Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Zsigmond Kemény Özvegy és leánya IntraText CT - Text |
|
|
Első rész 1 - I. Rákóczi György11636-ban - s később is - sokkal szigorúabb rendet tartott, mintsem Borosjenő, Lugos és Soborsin környékén kívül, melyek a török martalócok dúlásainak ki vannak téve, máshelyt harámbasák2szabad pandúrok és közbéke-háborítók tanyázhatnának. De árva Tarnócziné nagyasszonyom az elővigyázatot minden késő bánatnál többre becsülvén, a szentléleki várkastélyt napszálltakor már bezáratja. Sípolhatnak, kürtölhetnek, trombitálhatnak künn, a cseléd meg sem mozdul, s a várnagy jóízűn neveti a balgákat, kik hiszik, hogy a fejedelmen és kálvinista püspökön kívül valaki a szentléleki várkastélyban hálhasson, ha alkony előtt nem érkezett oda. Bezzeg régen más házirend volt. A vendéget nyílt karokkal, tölt serleggel fogadták, s Tarnócziné a téli hideg éjeken Szentlélekre betekintő uraknak saját kezével készített fűszeres meleg bort. Ez még akkor történt, midőn Tarnóczi Sebestyén úr botrányos magaviseletével naponként egy-egy éles szeget vert neje koporsójába. Hasztalan rimánkodott Rebekka, hasztalan kérte összekulcsolt kézzel, hogy ne verjen már több szeget! Sebestyén kőszívű maradt, s a szegek naponként szaporodtak azon a képzelmi koporsón, mely a bú és iszony miatt szüntelenül halálra váló Rebekka szeme előtt hevert - valahol a levegőben. De minthogy olvasóimat a szentléleki várkastély jámbor és kegyes úrnőjének jellemével hamar szeretném megismertetni, el kell mondanom a néhai férj azon botrányos tetteit, melyekkel hitvese életének rövidítésére mintegy szándékosan látszott törekedni. Sebestyén úr a szent házasságban sem szokott le a világi hivalkodásokról. S ha a fejedelem vagy fejedelemasszony elébe, kik gyakran jártak Fogaras vidékén, a székelyek részéről is tisztelgő küldöttség ment, rendszerint Sebestyén vezénylé azt, s Rebekkát könnyen meglephették azon kedvetlen hírrel, hogy férjének csinos állású öltözete, deli alakja s hódító modora a palotahölgyeket elbájolta. Ha fegyvergyakorlat és közgyűlés tartatott - mi minden három hónapban legalább egyszer történt -, Rebekka bizonyos volt, hogy férje a tanácskozás s katonai szemlék alatt sem vallott szégyent; de a kocka- és kártyajátékban is kitünteté ám magát, s mindenesetre ő ürített legvígabban serleget, ő köszönté föl legcifrább szavakban a lakomázó társaságot. Ha a vadászat ideje beállott, lehetett bármily ünnep, prédikálhatott bárhogy a tiszteletes, Sebestyén - kivált midőn éjjel friss hó hullott - még hajnalszürkület előtt az erdőbe ment, s késő délig leste a rókát, s üldözé a nyulakat. Ha a szentléleki várkastély vendég nélkül volt, s Rebekka, hogy férjét mulattassa, a hosszú decemberi estéken még hosszabb egyházi vitatkozásokat olvasott föl: Sebestyén szép csendesen vállára ölté prémes bundáját, elosont az udvarból, a kert hátulsó ajtóján kiserült3és egész elragadtatással hallgatá a szomszéd erdőben sétáló farkasok ordítását. Midőn pedig a rokkapörgetés közben Rebekka valamelyik barátnőjének, vagy ha ilyesmi nem volt kéznél, vén dajkájának, az örökben tartott kis apródnak, a bibarcfalvi egyház papnéjává nevelt belsőleánynak4és a fonásra beparancsolt jobbágynőknek egész lelkesedéssel fejtegeté azon hiteszmét, hogy aki üdvösségre választatott, bármennyit vétkezzék, erővel is üdvözülhet; de aki kárhozatra választatott, ha szintén olyan volna, mint szent Dávid, Szent Péter és Szent Pál, okvetlenül el fog kárhozni: ilyenkor Sebestyén többé nem tartá szükségesnek a kert felé kullogni, hanem a tornácra lépvén előkiáltá lovászát, nyergeltetett, s vagy testvéréhez, a víg Naprádinéhoz ügete, vagy ha az Gyulafehérváron vala, a szentléleki plébánoshoz, kinél unaloműzés végett néha filkózni5szokott. S éppen ez volt a legélesebb szeg, melyet Sebestyén felesége koporsójába vert. Rebekka telenként legföllebb csak tavaszig, nyáron csak őszig reméllett még élni. Csodálkozott, hogy haja nem őszül meg idő előtt, hogy szemei nem esnek be, hogy orcái még mindig pirosak, hogy termete nem fogy, hogy köntösei nem bűvülnek, hogy keze gömbölyű, hogy telt karjáról nem hull le a hús, hogy lábai bírják, és étvágya nem tünedez. Az évek egymást válták föl, s íme, a sok fohász tüdőjét még épebbé, a sok panasz hangját még csengőbbé tevé. Szerencsétlensége közt még csak egy szerencsehajra6sem tehetett szert, s már éppen negyvenkilencedik születésnapja közelge, midőn meglepetve tapasztalá, miként férje a koporsószegekből és az életből hirtelen kifogyott. S Rebekka, ki férjét könnyelműnek, világi gondolkodásúnak tartotta volt, mint özvegy egészen más véleményt nyert felőle. "Az én Istenben boldogult, kedves, drága férjem" - ez lőn szavajárásává, melyet a gyász viselése alatt sűrű könnyek és fuldoklások, a félgyász7felöltésétől kezdve pedig égre vetett szemek s mély sóhajok csatoltak azon tárgyhoz, melyről a beszélgetés folyt. Ő most már mindent Sebestyén emlékéért tett. Ha régi cselédei közül valamelyiket a háztól elűzte, azért történt, mert még Sebestyén sem állhatá ki; pedig annak ugyancsak elvetemült teremtésnek kell lennie, kire Sebestyén neheztelni tudott. Ha halálra készülései mellett is, tányérát levelensülttel8és herkentyűvel9telerakta, s a töltött káposztából másodszor is vett, egyedül azért tevé, mert Istenben boldogult férje ily étkeket szeretett leginkább. Ha Rebekka a pápistákat keresztyéneknek sem hitte, s az öreg Pécsit és a szombatosak10szektáját megégettetni kívánta, s ezért a fejedelemhez kérvényt is nyújtott be; ha házában ritkán fogadott vendégeket, és egyetlen leányát, Sárát a tánctól - melyet ez Bethlen Istvánné11udvarában tanult - eltiltotta; ha a határkijárásoktól kezdve a barázdafoglalásokig minden szomszédjával örökös villongásban élt, s végtére még saját ügyvédénél is jobban tudta a törvényeket idézni: mindezt egyedül azért cselekvé, mert drága, kedves néhai férjének nézeteit követni, óhajtásait teljesíteni, szokásait tiszteletben tartani és terveit létesíteni akarja. Szóval Sebestyén a kesergő nő emlékében egészen átváltozott, s azon tulajdonokat vette föl, melyekkel az életben nem bírt. Ő lőn Rebekka ereje, vigasztalása a terhes megpróbáltatásoknál. Mert a szegény árva Tarnócziné, ki saját állítása szerint a legboldogabb feleség volt, mint anya hasonló szerencsével nem dicsekedhetik. Leányában, Sárában, számos fogyatkozás van. A világ ugyan semmi rosszat nem tudott benne fölfedezni, sőt kedves, szerény, igénytelen modorát majdnem úgy bámulta, mint ritka szépségét, de az éles szemű anya igen sok mosolyt talált ajkain, igen sok életörömet szemeiben és igen kevés alázatosságot szívében. Sára szeretett volna táncolni, a vitézi játékokon jelen lenni és Mózes öt könyvéből, Ruth asszonyból s Habakuk prófétából12valamivel kevesebbet olvasni. A zsoltárokat gyönyörűen énekelte; de, fájdalom, világi nótákat is danolt. A betegeket gondosan ápolta, de az egészségesekkel örömest nevetett. S bár sötét színű ruhát kellett viselnie, komor csak akkor volt, midőn okot talált rá. Ő engedelmes leány vala, s az is kívánt maradni, de Haller Pétert13ötvenévesnek képzelte, bár anyja fiatal házasulónak mondá, s naponként legalább tízszer. Szóval Tarnócziné, ki ritkán mozdult a szentléleki várkastélyból ki, a szomszéd asszonyok leányait az övénél mind jobbaknak vélte. Sára sehogy sem tudá megnyerni anyja kedvét, s ez még akkor is, ha a kapros lepény14megégett, vagy az idő fellegbe borult, vagy a malacok bránkát15kaptak, s a héja a bóbitás tyúkot elvitte, fejnógatva sóhajtá: - Leányom, leányom! Te naponként egy-egy szeget versz koporsómba, mert semmiben sem hasonlítasz atyádhoz. Mennybeli Jézusom! Miért ütött ő el atyjától? Szent Isten! Mivel érdemeltem, hogy meglátogass? Ó, Sára, Sára, te engemet sírba taszítasz! Kezed ősz fürteimnél fogva vonszol a halál elébe. Én kedves Krisztusom, keresztfán szenvedő Jézusom! Önts giliádi balzsamot16szívembe, mert Sára hegyes tőrrel szurdalja, s igen vérzik. Pedig emlőmön tápláltam őt... Ó, bárcsak egy picit hasonlítana apjához! Sohasem születik több oly tökéletes férj, és oly jámbor keresztyén, mint az én Sebestyénem volt. Isten nyugtassa porait!... Sára! Tudd meg, miért röfögnek a sertések az ólban! Az a cafra Jutka bizonyosan nem öntötte a válúba az abarlót!17Semmire sincs gondjok! Csupa vesződés az özvegyek élete! Sára! Olvasd föl az Énekek éneké-ből a második részt, mely így kezdődik: "Én Sáronnak rózsája vagyok és gyöngyvirág. Mint az almafa az erdőnek fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között. Az ő árnyékában felette kívánok ülni, mert az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek."18Ez a szép hölgy, ki így szól, Sára, az igaz reformált hit. S mi köze Mikes Kelemennek a házunkhoz? Mindig Szentlélek körül ólálkodik. Meg ne halljam, hogy csak egyszer is ránéztél. Ó, Sára, Sára! Te szemfödelemet szövöd, s koporsószegekkel van teli mind a két markod. Mit mondana apád, ha látna?... De ő látja és megtagad. Szegény jó Sebestyén!... Na! A sertések ismét röfögnek! Sára! Te mégsem néztél utánok. Hüh! Nagy keresztet hordozok vállamon, nehéz keresztet! Mellem eltikkadt a keresztvitel miatt. Emeld le rólam, Jézusom! Így önté szívét ki, ha érzésekkel teli tölt, árva Tarnócziné, s leánya, Sára, tudta ugyan, hogy e korholásoknak nincs szigorú értelmök, de lehetetlen volt néha el nem keserednie, s habár a világ ajkait mosolygóknak, kedélyét derültnek találta is, a figyelmesebb vizsgáló a sötétkék szemekben olykor andalgást és bánatot látott ködleni, a jó barátnő pedig az eltitkolt könnycseppekből egy visszamaradt harmatkát törölt le.
|
1. Rákóczi György, I. Erdély fejedelme 1630-tól 1648-ig. Rákóczi Zsigmond fejedelem fia, Lorántffy Zsuzsanna férje. Politikailag és gazdaságilag is megszilárdította Erdély helyzetét, a rendi jogok és a vallásszabadság védelmében hadat viselt III. Ferdinánd császár ellen. 2. Török gyalogcsapat alparancsnoka, rablóvezér 3. Kisurrant. 4. A háziasszony bizalmas szolgálóleánya. 5. Kártyázni. 6. Ősz hajszálra. 7. A gyászolás második szakasza, amelyben az asszonyok gyászruhája már nem egészen fekete. 8. Vékony tésztával készített étel. 9. Zsírban kisütött leveles sütemény. 10. Szombatosok: az erdélyi reformációnak a zsidó vallás felé hajló irányzata; egyik alapítója Péchi Simon (1570-1642) erdélyi főúr, író, Bethlen Gábor egykori kancellárja. 11. Ifj. Bethlen István (1606-1632) id. Bethlen Istvánnak, Bethlen Gábor öccsének fia, váradi főkapitány. Jelentős szerepe volt I. Rákóczi György trónra segítésében. Felesége Széchy Mária (1610-1679), Széchy György főnemes leánya. Széchy Máriáról szól Gyöngyösi István elbeszélő költeménye, a Márssal társalkodó murányi Venus (1664). 12. Ruth asszony az Ótestamentum egyik könyvének - elbeszélésének alakja; Habakuk próféta a róla szóló ótestamentumi könyv feltételezett szerzője és szereplője. 13. Haller Péter (?-1640) I. Rákóczi György bizalmas embere. 14. Kaporral ízesített túrós sütemény. 15. A szeszfőzés után maradt hitvány moslékot. 16. Gyógyszerként használt balzsam, az Amiris Gileadensis nevű cserje ágaiból főzték ki. 17. A kifőzött húsok, szalonna levét. 18. Idézet az ótestamentumi Énekek éneké-ből, amelyet Salamon király művének tartanak. Könyvünk bibliai idézetei Károlyi Gáspár 1590-ben megjelent fordításából, az ún. Vizsolyi Bibliából valók. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |