Part

 1 1 |            magyar színházba.~- Várj. Én is elkísérlek.~Széchenyi
 2 1 |               kedves barátom?~- Mert én szépen csendesen a hídra
 3 3 |         volna Virginie rokonom, s ne én mutattam volna be őt nála!
 4 3 |              nagysád, hogy ő volt az én első hajlamom? De hisz azt
 5 3 |            mint az első fejezet.~- S én nagysádnak éppen a regény
 6 3 |              Romvay Pestre érkezett. Én bemutattam őt rokonomnak,
 7 4 |            mozgatnak - szólt a nő.~- Én szellemet is találok nála -
 8 7 |      tudják-e önök, hogy november 11-én teljeskorú leszek és a mágnások
 9 7 |             mint mondám, november 11-én a teljeskort elérem. E napot
10 8 |         Róbert tovább eszméit, talán én valék gyöngédtelen, midőn
11 8 |             kezd... Mivel vádolsz?~- Én, téged, Sarolta? - tudakolá
12 8 |           mosolygó, nevető nejére. - Én s vádolni!~- Miért ne? Fogadni
13 8 |       kedvezett legkevésbé, s tudod, én utoljára is elkényeztetett
14 9 | boldogulhatna Kölcseynk ellenében.~- Én alaposnak is tartom védiratát.~-
15 9 |      suttogni - említé Tasziló.~- És én már kíváncsi voltam, el
16 9 |          gyengeségeiről vélekedni?~- Én ilyenkor - szólt Oszkár -
17 9 |        időtöltésekbe sodorják. Ez az én elvem. S nem helyes-e? A
18 9 |          részt vett a társalgásban - én, ha nőkkel vagyok, kerülöm
19 9 |              Jobb a merész föllépés. Én a feleségnek, ha elárulhat
20 11|             önthessem ki szívemet, s én sieték hozzád, túlragadtatva
21 11|             egy nőt üldöz.~- Hogyan? Én?~- Jelenlétével.~- Az ég
22 11|              adta rendelkezésem alá, én csak egy kevés feláldozást
23 11|            ha levelét komolyan írta. Én nem követém rögtön önt,
24 11|          Mire magyarázhattam ezt? Az én körülményemben egyik udvarló
25 11|         megtiltásaira hajlani fogna? Én pedig, Saroltám, még emellett
26 11|       akarhat engem semmivé tenni! S én csak azt kívánom, hogy kerüljön,
27 11|            történtekről értesült. Ó, én iszonyú sors elé nézek.
28 11|              hűtlenségről, mit tudom én? De rettegek, szívem jégdarabbá
29 11|           borulok.~- Az Istenért!... én önt nem szerettem! - kiáltá
30 11|           Romvay sóbálvánnyá lett.~- Én férjemet szerettem, mindig
31 11|            el, hogy őt szereti, mint én, hogy egészen közönyös volt
32 12|        betűkkel. Majd tollába mondom én.~Romvay nagyot lélegzett.~
33 12|            iránt különösen nyájasak. Én a vadászebéden, melyről
34 12|           köszöntök poharat, s ön az én egészségemre.~Ezzel elvágtattak.~
35 13|         imádtatva képzelte magát, az én valék, s ha volt, kinek
36 13|             óra véteksúlyáról, az az én túlérzékeny lelkiismeretem.
37 13|       Fényesebb szerencse, mint amit én nyújthaték, eshetett volna
38 13|            hibáját, de kiirtani nem. Én ismertem a nőszívet, tudtam,
39 13|            Magammal vigyelek! Miért? Én szánnálak tégedet, te kedvemet