Part
1 1 | szétszállongoltak - élénk vitatkozásban vala Róberttel, most karon fogván
2 2 | gyönyörködtek, ne áldoznák vala föl hajlamaikat csak azért,
3 2 | belépett, a Pirco éppen fel vala vonva, s ő merengőn nézett
4 2 | kastélya állott, hegyektől vala bekerítve, s ezeknek kékellő
5 3 | elfogadására.~Sarolta ragyogóbb vala, mint leánykorának legvirágzóbb
6 3 | leghódítóbb Róbert karjai közt vala.~A magány kevés óráit tündérbáj
7 3 | Róbert azon helyzetben vala, mint a titkos kegyelt,
8 3 | tehetsége már fogyatékán vala.~Ha férfi ruhadivatról volt
9 3 | Virginie-nek ragaszkodásra vala szüksége; Romvay szórakozást
10 3 | Adolfnak, ki nála bemutatva sem vala, majdnem karjai közé vetette
11 4 | állapotban maradt, mint akkor vala, midőn a szép nő útra indult.~
12 4 | szalonhölgy észreveheti vala, miként az s...i fürdőben
13 4 | nyarat a Rajna vidékén tölté, vala Sarolta számára fölajánlva.
14 4 | mindez esze ágában sem vala. De oly finom érzékei voltak
15 4 | nincs oka. Leigéző, bűbájos vala, s annyira, miként magát
16 4 | Sarolta elmés, szikrázó vala.~Beszínlő modorán nem csillámlott
17 4 | megmagyarázhatatlan és keserű vala.~Róbert érzé, bár nem értelmezte
18 5 | tudták venni, s így nem vala csoda, hogy a magánkirándulás
19 5 | legutolsó csoportozat Róbert vala Júlia grófnővel, s egy szőke,
20 5 | lehetett.~A mélység ugyan alig vala három ölnyi, s a puha nedves
21 5 | sátra miatt még látható nem vala.~A szép nő, hogy a Romvay
22 6 | hallatlan, kétségbeejtő vala.~Mi egy hadvezér kudarca?
23 7 | valója volt! De a nő bágyadt vala, az úti fáradság megtörte.~
24 8 | máskor nyílt és bizalmas vala.~Később Sarolta szavaiból
25 8 | előtt ült. A rajzón kezében vala, s a papíron félbehagyott
26 8 | szenvedett, és ágyba feküdt vala.~Róbert felhagyott minden
27 8 | Júlia szíve nyílt könyv vala, melynek minden sorát el
28 11| bírtam önt. Karjaim közt vala szerelemmel, feledőn, átengedőn...
29 13| gondjai miatt igen elfoglalt vala, félénk visszatekintésével
30 13| köntösben is hideg alkony vala.~A gyönge nő nem érzé a
31 13| jogosíthattak fel? És ki nem lehet vala büszke bírásodra? Királyok
32 13| véremtől, s ha kevésbé fékezem vala magamat, tán sikerülhete
|