Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Zsigmond Kemény Özvegy és leánya IntraText CT - Text |
|
|
10 A szentléleki várkastély az utazók és utcagyerekek figyelmét ritkán vonta úgy magára, mint most. Az udvaron nyalka lovászfiúk vezetnek csótáros203paripákat. A házi ebeken kívül egy csoport úribb fajú ugrált, csaholt, s kergeti a komoly varjakat, melyek eltitkolhatatlan megvetéssel szállanak egyik göröngyről a másikra. A konyha kéménye hatalmasan füstöl, s az árva özvegy Tarnócziné kevesebbet átkozódik, mint amennyit kegyessége után hinni lehetett. Szóval a vőlegény megérkezett. Haller Péter személyesen van itt a menyegző végett. Zakariás, ki bősz humorból néha ostobaságokat tesz, a kastély tornácára teríté kiszellőztetésre, érdemes urának számtalan prémes és bőrruháit. A kívül-belül bélelt lábzsákok, sapkák, fövegek, süvegek melegbiztosító társaságában függtek és lógtak különböző nyest-, nyuszt-, szibériai róka-, vidra-, kásztor- s más prémű felsőöltözetek, s velök barátságos szövetségben együtt szellőzének a tisztes farkas- és nem eléggé becsült juhászbunda. A sort pedig roppant hatással zárta be egy eddig soha nem látott nagyságú, s eredetére nézve külföldi medvének bőre, mely hivatva volt a kocsiban ülő államtanácsos úr testének alsóbb részeit úgy befedni, hogy a rosszakaratú szellő, mely tán a prémes öltönyökön át utat találhatott volna magának, hogy még egy kevés köszvényt csempésszen a többiek közé, tökéletesen meghiúsulva lássa minden furfangjait. Zakariás lomhán mozogva és vigyorogva sétált a beprémezett és bebundázott tornácon, és csak Tarnócziné nagyasszony hosszas okoskodásaira kezdé sejteni, hogy november tizenötödikén már igen hideg van a molyok étvágyától való félelemre, s hogy minden veszély nélkül zár alatt lehet tartani a sok prémet. Zakariás tehát a ruhaneműek visszahordásához fogott, de oly fontolgató modorban, hogy a siker csak igen későre vált láthatóvá. Eközben a vőlegény szeme, lelke a menyasszony szépségének csodálásával telt el. Figyelme kimeríthetetlen, tekintete meghatott, és szavai oly gyöngédek valának, hogy Sára epedve vágyott anyjának szitkaira, s érzé, hogy a szeretet az üldözésnél még kínzóbbá válhatik. Péter annyira el volt foglalva csodálatos, megfoghatatlan, büszke boldogságával, melyre számítani sem mert, s melyet most is inkább csak kecsegtető álomnak, mint valóságnak tart; Péter annyira belémerült bűvös-bájos arája szépségének szemlélésébe, hogy csak az ebéd alatt vette észre, miként a tiszta jellemű, szelíd és őszinte nő, tudniillik Judit, ki iránt ő annyi előszeretettel viseltetett, nincs sehol. Tudakozódott tehát felőle, s midőn hallá Debrőben létét, Tarnócziné asszony különös arcjátékai dacára is elhatározá, hogy másnap látogatást fog nála tenni. Mi megtörténvén, alkalmat szolgáltatott Judit asszony viszontlátogatására a szentléleki várkastélyban. Tarnócziné hidegen, leánya valódi örömmel fogadá őt. Judit szokatlanul víg volt, s keresé az alkalmat, hogy Sárával magára lehessen. - Csak képzeld - szólt, mihelyt tanúk nélkül beszélhettek -, csak képzeld, a napokban egy névtelen lovag jött hozzám, s Mikes Mihályról hírt hozott. - S minőt? - Bizony, lelkem, éppen semmi különöst. Több prózai van Miskában, mint gondoltam; de legalább megemlékezett rólam. A férfiaktól ennyi figyelem is elég. A mai nap nem mondhatják a hölgyek, hogy udvarlóik által el vannak kényeztetve. A lovagias kor fogyatékán van, ritka férfi hasonlít azokhoz, kikről anyádnak távolléte alatt annyi szép mesét olvastunk. Egyébiránt Mihály úr küldöttje, a névtelen, felőled is tudakolt. Jó házból lehet. Modora finom és lekötelező. Karcsú termete van, és szép, mondhatnám bájos, göndör hajú. Jelentő fekete szemei az agátnál sötétebbek. Tekintete pedig, ha mosolyog is, szenvedő. - És arcszíne barna? - kérdé félénken Sára. - Talán nagyon is az. De ezzel nem akarok deliségéből semmit levonni. Sára elejté a beszédet. Ábrándos sejtelmek ébredtek szívében. - Ő volna-e... Hisz megbántott, kigúnyolt, s mégis?... Ekkor lépett be Tarnócziné. - Örvendetes újságokat hoztak, leányom, Meggyesről. Az országgyűlés éppen esküvőd napján fogja tartani első ülését. A Mikesek ügye úgy megért a tárgyalásra már, hogy kezdetben mindjárt elővétethetik. A direktor a pápisták incselgései által tévútra vezetve Jánost ki akarta a vád alól venni, mert mint mondá, nincs biztosan megállapítva azonossága a nőrablást elkövetett harmadik lovaggal. De ügyünk barátai addig nem nyugodtak, míg Mihály lovászát, ki eddig ide-oda csavargott, világos vallomásra nem bírták. Ezzel a kérdés oly tisztába hozatott, hogy a contumatián204elmarasztalás ellen a legkényesebb lelkiismeret sem fog kifogást tehetni. János úrfinak nincs több menekülése. Az ő birtoka is, ne kételkedjél, kedves leányom, a te jegyajándékod lesz. - Ó, anyám, ne említse e gyűlöletes gazdagságot. - Aki a te jegyajándékodat gyalázza, a fejedelmet bántja meg, s ha te teszed, gyanúsítod erényedet, melynek az díja. A lány görcsös zokogásban tört ki. Ekkor lépett be Haller Péter. Előtte nem akarta az anya a folyamatban levő tárgyat, mely leányát annyira ingerlé, továbbfűzni, de úgy el volt telve a Mikes család iránti gyűlölettel, hogy amihez kezdett, még élesebb tőrszúrás volt, még mélyebben sebzé a szerencsétlen Sára szívét. - Hallotta-e kegyelmed, édes Haller, őfenségének szilárd eljárását a kóbor Mikesek ellen? - Nem, drága húgomasszony, nem hallottam. - Azt beszélik, megrendelte, hogy Lupuj vajdától kérjék ki őket, és láncon, gyalog hozzák vissza Erdélybe. - Ha így történt is, mit alig hiszek, Lupuj tudja helyzetének függetlenségét oltalmazni. - Hogy érti ezt, kedves Haller? Péter zavarba jött, s arcának ezer finom redői megmozdultak, de természetes tartózkodásán győzött nemes kedélye. - Csak úgy értem, drága húgomasszony, hogy a hospodár nem fogja a Mikeseket kiszolgáltatni. - Miért, ha szabad kérdeznem? - Mert önérző fejedelem és becsületes ember. - Hm! - csattant fel Tarnócziné, azonban visszanyomva haragját, ferde mosollyal mondá: - Bizony alig merném még állítani, hogy a kolozsvári vagy gyulafehérvári piacon semmi esetre sem fognak három nőrablót lefejezni. - Ne tegyük föl mindig, drága húgom, a legrosszabb lehetséget. Ha az Isten irgalmát nem hisszük, minek imádkozunk? Sára halálsápadtan, ingó léptekkel hagyá oda a szobát, s Tarnócziné érzé, hogy itt a határpont, melyen túl még az optimista Haller Péterrel sem jó vitát folytatni. Háziasszonyi ügyeiben keresett alkalmat a távozásra. Csak Judit maradt Sára vőlegényével. Haller egymásba ereszté vékony, száraz, görcsös ujjait, s amint a díványon összefogott kézzel ült, szőrbe borult, kisded, szőke arcával, parányi, kék szemeivel, vékony és a megdöbbentésig számos arcredőivel egy fétishez hasonlított, melyet valami északi nép a művészet gyermekkorában faragott magának házi istenül vagy ördögül, s mely századokig hevert földbe temetve, mielőtt kiásatott volna az archeológia és közkíváncsiság számára. Judit hozzá volt már e képhez szokva, s mégis, bár nem visszatetszéssel, de csaknem szánalommal tekintett reá. - Az én leendő napam a vallásos nők különös fajához tartozik - szólt Haller rövid szünet után. - Azok közé, kik miatt el kell szoknunk a vallásosságtól. - Talán mégis szívében valamivel jobb, mint szavaiban. - Csak az a kár - felelé Judit -, hogy mindig szavai szerint cselekszik. Mily elmés nő! - gondolá Haller -, s gyöngéd is. Nem bántja Tarnócziné szívét. Más ezen oldalon támadta volna meg napamat. Megint szünet állt be, mely alatt a vőlegény redői mozgásba hozattak, mintha egy titkos indulat keze ügyetlenül rángatná szanaszét. Végre a mozgó arc bizonyos jellegre küzdé magát, melyet Judit a ravaszság kinyomatának vélt, s némi megdöbbenéssel fogadott. - Hihi - szólt Haller, jobb kezének mutatóujját gyorsan reszkettetve szája és halántéka közt -, hihi! Szépen kikaptam Tarnóczinén, rászedtem őt, borzasztóan megtréfáltam. Ha tudná, rögtön kidobatna várából, hihi! De nem fogja megtudni. Elhallgatjuk. Némák leszünk, mint a halak. Ugye, húgom sem szól? - Én a hallgatás mesterségét legnagyobb tökélyre vittem - válaszolá Judit. - Rám a tanácsos úr a titoktartásra nézve mindig bátran támaszkodhatik. - Hihi! Megbüntetem Tarnóczinét, példás büntetésnek lesz kitéve az én kapzsi és fukar napam. Ő állhatatosan hiszi, hogy ugyancsak tönkreteszi a Mikeseket, s leányának három szerencsétlen főúr vagyonából szerez gazdag jegyajándékot. Sárát akarja idegen s majdnem rablott kinccsel örökre szerencsétlenné tenni. Ilyen az önzés mérge által szeme világától megfosztott fösvénység. Nem lát, nem vesz tekintetbe semmit. Mit tudja a fukar anya, hogy angyaltiszta kedélyű leánya inkább hordaná a koldusrongyot, mint egy kifosztott család bíborát és gyémántjait. Sára főkötőjének vörös szalaga, melyet a Mikesek pénzén vett volna, csepegő vért hullatna a fehér vállakra. Ő iszonnyal és siker nélkül törölné le a vért; lelki szemei világosan látnák azt a bőr haván, mindig és mindig. A Mikesek rubinja Sára homlokán égő szénné válnék, mely olthatatlan hévvel fúrná be magát egészen a csontig. A pihekönnyű bálruha pedig, mely a bujdosókat megfosztá a kenyértől és hajléktól, ólomsúllyal nyomná őt a porba, s lelkét szennyezné be a testtel együtt. De mindezt a fösvény és gyűlölettel telt szívű anya nem látja, nem érzi. Tarnóczinét bősz szenvedély ragadja az ellene inkább csak könnyelműségből vétkezett Mikesek semmivé tételére. Ez szintén büntetést érdemel, s én, kedves húgom, igen elmés módot találtam az ő kijátszására, az ő lakoltatására. Hé, hé! Nem menekszik tőlem, megbüntetem, megtréfálom. Igen elmés ötletem van e célra, s Istennek hála, maholnap a végrehajtás pontján is áll. A regényes hajlamú nő feszült figyelemmel hallgatta Péter urat, nagy fekete szemeit a redős arcra függesztvén, melyen a lelkesedés nemesítő pírja terült el. S Judit, ki a képzelődés befolyásának másoknál sokkal inkább volt alávetve, most esküt mert volna letenni, hogy Haller Péter arca érdekes, sőt mondhatni, szép is. - Titkon megbecsültettem a három Mikes fekvő és ingó vagyonát - folytatá a vőlegény dévaj szemhunyorítással. - A becsűösszeget hatezer talléron kívül már egybeszereztem; de minthogy évek óta megtakarított pénzemből ki vagyok fogyva, a hátralevő hatezer tallért jó kamatra Kassai uramtól fogom kölcsön venni. Már tegnap írtam neki. Amely nap tehát ítéletet hoznak Mikesék fölött, futárom kitelhető gyorsasággal siet Moldovába, hogy vigye meg a jószágvesztés hírét s a jószág teljes értékét. Erre unokaöcsémet néztem ki. Ő nyugtát hoz a Mikesektől, s én azt Sára ágyvánkosa mögé dugom, hogy reggel, midőn fölébred, ott találja. Az ártatlan teremtés bizonyosan kedvesen fog meglepetni. Ha öcsém gyors lesz, huszonnégy órával az ítélet után e nyugtával együtt megérkezik Szebenbe. De, kedves húgom, mint mondám, tartsuk ezt addig mély titokban. Tarnócziné dühöngni fog ellenem, midőn megtudja, hogy leánya a gyűlölt Mikesek pénzéből egy fillérrel sem lett gazdagabbá. De hadd haragudjék! Büntetnem kell őt, mégpedig lélektani számítással, hihi! Judit fekete szeméből könny csordult ki. Ajkai megnyíltak, s arca azon beszédes és élénk kifejezést nyerte, mely a gondolatokat, melyeknek közlését a lélek a szavakra ruházza, a bensőség varázserejével ajándékozza meg. - Nemes szívű férfiú! - rebegé édesen csengő, reszketeg hangon, s midőn Haller feléje fordítá tekintetét, elakadt, s oly zavart félelemmel, mint az szokott, ki egy nyilatkozat közben, melyet tenni akar, visszadöbben annak horderejétől. S nem csoda, mert Judit ezt akarta mondani: - Nemes szívű lelek, ne adj oda annyi ezer tallért, tégy ennél sokkal kevesebbet, vagyis sokkal többet. Tagadd meg magadat, ejts mély sebet szíveden, mondj le Sáráról! De míg ajka a szavakhoz ért volna, elméjében ezer tiltó eszme villant föl. Elgondolá, hogy akit Sára titkon, forrón szeret, száműzetésben van, hogy nem is értesülhet a lány érzéséről, s hogy tán nem is viszonozá azt. Elgondolta, hogy a gyehenna minden kínjait túlhaladná a szenvedés, melynek Sára az anyai házban kitéve volna, midőn Tarnócziné a menyegző elmaradtával a jegyajándékot nem nyerné meg, s bosszúvágyát a Mikeseken nem tölthetné ki, sőt fösvénysége és gyűlölete gúnytárggyá is válhatnék. Elgondolta, hogy Sárának az anyai hatalom alól szabadulás végett mielőbb akárkihez nőül kellene menni, s hogy a férj, kinek szintén szerelem nélkül adná kezét, oly elővéleménnyel fogadná el azt, mintha a szégyen eltakarása végett volna az esküvőre és az ő nevére szükség. Elgondolá, hogy a rablási kaland s a fejedelem színe előtt történtek után egyaránt gyanúval kötné össze a világ akár Haller visszavonulását, akár a Sáráét. És ily helyzet közt ugyan miért ejtene egy idegen nő gyöngédtelen beavatkozás által sebet a nemes érzésű Haller kedélyén, ki Sárától csak becsültetni akar, s kit megalázna az arája szerelméről nyújtott kéretlen és célt tévesztett értesítés? Judit tehát a perc jobb ötleteinek hódolva, elhallgatá a kérést, mely ajkain lebegett, s ahelyett általános dicséretekkel halmozá Haller tervét. - Arra is gondoltam - folytatá a vőlegény -, hogy mit tegyek, ha Kassai szeszélyből nem akarna nekem hatezer tallért kölcsönzeni. - Úgy hiszem - szólt közbe Judit -, ekkor legjobb volna a hiányzó öszletet kötelezvényben küldeni el a Mikeseknek. - Miért várakoztatnám szegényeket csak egy hónapig is, midőn napamnak van pénze, hihi! Ismeretes vagyok azon szásszal, kivel ő titkon trafikálni szokott. Nem rossz, mondhatnám egészen megbízható ember. Hozzá küldeném Istenben boldogult szegény nagyanyám ékszereit, hogy idegen név alatt tegye Tarnóczinéhoz zálogba... Furcsa gondolat! Hihi! Napamasszony erszényéből menne sok szép pénz a Mikesek zsebébe, hihi! Különösen találó neme a büntetésnek, valódi ördöngös gondolat! Kezdek magamtól megijedni. Haller egész erejéből kacagott a nagyszerű ravaszságon, melynek ő kigondolására és végrehajtására képes. Judit pedig most érze először életében mély ragaszkodást az ideg ingere, a szív kéjsóvár gerjedelmei nélkül. A vén és kedvezőtlen kinézésű Hallert már ama deli lovagoknál is felsőbb lénynek tartá, kikről eddig oly jólesett magányos óráiban a verses regények szerint ábrándoznia.
|
203. Díszesen felszerszámozott. 204. Távollétében való. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |