszínűvé
lőn, mint midőn leánykorában kezét kérték meg. Csakhogy most vajmi
más okból és érzések miatt!
- János - szólt a fejedelem
Zsigmond úrhoz - derék bajnok. Szándékom őt szárnysegédeim közé venni be,
sőt talán fontosabbra is alkalmazhatom.
A Mikes pár térdet hajtott, s
Ágnes asszony néhány hálaszót is regebett, míg Zsigmond úr töprenkedve gondolá:
- Átok rajtunk, Sára!
- Megint beteszik lábaikat az
udvarba a pápisták - súgta Csulai a kíséret közül azoknak, kikre e kegyelem,
irigységből vagy rajongásból, nem a legmegnyugtatóbb hatást tőn.
Rákóczi észrevette a káplán
aggodalmait.
- S kegyelmed Móric nevű
fiával mi történt? - kérdezé most Mikes Zsigmondtól.
Az anya döbbenve nézett a
fejedelemre; az apa pedig vontatva szólt:
- Fölszenteltette magát, fönséges
uram.
- Helyesen tevé, ha hivatást
érzett. S melyik rendbe lépett? - kérdé Rákóczi.
- A Jézus rendjébe! -
hebegé Mikes Zsigmond.
Rákóczi arcán bosszankodás
nyomai látszottak; de visszautasítá az első fölindulás kitörését, s inkább
dorgáló, mint vádló hangon szólt:
- Kegyelmednek meg kellett
volna Móriccal értetni, hogy e rend ellen szigorú törvényeink vannak, s hogy a
jezsuita szerzet követői magánbirtokaiktól is megfosztatnak.
- Móric földi javak után
nem vágyik - válaszolá az apa leverten.
- De azt sem kell vala
kegyelmednek eltitkolnia, hogy állásánál fogva örökre száműzve van e
hazából.
- Ő elszántan
szakította ki karjaink közül magát - zokogá Ágnes asszony.
- Azonban talán nem tudta,
hogy ha valaha álruhában is jönne Erdélybe, azt, ki szállást és védhelyet ad
neki, ki ügyét pártfogás alá veszi, mint honárulót büntetik törvényeink.
- Az Isten a mi
törvényeinknél kegyelmesebb lesz iránta és azok iránt, kik felebarátaikat
megkülönböztetés nélkül szeretik - szólt az anya kikerülőn.
Rákóczi nyájasan mondá: -
Móric, mint értesítve vagyok, a fejedelmi udvar apródjai közt jámbor
magaviselete által különbözteté meg magát, az ifjúság tükre volt, és ha
törvényeink szempontjából hibáztatnom kell is tettét, a ruha bizonyosan nem
változtatott jellemén.
Nehéz kő esett le
mellemről - gondolá Zsigmond úr, e szorongatások miatt rákvörös arccal.
- Seregeknek Istene!
Megbabonázta e család a fejedelmet - súgá az udvarmesternek, kihez legközelebb
állott, Csulai uram. - Őfensége egy szerzetest dicsér, egy Mikes Móricot!
- Még udvari pappá teszi -
válaszolta ez kötekedve.
Csulai mélyet sóhajtott...
Az ebédet jelentették.
Ha a délelőtt nem volt is egészen kedvező a Mikes családra nézve,
tagadhatatlan, hogy a délután fényesen, ragyogón kezdődött.
Rákóczi a lakoma alatt mindig
nyájasabbá és közlékenyebbé lett.
Emlékezet óta kevés nő
iránt volt annyi udvariassággal, mint Ágnes asszonyhoz.
És Zsigmond úr is a
kegytől szédülve feledte Sárát, a Tarnóczi családot s azt, hogy házának
sérthető oldala van.
Csakugyan boldog napra virradtam
föl! - gondolá a vendégek egészségére fenékig ürített pohárba tekintvén.
Az udvaroncok pedig komoly
aggodalomba estek.
- Még kegyelmébe veszi
Zsigmondot - súgák, ebéd után egy kis csoportot alkotva a rokon
érzelműekből.
- Fájdalom! Semmit sem tudunk
múltjáról. Évek óta mély homályban élt. Ki figyelt volna rá? Ki képzelheté,
hogy megint fölkaphat az ugorkafára?
- Bevádolni sem lehet.
- Nincsenek adataink.
- Egyetlen hibáját, hogy
pápista, jól tudja a fejedelem.
- Megint megszűnik az
udvar tiszta lenni - sóhajtá Csulai uram.
- Talán még
remonstrálhatnak148a svékusok.
- Mit? Hisz a római hit a
bevett vallások közé tartozik.
- De azért őfenségének
nem kellene palotáját gyanús néppel tölteni meg, kik a nádorispán kémjei is
lehetnek - mormogá az udvari káplán, ki most szabadabban mert vélekedni, mint a
mogyoróbokrok alatt.
- Ó, a boldog emlékű
Bethlen Gábornál is szolgált elég pápista - jegyzé meg a marsall.
- De akkor jobban tudtuk ám
az evangélikus rendek jogait künn védeni, ha benn türelmesebbek is valánk -
szólt kritikai szigorral az udvari káplán.
Míg e halk társalgás néhány
főbb egyén közt folyt, addig Mikes Zsigmond a cselédség
megvendégeléséről intézkedett.
A fejedelem pedig
Mikesnével és Serédivel, ki kedvelt tanácsnoka volt, a díszterem melletti
szobában beszélgetett, s az urak alig vevék észre, midőn helyét odahagyva
közéjök lép.
- Úgy gondolom, hogy Poznai
allovászmesterem hűn teljesíti kötelességét - szólt a marsallhoz.
- Poznai, fenséges uram, a
legjobb szolga.
- S így Mikes Zsigmond
őkegyelmét nem tehetem régi állomására vissza?
- Az allovászmester,
kegyelmes fejedelem, éppen semmi hibát nem követett el - válaszolá a csodálkozó
marsall.
- Eszerint tehát kényszerülve
leszünk Mikest főlovászmesterré nevezni. No, nem is nagy baj. Hisz ha
nyugalomba nem vonul, már eddig rég elérte volna a most neki szánt állomást.
Senki sem tekintheti tehát az ő kineveztetését igazságtalan favornak,149vagy pedig mások mellőzésének.
A körülálló udvaroncok
alázattal és színlett örömmel fogadák a magas kegyet.
De az udvari káplán le volt
sújtva, s ha a tegnapi vadászaton rossz fát nem tesz vala a tűzre, most a
szentírásra és Sámuel próféta büszkeségére támaszkodva bizonyosan egész
kenettel emelt volna tiltakozást a reformált hit veszélyben forgása és az
Antikrisztus országának terjedése miatt; de így csak lassú sóhajok által adott
bánatának, ingerültségének és gondolatban élő átkainak szárnyakat.
A fejedelem intésére egy
apród sietett Mikest előhívni.
Ez már hallá a magas kegy
hírét, meghatva közelg, a díszterembe lép, minden szem feléje fordul, s Rákóczi
már a marsallal kezdett intézkedéseit végzi is, hogy kegyelmes szándékát
Zsigmond úrnak hamar adhassa tudtul, midőn az udvaron nagy csörömpölés
hangzik.
A csörömpölést kiáltás és
civódások követék.
Mikest egy tagja "a
nemesi társaságnak" egészen fölzavart arccal szólítja ki.
Az öregúr viaszsárga lesz. Leírhatatlan
szorongás fogja el. Távozni
és maradni sem tud. Csak térdei reszketnek.
- Mi dolog? - kérdé Rákóczi.
Senki sem felel meglepetés vagy
tartózkodás miatt.
Ágnes asszony gyorsan rohan ki a
mellékszobából.
Az illem szabályai, mint a
megoldott gombolyék, össze vannak kuszálva.
Némely arcon káröröm villámlik
föl.
Csulai égre vetett szemmel áll,
mintha Ishár fiának Áron főpap elleni föllázadásáért Jehova büntetését
kérné.150 Mi történt? - tudakolta ismét a fejedelem.
Tarnócziné asszony és az alkirálybíró a díszterembe lépnek.
|