Part

 1 1 |               kellene gondolkoznunk - szólt Coranini Róbert, egy vonzó
 2 1 |         liverpool-manchesteri pálya - szólt egy tekintélyes szónokunk -,
 3 1 | főlovászmesterétől kapott ajándékba - szólt A... gróf, más irányt adva
 4 1 |             aláírással el ne késsem - szólt tudósunk a Jelenkor-t kezéből
 5 3 |             férjnél nincs.~- Romvay - szólt Tasziló - fogadást tett,
 6 3 |              Legalább rávehetnéd őt - szólt Taszilóhoz egyik pajtása -,
 7 3 |              Romvay részt fog venni - szólt Tasziló -, mert rövid kirándulást
 8 3 |               ötvenkilenc másodperc - szólt Tasziló megszorítva s lassan
 9 3 |              is feledte Virginie-t? - szólt Tasziló. - Ő Vértesy Gábor
10 3 |           barátnőjének emléke iránt - szólt Tasziló komolyabban.~- S
11 3 |       lehetetlen.~Romvay vállat vonva szólt: - Ha nekem nem tetszett
12 4 |            szép formákban mozgatnak - szólt a nő.~- Én szellemet is
13 4 |          tudta e hangot fogni.~- Ma - szólt Sarolta.~- Akkor ellenszenved
14 4 |         ígértem tölteni.~- Örvendek - szólt Sarolta -, a vidék igen
15 4 |               változni.~- Gondolod? - szólt mélán Sarolta.~- Módod leend
16 5 |            helyzetben.~- Ki hihetné - szólt Romvay -, hogy itt a múlt
17 5 |             még inkább kezd borulni - szólt Róbert.~- S csoda volt,
18 5 |          féltenivaló talán nincs is - szólt nevetve Sarolta. - Legkevesebb
19 5 |              után.~- Itt a zuhatag! - szólt élénken Sarolta, az ösvény
20 5 |          Kegyed már meggyőződhetett - szólt udvariasan Romvay -, hogy
21 6 |      tudniillik szánják.~- Kedvesem - szólt Coranini egy üvegtányért
22 6 |                 Még sokat szenvedek - szólt később szomját az előtte
23 6 |       ajkaihoz nyomván: - Tündérkém - szólt nyájas hangon -, valld be,
24 6 |              vetélytársad ne legyen - szólt Coranini.~- S kiért versenyeztem
25 6 |     bosszantón őszinte vagy.~- Mert - szólt Coranini - most okozott
26 7 |            lónemesítés körül nyitni - szólt Tasziló elégülten.~- Pótolhatatlan
27 7 |      feltetsző különbségig fajulhat - szólt Coranini.~Minden szem a
28 7 |             tudakolák többen.~- Íme - szólt Tasziló -, Romvay e levélben
29 7 |          szerencséltet társaságával - szólt Coranini -, örvendjünk a
30 7 |               vakmerőséget feltenni - szólt Tasziló. - Ön régi hajlamának
31 7 |             zsebbe dugta.~- Rokonom - szólt könnyeden - olyat ír, mit
32 7 |             anyámhoz Gleichenbergbe - szólt álmos szemekkel. - Onnan
33 7 |              Anyám még ott maradott - szólt Sarolta reszketeg hangon
34 8 |                Most visszavonultabb - szólt röviden Sarolta.~- Talán
35 8 |         Képzeled.~- Látom, kedvesem - szólt komoly, biztos hangon a
36 8 |               csalták.~- Engedd meg - szólt komolyan - lerajzolni a
37 9 |           betekinthetünk Taszilóhoz - szólt az utóbbi, karonfogva Coraninit.~-
38 9 |   szempontjából az.~- S meggyőzőnek - szólt Romvay.~- Az esküdtszékeknél -
39 9 |         választott ki.~- Tudjátok-e - szólt az ifjú háziúr -, hogy Bálint
40 9 |          oldalbordájának megbocsát! - szólt Tasziló.~- Mekkora gyávaság!~-
41 9 |            teljes pártolást érdemel - szólt Oszkár.~- Igaz - jegyzé
42 9 |            Többen értünk e fogáshoz - szólt Oszkár szemeivel hunyorítva
43 9 |               kérdés van begyedben? - szólt Oszkár Taszilóhoz fordulva. -
44 9 |            vélekedni?~- Én ilyenkor - szólt Oszkár - mindig dicsérem
45 9 |             egy kevés e tulajdonból - szólt Romvay.~- És éppen ezért -
46 11|       kalandokat űz, tanácsos.~- Ön - szólt Sarolta vádlón, bár nem
47 11|            házától kimaradtam volna - szólt komolyan Romvay. - Hallgasson
48 11|              nők szoktak.~- Tovább! - szólt Sarolta, az iszony miatt
49 11|          rimánkodóvá vált.~- Romvay - szólt, felemelve kezét -, az Istent
50 12|         akarva tenni.~- Csak tovább - szólt Coranini. - Másolja le a
51 12|              vagyok!~- Tovább írunk - szólt Coranini.~- Természetesen -
52 13|        szürkülni kezdett.~- Sarolta - szólt tiszta és egyenlő hangejtéssel -,