Part

  1 1 |                akadályok egymásra tűnnek.~S mennyi vitatás foly mindenütt!~
  2 1 |                  ki évek óta mulat Pesten s a felső körökben, bár családviszonyai
  3 1 |                  tekintélyes szónokunk -, s még csak ezentúl világlik
  4 1 |                  egészen meg van cáfolva, s ő sokkal finomabb tapintattal
  5 1 |               említé egy fiatal mágnás. - S te is ígérkeztél?~E kérdés
  6 1 |                   mély benyomást szültek, s rögtön aláírási ív tétetett
  7 1 |                   az olvasószobában is.~- S ki áll élén? - kérdé egy
  8 1 |               Jelenkor-t kezéből letevén, s szemüvegét, mielőtt tokjába
  9 1 |               legélénkebb értekezletekre, s Wesselényi egész névjegyzékét
 10 1 |           lelkesülve, felvillanyozva van, s a vita oly eleven színezetet
 11 1 |                 mellel, imponáló állásban s dörgő érchangon tett néhány
 12 1 |                csatlakozott Széchenyihez, s utánuk az egész társaság
 13 2 |          Tündéreink száma naponként nőtt.~S pár év óta oly úrnőket is
 14 2 |                cserélte - fordítja szemét s látcsövét is az arszlánvilág
 15 2 |             képzelte volna lehetetlennek. S tudjuk, hogy a szép leányoknál,
 16 2 |               negyedik farsangon táncolt, s a mostani tél különösen
 17 2 |            táncolt, mosolygott, hódított, s a farsang végén egy gyors
 18 2 |                  tudniillik a szalonokban s egy hétig.~Később, igen
 19 2 |               sokkal valószínűbb, Artúrt, s Leó bizonyosan meg is kérte
 20 2 |                  megél, de nincs semmije, s az ember azt sem tudja,
 21 2 |               ragaszkodhatik Coraninihoz. S mennyi kilátásról mondott
 22 2 |              állítja, hogy elvette volna, s Frigyes az esküvő alatt
 23 2 |                alatt szobájába zárkózott, s mind a két pisztolyát megtöltötte -
 24 2 |                másik Kuchenreiter volt -, s midőn vadásza belépett,
 25 2 |               Pirco éppen fel vala vonva, s ő merengőn nézett csövébe.
 26 2 |                  voltak tehát Saroltának, s mégis kezét Coranininek
 27 2 |                   kezét Coranininek adja, s mi több, szerelem nélkül!
 28 2 |                   Coraninit csak becsüli.~S melyiket ámítá Sarolta?
 29 2 |              gyakran önmagától elvitatja.~S mit meghasonlott kedélynek
 30 2 |           barátságot érzett Róbert iránt, s bántva lett volna, ha valaki
 31 2 |                   magát a nyári szezonra, s ez volt kétségkívül a legnagyobb
 32 2 |               akvarellben gyakorlá magát, s bár festményei a művészettől
 33 2 |                   nem túlságos félelemből s nem is gyakorlatlanságból
 34 2 |              alkalmatlant és kockáztatót, s hogy mélységek felett száguldjon
 35 2 |            bokrétába kötni, de széttépni, s ha különben az unatkozástól
 36 2 |                 volt a füvészet elemeibe.~S ha ennyi szórakozás, ha
 37 2 |                   rossz szag is undorítá, s idegingerültség nélkül alig
 38 2 |                 betegségek legtöbb nemei, s különösen az oly sebekre,
 39 2 |               tapasztalat sérté hiúságát, s midőn Sarolta múltjába mélyedt,
 40 2 |           Szerencséjére a nagynéne lakása s a vidék, mely azt környezé,
 41 2 |               megtört dallamaival a szél. S ha a beszédes természet,
 42 2 |              merengéséből felébresztette, s egy megzörrenő harasztra
 43 2 |                 hegyektől vala bekerítve, s ezeknek kékellő pontjai
 44 2 |                 elővette tehát a rajzónt, s papírra tevé a fantasztikus
 45 2 |                   szépítésére gondolt ki, s a csinos vázlaton, ha elkészült,
 46 2 |              zivatar dühöngött a vidéken, s az akácok ágait, a fenyvek
 47 2 |                  leeressze a függönyöket, s ekkor a cikázó villám fényével
 48 2 |               gyöngesége támaszkodhassék, s gondolatai a veszély sejtelmével
 49 2 |                  napján csalta meg nejét, s valamelyik divathős azt,
 50 2 |   márványoszlophoz vagy az erős tölgyhöz, s hogy nemcsak szereti őt,
 51 2 |           érzékekkel, átengedő kedéllyel.~S ki volt Coranini Róbert?~
 52 2 |               játszik, többnyire nyertes. S még a hajtóvadászaton is
 53 2 |                   fogadást alig vesztett, s ha általa idomított telivér
 54 2 |              föltalálásaival tökélyesíté.~S ha pajtásai közül valaki
 55 2 |              valaki adósságokba süllyedt, s jószága az uzsorások körmei
 56 2 |               legtöbb eredmény éretik el, s hogy rövid idő alatt nemcsak
 57 2 |              elhatározások által éreznek, s kiknek fő sajátságuk, hogy
 58 2 |               melyek másokban hiányzanak, s ennélfogva akkor is használtatnak,
 59 2 |          tetszelgő, de ártatlan modorban. S érdekes lenne-e anélkül
 60 2 |                   csodaszép virág színét, s kívánd Saroltától, hogy
 61 2 |                  az előző és fagyos modor s kellemmel és daccal vegyült
 62 3 |               talpig angolosan néztek ki, s a vadászat gyönyöreit úgy
 63 3 |                növeltethessék pályázásra, s hogy a díjakért minél többen
 64 3 |              mozdulatai, ingerdús, beható s egy kevéssé bizarr szépsége,
 65 3 |                színek változtatása által, s valami elbeszélhetetlen
 66 3 |              egész alak kiegészítője lőn, s minden egyszerűsége mellett,
 67 3 |                 tükrözték vissza magukat, s mégis rejtélyes homályban
 68 3 |            világéhoz hasonlónak látszott, s mégsem hasonlított senkiéhez;
 69 3 |              senkiéhez; sajátságos eszméi s ötletei, melyek egyaránt
 70 3 |              figyelmet azzal mit mondott, s amit nem mondott; szóval
 71 3 |                alkalmatlan vérmérsékűnek, s a hidegséget és közönyt,
 72 3 |                    ha neje mulatja magát, s oly nagy mértékű szabadságot
 73 3 |              ízlésű Coranini e józansága, s a világismerők - kiknek
 74 3 |                fülig szerelmesek valának, s csak különös akadályoknál
 75 3 |              Waldemárokkal, Gottliebekkel s Armandokkal; mert a külföldi
 76 3 |            keringettek a szép Saroltáról, s ez a leghatározottabb dicséret,
 77 3 |              magány kevés óráit tündérbáj s félisteni örömek édjével
 78 3 |                   és élveteg némber volt, s annyira tudta a nő komoly
 79 3 |          tulajdonokat fedezett föl benne, s naponként inkább imádta
 80 3 |                  házi örömek rejtelmeire, s mulassunk ott, hol Sarolta
 81 3 |                 már majorátusát örökölte, s így most bírt azon kellékekkel,
 82 3 |               szép Evelina kíséretében.~- S ki az az Evelina?~- Még
 83 3 |                  rokona. Gyönyörű amazon, s mint Széchenyitől hallám,
 84 3 |               Romvayba fülig szerelmes.~- S miért nem siet tehát Romvay
 85 3 |                   nőül vett, lóra ülni.~- S hány éves Harrisson? - tudakolá
 86 3 |                   fiatal egészséggel bír, s Romvayt soká várakoztathatja,
 87 3 |                      Láttam egypár lovát, s a leghibátlanabb családúnak
 88 3 |                 leghibátlanabb családúnak s kitűnő tulajdonúnak találtam.
 89 3 |               szerelem vagy a veszély ad, s nála a szerelem szerencsés
 90 3 |                   a vadászatról elkésett, s már dél körül lehetett,
 91 3 |                   Csak Sarolta volt honn, s a teraszon rendkívül kecses
 92 3 |                 szólt Tasziló megszorítva s lassan ajkához vonva a szép
 93 3 |                   volna Virginie rokonom, s ne én mutattam volna be
 94 3 |              midőn meghallá elhalványult, s pedig ő nem könnyen változtatja
 95 3 |                 Mi az élet? Ah, Virginie! S tudja-e nagysád, hogy ő
 96 3 |                 bátyjánál, az ezredesnél. S ne kétkedjék kegyed, hogy
 97 3 |               mutatni, közönyünk állandó, s hasztalan törekvés volna
 98 3 |                gyanakvék.~- Borzasztón... s pedig minden ok nélkül -
 99 3 |              reggel kőműveseket hívatott, s bevakoltatá az ajtót, mely
100 3 |               Virginie szinte hallgatott, s az új változásba beélte
101 3 |                   mint az első fejezet.~- S én nagysádnak éppen a regény
102 3 |                  tovább nem folytattatik, s ha az ajtó örökre bevakolva
103 3 |              szólt Tasziló komolyabban.~- S Virginie?... Tán csak nem...
104 3 |                 szeszélyeinél Virginie-t, s járt a maga utain, szilárdul,
105 3 |                szilárdul, következetesen. S minthogy kicsiny dolgokból
106 3 |                   támadt, nem nagy ugyan, s nem is egészen nyilvános,
107 3 |            világismerete, könnyű kedélye, s még a déhors-ok iránti tekintet
108 3 |                jól töltöttük az időt ott, s csak kegyed hiányzott, hogy
109 3 |                  szívünkben örökre éljen, s miért is nem jött el nagysád? -,
110 3 |            átelleni szegleten teát ivott, s kesztyűjének két ujja hegye
111 3 |               szobába. Virginie követett, s már megfordulék, hogy vele
112 3 |               főterem ajtója felé vonult, s néhány perc múlva a társaságból
113 3 |           Virginie-nek elszánt keze volt, s pedig mily kicsiny, szelíd
114 3 |               egyet emlékül megtartani.~- S Romvay? - kérdé Sarolta.~-
115 3 |                  időt vett körültekinteni s másokra is gondolni.~Romvayra,
116 3 |              Látcsövével néha követte őt.~S így hamar észrevevé, hogy
117 3 |               többiekre keveset figyelnek s a darabra sem.~És aki folytonos
118 3 |              Romvaytól Tasziló.~- Igen.~- S hogy vélekedel róla?~- Szép
119 3 |                   róla?~- Szép asszony.~- S csak ennyit mondhatsz?~-
120 3 |                 ömlik arcáról a hiúság.~- S te közönyös voltál iránta
121 3 |                  Zeitung-ot kezébe vette, s a hirdetéseket olvasá.~  ~
122 4 |                bajokban sokat szenvedett, s az utóbbi időkben inkább
123 4 |                   orvosok még reméltek az s...i fürdő hatásától.~Az
124 4 |                   is a lépcsőről bevonta, s maga körül köntösének szegélyeit
125 4 |              hosszasan nem tudta betenni, s alig állhatott ellent a
126 4 |                 hőn epedőket - behinteni, s aztán a magányba rohanni,
127 4 |               Róbert nem volt érzelékeny, s háromévi házasság a férjek
128 4 |                   le szokta csillapítani.~S mégis Sarolta elmenetele
129 4 |                  találhatánk.~A hálóterem s mellette egy kis öltözködőszoba
130 4 |                florenzi kerek nyári kalap s a balzacon felejtett batiszt
131 4 |                arccal, könnyült kebellel, s vele sétált a kertben, ezer
132 4 |             maradt, az utolsó tündér-éjé. S a reggeli papucs egyik fele
133 4 |             köznapi ügybajokból menekült, s midőn lelke - mint a sivatagban
134 4 |            koronáján - a szerelem örömein s a háziélet boldogságának
135 4 |           Saroltát vitte, másodnap este a s...i fürdő sétánya előtt
136 4 |                tizenegy óra lehetett már, s a derült hold és csillagos
137 4 |                egész nap sürgött-forgott, s rendkívüli tevékenysége
138 4 |                   a megyei orvosnak, ki a s...i ásványvíz példátlan
139 4 |          titkolhatta többé ezen örömhírt, s kik a kútra legelőbb jelentek
140 4 |                panaszkodtak, kik őt és az s...i fürdőt, a megkeresztelt
141 4 |                   az ördögnek ajánlották, s kiknek ő távozásakor a legnyájasabb
142 4 |                megérkezése felvillanyozá.~S hányan nem voltak a fasorok
143 4 |               észreveheti vala, miként az s...i fürdőben valódi diadalmenetet
144 4 |               ismeretlenek kíváncsiságát, s az ismerősek örömét eléggé
145 4 |               bútorozott szobákat talált, s mondhatni, hogy egyedül
146 4 |               szünetlen talált elhelyezni s rendezni valót, és csak
147 4 |           függönyök még félig leeresztve, s ő maga kedves reggeli öltözékében.~
148 4 |                   pongyola által nyernek, s kivált most mondhatlanul
149 4 |                    Leigéző, bűbájos vala, s annyira, miként magát is
150 4 |                   a vidéket, mely a hold- s csillagvilágítás mellett
151 4 |                 vegye.~De alig nézett ki, s már arca, mozdulatai némi
152 4 |                  hinnünk lehet, miként az s...i fürdő panorámája előtte
153 4 |              fején, szivarral ajkai közt, s kezében könyvet tartva,
154 4 |                  öltözött urak mentek el, s üdvözlék Romvayt bizodalmasan
155 4 |                   néhány szót is váltott, s aztán megint folytatá olvasását.~
156 4 |                 újságvágyukat megtagadni, s a szép idegen iránti kandiságuk,
157 4 |                   magányosan vagy nőkkel, s nem keresé, nem kerülé tekintetével.~
158 4 |               emelé hangját vagy eszméit, s látszott, hogy mindent kizárólag
159 4 |                  a fürdő királynője volt, s bár Tasziló unokahúgai közé
160 4 |                  vakítja, érdek nem köti, s így teljes részvétlensége,
161 4 |                Sarolta sokat volt otthon, s midőn férje, ki meg akarta
162 4 |                elragadtatásig igéző volt, s a szép kacérnak alig jutott
163 4 |            kíváncsi szem soha sem fordul, s hogy közel hozzá naponként
164 4 |       izgatottságát, a hiúság fájdalmait, s az azok által előidézett
165 4 |                  Coranini társaságkedvelő s előzékeny ember volt, ki
166 4 |            Meglátogatta tehát Romvayt is, s ez viszonzá a szíves fölkeresést.~
167 4 |       lebilincselé a számító tetszelgést, s éppen ezért most egész lénye
168 4 |                    mert nem egészen liba, s mert hosszabb együttlétünk
169 4 |            nyugtalanító, nem veszélyes.~- S hogy tetszik Romvay? - kérdé
170 4 |               ejté.~Róbert rátekintett.~- S megbántott volna-e ő? -
171 4 |                     válaszolta a szép nő, s halvány arcán könnyű pír
172 4 |                    a vidék igen regényes, s rég vágytam e kirándulásra.~-
173 4 |             minthogy csak négyen leszünk, s az illem szabályai szerint
174 4 |                 mert keblére vonta nejét, s magához szorítá, mintha
175 4 |               saját szívéhez kapcsolni.~- S menjünk-e holnap? - kérdi
176 5 |                   szellem ellenük harcol, s átlépvén a feszes szabályok
177 5 |                   mind a ranggőg céljait.~S Coraniniék nem is voltak
178 5 |                   landpartiztak szépeink, s Júlia udvarlói az alkalmat
179 5 |            alkalmat igénybe tudták venni, s így nem vala csoda, hogy
180 5 |                 külön tömböket rendeztek, s majdnem az egész fürdői
181 5 |           tekintete Júlia felé röpkedett, s mint Sarolta hitte, most
182 5 |                   telt keble, erős karjai s csak a fűzés által karcsú
183 5 |               minden démonai fölébredtek, s Coranini neje megint a kecseire
184 5 |      önkénytelenül támaszkodott Romvayra, s arckifejezésén a félelem
185 5 |             Róbert felnyitá a kocsiajtót, s Júlia - mit tehete egyebet -
186 5 |                   patak, néhány sziklafal s a keskeny és szakadásos
187 5 |              szédelg, a szív sebesen ver, s kopár bércekre, mely tamariska
188 5 |               öltözött nőcsoport, minő az s...i fürdőé, aligha fogja
189 5 |               tanácsához szabni életüket, s kiknek rablóvárait országgyűlési
190 5 |                   szétterjedő napi hírek, s mint érzéseink és kötelességeink
191 5 |                sztereotip formát nyernek, s hasonlóságaik miatt hamar
192 5 |                 incselgett az érzékeknek, s mégis a szemérem bájkörét
193 5 |           szemérem bájkörét nem lépte át, s inkább gyermeteg, mint kacér
194 5 |               Romvay karjára fűzte magát.~S megint kifejlett abból,
195 5 |                leült a mohos kődarabokra, s figyelőn hallgatá Romvayt,
196 5 |                vagy hárman jártak együtt, s a legutolsó csoportozat
197 5 |              Róbert vala Júlia grófnővel, s egy szőke, még alig tizennyolc
198 5 |              mindig mástól várt védelmet, s érette bérül teljes átengedést
199 5 |                   magáról nem gondoskodó, s magával jótehetetlen. Sötét
200 5 |              virágoktól iszonyodott, puha s gömbölyeg kezével alig tudta
201 5 |               reszkettek, szava elállott, s legalább kölnivízre volt
202 5 |                  tarták legérdekesebbnek, s mi másnál nevetségig torzult
203 5 |                Ezt Sarolta hamar átlátta, s nem kevés művészi tapintatot
204 5 |           lábaival alig érintve a földet, s Romvayt tündéri mozdulatokkal
205 5 |                   Sarolta elmés, kíváncsi s néha a kötekedésig víg volt.~
206 5 |                melyek fölött vezet az út, s a havasoknak, melyek a láthatárt
207 5 |                 melynek karfája nem volt, s különben is annyira elrothadt,
208 5 |              ugyan alig vala három ölnyi, s a puha nedves föld miatt
209 5 |              tudakolá Sarolta mosolyogva, s a virágborított partra hajlék,
210 5 |                 magát rászánni nem fogja. S mily szép, hogy ön minden
211 5 |                utakat vésett hullámainak, s most valóban alig tarthatjuk
212 5 |                   még a túlparton maradt, s a félénkebb nők átvitele
213 5 |             felhagyott ösvényre tévedtek, s jobb felől alig száz ölre
214 5 |             arccal kezd a pallón haladni, s a nő, ki máskor az ezüstnyár
215 5 |                  Romvayt. Nincs kétségem. S ez tán örvend, hogy megint
216 5 |               szerint nem lehetett távol, s mint érdekest emlegették.~-
217 5 |           emlegették.~- Vize nem elég bő, s esése nemigen merész, de
218 5 |                 borulni - szólt Róbert.~- S csoda volt, hogy eddig is
219 5 |                kivált fönn igen gyanúsak, s hölgyeink kedves kis napernyői
220 5 |                 divatot merek biztosítni, s rajtunk egyéb féltenivaló
221 5 |                   rablóvezérnek aranyait, s fájdalom, csak a rossz szellem
222 5 |             tudniillik Róbert a grófnővel s egypár idősebb nővel a tanyára
223 5 |                   Romvay maradt egykedvű, s később külön kezdett válni.~
224 5 |                  ismét ingerlé a hiú nőt, s ellenhatásul percenként
225 5 |                   Az út pedig keskenyült, s néha valódi mélységek fölött
226 5 |           zergeként nyargalt föl az élre, s annak ösvényén haladt.~A
227 5 |              öllel.~Udvarlói vörös arccal s zsebkendővel kezükben jártak
228 5 |              alatt omlani kezdett a föld, s mielőtt visszaléphetne,
229 5 | visszatartóztatott test új lökést kapott.~S mi történt később?... Sarolta
230 5 |                por, mely öltözékét lepte, s keze, melyről a bőr fölsértve
231 6 |             vagyunk.~A nappali teremben - s már többé nem a hálószobában -
232 6 |                   hódításaihoz szükséges, s eléggé zárt, anélkül, hogy
233 6 |                  a szem és sejdítés elől. S az ég tudja, miért? Aki
234 6 |                ezt mindig tette.~Asztalán s körüle, mintha kisgyermek
235 6 |                eddig csak névről ismert - s felügyeletet tűrni.~Most
236 6 |                   a lob már lecsillapult, s azon bájteli percek következtek,
237 6 |               alkalmatlan érzések nélkül, s midőn új oldalról lesz érdekessé...
238 6 |           szenvedésre kijelölt halántékot s ráadásul a gyönyörű fürtöket
239 6 |                    Összevont homlokredőin s emelt szemívein kérdések
240 6 |           ápolásomra nem volna szükséged, s hogy amely asszony igéző
241 6 |            bűntelen fegyvereire céloztam. S hogyan gáncsolnálak most
242 6 |                  és szelíd hangjában élt, s ő annyi nyájassággal vonta
243 6 |                  merőn nézett szeme közé, s míg alabástrom karjait vállán
244 6 |                nyugtatá, nevetve kérdé: - S te úgy látod, hogy szerencsétlen
245 6 |                legyen - szólt Coranini.~- S kiért versenyeztem volna
246 6 |                 szoktuk nőnket félteni.~- S mit gondolsz, célt értem-e?~-
247 6 |             durcásan biggyeszté le ajkát, s Coranininak csak azért is
248 6 |                   helyet, honnan leestél, s az oly meredek, hogy ha
249 6 |             legalább...~- Szépségemet?... S így nagy hálával tartozom
250 6 |               nézd az ő neve nincs itt.~- S ez hiúságodat sérti.~- Nő
251 6 |               félti, akkor némi fájdalmat s visszatartóztatott ingerültséget
252 6 |             eszembe, melyik keresztnévig. S a szép delnő most sokkal
253 6 |                hamar süllyedt platitüdbe, s társalgásuk kétségkívül
254 6 |         társalgásuk kétségkívül fád volt. S hogyan és miért? A szeszély
255 6 |               Romvay is, a nem-udvarló... s tán éppen ezért. Sarolta
256 6 |                   ugyan sértve Romvaytól, s ártatlan tetszelgési vágya
257 6 |                  kitöltése végett vázolt. S pedig a nő, kit különválaszt,
258 6 |            ügyességét hallá emlegettetni, s hallá, hogy mi mindent köszönhet
259 6 |                   csak a hiúságtól vette, s mely még gyűlöletté is fölforrhatott,
260 6 |        végigsétálván, az ablakhoz lépett, s annak vánkosaira támaszkodva
261 6 |              napsugaras ég, a virító zöld s az utcán élénken mozgó nép
262 6 |               elfoglalva olvasmánya által s nem érdekeltetve semmitől,
263 6 |                   köteles bókkal üdvözlé, s megint folytatni kezdte
264 6 |             dacosan tapintva a szőnyegre!~S ne értsük félre őt, ki Coranini
265 6 |            Coraniniékhoz, kiknek kocsiján s társaságában tett a hegyek
266 6 |                Veszélyből szabadított ki. S melyik férfi nem ragadja
267 6 |                   éjjel szeretett utazni, s így Sarolta hazaérkezésekor
268 6 |            észrevétlenül összeszorította, s ujjai közt egybemorzsolta
269 6 |              hibát, nem méltányol tökélyt s kevéssel kielégíthető.~-
270 6 |                  kevéssel kielégíthető.~- S mikor volt itt Romvay? -
271 6 |                magyarázatot adta Sarolta.~S mihelyt hiúságának kedvezőleg
272 6 |                   van - mondá mosolyogva, s maga nyújtott kart neki.~
273 7 |               Arábiából a ködös Albionba, s egyike volt ama hat világnevű
274 7 |                   új vizsgálat alá vette, s akkora volt Coranini tekintélye,
275 7 |                  vita támadt, melyet künn s később benn hosszasan folytattak,
276 7 |              társaságunkba kívánna lépni, s kér, üdvözlete mellett ez
277 7 |                  hetet töltött Londonban, s ennélfogva igen zokul vette
278 7 |                  Tasziló.~- Ah, megint az s...i fürdőből! - kiálta vidoran. -
279 7 |             fürdőből! - kiálta vidoran. - S találja csak Coranini, kitől?...
280 7 |                  közé tartozik. Nemde?... S mi mindent ír a kis bohó!
281 7 |          gondolataiban is akkora köz van, s oly sok kihagyás, hogy az
282 7 |               mind bírni szeretett volna, s melyek megvásárlására teljes
283 7 |                  Elhallgatja a fő dolgot, s körülményes az apróságokban.
284 7 |         hajlamának szemüvegén nézett reá, s azért igazságtalan neje
285 7 |             Nejéről és Romvayról van szó. S minő kapcsolatban? Bár volna
286 7 |                  zavart kezdett elárulni, s a levelet összehajtván zsebbe
287 7 |          érdekessé teszik a fürdőszezont, s hogy nélkülük a napok elviselhetetlenül
288 7 |                 többi barátaihoz fordult, s megint általános társalgás
289 7 |                szokás, pezsgőt ürítettek, s beszéltek a leányokról,
290 7 |                   a leányokról, a hazáról s legtöbbet a ma érkezett
291 7 |                  elején haza fogok térni. S tudják-e önök, hogy november
292 7 |                   tévedés. Éljen a közöny s egész céhe a blazírozottaknak,
293 7 |                embergyűlölést nem éltetem s ez nagy önmérséklet... Tehát,
294 7 |                   elővette Júlia levelét, s többször elolvasá e sorokat: "
295 7 |           Magaviselete már kezd föltűnni, s ha tovább tart, skandal
296 7 |             Júliában - sóhajtá Tasziló -, s mégis a főkérdésre nézve
297 7 |                   reményeimről lemondani. S mi különbség a két helyzet
298 7 |               órán vártuk, ő kíséri el.~- S te, kedvesem használtad
299 7 |                 az úti fáradság megtörte.~S nem természetes-e?~  ~
300 8 |                 nyelv kijelölni alig tud, s mégis nagyobbak, mintha
301 8 |            illatot távoli vidékre hordja, s letört ágakkal, megdöntött
302 8 |                 meleg tavasz még itt van! S mit ne tudna a meleg tavasz
303 8 |                Azonban sugarai a pázsiton s a fák sűrű ernyőin milliárd
304 8 |                 első dér ez! Alig támadt, s percek alatt észrevehetetlenül
305 8 |                  mi, ki számlálhatná elő? S mégis érezzük, hogy kezdődik
306 8 |             Sarolta nem örömest beszélt a s...i fürdőről. Arckifejezésén
307 8 |             Anna-bálra rendkívül vágyott, s midőn a marjulásért tiltva
308 8 |             aggódott, hogy nem táncolhat. S most úgy jött el, mintha
309 8 |                   Nem jött szemeire álom. S az éji mécs halvány világa
310 8 |                nagynéne nem érkezett meg, s csak minden órán várták.~
311 8 |               lehet szemére vetni, ápolás s felügyelet nélkül hagyta
312 8 |                  arcán zavar mutatkozott, s a levelet összehajtá, és
313 8 |              nélkül, egymással versenyez. S nem fejlődhetett-e ebből
314 8 |                   Saroltát is felingerlé, s mely éppen szokatlansága
315 8 |                   árnyai nem borongtak.~- S meddig mulat ő még fürdőn?~-
316 8 |                 bevárja?~- Alkalmasint.~- S formál nagy kört maga körül?~-
317 8 |           Hihetőleg - válaszolta Sarolta, s hímzőtűjét kezéből letévén,
318 8 |           kitagadott istenei a mondákban! S ha még csak ez volna, ha
319 8 |         kíváncsinak kellett volna lennem. S miért ne tegyem ezentúl?
320 8 |                   is? Nem vagyok-e férje, s nem szeretett és szerető
321 8 |                    A rajzón kezében vala, s a papíron félbehagyott vázlatok,
322 8 |                általánosságokról beszélt, s míg percenként nyájasabb,
323 8 |                       feltétlenül az övé, s nemcsak nagy érzéseivel,
324 8 |             beleplezett bánatával együtt, s azon rejtelmekkel, melyeket
325 8 |                  a férjnek nyílt templom. S nemde még te szeretsz engem,
326 8 |               zavarral, de bensőséggel.~- S mégis úgy tetszik, mintha
327 8 |              kiejtvék.~Ez megfogta kezét, s kezében tartá.~- Sarolta,
328 8 |                   tartá.~- Sarolta, te az s...i fürdőt a legkedvetlenebb
329 8 |              váltunk el hat héttel előbb, s hogyan találkozunk most!~
330 8 |              kezén a férj némi reszketést s közben ideges rángásokat
331 8 |                    melyek azt előidézték. S Róbert, ki hasonló fejleményt
332 8 |                 Hogy jutott e gondolatra? S miért éppen szemrehányásokat?
333 8 |                 foglalj mellettem helyet, s csevegjünk szemrehányásaidról.
334 8 |             mosolygó, nevető nejére. - Én s vádolni!~- Miért ne? Fogadni
335 8 |               tanultam, kunyhóban lakott, s nem volt oly borzasztólag
336 8 |                  tette karjait keresztbe, s homlokát vékony redőkbe
337 8 |                    ugyanazon tekintetben, s az emberismerő előtt ily
338 8 |               hogy megint együtt vagyunk, s te, kinél a benyomások hamar
339 8 |               tudsz, föltárni kétkedsz.~- S mily neműnek hiszed azt?~-
340 8 |             kérdés: miért?~Róbert köszönő s majdnem hálás tekintetet
341 8 |                továbbá női hiúságomnak az s...i fürdő kedvezett legkevésbé,
342 8 |               fürdő kedvezett legkevésbé, s tudod, én utoljára is elkényeztetett
343 8 |             együtt kel föl, a szeszélyek; s még arra is figyelmeztetnem
344 8 |         vallomások már be vannak fejezve, s engedj gyónószékemről felkelnem.~
345 8 |              Sarolta ülőhelyét odahagyta, s Róbert meggyőződve nem volt,
346 8 |                   órát magányban töltött, s midőn megint le volt csendesedve,
347 8 |                elmésen mulattatók voltak, s életében először kezdett
348 8 |                időt szentelt, mint eddig, s néha úgy tetszett, hogy
349 8 |                   ismert arcokra találni, s a kelenföldi puszta régi
350 8 |                 mi férjének feltűnhetnék, s éppen ez volt egyedül, mi
351 8 |          súlyegyent visszanyerni, gondolá s komolyabbá lőn.~Tasziló
352 8 |               örömet elhordani nem bírta, s ki gyöngeségénél fogva közlékenységre,
353 8 |              elmondhatóra jól emlékezett, s tudtunkkal nem jött soha
354 8 |                  Hogy szerette azt Júlia, s hogy gyűlölte ezt, mennyi
355 8 |           gyűlölte ezt, mennyi dicséretet s gáncsot tudott mindenikről,
356 8 |          nevezetes ok nélkül elhidegülni, s mily nehéz egy kedvelt nőt,
357 8 |               reményre nem is jogosított, s ha szenvedéllyel nem is
358 9 |            tanácskozmányra gyűltek össze, s felolvasák, összehasonlíták,
359 9 |                   aztán rendes ügyvédének s meg egy csoport önkéntes
360 9 |               volt.~- Csinos irodalmi mű, s ha bíráink oly kényes ízlésűek
361 9 |               Pártunk szempontjából az.~- S meggyőzőnek - szólt Romvay.~-
362 9 |          előteremig.~Víg kör az asztalnál s földöntött palackok azon.~
363 9 |          vérmérséküknek jellege kinyomva, s látszott, hogy ha gondolataiknak
364 9 |           kötetlenebb, érzésük áradozóbb. S az, ki velük nem is tölté
365 9 |             azokat, kik hasonlót tesznek, s midőn a lovagiassági törvényeket
366 9 |           törvényeket leginkább emlegeti, s mégis legkönnyebben mellőzi.~
367 9 |        Coraninivel együtt belépő Romvayt.~S a két vendég - mert, mint
368 9 |                  délután érkezett Pestre. S kik várták! Kik számoltak
369 9 |                   való, a szerelem éje... s ő barátait keresi fel a
370 9 |                világon legszebb neje van, s ő most nekünk ajándékozza
371 9 |               Melyik lemondás nagyobb?... S ön, Coranini ugye, Romvayt
372 9 |                  a legjobb karban vannak, s ha biztos kéz nem ragadja
373 9 |                  társalgásba vegyítették, s határozottan visszautasítá
374 9 |            elkövetett botlást észrevenni, s tovább is nógatá Coraninit,
375 9 |                   adott a beszélgetésnek, s ügyes tapintattal elhárítá
376 9 |             légkörben szét voltak szórva, s hosszasan nem gyűltek össze
377 9 |                    hogy közlékennyé vált, s a nagy tekintélynél fogva,
378 9 |        barátunkkal - jegyzé meg Oszkár.~- S éppen ez okból válóperről
379 9 |               Ákos venni - mond Oszkár.~- S íme, a férj közbosszúságra
380 9 |                rendkívül hasznos elmélet, s általunk teljes pártolást
381 9 |               világ, ártatlannak hiszi.~- S miért? Mert neje kedves
382 9 |               Mert neje kedves rábeszélő, s mert Ákos a jóbarát álarcával
383 9 |            gyakorlati élet tapogatásoknál s bizonytalan sikerű kísérleteknél
384 9 |                hogy mihelyt az udvarlások s a kaland körébe vonatkozik,
385 9 |                 magasabb elánnal nem bír, s csupán e természeti fogyatkozásért
386 9 |                  viaszhajlékony jellemét, s tudják, mily gyönge testalkatú,
387 9 |                   mily gyönge testalkatú, s mégis szilárd és edzett
388 9 |                 sodorják. Ez az én elvem. S nem helyes-e? A nő gyöngédségemet
389 9 |                 nő gyöngédségemet bámulni s a férjét még inkább unni
390 9 |                 hogy gyanút ne ébresszen, s a becsületes Jágókat leghamarább
391 9 |              elárulhat is, minden rosszat s kivált minden furcsát mondok
392 9 |                  furcsát mondok férjéről, s ha tűri vagy titkolja, győzelmem
393 9 |             titkolja, győzelmem biztos.~- S te, Romvay, ezt helyesled-e? -
394 9 |                   X nőt? Igen, válaszolá. S hogy vélekedel róla? Szép
395 9 |             vélekedel róla? Szép asszony. S csak ennyit mondhatsz, szólék,
396 9 |                 ömlik arcáról a hiúság... S te közönyös voltál iránta
397 9 |             Tasziló és Romvay hallgattak, s barátjaik közül senkivel
398 9 |                Taszilót bátornak tartják, s a sértés világos. Hogyan
399 9 |            felhozni. Úgy látszik, általuk s általunk közösen ismert
400 9 |              fürdő alatt nőmnek udvarolt, s nőm a fürdő után titkolózó
401 10|             kisasszonyok táncról, zenéről s partikról álmodoznak, a
402 10|              bojtár farkasnyomról beszél, s kuvaszai az ablak körül
403 10|           reményei lépvesszőt akasztanak, s nyugtalanul várják a vörösbegyeket,
404 10|          tartatnak; ez az évszak jelleme, s gondolhatják olvasóim, hogy
405 10|             látogatásra jött Coraninihoz, s megint kimaradt.~Úgy látszik,
406 10|           fővárosban újabb divat is volt, s mindinkább azon rossz szokást
407 10|                  Még alig huszonhat éves, s már a lemondót akarja játszani -
408 10|               később neheztelést olvastam s félelmet is. Két tűz közt
409 10|                 Romvayval magára maradni. S ez szerencsés udvarlónak
410 10|                  boldog, nem szerelmes... s nem ártatlan. Semmi új vonzalom
411 10|           vonzalom titkát nem őrzi keble, s mégis az örökre zárva akar
412 11|                 jelölt óra nem akar ütni, s minden másodpercének lassúságával
413 11|         boldogságát, vagyonát kockáztatá, s a legcsekélyebb gyanúra
414 11|                  szivarját meggyújthassa, s a kacér dohányárus lánnyal
415 11|             tündérszem intésére vonulánk, s nagy öntagadásba kerül,
416 11|                  éles verését mérsékelje, s hogy jobban különböztethesse
417 11|              szobákba, kijött az erkélyig s meg visszatért.~Ő várt,
418 11|         visszatért.~Ő várt, aggódva várt, s a késedelmen csodálkozott.~
419 11|             pongyola előnyéről lemondott, s egy háziasszonynak, ki rendes
420 11|                izmos, ideges, vékony fejű s fölnyílt orrlyukú sötétsárga
421 11|                sötétsárga arabvért vezet, s Romvay a szalonba lép.~Sarolta
422 11|           közepébe ragadtál, mert végtére s ó, e nem remélett öröm majd
423 11|              előtt önthessem ki szívemet, s én sieték hozzád, túlragadtatva
424 11|               örömtől és a szerelemtől... s te!... meddig nem mosolyganak
425 11|                   megszegte kívánságomat, s nem teljesíté lovagi kötelességét.~-
426 11|               regényből is átkölcsönözni, s pengetésükre sem ész nem
427 11|              talán elviselhetetlen volna, s ugye, azért mérsékli azt
428 11|               öntől kérésem teljesítését, s mily mélyen sért a csalatkozás.
429 11|               kevés feláldozást kívántam, s megtörtént-e?~- S engedetlenségem
430 11|               kívántam, s megtörtént-e?~- S engedetlenségem nem szerelmemet
431 11|                  meg! Ne tiltsa szólanom! S ha aztán mégis hibáztat,
432 11|             fognak előttem is látszani.~- S most nem? - kérdé Sarolta
433 11|               hűtlen volnék előadásomban? S nem védi-e minden nő magát
434 11|                 kegyed eltűnt a fürdőről, s egy levelet hagyott hátra,
435 11|             ismerjem, ne kövessem sehova, s melyben különösen megtiltja,
436 11|                vágyat őrültségig fokozni. S hát a másik udvarló? A másik
437 11|          büszkesége halálosan van sértve, s mindenáron új találkozásokat
438 11|                találkozásokat eszközölne. S mindkét esetben nem kétségtelen-e,
439 11|                   vagy félreértés nélkül, s hogy a bűn által nemcsak
440 11|                    Tekintete alázatosabbá s hangja majdnem rimánkodóvá
441 11|                   hogy egyedül a bűnbánat s gyöngeségem miatti szégyen
442 11|              miatt azóta aludni nem hagy, s ébren bősz álomképekkel
443 11|                  Ah, ha férjem gyanítaná? S ha nem, akkor egész életen
444 11|            mutatni, kétségbeesést érezni, s ezen ellentmondások közt
445 11|              akarhat engem semmivé tenni! S én csak azt kívánom, hogy
446 11|          megszakítottnak ismeretségünket, s hogy engedjen hallgatása
447 11|                   mely rosszat sejdíttet, s mély nyugtalanságokkal tölt
448 11|        féltékenysége kitörési ponton áll, s hogy a történtekről értesült.
449 11|                  magától, kiűzne lakából. S hova lennék a széles világban?
450 11|               soha nő inkább nem érdeklé, s természetesen, mert soha
451 11|                 miatt botrány támadhatna, s e célzatban maga részére
452 11|                  szép nő óvatos, gondolá, s jövendőjét minden lehetőség
453 11|                 enyémhez kötötte, boldog? S az ön társasági helyzetét
454 11|                  és a házassági ígéretet, s ki szavait, mint a diplomáciai
455 11|                    hogy zuhataggá váljon, s mégis csudálkozott, elrémült.~-
456 11|         szédelegve esem piciny lábai elé, s kérni fogom: taposs le,
457 11|                megint szeress, törj szét, s alkoss össze ismét eszményeddé!
458 11|                Mily szép a nők e hatalma, s mint hízelg hiúságuknak!~
459 11|               Sarolta nem tudott szólani. S hogyan bírt volna erőhöz
460 11|               jutni? Csak szíve dobogott, s oly lázasan! Romvay elrémíté,
461 11|                   kifejlett karjai közül, s hirtelen megrántá a csengettyűt.~-
462 11|                 hívtam be.~Egy másodperc, s az ajtó felnyílt, és a komorna
463 11|                   szomszéd szobában volt, s így a párbeszéd lényegesebb
464 11|           Saroltának köd vonult szemeire.~S Romvay?... Ő többször forgott
465 11|                   forgott már párbajokban s becsülettel. De mégis most
466 12|                   spanyolviaszt vett elő, s nejének, ki ritkán szokott
467 12|                 fecsegjünk, legyünk vígak s egymás iránt különösen nyájasak.
468 12|                   önre köszöntök poharat, s ön az én egészségemre.~Ezzel
469 12|               híres escamoteur is legyen, s oly szépen tudja pénzemet
470 12|               családját senki sem ismeri, s mindamellett a jó társaságokban
471 12|        társaságokban szerepelnek. Ő croc, s mégis crème-ünkben van.
472 12|                crème-ünkben van. Ő csaló, s mégis közöttünk ül, eszik,
473 12|          visszaérkeztetek - kiáltá Oszkár s utána más és megint más.~
474 12|      csoportosodott.~Beszéltek, nevettek, s új vadászat rendezéséről
475 13|                 szavait mindinkább hallá, s nem kétkedhetett többé.
476 13|                 mély sóhaj hatott füléig, s a távozó Romvay is, bár
477 13|                 tanúsítá, hogy hallá azt, s hogy idegei megrezgettek.
478 13|                   elé akarta vetni magát, s a porban csúszva követelni,
479 13|                iszony és gyöngeség miatt, s alélt lelke, mint a hamvakkal
480 13|                 pislogott, alig világolt, s föl-föllobbanva, megint
481 13|                   komornája be fog jönni, s kérdezheti őt, rátekinthet.~
482 13|                   tudott egy helyen ülni, s kezdé minden bútor üldözni.
483 13|                   kik sejtik, mi történt, s nézni akarják őt. Idegen
484 13|                népet, kíváncsiakat gyűjt. S hogy léphessen Sarolta az
485 13|                   idegizgatottsága szűnt, s már nem annyira fantasztikus,
486 13|                azaz időt tölteni akarnak, s tán késő estig, mint gyakran
487 13|                tevék.~Mily rémítő percek!~S ő hogyan ne árulja el magát
488 13|           lélekerőt gondolkodni, szólani? S arcának kifejezése még földúlt,
489 13|                   csordultig tele kínnal, s a legkisebb mozgásra nem
490 13|                  mozgásra nem ömlik-e ki? S hát egy dévaj, egy finom,
491 13|              könnyei nyomát eltávolítani, s megint sírt, fuldoklott.~
492 13|                  jelenet tanúja nem volt, s ha szólott, úrnőjénél új
493 13|             cselédség összedugta a fejét, s találgatá a megfejthetlen
494 13|               vette.~Mindez oly nyilvános s mégis titokszerű volt.~És
495 13|               mennyit élt ő öt nap alatt, s minővé váltak visszaemlékezései!~-
496 13|                  Coraninit, nem magányban s gondolatban is -, ez az
497 13|                  cikknek nézte erényemet, s midőn pénzt... pénzt szerezhetett
498 13|              képzelte magát, az én valék, s ha volt, kinek lelkiismerete
499 13|                hogy egyenesen kell járni, s nem a tántorgás az élet
500 13|                   múltját percről percre. S most minden örömet, melyet