6

Kapronczai utol nem érhette Mikes Jánost.

A határszélen kétkedve, tévovázva állott meg, lovát majd előre-, majd visszafordítva. Ha Erdélybe lép, küldetése, mely azért, hogy titkos, hihetőleg fontos is, be van fejezve, mégpedig valószínűleg ügyetlenül és célt tévesztve. Megérkezésének legelső következménye Mikes Jánosnak, kit ő mint rokonát sajnált, s kit a fejedelem, mint gyanítá, kímélni akart, befogatása leend; második pedig, hogy miután ő semmit sem igazított, más fog Jászvásárba küldetni.

Kapronczai érzé a határozó perc jelenlétét.

Tekintsünk - gondolá - végig a helyzeten, még mielőtt e pontról, hol most ebédelni fogunk, csak egy lépést tennénk keletre vagy nyugatra.

Ekkor az útitáskából kivesz egy darab szalonnát, lovászával tüzet gerjesztet, maga pedig nyársat farag, s a lángon pörkölni kezdi az egyetlen eledelt, mely még rendelkezése alatt volt. Gondosan ügyelt, hogy minden falatra nagy kortyokat nyeljen; mert a bor megvidámítja a lelket, s élesíti az elmét.

- Mi tehát helyzetem? - kérdé, jóllakva, önmagától... - Kassai uram, a korlátnok, szeretné, ha titkos föladásaimmal a jászvásári rezidenst megbuktatnám; ez ravasz és kétértelmű nyilatkozatainak szelleme. Ellenben Döme diák azt várja tőlem, hogy a rezidens tekintélyét emeljem; Kassai uram kémkedést ajánlott a vajda udvara s különösen ott tartózkodó hazámfiai után; Döme diák hallgatásával e részben nyílt tért hagy ugyan számomra, de azt kiköté, hogy ne Kassainak, de neki írjak. Így tehát magam alkalmazása végett tudnom kellene: vajon Kassai vagy Döme diák a befolyásosabb egyén? Ha Döme alázatosságát veszem mértékül, akkor ő az apródoknál is alantabb áll; ha a történtekre figyelek, akkor ő Kassai szerencsés vetélytársa. Melyik kerekedik végképp felül? A jövendő titkai borítják el szemem elől. Miután pedig őket e percben egyenlőknek vehetem, s hajlamom nincs a kém szerepére, úgy látszik, küldetésem egyik tárgya megszűntnek tekinthető. Hátravan a Mikesek fölkérése. Kassai a kiadatást komolyan akarja; de a fejedelem ez ügyben kevés erélyt parancsol. Itt a választás világos, s jelszavam az erélytelenség fog lenni. Könnyű szerep... De most következik a bökkenő. Rákóczi őfensége utasításul adta: addig sehol sem mutatni magamat, míg egy levelet titkon Mikes János kezébe nem szolgáltatok. Eszerint a vele találkozás előtt tulajdonképp semmi tárgya sincs küldetésemnek. Vissza tehát Erdélybe!... Hüm, de furcsa eljárás volna, hogy előbb elfogassam őt, s aztán adjam át neki a titkos levelet... Keresd fel Jánost Erdélyben, barátom, Kapronczai, mondhatná útitársam, ha volna ilyen. De, jó komám, hogy tegyem ezt, miután nem is ismerném meg őt, mert iskolás gyermekkorom óta nem láttam? Tudakozódjam utána? Hisz ez annyi, mint az elfogatás!... Tömkelegben vagyunk, s bizony nem bontakozhatunk ki... Csak egy menekvés van. De, hüm, az semmivé tehet... vagy naggyá. Ki gondolta volna, hogy a közönséges testőrnek is Rubiconja,¹⁷¹mint a világhódító Caesarnak. Hallom a túlparton a hívogató síp csábszavát, de visszadöbbenek a veszélytől. Balgaság! Hisz az előre nem látható esetekben a fejedelem saját józan eszemre utasít, s nem ez forog-e most fönn?... Rögtön át a Rubiconon.

Kapronczai a Mikes Jánosnak címzett levelet gyorsan töré fel, hogy ideje se lehessen többé habozni. A papír remegett kezében, midőn tartalmán szeme végigfuta.

Mi egész terjedelmében közöljük olvasóinkkal.

Nemzetes és vitézlő uram!

A mi kegyelmes fejedelmünk őfensége nagy megilletődéssel vette, hogy kegyelmed, nemzetes és vitézlő Mikes Mihály és Kelemen uramékkal együtt, notát concernáló¹⁷²véteknek nemével vádoltatik. A kegyelmetek szerencsétlen távozása az in contumatiam¹⁷³elítéltetést vonja maga után, s őfenségének sem áll többé hatalmában a törvény folyamát feltartóztatni. A Meggyesre convocalandó¹⁷⁴országgyűlés az in causam attractusok¹⁷⁵ellen exclusis omnibus remediis¹⁷⁶a fő- és jószágvesztés büntetését ki fogja mondani, és in perpetuum semmi reportatio¹⁷⁷nem engedtetik meg. Valóban mélyen lehet sajnálni a szépen virágzó Mikes családnak repentinus¹⁷⁸romlását, sőt úgyszólván teljes corrualtatását.¹⁷⁹De engem mindig az vigasztal s quasi erigál,¹⁸⁰hogy a jus aggrationandi¹⁸¹azon uralkodó kezében van, ki a törvény rigorát¹⁸²a könyörülettel moderálni oly bölcsen tudja, mint Dávid és Salamon király. Csak én tudom, mily keservesen esik őfensége nagy szívének a fervor,¹⁸³mellyel neki, mint a törvény végrehajtójának, a kegyelmetek subsistentiáját¹⁸⁴és életét kell megsemmisíteni. Mintegy vonakodva küldte el Kapronczai György ifjú urat kegyelmetek fölkérésére, s valódi fájdalommal nevezé az öreg Mikes Zsigmond nagyuramat második Jóbnak, kit kétségbe fog ejteni s tán istentagadásra vezetni azon szívszaggató jelenet, midőn fiai bilincsben vezettetnek az igazság pallosa elébe, és szabadításukra semmi remény nem fog többé elucescálni.¹⁸⁵Én azonban még inkább féltem a lugubris¹⁸⁶jelenet alkalmával Mikes Zsigmondné nagyasszonyomat, mert aes triplexnek,¹⁸⁷mert természet elleni közönynek és hidegségnek kellene az anyai szívet körülfogni, hogy ily iszonyú csapásra meg ne repedjen. A szegény nagyasszony most is zokogva zokog, könnyei álmában is szemét borítják, s tántorgó lépései alig bírják már az imádkozó pulpitushoz¹⁸⁸vezetni. Sokszor elgondolám: vajon okvetlenül szükséges-e e derék anyának kétségbeesve halni meg, s nincsen-e semmi mód, hogy gyermekei, kik őt könnyelmű lépésökkel a sír széléig vezették, onnan ismét visszarántsák? Nekem is vannak szüléim, s ezért továbbfűztem gondolataimat a kegyelmetek sorsa felől. Elmémben forgott, hogy a jus aggrationandi bizonyára a "majestaticumok"¹⁸⁹legszebbike, s hogy nevezetes bűnért is lehet nagy szolgálatok által oly recompensatiót¹⁹⁰nyújtani, mely uralkodónkat a kegyelem jogának gyakorlatára ösztönözze, kivált, midőn erre szívének nemességénél fogva, különben is nagy inclinatiója¹⁹¹van. Mihelyt pedig azon érdemeket rostálgattam, melyek a megkegyelmezésre kaput nyitnának, tüstént eszembe ötlött őfenségének baráti indulatja ab una parte Lupuj moldovai vajda, aba altera vero¹⁹²Radzivil litvániai herceg őnagyságok iránt. Többször volt szerencsém magamnak is, minden alacsony helyzetem mellett, a mi dicsőn uralkodó fejedelmünknek saját szájából hallani, hogy Radzivil herceg a vajda szép és példás erkölcsű leányának, Mária kisasszonynak, kezét vágynék megkérni, s hogy a követség tüstént útnak indul, mihelyt remény lehet a sikerhez. A fejedelem számtalanszor ismétlé, miképpen alig tudna valamit attól megtagadni, ki Lupuj vajdát a házassági szövetség iránt hajlandóvá tenné, s ismervén a favort,¹⁹³melyben kegyelmed a moldovai udvarnál áll, szüntelenül a kegyelmed nevét emlegette. Természetesen őfensége egy capitalis poena¹⁹⁴és processus¹⁹⁵alá esett individuummal az egész ország méltó animadversiója¹⁹⁶és botránkozása nélkül confidentionalis¹⁹⁷viszonyban nem lehet; de meg vagyok győződve, sőt merem mondani, biztos forrásból tudom, hogy a litván követség csakugyan Jászvásárba el fog indulni, s ha kegyelmed a vajda őnagyságánál és Mária kisasszonynál a házasság létesítésére sikeresen fog hatni, a jegyváltás napján Mikes Kelemen és Mihály urammal együtt quoad personam amnestiában¹⁹⁸fognak részeltetni. A birtok restitutiójáról¹⁹⁹őfensége nem intézkedhetik fejedelmi szavának megsértése nélkül; de elég módja van más úton illő kártérítést nyújtani, s különösen kegyelmed könnyen megkaphatja akár Moldvában a rezidensi díszes hivatalt, akár pedig, ha inkább gyönyörködik a kard, mint a toll forgatásában, a Máté vajda mellé küldendő csapatoknál a mezei kapitányságot. Leginkább Mikes Zsigmond uram néma, mély bánatja és Zsigmondné asszonyom könnyei szolgáltattak e levél megírására ösztönt, a magát kegyelmed úri gratiájába ajánló

szegény és alázatos
Döme diáknak

Post scriptum. A pecsét feltörője, mihelyt e levelet elolvasta, ha lovag, tüstént tűzbe dobja, s eb, ha tartalmát valaha elárulná.

R.

Kapronczainak, az eléggé éles lég dacára, veríték tört ki homlokán, midőn az utóiratban Rákóczi vonalaira ismert.

A legpontosabb, de gépi engedelmességgel dobta tűzbe a levelet, s még hamvát is szétszórta.

- Megyek Szilisztriába. Talán a basa beveszen töröknek. A sárospataki egész kincstárért nem mernék többé a fejedelem színe elé kerülni. Megberetváltatom fejemet, hogy mától holnapig legalább a maga helyén maradhasson. Sült törökké szegődöm.

E kétségbeejtő eszmével ült lovára Kapronczai, s bolygott a hegyek közt határozatlan irányban. - Most kellene a meredély mögül zsiványoknak előrohanni, s engem kifosztani és vérbe köpülni. Úgy a levél elvesztését rájok róhatnám. De midőn rendiben volna a gazság, a haramják is becsületesen viselik magokat. Nincs többé gondviselés!

Sokáig tartott még Kapronczai csüggetegsége. Meg volt győződve, hogy midőn a pecsét feltörésével a titkos megbízatás teljesítőjévé iktatta be magát, oly kötelezettséget vállalt, mely erején felül áll.

Ő, az egyszerű testőr, mi módon tolakodjék a vajda legfontosabb házi ügyeiben tanácsadóvá, s mily varázseszközzel nyerhesse meg ennek bizodalmát!

Mint közönséges futár küldetett Moldvába, s oly ügy végett, mi valószínűleg kellemetlenül hat Lupujra. Hihető, hogy el sem fogadják, kénytelen leend csak a fölkérő iratot nyújtani be. De ha a vajdánál személyes kihallgatást nyerne is, mi távol van ettől még a személyes barátság és a csak arra építhető siker reménye!

Kapronczai mindezt később is úgy érzé, úgy látta, mint az első percben; de az ifjú kedély könnyelműségénél fogva lassanként félelme és levertsége közé betévedt valami biztató sejtelem, valami kósza remény, mint a sötét éjben olykor fölcsillog a pásztortűz, vagy szikrázva röpköd a lidérc, és a villamos lég más apró tüneményei űzik szeszélyes játékaikat.

S ha mégis sikerülne - el-elgondolá Kapronczai -, akkor mezei kapitánnyá lennék, akár pedig rezidenssé; ha nem sikerülne... akkor könnyen átszökhetném Szilisztriába.

Ez ötletén, mely a hajótörésben mentődeszkának nem sokat ért, most egész eréllyel függött Kapronczai, s hogy késedelmezését helyreüsse, gyorsan ügetett Jászvásárnak.

Mikesék - fűzé tovább gondolatait -, János nélkül sem lesznek a moldvai udvarban rossz szemmel látott vendégek, mert Lupuj fiatalkori barátja Zsigmond nagyuramnak. S ha Kelemen még használhatatlan állapotban sínylik is, Mihály három fejedelem udvarában élt, s kétségkívül bír annyi ügyességgel, hogy a vajda szívét megnyerje. Nekünk egyet kell értenünk. Ő Radzivil házasságát; én az ő tekintélyét mozdítandom elő. Ő engem mezei kapitányságra segít; én amnesztiában részeltetem. Vagy vonakodnék tán? Nincs rá oka, s ha volna is, kiadatását sürgetve, gyakorolhatok kedélyére bizonyos nyomást. Ösztönözhetem és ijeszthetem.

Kapronczainak nem volt szüksége Mihály urat sem fenyegetni, sem buzdítani.

Mihelyt kalandszomjas lovagunk értesült a számára kijelölt szerep felől, magánkívül volt örömében. Rég gyanítá, hogy János nem nagyon ragaszkodik a vajdalányhoz, s mint tapasztalt udvaronc, nem kétkedett, miként aki fejedelmi széken ül, ha csak a moldovain is, semmi barátságért sem hajlandó leánya kezével egy testőr hadnagyot boldogítni. E részben tehát valódi veszteségről és nagy áldozatok hozataláról komolyan szó sem lehetett. Aztán mennyi színben és csábbal nem ragyogott Mihály úr felé az udvari cselszövény és a rég nélkülözött kaland. Olybá vette, mintha megint Báthori Gábor udvarában volna az ifjúság minden igényével, a tettvágy egész szomjával. Kedélyét dagasztotta, mint a kedvező szél a vitorlát, azon nagy szívesség, mellyel a vajda őt és Kelement mindjárt érkezésükkor fogadá. Ha most az osztogató sorsnak elébe lépve, kérdezte volna: - Melyiket választja, a debrői kastélyt-e minden tartozékaival, úgy, amint a nőrablás előtt bírta; vagy pedig a bujdosást, a nótapört, az elkobzást, a vajda udvarában kezdhető kalanddal együtt? -, Mikes Mihály alkalmasint Jászvásárban maradt volna, hogy Radzivil litván herceget, kit ő nevéről is alig ismert, a menyasszony megszerzésében elősegítse.