Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Zsigmond Kemény Özvegy és leánya IntraText CT - Text |
|
|
10 Mikes Zsigmond törökgránát146díszruhába öltözött. Összegyűjté és lóra ültette szolgáit. - Ágnes, szívem, szemed legyen Sárán. Csak az Istenért észre ne vegyék őt! Itt a szobája kulcsa. Ételt vinni se járjon senki hozzá. A fejedelem távozásáig, ha lehet, magad se menj. Majd beszélünk erről, mihelyt módját ejtjük. Bátorság, galambom, lélekjelenlét! A mai nap is végre csak lehalad. Sötét lesz, s az éj nyugalmat hoz. - Bár hozna! - rebegé halkan a nő. - Miért kétkedel az Istenben? - Teljesedjék szent akaratja! - sóhajtá Kornis Ágnes. - De a mi javunkra - tevé hozzá Zsigmond őr erőltetett vidorsággal, s almásszürke paripáján a fejedelem elébe sietett. Nem kelle messze lovagolnia, hogy Rákóczi Györgyre találjon, ki éppen a vár látkörét beszegő dombsor éléről lejtett le. Kísérete a marsallon, udvarmesteren, Csulai uramon, a titkáron és a "nemes társaság" néhány tagjain kívül csak egypár főúrból s igen csekély számú fegyveres népből állott. Mikes Zsigmond, kit az elfogadás közelgő perce inkább még fölzavart, mintsem lecsillapítana, az udvari illem szabályainak ellenére csaknem a fejedelemig lovagolt, midőn hibáját észrevéve, a nyeregből kiemelkedék, hogy gyalog lépjen a magas személy elébe, s jobbágyi hódolattal várába meghívja. Rákóczi vidám mosollyal hallgatá az öregúr rövid s nem is nagyon folyékony szónoklatát. - Hosszabban akarok kegyelmednél mulatni, s asztalának vendége leszek - válaszolá oly jó kedvvel, mely árnyat vont Csulai uram arcára. Mikes Zsigmond a rendkívüli kegy miatti örömében... sóhajtott; mert rágondolt az alkonyra, az éjre, s hogy addig is egy csoport véletlen történhet. A fejedelem kezével engedelmet int neki a nyeregbe ülésre, s a fényes kíséret továbbhaladt. - Képzelhettem-e valaha, hogy e pápista házában fogok hálni - súgá Dömének ecetsavanyú arccal Csulai. - De mi nem történik a világon! - Ha szabad vélekednem - válaszolt alázattal a diák -, Mikes Zsigmond és mi, mindnyájan egy hazának fiai vagyunk. - De nem egy akol juhai! - sóhajtá a tisztelendő úr. A várba értek. Mikesné a tornáclépcső alsó fokán fogadta a fejedelmet. Nehéz selyemruha s drága családi ékszerek valának a haladott évű, azonban ép kinézésű és tekintélyes matrónán. A gyulafehérvári udvarban kevés palotahölgy volt, ki természetessége és egyszerű modora mellett oly tiszteletre méltó külsővel és magatartással bírt volna; de tagadni mégsem lehet, hogy e percben csakugyan több elfogultságot tanúsított, mint amennyi őt, ki Báthori és Bethlen Gábor háztartásánál szerepet vitt, megilleté. Szemei kerülni látszottak a vendégek arcát. Társalgása szaggatott volt, intézkedései zavart sejtetének, kapkodásra mutattak, s mindenekfölött arcvonalairól nem szikrázott azon öröm, mely hasonló alkalmakon, hasonló kitüntetés közt más úrnőnek tekintetét sugárözönével elárasztotta volna. Rákóczit a visszatartózkodó vagy legalábbis lágymeleg fogadtatás nem bántotta. Szeretem e büszkeséget - gondolá -, mely a kötelesség és illem megsértése nélkül oltalmazza jogait. Évekig voltak kegyelmemből kiesve, s most önérzetök nem engedi, kellemes meglepetésöket az alázat, hálájokat a hízelgés rabmezébe öltöztetni. Elég udvaronc vesz körül arra, hogy még a rátartás is jó benyomást tegyen kedélyemre. Aztán egyik fiára szükségem van, s Csulai híres gyávaságáért, melyet tegnap tanúsított, megérdemel egy kevés bosszantást. Rákóczi mind barátságosabban társalgott a Mikesekkel. Ágnes asszonynak dicsérve említé rokonait, kik a fejedelemné palotahölgyei közé voltak sorozva; Zsigmond úrtól pedig a határszéli erdőkről és a bölények tartózkodási helyeiről tudakolt. Még vadászatra hívja! - számítgatá magában az udvarmester. Még egy borostyánkő csibukot ajándékoz neki, s éppen azok közül, melyeket legtisztább elvű hitsorsosaink, a svékusok147küldöttek - gondolá Csulai. A fejedelem percenként nyájasabbá lőn. - Kegyelmednek - szólt - engedelmet adunk fiait, kikről sok dicséretet hallánk, bemutatni. - Rendkívül nehezemre esik - válaszolá Zsigmond úr -, hogy most gyermekeim még nincsenek itthon; mert nem is álmodhatánk a határtalan szerencséről, mely szegény házunkat a mai napon érte. - S messze vidékre távoztak el? - kérdé a fejedelem. - Csak a szomszédban mulatnak, fönséges uram - valamelyik barátjoknál, mint a fiatal emberek szoktak, ha nincs dolguk. - Kerestesse föl őket, hogy ajánltathassanak. - Sietek fönséged parancsát teljesíteni - válaszolá a várúr aggódó kifejezéssel s reszketeg hangon. - Mint hallom, János nem szándékozik Moldvába visszatérni. - Forró óhajtásom az volna, fönséges uram. - S mi a kisebbik fiúnak neve? - kérdé Rákóczi most Ágnes asszonytól. - Kelemen, nagyságos uralkodóm! - Hallom, hogy mindig itthon tölti idejét. - Öregségünk istápjává szántuk őt, s a napokban fogja összes gazdaságunkat átvenni. - Meg kell mielőbb házasítani. Ágnes asszony fehér arca oly pipacsszínűvé lőn, mint midőn leánykorában kezét kérték meg. Csakhogy most vajmi más okból és érzések miatt! - János - szólt a fejedelem Zsigmond úrhoz - derék bajnok. Szándékom őt szárnysegédeim közé venni be, sőt talán fontosabbra is alkalmazhatom. A Mikes pár térdet hajtott, s Ágnes asszony néhány hálaszót is regebett, míg Zsigmond úr töprenkedve gondolá: - Átok rajtunk, Sára! - Megint beteszik lábaikat az udvarba a pápisták - súgta Csulai a kíséret közül azoknak, kikre e kegyelem, irigységből vagy rajongásból, nem a legmegnyugtatóbb hatást tőn. Rákóczi észrevette a káplán aggodalmait. - S kegyelmed Móric nevű fiával mi történt? - kérdezé most Mikes Zsigmondtól. Az anya döbbenve nézett a fejedelemre; az apa pedig vontatva szólt: - Fölszenteltette magát, fönséges uram. - Helyesen tevé, ha hivatást érzett. S melyik rendbe lépett? - kérdé Rákóczi. - A Jézus rendjébe! - hebegé Mikes Zsigmond. Rákóczi arcán bosszankodás nyomai látszottak; de visszautasítá az első fölindulás kitörését, s inkább dorgáló, mint vádló hangon szólt: - Kegyelmednek meg kellett volna Móriccal értetni, hogy e rend ellen szigorú törvényeink vannak, s hogy a jezsuita szerzet követői magánbirtokaiktól is megfosztatnak. - Móric földi javak után nem vágyik - válaszolá az apa leverten. - De azt sem kell vala kegyelmednek eltitkolnia, hogy állásánál fogva örökre száműzve van e hazából. - Ő elszántan szakította ki karjaink közül magát - zokogá Ágnes asszony. - Azonban talán nem tudta, hogy ha valaha álruhában is jönne Erdélybe, azt, ki szállást és védhelyet ad neki, ki ügyét pártfogás alá veszi, mint honárulót büntetik törvényeink. - Az Isten a mi törvényeinknél kegyelmesebb lesz iránta és azok iránt, kik felebarátaikat megkülönböztetés nélkül szeretik - szólt az anya kikerülőn. Rákóczi nyájasan mondá: - Móric, mint értesítve vagyok, a fejedelmi udvar apródjai közt jámbor magaviselete által különbözteté meg magát, az ifjúság tükre volt, és ha törvényeink szempontjából hibáztatnom kell is tettét, a ruha bizonyosan nem változtatott jellemén. Nehéz kő esett le mellemről - gondolá Zsigmond úr, e szorongatások miatt rákvörös arccal. - Seregeknek Istene! Megbabonázta e család a fejedelmet - súgá az udvarmesternek, kihez legközelebb állott, Csulai uram. - Őfensége egy szerzetest dicsér, egy Mikes Móricot! - Még udvari pappá teszi - válaszolta ez kötekedve. Csulai mélyet sóhajtott... Az ebédet jelentették.
Rákóczi a lakoma alatt mindig nyájasabbá és közlékenyebbé lett. Emlékezet óta kevés nő iránt volt annyi udvariassággal, mint Ágnes asszonyhoz. És Zsigmond úr is a kegytől szédülve feledte Sárát, a Tarnóczi családot s azt, hogy házának sérthető oldala van. Csakugyan boldog napra virradtam föl! - gondolá a vendégek egészségére fenékig ürített pohárba tekintvén. Az udvaroncok pedig komoly aggodalomba estek. - Még kegyelmébe veszi Zsigmondot - súgák, ebéd után egy kis csoportot alkotva a rokon érzelműekből. - Fájdalom! Semmit sem tudunk múltjáról. Évek óta mély homályban élt. Ki figyelt volna rá? Ki képzelheté, hogy megint fölkaphat az ugorkafára? - Bevádolni sem lehet. - Nincsenek adataink. - Egyetlen hibáját, hogy pápista, jól tudja a fejedelem. - Megint megszűnik az udvar tiszta lenni - sóhajtá Csulai uram. - Talán még remonstrálhatnak148a svékusok. - Mit? Hisz a római hit a bevett vallások közé tartozik. - De azért őfenségének nem kellene palotáját gyanús néppel tölteni meg, kik a nádorispán kémjei is lehetnek - mormogá az udvari káplán, ki most szabadabban mert vélekedni, mint a mogyoróbokrok alatt. - Ó, a boldog emlékű Bethlen Gábornál is szolgált elég pápista - jegyzé meg a marsall. - De akkor jobban tudtuk ám az evangélikus rendek jogait künn védeni, ha benn türelmesebbek is valánk - szólt kritikai szigorral az udvari káplán. Míg e halk társalgás néhány főbb egyén közt folyt, addig Mikes Zsigmond a cselédség megvendégeléséről intézkedett. A fejedelem pedig Mikesnével és Serédivel, ki kedvelt tanácsnoka volt, a díszterem melletti szobában beszélgetett, s az urak alig vevék észre, midőn helyét odahagyva közéjök lép. - Úgy gondolom, hogy Poznai allovászmesterem hűn teljesíti kötelességét - szólt a marsallhoz. - Poznai, fenséges uram, a legjobb szolga. - S így Mikes Zsigmond őkegyelmét nem tehetem régi állomására vissza? - Az allovászmester, kegyelmes fejedelem, éppen semmi hibát nem követett el - válaszolá a csodálkozó marsall. - Eszerint tehát kényszerülve leszünk Mikest főlovászmesterré nevezni. No, nem is nagy baj. Hisz ha nyugalomba nem vonul, már eddig rég elérte volna a most neki szánt állomást. Senki sem tekintheti tehát az ő kineveztetését igazságtalan favornak,149vagy pedig mások mellőzésének. A körülálló udvaroncok alázattal és színlett örömmel fogadák a magas kegyet. De az udvari káplán le volt sújtva, s ha a tegnapi vadászaton rossz fát nem tesz vala a tűzre, most a szentírásra és Sámuel próféta büszkeségére támaszkodva bizonyosan egész kenettel emelt volna tiltakozást a reformált hit veszélyben forgása és az Antikrisztus országának terjedése miatt; de így csak lassú sóhajok által adott bánatának, ingerültségének és gondolatban élő átkainak szárnyakat. A fejedelem intésére egy apród sietett Mikest előhívni. Ez már hallá a magas kegy hírét, meghatva közelg, a díszterembe lép, minden szem feléje fordul, s Rákóczi már a marsallal kezdett intézkedéseit végzi is, hogy kegyelmes szándékát Zsigmond úrnak hamar adhassa tudtul, midőn az udvaron nagy csörömpölés hangzik. A csörömpölést kiáltás és civódások követék. Mikest egy tagja "a nemesi társaságnak" egészen fölzavart arccal szólítja ki. Az öregúr viaszsárga lesz. Leírhatatlan szorongás fogja el. Távozni és maradni sem tud. Csak térdei reszketnek. - Mi dolog? - kérdé Rákóczi. Senki sem felel meglepetés vagy tartózkodás miatt. Ágnes asszony gyorsan rohan ki a mellékszobából. Az illem szabályai, mint a megoldott gombolyék, össze vannak kuszálva. Némely arcon káröröm villámlik föl. Csulai égre vetett szemmel áll, mintha Ishár fiának Áron főpap elleni föllázadásáért Jehova büntetését kérné.150 Mi történt? - tudakolta ismét a fejedelem. Tarnócziné asszony és az alkirálybíró a díszterembe lépnek.
|
146. A gránát szó itt egy bizonyos posztófajtát jelent. 147. Svédek. 148. Tiltakozhatnak. 149. Kegynek, kedvezésnek. 150. Az Ótestamentum szerint (Mózes Negyedik könyve 16. rész) Ishár fia, Kóré és több társa fellázadt Mózes és Áron főpap ellen; Isten büntetésül megnyitotta alattuk a földet, s a lázadók elevenen a pokolba hullottak. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |