3

Merre hangzik a robaj? Hol üldözik a vadat? Távoli lövések bágyadt moraja zeng. Egészen más irányban, s túl a "tengerszem" partjain szolgál a szerencse a lesben állók golyójának vagy a menekvő állat életének.

S Rákóczi, ki már a vadászatot unni kezdé, szertelen tevékenységével az állami magasabb ügyekre vonatkozó tárgyakat ölelé fel.

Döme diák tárcájából egymásra jöttek napfényre azon gyöngédebb természetű kérdések, melyek a kormánytanáccsal is ritkán közöltettek.

- A felső-magyarországi megyék panaszai, fenséges uram! - mondá a titkár vastag csomagot tartva kezében.

- Bizonyosan vallási sérelmek miatt - szólt közbe a fejedelem.

Csulai mélyen sóhajta.

- A bécsi és nikolsburgi békekötés¹¹²feltételeinek meg nem tartásán keseregnek - említé Döme.

Csulai még hangosabban sóhajtott.

- Templomokat foglaltak el tőlök? - kérdé Rákóczi.

- Kettőt - szólt Döme.

Csulai sóhajára már a mogyoróbokor levelei is rezgenek.

- Mi baja kegyelmednek? - tudakolá Rákóczi tréfás mosollyal.

Csulai fölkelt a pázsitról, s ihletett hangon kezdé: - Jehova megjelenvén, szólt Ezékiel prófétához: "Embernek fia fohászkodjál föl, mintha derekadban fájdalmat szenvednél. És midőn kérdenék tőled: miért nyögsz te?, mondjad: a hitért. Mert jön immár az ellenség, és elolvad minden szív, és minden kezek elerőtlenednek, és minden lélek nyomorúságba esik, és minden térdek vízzel folynak. Az fegyver, az fegyver megélesíttetett ellenetek, és meg is tisztíttatott. Hogy áldozatokat öljön, megélesíttetett, hogy fényes legyen, megtisztíttatott."

- Én - válaszolá Rákóczi György, kegyesen tekintvén a buzgó káplánra -, én a vallás jogainak védelmében nem fogok hátrább állni, mint Bocskai és Bethlen. Azonban mindennek megvan a maga ideje. Esztelenség volna most rontani Magyarországra, midőn a török lesi az alkalmat, hogy ellenségeimet ültesse székembe. Akármelyik bitang áruló fusson a portához, pártfogókra talál, s ha van vád, melyet ellenem ki lehet zsákmányolni, nyakamra jön a temesvári, belgrádi és budai pasa. S akkor Ezékiel szája által ezt fogja mondani nekem a Jehova: "Kiontom tereád az én haragomat, az én búsulásomnak tüzét felfuttatom tereád, és adlak tégedet goromba férfiaknak kezekbe, kik főmesterek lesznek az pusztításra."¹¹³

Csulai saját fegyverével vala legyőzetve. Érzé ugyan, hogy Ezékielből más versek által még tudná magát védelmezni, de fontolóra vette, miként sok lépcső vezet a püspökségig, s e lépcsők mindenike a fejedelem kegye nélkül a jégnél sikamlóbb, melyen könnyű elbukni. A további vitatkozás helyett hallgatva és alázattal ült vissza tehát a pázsitra, s engedé, hogy Döme diák a felső-magyarországi panaszokat szépen félretegye.

Más tárgyakra került a sor.

- A konstantinápolyi titkos megbízott jelentése szerint - szólt Döme -, a szilisztriai basa parancsot kapott Máté oláhországi vajdának,¹¹⁴fenséged régi szövetségesének kivégeztetésére.

- Az lehetetlen! - kiáltott fel Rákóczi indulatosan. - Máté a fővezér kegyében volt, s tavaly Ráduj olajkereskedőt azért ölette meg a szultán, mert több adót bátorkodott a fejedelemségért ígérni, mint amennyit Máté fizet... Hüm! Igaz, hogy Máté vitéz és bölcs ember, s tehát veszélyesnek tartathatik. Vagy tán engemet nem gyűlölnek-e hatalmamért? Ha hagynám alattvalóim szeszélye által kormányoztatni magamat, a szultán saját kaftánját is nekem ajándékozná, míg most árulóim jutalmaztatnak.

- A konstantinápolyi megbízottnak híreit - szólt Döme - erősíteni látszik egy Jászvásárból küldött levél, mely a szilisztriai basa rögtöni hadkészületeiről értesít. S Mikes János is, ki most jött Moldvából, atyjának hasonlót beszélt.

- Ha a dolog így áll, akkor a vén Lupuj keveri a kártyát. Egyesíteni akarná a két Oláhországot, mit soha tűrni nem fogunk. Hazám ne élje át másodszor is Mihály vajda¹¹⁵véres korát. Egy erős oláh fejedelemség okvetlenül gyöngévé tenné Erdélyt. Segédseregeimet Máté táborában találandja a szilisztriai basa, mihelyt Havasalföld határára lép.

- De ekkor, fenséges úr, a szultánnal kiütne azon háború, melyet a felső-magyarországi sérelmek orvoslása miatti hadjárat talán nem idézett volna elő oly kétségtelenül.

Csulai őtisztelendősége, midőn e megjegyzést kockáztatá, saját vakmerőségén úgy megdöbbent, hogy arcának színe versenyzett az öntött viasszal. Világért sem mert volna a hatalmas fejedelem nézeteiben ellentmondást keresni, ha lelkiismerete nem vádolja, hogy a vallásügy védelmében szelídebbnek mutatkozott, mint a papi öltözetéhez illett.

- Kegyelmed, páter Csulai, nagy tévedésben van - szólt Rákóczi szelíden. - Ha a szultánnal békében élő római császárt megtámadnám, a portának mint csendháborító jogos okot nyújtanék akármily fenyítésre; míg ellenben Mátét a szlisztriai basa ellen védve, csak tartozásomat teljesítem, miután az igazságtalanul üldözöttnek régi szövetségese vagyok.

- De az üldöző, fenséges uram, maga a szultán, mert a szilisztriai basa az ő tábornoka.

- S Máté az ő vajdája, kit nyíltan le nem tett, kit nyíltan halálra nem jelölt - válaszolá Rákóczi. - Itt minden a sikertől függ - tevé hozzá szilárd hangon. - Ha Máté győz, akkor Mohammed basa a csendháborító, kit meg fognak Sztambulban tagadni, ha Mohammednek szolgál a szerencse, akkor a bűn és büntetés rám és Mátéra esik. Ismerem a konstantinápolyi szokásokat. Azonban, kegyelmed, Csulai uram, mondhatná, hogy ha csendesen otthon ülhetek, miért vetem a siker kockájára sorsomat? De éppen itt a bökkenő. Nabukodonozor most Sedeskiásba köt, s ha megalázza őt, jaj Ammon fiainak, kik mosolygák a szomszéd veszedelmét, jaj az érzéketlen Tirusnak, mely megtapsolta azt.¹¹⁶Avagy kétkedem-e, hogy Máté bukása után az enyém okvetlenül következnék? Nem Máté verte meg a Bethlen Istvánt pártfogó budai basát Szalontánál, nem ő kényszeríté Lippánál a félholdat megalázó békére. Én tettem ezt. S elfeledték volna-e? A világ nagyjainak éles emlékezőtehetségök van, ha nem is a halálra... a bosszúra. S midőn szövetségesem országában Lupuj vagy fia lesz a vajda, akkor, hogy védhessem magamat, Pázmány bíbornok-¹¹⁷és Eszterházy nádortól¹¹⁸kellene segítséget koldulnom, s mit mondanának erre, Csulai uram, a kegyelmed felső-magyarországi megyéi?

A káplán testileg is meggörbedt védurának szellemfelsősége alatt. Alázatosabb vala az ő mostani helyzete, mint midőn a falusi lelkipásztorkodást megsokallván, a fejedelmi palotába először lépett udvari hivatalért esdekleni.

Rákóczi Döme diákhoz fordult: - A vadászat után mezei hadaink fővezére tüstént jöjjön hozzánk, hogy a seregküldésről előre intézkedhessünk.

- Értem, fenséges uram - szólt a titkár, de száját feledve hagyta, mintha ajkain is vesztegelne egy szerény gondolat, mely kilépni akarna, ha tudniillik a szabadban nincs mitől tartson.

Rákóczi bátorítón tekintett rá.

- A moldvai testőrök soraiban fenséged alattvalói közül is többen szolgálnak, kik ha vissza nem hívatnak, könnyen történhetnék, hogy a Máté vajda védelmére küldendő segédcsapatok ellen fognak használtatni.

- Kik? Az én alattvalóim? S nem elég világosak-e a honárulásról szóló erdélyi törvények? Új cikkekkel kell-e pótolnom, hogy büntethessek? Egyébiránt - tevé Rákóczi csillapultan hozzá - Lupuj semleges marad, mihelyt erélyt fog Máté vajda kifejteni, s a szultán nyíltan nem lép föl. Ahelyett, hogy alattvalóimat udvarából elparancsoljam, szeretném, ha számuk még szaporodnék. Ő tőlem biztosságban hinné magát. Barátságot színlene, hogy ámíthasson, s könnyebben fordulna el a szilisztriai basától, a szerencsével együtt... Ah! Hisz ő most határszéleinkhez közel vadászik! Ez kedvező alkalom. S mit tudsz Mikes Jánosról?

- Szeretik a nők, vitéz katona, kedveli a vajda, s mégis vannak igaz barátai - szólt Döme diák.

- Elég tapintattal bír-e?

- Őszintének mondják.

- Hüm! Őszinte? Hüm! Lupuj kegyence, s nincs nálam feladás ellene. Hány erdélyi lehet a vajda testőrei közt?

- Nyolcvannál több, fenséges uram!

- Őszinte! És csakugyan senki sem vádolja Jászvásárból?

- Csak azt írják, hogy a vajda leánya megkülönbözteti.

- S a vajda?

- Szintén megkülönbözteti.

- S mindinkább?

- Naponként inkább.

- És nincs a vajdánál egy elégületlen testőr is?

- Közelebbről hárman szöktek Jászvásárról haza.

- S egyik sem vádolta Mikes Jánost?

- Csak vitézségéről és szép lovairól beszéltek.

- Hüm! S ő őszinte?... Ha téged küldenélek Lupujt üdvözleni, házi titkárom jelentéséből többet magyaráznának, mint szükség. A magas helyzetű egyének is figyelem tárgyai. Csulai páter hittani vitatkozásokra csábítaná a pópákat, kik a vajdát mindenüvé kísérni szokták. S Mikes János?... De olvass tovább. Mi van még sürgető tárgy?

- Csak egy levél, melyet nem mertem felbontani, mert közvetlenül fenségedhez van címezve. A moldvai ügynök gyorspostán küldé, s a litván hercegtől jön.

- Radzivil Tanasiustól!¹¹⁹szólt örvendő meglepetéssel Rákóczi.

- A lengyel disszidensek fejétől! - fohászkodott föl Csulai.

- És a szultán legfélelmesebb ellenségétől - említé hivatalos, hideg hangon Döme diák, átnyújtván a fejedelemnek a töretlen levelet.

- Csak olvasd fel te - parancsolá Rákóczi kegyelmes arckifejezéssel.

Radzivil levele még a titkárt is egy kevéssé meghatotta, oly nem reméllett tartalommal bírt.

Az erdélyi történetekkel foglalkozók tudják, mennyi vérbe és szenvedésbe került azon fennhéjázó eszme, melyet először a litván herceg ébresztett föl a Rákóczi-családban. Regényem nem fogja az olvasókat sem a Krímbe vezetni, hová Kemény János fővezér¹²⁰s később erdélyi fejedelem, seregestül rabságba hurcoltatott; sem a goroszlói mezőre, hol Rákóczi György fia és utódja¹²¹becsvágyáért életével adózott. Regényem szerényebb tárgyak körül s korábbi időkben játszik. Minket kevéssé érdekelnek Radzivil levelének szavai, de rövid tartalma ez volt:

A litván herceg figyelmezteti az általa mélyen tisztelt György fejedelmet, hogy László lengyel király¹²²vén ember, s hogy minden disszidens, minden nem római hitű egyesült, a trónra protestáns vallású uralkodót akar választani, s közértelemmel a György őfensége személyében nyugodnak meg. Tartsa tehát a bekövetkezhető változásokra készen seregeit, és számítson a litván herceg s az egész hatalmas párt segítségére. Lengyelország nyert már egy nagy uralkodót Erdélytől, s a másodikat előre is üdvözli.

- Ábránd, ábránd! - sóhajtá Rákóczi. - László király egészséges agg. Nincs fiatal neje, ki megcsalja; pártos fia, ki elárulja, s a lábköszvény nem öl. Tedd félre a levelet.

- Még utóirata is van - szólt a titkár.

- Nemde, hogy hozassam el Patakról aranyaimat, s küldjem a herceghez pártcélokra? Ugye legalább negyvenezer egész súlyú aranyat? Hm! A köszvény nem öl, csak fáj. Szükségem van pénzre... Majd utóbb... majd utóbb!

Rákóczi türelmetlenül intett kezével.

- A litván herceg - szólt Döme - nem kincset kér fenségedtől, hanem csak közbenjárást, Lupuj vajda nagyobbik lánya, a szép Mária kezének elnyerésére.

Veszélyes mosoly játszott Rákóczi arcán. - A szilisztriai basa halott, s Lupuj szolgám, vagy földönfutó - dörmögé oly halkan, hogy csak a titkár démoni sejtése érté az alaktalan hangokat.

- Mikes János Jászvásárba menete gerjesztene legkevesebb figyelmet - szólt Döme.

Rákóczi, kinek gondolatja összetalált a diákéval, meglepetéssel tekinte rá. - No! S mi véleményed a mátkaságról?

- Hogy tudjak én, szegény bárdolatlan ember, oly nézetet mondani, mely fenséged bölcsessége mellett megállhasson! - sopánkodott Döme.

- Akarjuk véleményedet ismerni.

Csulai el nem leplezhető irigységgel tekintett a diákra, ki hunyászan szólt:

- Ha a vajda Radzivilt vissza nem utasítja, sokkal udvariasb leend, hogysem Rákóczi György fejedelem óhajtásait jogos követelésnek, s követeléseit kegyúri parancsoknak ne tekintse. Mert a nász után szövetségesekre lesz szüksége és közbenjárókra; a nász előtt pedig mindig retteghet, hogy a titok a szultán fülébe jut. Hisz Erdélynek van Konstantinápolyban követe, ki véletlenül a nagyvezér előtt ejthet ki oly szót, mely Lupuj vajda országába vagy fejébe kerülne.

Döme diák - gondolá Csulai - ravaszabb tanácsadó, mint Achitophel,¹²³ravaszabb talán még Kassai István uramnál is. Szeretné, hogy a fejedelem Lupujt fonja be a litván herceggel való szövetségbe, s aztán árulja el a szultánnak.

Rákóczi szemével végigmérte titkárját.

Most lehordják őkelmét - gondolá ismét a tisztelendő úr.

- Eredj - szól a fejedelem - Kassai István korlátnokunkhoz, s hívjad rögtön át, hogy e fontos ügyben az ő tanácsát is meghallgassuk.

- Be akarják hálózni a moldvai vajdát - sóhajtá magában Csulai. - Dáriusz király egyik apródja így szólott: ne imádd, ó fejedelem, a világi ravaszságot, hogy ne csalatkozzál hitedben; mert a bölcsesség hamar válhatik dőreséggé, de az igazság megmarad, erejében örökké él, és mindörökké megáll. Ezt mondhatnám én is most. Hüm! Dáriusz rá így felelt: ó, apród, valamit csak akarsz tőlem kérni, kérjed, és megadom teneked. Vajon Rákóczi Dáriusz volna? Alig hiszem. S miért legyek én apród? Különben is az egész történet Ezdrás azon könyvében van megírva, melyet mi, reformátusok nem tartunk hitelesnek.¹²⁴

Míg Csulai fontolgatá, hogy mi az, mit el kellene mondani, de ő el nem fog mondani, a diák mozdulatlanul állott helyében.

- Siess Kassai után - ismétlé a fejedelem nyersebb hangon.

- Fenséges uram, nagyságod kamarásai közül egy sem tért még meg, s a vadászaton Erdély uralkodójának magas személyét egyedül hagyni nem szabad.

- Hisz itt marad Csulai őtisztelendősége. Neki karabélya is van, s könnyen jöhet segítségemre a medve ellen - szólt nevetve Rákóczi.

A káplán mosolygott, de kellemetlenül, s látszott minden arcvonalán, hogy nem hiszi magát Dániel prófétának, kit a fenevadak is tiszteltek.¹²⁵Talán csak nem jön ide a medve - szepegé kenet nélküli hangon.

A fejedelem körültekintett, s meggyőződött, hogy a "zöld tengerszemen" túl is minden pihen. Semmi fegyver halk dörgése, semmi üldözési jel nem hangzott.

Letelepedett a pap mellé.

- Nyissa föl kegyelmed a szentkönyvet - szólt ásítva. - Kipihenni, megfrissülni akarok az igék által.

Csulai szerette volna e frissítést Kapronczai György vagy Horváth Ferenc visszaérkezéséig halasztani; de szokása szerint gondolatjait most sem ereszté szabad szárnyakra. Keresgélt tehát a bibliában, míg a fejedelem válláról egy mogyoróbokorra fekteté puskáját.

- Mondá Jehova Náthán próféta szája által Dávid királynak - kezdette illendő köhécselés után Csulai. - "Én hoztalak ki tégedet a kunyhóból, hogy lennél hadnagy az én népemen, az Izraelen. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kigyomláltam annak fölötte minden ellenségeidet teelőtted. Nagy hírt, nevet szereztem teneked, mint az nagy fejedelmeknek hírek, nevek, kik vannak a földön."¹²⁶

Rákóczi félbeszakítá a káplánt. - Olvasson ön oly helyeket a szentkönyvből, melyek tanítsanak önmérséklésre és alázatosságra - szólt szelíden. - Bethlen Gábor levette fejéről a neki ajánlott magyar koronát; mert nem akart sokat kockáztatni kevés lehetségért. S nem kerülne-e nekem még több áldozatba a fölkenetés Krakkóban? Mit induljak Radzivil herceg tanácsa után, kit a pártdüh vakká tesz?... De ha végre is célt találnék érni!... Akkor országom határain belül a reformált hitet uralkodóvá tehetném, és zászlóim a svédeké mellett lobogva az egész német birodalom vallási háborújának más fordulatot adnának. Minő eredmények! Mely buzgalom az örök Isten szent neve dicsőítésében! Ó a lengyel trónról könnyű volna nagyot tenni; de a lengyel trónra lépni nehéz. Báthori István római hitű volt; Bethlen Gábor a vén Mária Anna kezéért áttérést ígért,¹²⁷s ugyanazt ígérte volna a szép lengyel földért is... Valóban, így elvesztené ábrándos színét a terv, s a lehetőséggel szoros frigyet kötne. De nem alkudhatom hitvallásomra. Istenemre, nem! Ha elfeledkezném terólad, Jeruzsálem: feledkezzék el magáról az én jobb kezem!... S mégis bír valami bűverővel az a kilátás, melyet előttem Radzivil levele tárt föl... Olvasson tisztelendőséged az alázatosságról és önmérséklésről.

A pap olvasott.

A fejedelem pedig könyökére támasztva fejét, hallgatá.

Élesen jellemzett, erődús, de kedély és szeretet nélküli vonalai megvilágosodtak a vallásos merengés közt, s eltűnvén rólok minden érd, minden szigorúbb és sötétebb kinyomat, csaknem vonzóvá, meleggé és részvékennyé lettek.

Csulait is meghatották a tárgyak, melyeket a szentkönyvből előadott. Hangja percenként prédikátoribb, sőt valódilag lelkesült lett. Feledé a helyet, hol ült; a vadászatot, mely folyt; a félelmet, melyet Döme távozása után érzett. Lelkében Isten házává alakult a kicsiny tér, melyen állásuk volt; boltívvé a galagonya- s mogyoróbokor, mely ágleveleit az ő halántékáig hajlítá, s a gyulafehérvári szószékben sem gondolt volna kevésbé egy fenevad megjelenésére vagy egy puskadurranásra, mint most.

- "Körülvettenek engemet Bazannak erős bikái - olvasá hévvel. - Föltátották ellenem az ő szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Megszáradott mind az én erőm, nyelvem is ínyemhez ragadott, és a halálnak porába vetettél engemet. Átallikasztották kezeimet, lábaimat, és az én ruháimat elszaggatták. De te, Istenem, ne légy messze tőlem, én erősségem, az én segítségemre siess! Szabadíts meg az oroszlánoknak szájából, és az unikornisoknak szarvai ellen hallgass meg engemet."¹²⁸

E percben közeli fegyverdurranás hallszott, mit a másik úgy követett, hogy hangja amazéval összeolvadt.

Rákóczi indulatosan szökött fel a pázsitról.

- Megint szarvasra merészelnek lőni! - kiáltá, s a szakadás párkányához rohant, hogy láthassa a helyet, honnan a törvénytelen lövésnek kellett történni.

De szemei egy óriás, nőstény medvével találkoztak.

Most vissza kell egy kevéssé térnem, mielőtt e kalandot tovább szőném.