Part
1 2 | sikerrel kísérthesse meg, mit hajdan Shaftesbury kisasszony,
2 2 | hasonlíthatatlan Sarolta mit gondolt, mit érzett, midőn
3 2 | hasonlíthatatlan Sarolta mit gondolt, mit érzett, midőn Coraninihez
4 2 | gyakran önmagától elvitatja.~S mit meghasonlott kedélynek nevezünk,
5 2 | várna.~Figyelemmel olvasott, mit télen sohasem tett.~Zongoráján
6 3 | elbeszélhetetlen tapintatnál fogva, mit érezni könnyű, de értelmezni
7 3 | foglalkoztatták a figyelmet azzal mit mondott, s amit nem mondott;
8 3 | Izgalmakra van szüksége, mit vagy a szerelem vagy a veszély
9 4 | óhajt, egy indítványát.~- Mit?~- A holnapot veled és vele
10 5 | a kocsiajtót, s Júlia - mit tehete egyebet - a földre
11 6 | szoktuk nőnket félteni.~- S mit gondolsz, célt értem-e?~-
12 7 | baj. Olyat tesz fel rólam, mit hinni nem volt oka. Elhallgatja
13 7 | szólt könnyeden - olyat ír, mit már a verebek is csiripolnak.
14 7 | órájában volt, oly hiba, mit nála eddig sohasem lehetett
15 7 | gondolt. Tudja hajlamomat... Mit hajlam?... Eddig ok nélkül
16 8 | büszke rózsatőről most nincs mit leszakassz, a liliom tiszta
17 8 | meleg tavasz még itt van! S mit ne tudna a meleg tavasz
18 8 | Arra is emlékezék már, mit akkor figyelemre nem vett,
19 8 | Mi titok lappang előttem? Mit kellett neki szenvedni vagy
20 8 | Erről meg vagyok győződve. Mit rejteget tehát, mit hallgat
21 8 | győződve. Mit rejteget tehát, mit hallgat el? Érdemeltem-e
22 8 | mondanád mindenre nézve, mit érzesz és szenvedsz: osztozzunk!~
23 9 | jóízlésűnek alig lehet panasza. De mit is akartam mondani? Ah,
24 9 | jellemétől.~- De mégis, általában mit tanácsolsz?~- Nincs biztos
25 9 | piquant volt Romvay iránt, mit máskor senkivel sem tett,
26 10| Coranini azt tette fel magában, mit a kihűlt szív könnyen teljesít,
27 11| szerelmemet tanúsítja-e?~- Mit tartsak ezentúl a férfi-büszkeségről?~-
28 11| bűnömnek egész horderejét. Mit szándékozott az imént előhozni?
29 11| Imádom önt, Sarolta! Mit tudjak mást felelni?~A szép
30 11| megbosszult hűtlenségről, mit tudom én? De rettegek, szívem
31 11| csengettyűt.~- Az istenért! Mit tett ön?~- Komornámat hívtam
32 12| hirtelen maga sem tudta, hogy mit hebeg, de szemével középujjára
33 12| engedelmeskedett.~- Írjon!~- Mit - kérdé ez fojtott hangon.~-
34 13| kicsikarta! És a többi tárgyak is mit nem beszéltek képzelődésének,
35 13| megszűnt az enyém lenni... Mit reszketsz? Talán csak nem
|