Part
1 1 | lóversenyen megpendítette az állandó nemzeti színház
2 1 | találtak.~A Lánchíd terve elől az akadályok egymásra tűnnek.~
3 1 | mentegetőzék Róbert, látván az általa okozott kellemetlen
4 1 | kezdeni. Bízzuk másokra az experimentációkat.~A körülállók
5 1 | Wesselényi vérebei, melyeket az angol király főlovászmesterétől
6 1 | szórakozás kérdésének tartá, míg az angol hajhában magas célt
7 1 | suttogták örömmel még az olvasószobában is.~- S ki
8 1 | mondák.~- Sietek, hogy az aláírással el ne késsem -
9 1 | törölgetve.~Hagyjuk táblabíránkat az aláírási ívhez kíséretünk
10 1 | növekvő meglepetéssel hall.~Az egész csoportozat lelkesülve,
11 1 | hogy a másik körből, mely az anyagi kérdésektől volt
12 1 | hogy versenytársának, kit az alkotmányos kérdésekben
13 1 | kedélyeket, melyben ő mozgatja az indulatokat, teremti a meggyőződést,
14 1 | meggyőződést, szabja ki az irányt. Megkapatva tehát
15 1 | bort szeret tölteni, és az akadályoktól vissza nem
16 1 | nem rettenve, mindenütt az egyenes út barátja.~Ez nagy
17 1 | hídra kerülök, te pedig az akadályoktól vissza nem
18 1 | csatlakozott Széchenyihez, s utánuk az egész társaság színházba
19 2 | érdekessé tehetné.~Azonban az idén mégis szerencsecsillaga
20 2 | színházban lehessenek, hol az első emeleti páholyból Sarolta -
21 2 | fordítja szemét s látcsövét is az arszlánvilág felé, nem mintha
22 2 | éjsötét szemei közé, de ő az idén már nem merte hinni,
23 2 | a szerénység növekedése az önbizalom csökkenéséből
24 2 | adta kezét.~E hír, melyet az esküvő előtti napokon sem
25 2 | közfigyelmet másfelé irányozták, de az arisztokrácia ifjabb része
26 2 | megél, de nincs semmije, s az ember azt sem tudja, hogy
27 2 | elvette volna, s Frigyes az esküvő alatt szobájába zárkózott,
28 2 | pisztolyát megtöltötte - az egyik Pirco, a másik Kuchenreiter
29 2 | félrelépést hibáztatni sem lehet.~Az úrfiak nézeteit untig hallók
30 2 | melyiket ámítá Sarolta? Az anyát, a rokont vagy barátnőt?~
31 2 | legyen mentve nem követni.~Az ritkán ismeri valódi érzelmeit,
32 2 | tűnni kezdett. Ó, ilyenkor az ünnepelt és hiú leány csak
33 2 | közé tekintett.~Akkortájt az előkelőbb családok szégyellték
34 2 | volna összegyűlni, mégpedig az elegáns világból, mi nagynénjénél
35 2 | széttépni, s ha különben az unatkozástól félt, megvizsgálni
36 2 | nagynénjét délesti imára az udvari kápolnába elkísérni,
37 2 | legtöbb nemei, s különösen az oly sebekre, melyek nem
38 2 | ragadtatott, ámbár félt az alkalmatlan hangulatoktól,
39 2 | közül madárdal üdvözlé, az égből könnyű fellegek köszönték,
40 2 | zivatar dühöngött a vidéken, s az akácok ágait, a fenyvek
41 2 | tördelte, ha szakadva omlott az ár a fellegekből alá és
42 2 | nyílásain végig, ha Sarolta, ki az elemek harcában inkább érzé
43 2 | rémületest, mint a költőit, az ablakhoz lépett, hogy leeressze
44 2 | reszketteté meg;... ah, Sarolta az ily percekben szorongva
45 2 | tekintete mélyebbé lőn, mert az ő nemes jellemében vélte
46 2 | férfiúhoz ragaszkodni, mint az iszalagnak a márványoszlophoz
47 2 | a márványoszlophoz vagy az erős tölgyhöz, s hogy nemcsak
48 2 | még a hajtóvadászaton is az ő állásához rohan a legtöbb
49 2 | legtöbb ágbogú szarvas vagy az egyetlen vadkan, melyet
50 2 | egyetlen vadkan, melyet az ebek üldözőbe vettek.~A
51 2 | adósságokba süllyedt, s jószága az uzsorások körmei közé volt
52 2 | akkor megfosztottad magadat az elragadtatástól, melynek
53 2 | szigorú és kéjtelt mozdulatok, az előző és fagyos modor s
54 2 | kokettériáinál, melyek úgysem fognak az illem határán túllépni.~
55 3 | körökhöz.~Csinos kastélya az angol hajhára legalkalmasabb
56 3 | legalkalmasabb puszta közepén feküdt.~Az egész vidéken sehol sem
57 3 | hajlékony, lebegő termetén az az öltözék - a kelmék és
58 3 | hajlékony, lebegő termetén az az öltözék - a kelmék és színek
59 3 | értelmezni sohasem sikerült - az egész alak kiegészítője
60 3 | ideges arcvonalai, melyeken az érzésárnyalatok és a szeszély
61 3 | keresetlen társalgási modor, mely az egész világéhoz hasonlónak
62 3 | amit nem mondott; szóval az ő hideg és vonzó, átengedő
63 3 | rendkívüli jelének tartattak, és az arcra mindig derült, hódító
64 3 | tetszelgési vágyat nem osztá csak az idegen bámulókra, sőt annak
65 3 | Saroltát megkérte volna, ha az történetesen férjnél nincs.~-
66 3 | Evelina kíséretében.~- S ki az az Evelina?~- Még nem hallottátok
67 3 | Evelina kíséretében.~- S ki az az Evelina?~- Még nem hallottátok
68 3 | szivárgott a kelenföldi pusztára, az a leghitelesebb források
69 3 | sérteni. Ő úgy megszokta az ünnepeltetést, hogy különösnek
70 3 | mutattam volna be őt nála! Mi az élet, Sarolta? Egy rövid
71 3 | változtatja a színét. Mi az élet? Ah, Virginie! S tudja-e
72 3 | tudja-e nagysád, hogy ő volt az én első hajlamom? De hisz
73 3 | Trevisóban van bátyjánál, az ezredesnél. S ne kétkedjék
74 3 | könnyezni fog nőjén. Hiszen az ördög sem oly fekete, milyennek
75 3 | hívatott, s bevakoltatá az ajtót, mely neje hálószobájából
76 3 | mely neje hálószobájából az övébe vezet. Minden oly
77 3 | vidáman történt, mintha az épületen csak egy kis kiigazítás
78 3 | Virginie szinte hallgatott, s az új változásba beélte magát.
79 3 | A cselédek sem beszéltek az egész dologról. Furcsa kezdete
80 3 | többé oly érdekes, mint az első fejezet.~- S én nagysádnak
81 3 | szerint, okos megoldása csupán az lehet, ha tovább nem folytattatik,
82 3 | tovább nem folytattatik, s ha az ajtó örökre bevakolva marad.~-
83 3 | helyzetek elfogadása után azok az életben és művészetben is
84 3 | Tán csak nem... Ah, az lehetetlen! Ő könnyűvérű,
85 3 | Virginie nem akart érzéseivel az élethez simulni. Lehetetlent
86 3 | megnyerni volt minden célja. Az országbírói estélyt - ah,
87 3 | ah, mily jól töltöttük az időt ott, s csak kegyed
88 3 | jött el nagysád? -, mondom, az országbíró fényes estélyét -
89 3 | csillogott; Romvay pedig az átelleni szegleten teát
90 3 | vajas kenyeret tartott. Az egész jelenet se egészen
91 3 | érdekes volt.~Több alig.~Az első benyomás szerint, mely
92 3 | mellette árnyékká válik.~Az úrhölgyek a többiekre keveset
93 3 | futó tekintetet sem vetett az ünnepelt Sarolta ülőhelyéhez.~
94 3 | borongások rajlottak keblében, az őszi idők behatásait érzé
95 3 | közönség iránt.~- Láttad-e az isteni Saroltát? - kérdé
96 3 | két órai látás után is? Az lehetetlen.~Romvay vállat
97 3 | lennék indulatomnál fogva; az ellenkező esetben pedig
98 4 | bajokban sokat szenvedett, s az utóbbi időkben inkább árnyhoz,
99 4 | megszámlálva valának, noha az orvosok még reméltek az
100 4 | az orvosok még reméltek az s...i fürdő hatásától.~Az
101 4 | az s...i fürdő hatásától.~Az úti törődés pedig elviselhetőnek
102 4 | ismét lelke elébe hozhassa az igéző bút, a bájteli pillantást,
103 4 | mint a nappal a meleg, mint az Istennel az áldás.~Róbert
104 4 | meleg, mint az Istennel az áldás.~Róbert nem volt érzelékeny,
105 4 | zsebkendő néhány azalea virággal az elválás előtti alkony emléke
106 4 | emléke volt, midőn Tasziló, az utolsó vendég is, kocsira
107 4 | kendőzés titkai mellett Az áhítat órái kinyitva hevertek,
108 4 | akkor valának, midőn este az édes imádkozót a belépő
109 4 | belépő Róbert tekintete az égből a szerelemhez, a mennyországból
110 4 | kecses hálófőkötő maradt, az utolsó tündér-éjé. S a reggeli
111 4 | Mily kéjes emlékek!~Ah, az eltávozott nő magánszobái,
112 4 | kipihenni, megfrissülni...~Az elegáns kocsi pedig, mely
113 4 | panaszkodtak, kik őt és az s...i fürdőt, a megkeresztelt
114 4 | árjegyzék miatt, általában az ördögnek ajánlották, s kiknek
115 4 | észreveheti vala, miként az s...i fürdőben valódi diadalmenetet
116 4 | magukra hagyott csillagok az ismeretlenek kíváncsiságát,
117 4 | ismeretlenek kíváncsiságát, s az ismerősek örömét eléggé
118 4 | mondhatni, hogy egyedül az ő szállása volt alkalmas
119 4 | remetei szigorral ugyan - mert az gőgnek vagy negélynek vétetett
120 4 | meglepte a friss bőrszínezet, az eleven arckifejezés és az
121 4 | az eleven arckifejezés és az egész termeten eláradt összhangzás,
122 4 | megdöbbenést árultak el.~Az első önkéntelen tett alig
123 4 | össze akarná vonni.~Később az ablakvánkosokra támaszkodva
124 4 | hogy hinnünk lehet, miként az s...i fürdő panorámája előtte
125 4 | rögtön észrevennők, hogy az átelleni épület erkélyén
126 4 | csendes vérrel olvasgatott.~Az erkély alatt csinosan öltözött
127 4 | megint folytatá olvasását.~Az áthaladók nem mulaszták
128 4 | kandiságuk, amennyire csak az illem engedé, kitűnt.~Az
129 4 | az illem engedé, kitűnt.~Az utcán növekedő mozgás volt.~
130 4 | nem tudott.~Később letevé az olvasmányt, és szobájába
131 4 | szobájába vonult anélkül, hogy az átelleni ablakról tudomást
132 4 | a sétányon, egy madarat az ágon.~Ha Saroltához közel
133 4 | közönyére, unta udvarlóit és az egész fürdői szezont.~Szórakozott
134 4 | gyöngéd kedélyű élettárs, ki az ő szívének legfinomabb érzéseit
135 4 | órákat tölt egy eretnek, ki az ő imádtatáshoz szokott bűbájainak
136 4 | a hiúság fájdalmait, s az azok által előidézett különc
137 4 | végzetszerűnek; melyért az égnek hálával tartozik,
138 4 | Róbert iránti meleg vonzalom az első percekben elnyomta,
139 4 | sötét szemeiben nem égett az a tűz, melyet Sarolta oly
140 4 | gondolataiban hiányzék az erély, a villanyozottság,
141 4 | Automatnak hiszem, melyet az illem drótsodronyai elég
142 4 | minthogy csak négyen leszünk, s az illem szabályai szerint
143 5 | társalgásnál a szaloni modort és az illem kicirkalmazott formáit
144 5 | szépeink, s Júlia udvarlói az alkalmat igénybe tudták
145 5 | tömböket rendeztek, s majdnem az egész fürdői világ a hegyekre
146 5 | mely végre is leginkább az ő szépségének ünnepét jelenté.~
147 5 | szerepe, gondolá Sarolta, az elefántéhoz kevéssé hasonlít...
148 5 | elefántéhoz kevéssé hasonlít... És az enyém? Ah, csak másoknak
149 5 | nem hever, mint a köznapi, az országút szélén, sőt, ha
150 5 | lépett, noha látta, hogy az illem szabályainak durva
151 5 | szőtt völgyek, a világítás, az ezüst párák és hamvas ködök,
152 5 | öltözött nőcsoport, minő az s...i fürdőé, aligha fogja
153 5 | törökök, kiknek egyes csapatja az alsóbb vidékekről gyakran
154 5 | által fedett barlangok, az elhagyott malom, a folyondárok
155 5 | miatt hamar untatnak.~Romvay az egész vidék mondáit tudta.~
156 5 | képzelődést, incselgett az érzékeknek, s mégis a szemérem
157 5 | foglalt helyet, de mint az ágról a madár, megint felrebbent,
158 5 | nem mert egyedül lenni, az erős illatú virágoktól iszonyodott,
159 5 | gömbölyeg kezével alig tudta az ajtókilincset fölnyitni,
160 5 | mondákat és legendákat, melyek az erdőnek, hol járnak, a mélységeknek,
161 5 | mélységeknek, melyek fölött vezet az út, s a havasoknak, melyek
162 5 | készségével beszélt, és az udvariasság kötelességein
163 5 | szédítő mélységet talált az öngyilkolásra? Nagysádhoz
164 5 | nem lesz csoda, ha Júlia az átjövetelre magát rászánni
165 5 | nélkül előre kimenté őt.~- Az iszap lassanként fölebb
166 5 | mezsgye vonul a szakadáshoz.~Az ottani palló megtekintésére
167 5 | haladni, s a nő, ki máskor az ezüstnyár leveleinél reszketegebb
168 5 | Sarolta, ő egészen hasonló az alvajáróhoz, kit egy titkos
169 5 | csak bosszankodott reá.~Az ingó és recsegő pallón,
170 5 | volt küldve.~- Különben is az idő még inkább kezd borulni -
171 5 | nyújtani a permeteg ellen, mely az ormokról a vízesés felé
172 5 | Legkevesebb esőtől sem tartok. Az ég, véleményem szerint,
173 5 | volt.~Tündéri lebegéseivel az udvarlókat, kik kísérni
174 5 | percenként kacérabbá tette.~Az út pedig keskenyült, s néha
175 5 | alatt is süllyed.~Sarolta az akadályok közt lett vakmerőbb.~
176 5 | zergeként nyargalt föl az élre, s annak ösvényén haladt.~
177 5 | szólt élénken Sarolta, az ösvény szélére szökellve.~
178 6 | de szerény is. Betölti az illem aránylagos igényeit,
179 6 | szem és sejdítés elől. S az ég tudja, miért? Aki most
180 6 | prüdériával, mintha férje az illem vonalán szemével vagy
181 6 | szenvedek - szólt később szomját az előtte álló jóízű gyümölccsel
182 6 | Istennek hála - mondá Róbert -, az egész jelenlevő publikumért,
183 6 | helyet, honnan leestél, s az oly meredek, hogy ha Romvay,
184 6 | meredek, hogy ha Romvay, ki az alsó ösvényen veled párvonalban
185 6 | tested rohanását, akkor az éles köveken egészen összetörhetted
186 6 | férje elé tolva -, nézd az ő neve nincs itt.~- S ez
187 6 | visszaemlékezések alatt az udvarlók közt megjelent
188 6 | tán megtudhatjuk, de most az események előlegezése nélkül
189 6 | néhányszor végigsétálván, az ablakhoz lépett, s annak
190 6 | napsugaras ég, a virító zöld s az utcán élénken mozgó nép
191 6 | semmitől.~A különbség csak az volt, hogy most már Saroltát
192 6 | egy hadvezér kudarca? Mi az ünnepelt író hideg fogadtatása?
193 6 | ismerője nem feledheté, hogy az illem követeli elmenni Coraniniékhoz,
194 6 | melyik férfi nem ragadja meg az előnyt, melyet ilynemű elismerés
195 6 | toalettjével majdnem kész, az asztalon Romvay jegyét látja.~-
196 6 | jegyét látja.~- Ah, ő kileste az időt, melyben nem valék
197 6 | melyben nem valék itthon!~Az első perc benyomása közt
198 6 | tartott öltözékén.~Pedig az alkony engedékeny világítása
199 6 | kísérte, azt hivé, hogy az egész világnak föl kellett
200 7 | Afrikába szöktetett, hanem az a leghíresebb Küréné, melynek
201 7 | tündérszépségű teremtést. Az ő érkezése is részvétet
202 7 | bár alig észrevehetőleg, az arányosnál hosszabb lába
203 7 | Coranini.~Minden szem a csak az imént bámult mént új vizsgálat
204 7 | Coranini tekintélye, hogy ki-ki az eszményi vonalt, melyre
205 7 | kívánta: vajon, ha Sándor gróf az elsőséget igénybe venni
206 7 | talán célirányosabb volna az új szerzeményen áldozattal
207 7 | fedezett fel benne, hogy az ellenszenvnek lassanként
208 7 | is közinkbe - jegyzé meg az előbb szóló.~- Talán az
209 7 | az előbb szóló.~- Talán az idomítás - hozta föl egy
210 7 | fel Tasziló.~- Ah, megint az s...i fürdőből! - kiálta
211 7 | rokonomtól, Júliától, ki az ön régi hajlamai közé tartozik.
212 7 | s oly sok kihagyás, hogy az embernek saját eszméivel
213 7 | Ah, most látom, hogy az Anna-bálért történik. Hallgassa
214 7 | Furcsa! Hogy igazíthassam el? Az öltözködő-szoba legkisebb
215 7 | feleségem nem volt még, és az entretenue-k ízlése ellen
216 7 | abból indul ki, hogy ön az ő rendes divatárusnőjének
217 7 | fő dolgot, s körülményes az apróságokban. Egész jellemének
218 7 | levélre tekintve -, itt az ön nevét látom. Csak tudnám
219 7 | Említi, hogy Romvay és az ön szép neje rendkívül érdekessé
220 7 | általános társalgás kezdődött.~Az idő haladott, az éj beköszöntött.~
221 7 | kezdődött.~Az idő haladott, az éj beköszöntött.~És a sport
222 7 | sztoikusai voltak. Egyébiránt az embergyűlölést nem éltetem
223 7 | Ő jószívű teremtés. Csak az a hibája van, hogy nem ügyel
224 7 | talán nejének bűbája bírta az egyletbe lépésre Romvayt,
225 7 | oly nyugodt és boldog volt az udvarlók csoportjai közt
226 7 | szétoszlott iszony, mely hála az égnek és a feledtető időnek,
227 7 | meggyújtott mécse.~- Mi az? - kiáltott Róbert bámulattal,
228 7 | kimagyarázhatatlan vegyületével az ijedtségnek és örömnek.~-
229 7 | te, kedvesem használtad az alkalmat, hogy meggazdálkodjál
230 7 | volt! De a nő bágyadt vala, az úti fáradság megtörte.~S
231 8 | viráglevél-felhőt forgat örvényei közt, az elrablott illatot távoli
232 8 | teremt.~Máskor, ah, máskor, az idő csendes, nem zúg a lég,
233 8 | zúg a lég, le vannak kötve az elemek, melyek rombolni
234 8 | rubinkövekből csillognak föl. Az első dér ez! Alig támadt,
235 8 | gondolá Róbert. - Hisz az Anna-bálra rendkívül vágyott,
236 8 | találkozás utáni órák. Talán az úti törődés, talán a küzdésben
237 8 | Nem jött szemeire álom. S az éji mécs halvány világa
238 8 | Miért kerül mindent, mi az utolsó együttlétünk óta
239 8 | szeszélyből nem történhetett.~Most az eszmék társulatánál fogva
240 8 | fordult volna elő. Sőt ez, ki az élceket használni tudta,
241 8 | harag erélyére pedig, még ha az egy büszke és fennkölt jellem
242 8 | tündérszeszélyeket kergetett, az utánozhatlan kecsű tetszelgési
243 8 | szenvedéllyel csüng keblemen, mintha az elválásnál állanánk, hogy
244 8 | szobájába lépett, hol ez az ablak mellett egy kis állvány
245 8 | gondolatait, figyelmét. Az ajtónyitásra alig észrevehetőn
246 8 | boldogította..., feltétlenül az övé, s nemcsak nagy érzéseivel,
247 8 | azon rejtelmekkel, melyeket az önző, a hideg világ sejtelmével
248 8 | szívéhez más kulcs, mint az, hogy annak nem lehet zárja?
249 8 | kezében tartá.~- Sarolta, te az s...i fürdőt a legkedvetlenebb
250 8 | először kerül nálunk elő ez az érdekes pont, mely a házasélet
251 8 | gyöngédtelenség, miénk a könny; tietek az erő, mienk a tettetés. Használjuk
252 8 | ugyanazon tekintetben, s az emberismerő előtt ily ellentétek
253 8 | mondanád szenvedek. Csak az a kérdés: miért?~Róbert
254 8 | Mindenekelőtt migrénem van, mi az ideges nőknél nem példátlan,
255 8 | továbbá női hiúságomnak az s...i fürdő kedvezett legkevésbé,
256 8 | is hízeleg nekem, holott az a szigor, mellyel visszajövetelem
257 8 | üterei lázasak valának. Talán az erős indulatok, melyek a
258 8 | igen víg; a gondatlanságig az akart lenni.~Szellemének
259 8 | nyitva feledett pelkéből az illatszesz, elpárolgani
260 8 | dalokat játszott, melyek az érzések felszínét is alig
261 8 | rég eltűnt, és beállottak az ősz hívesebb napjai.~A főváros
262 8 | Sarolta nyilvánosabb élete, az udvarlások szezonja kezdődött.~
263 8 | a hanggal, mellyel neje az udvarlókat fogadja, mint
264 8 | erejével sem a bút, sem az örömet elhordani nem bírta,
265 9 | támasztott.~Fiatal urak, kiket az ellenzék vezetője iránti
266 9 | távol fekvő megyén, mely az ügyben leginkább bonyolíttatott,
267 9 | nyilatkozatokra bírják.~Az érettebb korúak pedig Wesselényihez
268 9 | mint a közönségnek, mely az egész kérdésben semmi részt
269 9 | betekinthetünk Taszilóhoz - szólt az utóbbi, karonfogva Coraninit.~-
270 9 | ízlésűek lennének, mint az athéni néptörvényszék tagjai
271 9 | Pártunk szempontjából az.~- S meggyőzőnek - szólt
272 9 | meggyőzőnek - szólt Romvay.~- Az esküdtszékeknél - válaszolta
273 9 | születése napja.~Zaj hangzott az előteremig.~Víg kör az asztalnál
274 9 | hangzott az előteremig.~Víg kör az asztalnál s földöntött palackok
275 9 | nem mindig parancsolhatnak az egyes szavaknak.~Társalgásuk
276 9 | kötetlenebb, érzésük áradozóbb. S az, ki velük nem is tölté az
277 9 | az, ki velük nem is tölté az órákat, hamar észrevehette,
278 9 | hangulatra voltak fokozva, midőn az ember leghajlóbb idegenekkel
279 9 | most nekünk ajándékozza az éjfélt és hajnalt. Melyik
280 9 | gyeplőt, Gazsi barátunkat az anyagi jólét is úgy a kapufélfánál
281 9 | igen mélyen. Miért volna az ő szíve kőből? Nem látom
282 9 | parolát ide, hadd igyuk meg az áldomást! Legalább szép
283 9 | határozottan visszautasítá az ajánlatot.~De Tasziló sehogy
284 9 | Tasziló sehogy sem akarta az elkövetett botlást észrevenni,
285 9 | Szerencsére egyik vendég, ki az előidézett helyzet minden
286 9 | nélkülivé lőn a láthatár.~Az élcek villany-anyagai a
287 9 | is annyira elégült volt az uralkodó hangulattal, hogy
288 9 | független szárnyalásokra az elméket.~De Romvay a finom
289 9 | ki.~- Tudjátok-e - szólt az ifjú háziúr -, hogy Bálint
290 9 | jóbarát álarcával fedi el az udvarló képét - válaszolta
291 9 | mert régi szokás, melyhez az újoncok is tudják tetteiket
292 9 | tudta bírni, ha kellett, az orgiák minden kicsapongásait.~-
293 9 | szellemére esküszöm, hogy mihelyt az udvarlások s a kaland körébe
294 9 | már eszembe jutott: hogy az udvarló a férj jóbarátjának
295 9 | időtöltésekbe sodorják. Ez az én elvem. S nem helyes-e?
296 9 | ha nőkkel vagyok, kerülöm az álnokságot. Jobb a merész
297 9 | helyezni. Fölkoszorúzzuk az áldozatokat. Így szép az
298 9 | az áldozatokat. Így szép az ünnep. Különben is a nő
299 9 | Bravó! - kiáltá - ez az igazi modor. Romvaynak mindig
300 9 | is kérdém tőle: láttad-e az isteni X nőt? Igen, válaszolá.
301 9 | iránta indulatomnál fogva, az ellenkező esetben pedig
302 9 | esetben pedig számításból.~Az egész asztal elismeré Romvay
303 9 | bêtise-nek.~- Hogy érted?~- Az máskorra való.~Coranini
304 9 | Hm! Ők nem merik magát az okot, mely viszályt szült,
305 9 | ismert nő van érdekelve. És az egész éjjel piquant volt
306 10| 10~ ~Az idő hamar változott.~Hűvös,
307 10| zúzmarás napok következtek az enyhe őszre, mely november
308 10| volt.~Hópille és sűrű köd, az ablakokon jégvirágok, a
309 10| kezdenek a Wurm-kávéház előtt az üzéreknek köszönni, jótékony
310 10| kalendáriumok megjelentek, az Auróra már elhagyta a sajtót,
311 10| könyveikből a kontókat, az utcán félig megfagyott csavargókat
312 10| gorombábbak, a kisgyerekek az angyalt várják aranyos babákkal,
313 10| abárlókéssel kezükben, az ablakra cinege repked, az
314 10| az ablakra cinege repked, az útszélekről komolyan néznek
315 10| farkasnyomról beszél, s kuvaszai az ablak körül ugatnak, a tiszteletes
316 10| vadászatok tartatnak; ez az évszak jelleme, s gondolhatják
317 10| magaviseletének emléke nyomta, bár az, a külszín után ítélve,
318 10| Köztük Romvay tűnt fel.~Az ifjak körüle csoportoztak.~
319 10| érzéseit.~Mély elméje, ha az irányt meglelte, az utolsó
320 10| ha az irányt meglelte, az utolsó részletekig mindent
321 10| megaláztatás kifejezése most az egyik, majd a másik arcon
322 10| nem őrzi keble, s mégis az örökre zárva akar előttem
323 11| dohányárus lánnyal elfecsegi az időt...~A várás!~Midőn mi
324 11| angyalok lennénk.~Míg ellenben az imádott lény a teaasztalnál
325 11| döbbenve tekintett maga körül, az ablakon kidugta fejét, átment
326 11| melletti szobákba, kijött az erkélyig s meg visszatért.~
327 11| már fenn úszott magasan.~Az óramutató a tízes számhoz
328 11| szem vezet, nincs mozgás, az udvaron a kutyák már rég
329 11| látszik semmi kacérság.~Ő az igéző reggeli pongyola előnyéről
330 11| lefesteni, mert már közel az erkélyhez a groom gyönyörű
331 11| mellyel Romvayt büntetni vagy az illem korlátaira figyelmeztetni
332 11| sieték hozzád, túlragadtatva az örömtől és a szerelemtől...
333 11| Hogyan? Én?~- Jelenlétével.~- Az ég legyen bizonyságom, érdemlek-e
334 11| várakozás után nyerhettem meg az istenektől is irigyelt pillanatot,
335 11| horderejét. Mit szándékozott az imént előhozni? Szóljon.~
336 11| Tovább! - szólt Sarolta, az iszony miatt alig hallható
337 11| Mire magyarázhattam ezt? Az én körülményemben egyik
338 11| megtagadások által törekszik az érzékeket ingerelni, a vágyat
339 11| talán azt gondolná, hogy az első légyott utáni visszavonulástól
340 11| gyöngeségig, a nevetségig az, és százszor szerelmesebb
341 11| de azon varázs is, mely az illem korlátait fönn tudja
342 11| szólt, felemelve kezét -, az Istent hívom tanúságul,
343 11| hívom tanúságul, és sújtson az ég haragja, ha nem a valót
344 11| nem a valót mondom! Igen, az élő Isten bizonyságom, hogy
345 11| ellentmondások közt elveszteni az erkölcsi támaszt? Ó, Romvay,
346 11| hogy általa eltaszíttassam? Az ő arcát rég nem láttam derültnek.
347 11| szél fú, hópille verdesi az ablakokat. Isten önnel örökre!
348 11| ismerné; aki pedig engedne, az a bódító ingert nem, melyet
349 11| izgatott, mint ezt régebben az ő közönye, nem mondhatott
350 11| előnyt nyújt Saroltának. Az elválás kieszközölhető.
351 11| Miért ne tartanám későbbre az utolsó szót?~A leírt eszmék
352 11| lehetne egy nő, ki sorsát az enyémhez kötötte, boldog?
353 11| enyémhez kötötte, boldog? S az ön társasági helyzetét nem
354 11| ízekre taglalta volna, az miattok inkább nyitna ajtót,
355 11| sóhajtá -, miért kell bűnömről az utolsó fátyolt is leemelnem.
356 11| Sőt lábai elé borulok.~- Az Istenért!... én önt nem
357 11| És a légyott?~- Csak az ön közönye ingerelt. Elvesztém
358 11| irántam. Karján nyugodt ön? Az enyémen is. Csókjaival kábítá?
359 11| megrántá a csengettyűt.~- Az istenért! Mit tett ön?~-
360 11| hívtam be.~Egy másodperc, s az ajtó felnyílt, és a komorna
361 11| vadászfegyverekkel.~Látszott, hogy az élvező, mulató társaságot
362 12| 12~ ~Coranini az asztalhoz lépett, kihúzta
363 12| leülni, gróf úr!~Coranini az asztal előtti karszékre
364 12| jövő percre nézve; de ah, az ájult Sarolta férjének arca
365 12| köszöntök poharat, s ön az én egészségemre.~Ezzel elvágtattak.~
366 12| a pénzzavarban. Így jár az ember azokkal, kiknek családját
367 13| a kötlevelekkel zsebében az ajtónál volt, a kerevetről
368 13| de lábai erőtlenek voltak az iszony és gyöngeség miatt,
369 13| Romvay rég elvágtattak. Az udvar néma, zajtalan volt.~
370 13| rátekinthet.~Végre halk lépéssel az ajtóig ment, hogy bezárhassa.
371 13| mindenütt!~Sarolta félt az ablakhoz közelíteni, mert
372 13| ablakhoz közelíteni, mert az udvaron csavargó, figyelő
373 13| S hogy léphessen Sarolta az ablakhoz? Künn fütyöl a
374 13| nőért adtak pénzt... pénzt?~Az órák teltek.~Sarolta idegizgatottsága
375 13| volt.~Nekik érkezni kell. Az udvarlóknak, a szalon hőseinek -
376 13| megtérni.~Semmi kétség, hogy az ismerősebbek, mielőtt Pestre
377 13| ha hallgatott, új gyanút az iránt, hogy többet tud,
378 13| alakok vonultak... ah, hála az égnek, Pest felé.~Megint
379 13| sóhajtott a nő.~Álmatlanul tölté az egész éjet.~Másnap Coranini
380 13| Gyönyörű telivér lovak tűntek az istállóból másfelé.~Néha
381 13| másfelé.~Néha megjelent az udvaron Coranini idegenek
382 13| És Sarolta kedélyébe is az új változások új benyomásokat
383 13| visszaemlékezései!~- Ez az ember - sóhajtá, mert nem
384 13| magányban s gondolatban is -, ez az önző és hideg lény sohasem
385 13| imádtatva képzelte magát, az én valék, s ha volt, kinek
386 13| bősz óra véteksúlyáról, az az én túlérzékeny lelkiismeretem.
387 13| bősz óra véteksúlyáról, az az én túlérzékeny lelkiismeretem.
388 13| járni, s nem a tántorgás az élet kéje, és sárban fetrengés
389 13| küzdés, bánat vagy harag, de az idő nyomai voltak azokra
390 13| egy gyöngeséged volt, s az is kellemes és igéző. Ha
391 13| elég vagyont fogsz találni. Az sajátod.~- Ó, Coranini -
392 13| királynője, hogy hordhatnád az életnyomor koldusruháját.
393 13| világ véleményében örökre az. Mondd, kérlek, még anyádnak
394 13| e név: Coranini megszűnt az enyém lenni... Mit reszketsz?
395 13| férjhez menni nem akarsz, az özvegyi cím és eltűnésem
396 13| tarthatsz halottnak... De az idő telik, Isten hozzád.~-
397 13| közt Coranini, megcsókolván az elébe borult nő homlokát. -
398 13| hálával egymásnak. Mi volna az a múlt helyett! Légy nagylelkű
399 13| taszítsd el magadtól! Ez az igaz szenvedély hitvallása.~
400 13| csengettek Coranini szavai, midőn az ostor pattogott, a kocsi
401 13| vágtatva eltűnt.~Másnap az elhagyott nő a szekrényt,
|