Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Zsigmond Kemény Özvegy és leánya IntraText CT - Text |
|
|
Harmadik rész 1 Míg Mikes Zsigmond úr és Ágnes asszony kifejezhetlen szerencsétlenségök közt a hitben leltek vigasztalást, s imádkozva mondták: "Legyen meg, mennyei atyám, a te szent akaratod!", addig a kegyes Tarnócziné száz- meg százszor ismétlé: "Immár a fejsze a fáknak gyökerére vettetett... alleluja! A Krisztus, az ő gabonáját az ő csűrében betakarja, a polyvát pegidlen megégeti olthatatlan tűzzel, alleluja!...154A polyvák a pápisták, a fa a Mikes család, alleluja!" Alkonyult. Judit asszonynak a szenvedő Sárát kellett ápolni, Jutka leányzó Tarnóczinétól a cofra címet nyerte díjul, hogy a szobába hívatlanul benyitott. Minden óhajtá a várkastély úrnőjét, lármás tevékenység helyett, földiekre nem gondoló merengésben hagyni. Éj lőn, s az árva özvegyet még mindig sajátszerű elragadtatás környezé. - A rókáknak barlangjok vagyon, az éji madaraknak saját fészkök, mondja a szentírás; de, alleluja, Mikes Zsigmond fiainak nincsen hová fejöket lehajtsák. Pedig - folytatá az áhítatos nő - a várnak, hol máig laktak cifra termeiben Heródiás leánya155és a feslettség számára ezer puha vánkos volt. S mint pengett a cimbalom, mint sikolta a tárogató, mint járt körben a serleg, hogy a tobzódó nép az én férjemet asszonynak gúnyolja, ha fenékig nem tudta kiürítni! A Mikesek idegenítették el Sebestyén szívét tőlem és az Istentől. Nehezedjék az Úr keze reájuk! Késő éjig táncoltak e hitetlen család cimborái és rokonai. A nő a férfi vállára veté kezét, bátran nézett szeme közé, és a szeméremnek egy vércseppje sem szökellt arcára, midőn tekintetök találkozott. Heródiás egyik leánya csábító mozdulatokkal lejtett a nagy termen végig. Lihegő mellén a lepel átlátszó és nyaka fedetlen volt. Sebestyén pedig sokáig nem fordítá el róla tekintetét. Ők, Zsigmond úrtól kezdve mindnyájan célzásokat ejtettek ellenem, kinevették dorgálásaimat... dőzsöltek, vadásztak, világi dalokat énekeltek. S a világ őket még jámbor életűeknek is tartá... Botrányok háza, mihelyt birtokomba jutsz, széthányatom a padimentumot,156le fogom veretni a falak vakolatját, elhordatom az ajtóküszöböt, a kilincset és a félfákat, s ha koldussá leszek is, nem fog semmi, amit csak bűnös testök érintett, az épületben maradni... Azt mondják, fösvény vagyok; vesztegetővé leszek. Tudok én az Úr dicsőítéséért áldozni! Alleluja!... Ők megaláztattak. S boldog az én magzatom, Sára, mert az örök kegyelemtől eszközül választatott a hitetlen nemzetség semmivé tételére! Őt a szentlélek szállta meg, hogy elfordítaná szívét a szép külsejű, de hivalkodó és erkölcstelen Mikes Kelementől. Szerette Béliál gyerekét,157s mégis ellene vallott. Megtagadá az ifjút; önként ment a vén karjaiba. Ki képzelte volna? Alleluja! Tarnócziné akkora lelkesedésbe jött, mintha e percben szorosabb szövetségbe lépett volna az éggel, s már az átszellemülés pontján állana. Jutka az ajtó küszöbén rémülve hallá az "allelujákat", és sokáig nem merte behozni a vacsorát, melyet az árva özvegy, hogy magára lehessen, szobájába rendelt volt. S Tarnócziné most még le sem hordotta a késedelmes cselédet. Hagyá őt teríteni, és folytatá merengéseit. Étvágya nem akart kegyetlenségével versenyezni. Ennek engedte át az egész tért. A fejedelem alig haladt fél órát a Mikes-vártól, midőn udvarmestere jelenté, hogy a másnapi vadászatra, Döme diák utasításai szerint, minden intézkedéseket megtett ugyan, de Lupuj vajda a moldvai határszélekről hirtelen hazatért, s ezen újabb értesítés után ő - tudniillik az udvarmester - őfensége kegyelmes parancsát jött az iránt venni, vajon szükséges-e már a kétszáz székely darabont kirendelése? Rákóczi arca borús lőn. - Hívjátok ide Horváthot... nem... hívjátok Kapronczait! - szólt a szokottnál élesebb és emeltebb hangon. A két testőrtiszt nem állott oly távol, hogy ne hallhassa megneveztetését. - Kulcsot kapsz, barátom, Horváth, a legszebb lány szívéhez. - Már elejtettem; de te veszed föl a sárból a váradi vár kulcsát - válaszolta ez Kapronczainak mosolyogva, bár nem minden irigység nélkül. Kapronczai derülten közelít Erdély uralkodójához, sejtvén, hogy megbízás vár rá, s azon kéjálommal telve, hogy a "nemes társaságból" most neki van jövendője, ő a szerencse fia, a perc kegyeltje. - Lupuj vajda - mond a fejedelem, nem annyira a testőrhöz, mint az egész környezethez szólva - egy régi szerződés által van kötve a szökevények kiadására, midőn honárulási vád forog fönn. Három Mikes lépte át eddig már Erdély határait. Mindenik nőrablással vádoltatik, mindenikre nótapör vár. S te, fiam, Kapronczai, még virradat előtt Jászvásárra fogsz indulni, a vajdától e szökevények kézbe szolgáltatását követelendő. Utasításaimat az éjjel veszed. - Fenséges uram! - szólt az ifjú meghajlott térddel és esdeklő hangon -, a Mikesek rokonaim, Zsigmond úr jótevőm. - De a "nemes társaság" tagja vagy - válaszolá szigorral a fejedelem. Kapronczai mély bókkal és sebzett szívvel vonult vissza. - Mi lappanghat e küldetés burkában? - töprenkedett Döme. - Isten bocsássa meg gyöngeségemet; de kezdem sajnálni a Mikeseket, ámbár pápisták - súgá most Csulai uram. - S hiszi-e kegyelmed, hogy őfensége örvendene e nőrablók kiadatásán? - tudakolta halkan az íródiák. - Hogyan? Hisz a fejedelem egyházunknak híve, a közerkölcsiség őre és bosszulója. Döme fanyar mosollyal szakítá meg a párbeszédet. A hopmester a fejedelem színéhez közelítvén, megint azt a kérdést merte kockáztatni, hogy mi történjék a kétszáz székely darabonttal és önkéntessel. - Az egész vadászat elmarad, holnap székvárosunkba visszatérünk. A hopmester rémült arca mosolyt vont a vén Kassai cserepes, vékony ajkaira. - A szállás körüli rendelkezések füstbe mentek, hé, hé! A kíséret Isten jóvoltából számos, és tegnapról tudom, hogy sok borra, pecsenyére és sok ágyra van szükség. Kegyelmednek, hopmester uram, közel van egy kis birtoka. Remélem, ott fogunk az éjjel dőzsölni. Bővelkedik-e elajándékozandó aranyserlegekben, he-he! - Életem és vagyonom a fejedelemé - válaszolta Kassainak az udvarmester -, de - folytatá - a falu, melyet kegyelmed említ, oly kicsiny, hogy e had harmadát sem fogadhatná be. A nagyobb részt sátrakba kell telepítnem. Szűk udvarházamon kívül, melyben alig férhet el őfensége, csak a papi laknak nincs lantornaablaka158és agyagpadlata. Az egész véletlennél tehát csak azt sajnálom, hogy kegyelmednek, drága barátom, köszvényes lábai könnyen szenvedhetnek, miután unitárius létére nem szánhatja magát reá, hogy egy plébános hajlékában töltse az éjt. - Ne féltsen engem, drága barátom - vigyorgott Kassai -, mert őfensége az állami ügyekben tanácsomat akarja kihallgatni, s kegyelmednek parancsolatot ad, hogy számomra lakást a számára fenntartandó szobákból rendeljen. Döme diák oly ügyesen tudott Kassai és az udvarmester körül sompolygani, hogy a halk szóváltásból némely töredéket elleshetett. Tehát csakugyan fontos küldetést nyert Kapronczai? - gondolá. - Pedig az ifjú a finom fogásokra aligha bír elég ügyességgel. Kezdek örvendeni, hogy ma a titkos dolgokat Kassai őnagysága kezeli, s nem én. Azonban várjunk még, ki tudja, estig mi történik?
|
154. Idézetek az Újtestamentumból, Máté 3, 10., 12. 155. Heródiás a palesztinai Heródes-dinasztiához tartozó Filep, majd Antipás felesége. Leánya, Salome szép táncának hatására ígérte meg és hajtatta végre Antipás Keresztelő János lefejeztetését. (Újtestamentum, Máté 14,1-12.). 156. Padlózatot. 157. Az Ótestamentum (Sámuel Első könyve, 2,12-25.) szerint Éli pap fiai Beliálnak, a gonosz szellemnek engedve paráználkodtak, ezzel megszegték Jehovának, Izráel istenének parancsolatját. 158. Üveg helyett hártyával fedett ablak. |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |