Part

1001 9 |              lehet tanulni. Eszemben van a legcsekélyebbnek látszó
1002 9 |              kevés halad, de ő sikerrel. A múlt tavaszon is kérdém
1003 9 |                  Na, sürgetém... De mint a déli napból a sugár, ömlik
1004 9 |                    De mint a déli napból a sugár, ömlik arcáról a hiúság...
1005 9 |            napból a sugár, ömlik arcáról a hiúság... S te közönyös
1006 9 |                 súgá.~- Nem neveztem meg a nőt - válaszolta valamivel
1007 9 |                nyugodt kedéllyel fordult a társasághoz, mintha a háziúrral
1008 9 |            fordult a társasághoz, mintha a háziúrral közönyös beszélgetést
1009 9 |         hatásaival lassanként lehangolta a többieket is.~Másnap Coranini
1010 9 |      kiegyenlítés vagy párbaj fejlődik-e a tegnapi jelenetből?~Egyik
1011 9 |             Taszilót bátornak tartják, s a sértés világos. Hogyan hát?
1012 9 |                  Ah, nem, mily fonálszál a tévegben! Vagy nem volt-e
1013 9 |      legközönyösebb? Ég és pokol! Romvay a fürdő alatt nőmnek udvarolt,
1014 9 |             alatt nőmnek udvarolt, s nőm a fürdő után titkolózó és
1015 10|                 az ablakokon jégvirágok, a kandallóban pattogó tűz,
1016 10|                 kandallóban pattogó tűz, a városi hintók bakjain prémes
1017 10|                 bakjain prémes cselédek, a divatárus boltok késő estig
1018 10|                 boltok késő estig telve, a varróleányok nem találkozhatnak
1019 10|    találkozhatnak szeretőikkel, mert sok a megrendelt munka, a kaszinóban
1020 10|                  sok a megrendelt munka, a kaszinóban még több pipafüst,
1021 10|               mint eddig, mindenütt zaj, a színházban nincs üres pad,
1022 10|               színházban nincs üres pad, a jurátusok kezdenek a Wurm-kávéház
1023 10|                pad, a jurátusok kezdenek a Wurm-kávéház előtt az üzéreknek
1024 10|               köszönni, jótékony célokra a koldulás szépen terjed,
1025 10|                  koldulás szépen terjed, a kalendáriumok megjelentek,
1026 10|                   az Auróra már elhagyta a sajtót, a kisasszonyok táncról,
1027 10|            Auróra már elhagyta a sajtót, a kisasszonyok táncról, zenéről
1028 10|                  s partikról álmodoznak, a kereskedők példás szorgalommal
1029 10|         szorgalommal iratják könyveikből a kontókat, az utcán félig
1030 10|            csavargókat vezetnek hajdúink a dologházhoz, a hajóhidat
1031 10|                  hajdúink a dologházhoz, a hajóhidat kiszedték, a bérkocsisok
1032 10|                   a hajóhidat kiszedték, a bérkocsisok gorombábbak,
1033 10|                 bérkocsisok gorombábbak, a kisgyerekek az angyalt várják
1034 10|                 várják aranyos babákkal, a táblabírónak sok ideje van
1035 10|               táblabírónak sok ideje van a haza állapotjáról gondolkodni;
1036 10|                állapotjáról gondolkodni; a falun pedig a gazdasszony
1037 10|               gondolkodni; a falun pedig a gazdasszony szemét a kémény
1038 10|               pedig a gazdasszony szemét a kémény visszavert füstje
1039 10|         visszavert füstje gyakran csípi, a háztetőn puszta gólyafészek,
1040 10|             háztetőn puszta gólyafészek, a sertésólban kevesebb röfögés,
1041 10|            sertésólban kevesebb röfögés, a konyhán feltűrt karú leányok,
1042 10|              útszélekről komolyan néznek a hollók a vándorlegényre,
1043 10|                 komolyan néznek a hollók a vándorlegényre, vagy ha
1044 10|           fejüket szárnyaik közé dugják, a bojtár farkasnyomról beszél,
1045 10|                  az ablak körül ugatnak, a tiszteletes előveszi tavalyi
1046 10|           előveszi tavalyi prédikációját a megváltó születéséről, faágakra
1047 10|          megváltó születéséről, faágakra a család fiatal reményei lépvesszőt
1048 10|         akasztanak, s nyugtalanul várják a vörösbegyeket, a ringó bölcső
1049 10|                  várják a vörösbegyeket, a ringó bölcső előtt hosszú
1050 10|                  előtt hosszú estéken át a guggadó dajka álmos éneke
1051 10|               dajka álmos éneke hangzik, a mest'uram a patrónus idvezletére
1052 10|               éneke hangzik, a mest'uram a patrónus idvezletére tizenkétlábú
1053 10|        tizenkétlábú verseken töri fejét, a természet még fehérebb köntös
1054 10|             fehérebb köntös után vágyik, a láthatárnak ólmos színe
1055 10|             láthatárnak ólmos színe van, a katangkórókat már mind letördelte
1056 10|        katangkórókat már mind letördelte a szél, a csárdában biztosan
1057 10|                  mind letördelte a szél, a csárdában biztosan száll
1058 10|             csárdában biztosan száll meg a betyár, a kelenföldi pusztán
1059 10|             biztosan száll meg a betyár, a kelenföldi pusztán nagy
1060 10|              gondolhatják olvasóim, hogy a november 11-i lakoma óta
1061 10|   magaviseletének emléke nyomta, bár az, a külszín után ítélve, legkevésbé
1062 10|                új egyénekkel szaporodott a társaság.~Köztük Romvay
1063 10|                  körüle csoportoztak.~De a szép Sarolta most sokkal
1064 10|                  belső öröm, öltözeténél a fővárosban újabb divat is
1065 10|          figyelme, gyöngédsége leginkább a férjre volt halmozva.~Ez
1066 10|               alig huszonhat éves, s már a lemondót akarja játszani -
1067 10|            Oszkár - ...mily különös!~Ah, a férj egyebet vélt különösnek.~
1068 10|            Mozdulatlan arcvonásokkal, de a lélek hiúz-szemeivel kísérte
1069 10|            tudott fejteni.~Elvénél fogva a gyanú ki volt zárva szívéből,
1070 10|            csúszni, nem késhetett sokáig a meggyőződés, a tisztába
1071 10|          késhetett sokáig a meggyőződés, a tisztába jövetel.~- Nőm
1072 10|                  igen önhitt. Mindketten a tiszta égen is zivatart
1073 10|                  közelítésétől tartanak. A megaláztatás kifejezése
1074 10|           kifejezése most az egyik, majd a másik arcon villan fel...
1075 10|              zárva akar előttem maradni. A sors kockája el van vetve.
1076 10|               Merészül játszottam, midőn a hiúságot és szerelmet, a
1077 10|                 a hiúságot és szerelmet, a tetszelgési vágyat és nőhűséget
1078 10|           összhangzásba tarthatni hivém. A démonok győztek. Minden
1079 10|                  Szegény Sarolta!... Ah, a férfibüszkeség és önérzet!...
1080 10|                eszmék! Mért ne kétkedjem a valóságban? Mért ne hunyjam
1081 10|              Mért ne hunyjam be szememet a rémítő világosság elől?
1082 10|               azt tette fel magában, mit a kihűlt szív könnyen teljesít,
1083 10|                szív könnyen teljesít, de a szenvedélyes mindig megszegett.~  ~
1084 11|                                     11~ ~A várás!~Midőn kedvesünk nem
1085 11|                 siet karjaink közé, vagy a légyottra jelölt óra nem
1086 11|               másodpercének lassúságával a szív gyors dobogását gúnyolja...~
1087 11|              gyors dobogását gúnyolja...~A várás!~Midőn a nő becsületét,
1088 11|               gúnyolja...~A várás!~Midőn a nő becsületét, házi boldogságát,
1089 11|                   vagyonát kockáztatá, s a legcsekélyebb gyanúra kitagadottá,
1090 11|             ínség martalékává lehet; míg a férfi, kit vár, azért késik,
1091 11|               szivarját meggyújthassa, s a kacér dohányárus lánnyal
1092 11|             lánnyal elfecsegi az időt...~A várás!~Midőn mi hosszas
1093 11|                  öntagadásba kerül, hogy a perzsa királlyal fel ne
1094 11|               eszünkbe jut e vers:~Ó, ha a lelki üdvösségért~Csak félannyit
1095 11|                  Mint mennyit szenvedünk a nőkért,~Valóban angyalok
1096 11|                 ellenben az imádott lény a teaasztalnál kedélyesen
1097 11|               vajas kenyeret rakosgat...~A várás! Ah, a várás, a tragikai
1098 11|                 rakosgat...~A várás! Ah, a várás, a tragikai és komikai
1099 11|                    A várás! Ah, a várás, a tragikai és komikai helyzetekben
1100 11|               akkor válik kínossá, mikor a légyott minden veszélyeit
1101 11|              jobban különböztethesse meg a távoli lódobogás neszét,
1102 11|            ablakon kidugta fejét, átment a szalon melletti szobákba,
1103 11|                  Ő várt, aggódva várt, s a késedelmen csodálkozott.~
1104 11|                 késedelmen csodálkozott.~A nap már fenn úszott magasan.~
1105 11|             úszott magasan.~Az óramutató a tízes számhoz közelített.
1106 11|                tízes számhoz közelített. A pusztán, ameddig csak a
1107 11|                  A pusztán, ameddig csak a szem vezet, nincs mozgás,
1108 11|                 nincs mozgás, az udvaron a kutyák már rég nem csaholnak,
1109 11|            kutyák már rég nem csaholnak, a vadásztársaság túl tüskéken,
1110 11|              mert már közel az erkélyhez a groom gyönyörű alakú, izmos,
1111 11|                 arabvért vezet, s Romvay a szalonba lép.~Sarolta komolyan
1112 11|           karszéken helyet, míg maga nem a kerevetre, nem a taburettre,
1113 11|                maga nem a kerevetre, nem a taburettre, díványra, balzacra,
1114 11|      figyelmeztetni akarta, nem vezetnék a lélekismerőt sokkal határozottabb,
1115 11|               sejtésére, mint amely most a kacérság bármi eszközeit
1116 11|              helyzet, e tartózkodó modor a gyakorlott és vakmerész
1117 11|             kiket rabjaiddá tevél! Midőn a kétségbeesés szélén állottam,
1118 11|            kétségbeesés szélén állottam, a boldogság kellő közepébe
1119 11|              túlragadtatva az örömtől és a szerelemtől... s te!...
1120 11|             Romvay közelebb tolta székét a Saroltáéhoz.~Arcán színletlen
1121 11|                 bensőség.~Látszott, hogy a szép nő inkább érdekli,
1122 11|                 melyeket nyalábbal lehet a legsilányabb regényből is
1123 11|                  és tanúk nélkül vagyok! A remény már örökre elhagyni
1124 11|         teljesítését, s mily mélyen sért a csalatkozás. Ön életét adta
1125 11|       tanúsítja-e?~- Mit tartsak ezentúl a férfi-büszkeségről?~- Többet,
1126 11|                 süllyedtem már! - kiáltá a nő, arcát kezével eltakarva.~-
1127 11|                sérté.~- Mentségemre csak a történteket kívántam emlékezetbe
1128 11|            átengedő volt, amennyire csak a szemérmes nők szoktak.~-
1129 11|              Másnap reggel kegyed eltűnt a fürdőről, s egy levelet
1130 11|                 Sarolta, kevéssé ismerte a szerelmet vagy hiúságunkat,
1131 11|              követém rögtön önt, mert ez a különben is felötlő távozást
1132 11|              volna, de beírattam nevemet a vadászok és idomárok egyletébe,
1133 11|                   hogy jogos okom legyen a kelenföldi pusztán gyakran
1134 11|                megjelenni. Mihelyt pedig a szezon kezdődött, arany
1135 11|              iránti elégültséggel sieték a hajhákra, Coranini szívesen
1136 11|             körülményemben egyik udvarló a fürdői távozástól kezdve
1137 11|                 fürdői távozástól kezdve a viszontlátáskori hideg modorig
1138 11|                  kacérságnak venne, mely a megtagadások által törekszik
1139 11|                  az érzékeket ingerelni, a vágyat őrültségig fokozni.
1140 11|                őrültségig fokozni. S hát a másik udvarló? A másik talán
1141 11|                   S hát a másik udvarló? A másik talán azt gondolná,
1142 11|                 szerelmes is lettem önbe a gyöngeségig, a nevetségig
1143 11|               lettem önbe a gyöngeségig, a nevetségig az, és százszor
1144 11|              százszor szerelmesebb éppen a fürdőből távozása óta, mely
1145 11|              vagyunk, inkább varázsol le a nők kegyetlensége, mint
1146 11|              mint olvadékony érzelme, és a kacérságot, mely izgat,
1147 11|                   jobban szeretjük, mint a kedélyt, mely megnyugtatni
1148 11|                 ismerte már.~Látta, hogy a tetszelgési szomj, ha egyszer
1149 11|        tetszelgési szomj, ha egyszer azt a férfiak észrevették, mindenre
1150 11|                használtatni. Látta, hogy a nő egy ballépésből, melybe
1151 11|                félreértés nélkül, s hogy a bűn által nemcsak a lélekcsend
1152 11|                 hogy a bűn által nemcsak a lélekcsend vész el, de azon
1153 11|            sújtson az ég haragja, ha nem a valót mondom! Igen, az élő
1154 11|                bizonyságom, hogy egyedül a bűnbánat s gyöngeségem miatti
1155 11|                 ártatlanságot, reszketni a botránytól, örömet mutatni,
1156 11|               jutnom, amennyi megmenthet a süllyedéstől.~- Sarolta!
1157 11|           válaszom.~Lángolón ragadta meg a szép nő kezét.~- Romvay -
1158 11|                 Mit tudjak mást felelni?~A szép nő haraggal vonta ki
1159 11|              kitörési ponton áll, s hogy a történtekről értesült. Ó,
1160 11|                   lélegzetem és ereimben a vér megáll. Szörnyű, szörnyű!
1161 11|            kiűzne lakából. S hova lennék a széles világban? Nézzen
1162 11|               aki kérésének ellenállana, a szemérmet nem ismerné; aki
1163 11|           ismerné; aki pedig engedne, az a bódító ingert nem, melyet
1164 11|               nem, melyet egy szép nőnek a veszély eszméivel űzött
1165 11|                öntudatlan kacérkodása és a bú prüdériája önt érzékeinkbe.~
1166 11|                látott azon esetre, midőn a férj féltékenysége miatt
1167 11|          célzatban maga részére reményt. A szép nő óvatos, gondolá,
1168 11|              közt biztosítani akarja.~Ez a gordiuszi csomó! Hogy oldjam
1169 11|              végre is tízszer több, mint a Coraninié. Állásom előnyt
1170 11|                  legyen hát, ha különben a skandalum előáll, nőmmé?...
1171 11|                 későbbre az utolsó szót?~A leírt eszmék egy másodperc
1172 11|               Romvay óvatosan kerülte ki a válás említését és a házassági
1173 11|                  ki a válás említését és a házassági ígéretet, s ki
1174 11|             ígéretet, s ki szavait, mint a diplomáciai nyilatkozatokkal
1175 11|             mindig őt szerettem - rebegé a vétkes nő.~- Megőrülök!
1176 11|                   Nem szívemé volt.~- És a légyott?~- Csak az ön közönye
1177 11|                  aki mesterségesen vezet a mélység fölébe egy csermelyt,
1178 11|              érezték azok édjét. Hol van a különbség? Vagy tán kényszerhez
1179 11|                 tán kényszerhez nyúltam? A csábítás mesterségeit merítém
1180 11|           udvaroltam. De miért vitázzunk a múltról? Ön most csak tréfált
1181 11|             ismét eszményeddé! Mily szép a nők e hatalma, s mint hízelg
1182 11|                 halál keblében. Ráomlott a bűn egész súlya, mint egy
1183 11|               közül, s hirtelen megrántá a csengettyűt.~- Az istenért!
1184 11|                   s az ajtó felnyílt, és a komorna helyett belépett
1185 11|                 komorna helyett belépett a férj.~Coranini vadászatra
1186 11|            hozott magával groomot, kinek a felesleges terhet válláról
1187 11|                Tekintete sejteté, miként a csengetés előtt már a szomszéd
1188 11|             miként a csengetés előtt már a szomszéd szobában volt,
1189 11|            szomszéd szobában volt, s így a párbeszéd lényegesebb részét
1190 12|             kifejlődés - gondolá Romvay, a tollat le akarva tenni.~-
1191 12|             szólt Coranini. - Másolja le a kötelezvényt, szintén aláírva.~
1192 12|            vonásairól utasítást vehessen a jövő percre nézve; de ah,
1193 12|             Tudom, hogy ön hallgatni fog a történtekről, mint a sír.
1194 12|                 fog a történtekről, mint a sír. Hisz minek halnánk
1195 12|              magáét.~- Most visszatérünk a vadászatra. Barátainknak
1196 12|         becsülete mindenek fölött. Arról a legkisebb szennyfoltot kettőnk
1197 12|             iránt különösen nyájasak. Én a vadászebéden, melyről még
1198 12|      föllázadhatnak. Ah, már torkig ülök a pénzzavarban. Így jár az
1199 12|               sem ismeri, s mindamellett a jó társaságokban szerepelnek.
1200 12|                  elég kizárólagosak. Lám a következés! Ah, ki adja
1201 12|                 Ah, ki adja vissza nekem a százezret?~Romvay mindezeken
1202 12|              udvariasan ne beszélgessen.~A tanyához közelítettek.~Hideg
1203 12|                 tudta-e, előmozdította-e a férj tervét? Ó, ő iszonyúan
1204 12|                 utána más és megint más.~A társaság a víg Coranini
1205 12|                és megint más.~A társaság a víg Coranini és a víg Romvay
1206 12|               társaság a víg Coranini és a víg Romvay körül csoportosodott.~
1207 13|            később, mint ködképeket látta a bősz történet jellemzőbb
1208 13|       kétkedhetett többé. Midőn Coranini a kötlevelekkel zsebében az
1209 13|                zsebében az ajtónál volt, a kerevetről egy mély sóhaj
1210 13|              mély sóhaj hatott füléig, s a távozó Romvay is, bár saját
1211 13|                elé akarta vetni magát, s a porban csúszva követelni,
1212 13|               miatt, s alélt lelke, mint a hamvakkal fedett üszök,
1213 13|                 Istennek hála, meghalok, a természet kegyelmesebb,
1214 13|                megmozdulni, félvén, hogy a legkisebb neszre komornája
1215 13|                 e karszékről Romvay írta a kötelezvényeket! Ezen asztalra
1216 13|                   midőn vad tekintetével a pénzt kicsikarta! És a többi
1217 13|      tekintetével a pénzt kicsikarta! És a többi tárgyak is mit nem
1218 13|                  csengettyű-zsinór adott a férj belépésére alkalmat!
1219 13|                  Idegen is jöhetett. Ah, a rossz hírnek szárnya van,
1220 13|                 trombitája! Egybecsődíti a népet, kíváncsiakat gyűjt.
1221 13|                 az ablakhoz? Künn fütyöl a szél, zúgni kezd. Vajon
1222 13|                kezd. Vajon nem beszéli-e a lég: e nőért adtak pénzt...
1223 13|              valódibb aggályok kínozták.~A vadászat végéhez közelített,
1224 13|            érkezni kell. Az udvarlóknak, a szalon hőseinek - kik mindent
1225 13|             mulatni szoktak - hamar kell a vadászatból megtérni.~Semmi
1226 13|                csordultig tele kínnal, s a legkisebb mozgásra nem ömlik-e
1227 13|              finom, de kétértelmű célzat a nőkre, a szívre, a szerelemre,
1228 13|               kétértelmű célzat a nőkre, a szívre, a szerelemre, minő
1229 13|                célzat a nőkre, a szívre, a szerelemre, minő következést
1230 13|             beszélt.~Végre szabad légen, a kertben lehetett Sarolta.~
1231 13|                kertben lehetett Sarolta.~A nap a láthatár alsó szegélyén
1232 13|                  lehetett Sarolta.~A nap a láthatár alsó szegélyén
1233 13|          köntösben is hideg alkony vala.~A gyönge nő nem érzé a metsző
1234 13|               vala.~A gyönge nő nem érzé a metsző szelet, szemei a
1235 13|                  a metsző szelet, szemei a rónán függtek.~Távolból
1236 13|                 és üres, aztán sötét lőn a láthatár.~Senki sem jött
1237 13|                 láthatár.~Senki sem jött a kelenföldi kastélyba, maga
1238 13|               kelenföldi kastélyba, maga a férj sem.~- Mi vár még reám -
1239 13|                 vár még reám - sóhajtott a nő.~Álmatlanul tölté az
1240 13|             kezdődtek.~Zsidók jöttek ki, a téli takarmányt megnézni.~
1241 13|                  aztán Pestre kocsizott.~A házban a cselédség összedugta
1242 13|               Pestre kocsizott.~A házban a cselédség összedugta a fejét,
1243 13|            házban a cselédség összedugta a fejét, s találgatá a megfejthetlen
1244 13|          összedugta a fejét, s találgatá a megfejthetlen jeleneteket.~
1245 13|           jeleneteket.~Később egy alkusz a szoba bútorait is vizsgálat
1246 13|              egyenesen kell járni, s nem a tántorgás az élet kéje,
1247 13|                 Meg akarta vetni azt, ki a férj nevét bitorolta, gyűlölni
1248 13|                érzé, hogy szereti.~Eddig a tetszelgési vágy miatt sokkal
1249 13|              sokkal inkább volt figyelme a világra fordítva, hogysem
1250 13|                 nagy áldozattal sikerült a kelenföldi pusztát a tulajdonosnak
1251 13|            sikerült a kelenföldi pusztát a tulajdonosnak a haszonbér
1252 13|                  pusztát a tulajdonosnak a haszonbér fölbontásával
1253 13|                áruba bocsátotta.~Azonban a grófnak tetemes vagyona
1254 13|             érthető tehát, hogy Coranini a százezer forintért alig
1255 13|             bankjegyeket fogadott el, de a leghíresebb bécsi kereskedők
1256 13|              akart keze közt látni, hogy a hiányzó öszletet utolsó
1257 13|                kis szekrénybe zárva volt a százezer, és azzal gyorsan
1258 13|                gyorsan hajtatott Pestről a kelenföldi pusztára.~Ő Sarolta
1259 13|          bírásodra? Királyok jegyesének, a költők ábrándképének beillettél,
1260 13|                ábrándképének beillettél, a legfőbb hatalom és a legmélyebb
1261 13|         beillettél, a legfőbb hatalom és a legmélyebb kedély jutalmul
1262 13|                kiirtani nem. Én ismertem a nőszívet, tudtam, kacérságodnak
1263 13|           csalódást bír el keblem, s hol a határ, melyen túl, ha szerelmem
1264 13|                 hánytam el sorsom felett a kockát. Veszték s érette
1265 13|                nyomorult elragadta tőled a boldogságot, de legalább
1266 13|                 boldogságot, de legalább a kényelmet nem. A hajótörésből,
1267 13|                legalább a kényelmet nem. A hajótörésből, mely a drágább
1268 13|                nem. A hajótörésből, mely a drágább kincset tengerbe
1269 13|             kincset tengerbe süllyeszté, a hullám mégis partra vetett
1270 13|                     Ó, Coranini - zokogá a nő, s többet nem szólhatott...
1271 13|              Gyönge alkatod nem dacolhat a szükséggel, finom tündér
1272 13|               annak oka ne kerüljön soha a világ nyelvére. Romvay nem
1273 13|               Romvay nem mer pletykálni, a gyanú nevedtől még távol
1274 13|                   szeplőtlen, s maradjon a világ véleményében örökre
1275 13|            elmémben? Mikor volt szerepem a gyávaság? Addig fogok élni,
1276 13|                 Addig fogok élni, meddig a gondviselés rendelte; de
1277 13|       gondviselés rendelte; de ott, hová a polgáriasodás henyéi és
1278 13|                   úgy nem lépnek be mint a Noé bárkájába. Tehát néhány
1279 13|               hízelgenél, rabnőm volnál. A kétségtelen hűtlenség megbocsátásán
1280 13|           hálával egymásnak. Mi volna az a múlt helyett! Légy nagylelkű
1281 13|                midőn az ostor pattogott, a kocsi vágtatva eltűnt.~Másnap
1282 13|                   Másnap az elhagyott nő a szekrényt, melybe a százezer
1283 13|         elhagyott nő a szekrényt, melybe a százezer forint volt zárva,
1284 13|            mellett: férjem megbízásából.~A bámuló Romvay teljességgel
1285 13|                szeszélyt.~Sarolta eltűnt a széles világban.~Őt és férjét
1286 13|                 ők sem egymást.~Oly nagy a föld, hogy elég biztos menhelyet