Part
1 1 | társulatok által építtetnének, hogy ezek jegyei készpénz helyett
2 1 | szilárdul meg vagyok győződve, hogy Magyarország a természettől
3 1 | csak ezentúl világlik ki, hogy ezen új neme a szállításnak
4 1 | körülállók arcáról látszott, hogy Róbert egészen meg van cáfolva,
5 1 | István - mondák.~- Sietek, hogy az aláírással el ne késsem -
6 1 | teljhatalommal sietett, hogy a régi rendet, mely - mint
7 1 | annyi eréllyel, hévvel foly, hogy a másik körből, mely az
8 1 | benső elégtétellel látta, hogy versenytársának, kit az
9 1 | általános észrevételt arról, hogy a politikában is tiszta
10 2 | kizárók lenni.~Úgyannyira, hogy beszélyünk kezdetekor már
11 2 | ő annyi imádót számlál, hogy ha közülük mindeniknek -
12 2 | hajlamaikat csak azért, hogy azon színházban lehessenek,
13 2 | tudjam úgy megmagyarázni, hogy se többet, se kevesebbet
14 2 | idén már nem merte hinni, hogy sikerrel kísérthesse meg,
15 2 | lehetetlennek. S tudjuk, hogy a szép leányoknál, kik tetszelgéshez
16 2 | akarta -, kezdé sejteni, hogy vetélytársai támadnak, kiknek
17 2 | az ember azt sem tudja, hogy ki. Pedig lehetetlen Saroltának
18 2 | Most már Albert is állítja, hogy elvette volna, s Frigyes
19 2 | csövébe. Szegény Frigyes! Jó, hogy hamar tud feledni. Mekkora
20 2 | volna szívével!~Anyja hivé, hogy szerelemből kötött frigyre
21 2 | egyezést.~Nagynénje állítá, hogy Saroltának más komoly hajlama
22 2 | bizományosa, tőle többször hallá, hogy Coraninit csak becsüli.~
23 2 | szívét rejtélynek tartani, hogy föl legyen mentve nem követni.~
24 2 | alkalmatlant és kockáztatót, s hogy mélységek felett száguldjon
25 2 | sértésből.~Megtörtént azonban, hogy minden tevékenysége mellett,
26 2 | szívének vágyai anélkül, hogy egy csomóba égtek volna,
27 2 | egy növendék leány, kinek, hogy reményei épen maradhassanak,
28 2 | pontjai néhol oly igézők, hogy a tündérkép kiegészítésére
29 2 | költőit, az ablakhoz lépett, hogy leeressze a függönyöket,
30 2 | kedélyére. Ekkor úgy hivé, hogy rendeltetése e férfiúhoz
31 2 | vagy az erős tölgyhöz, s hogy nemcsak szereti őt, mert
32 2 | Salzburg vidékére utazott, hogy a kamarauradalmakban együtt
33 2 | volt esendő, megtörtént, hogy Róbert átvállalta a zavart
34 2 | bízvást lehetett számítani, hogy a legkevesebb zajjal legtöbb
35 2 | legtöbb eredmény éretik el, s hogy rövid idő alatt nemcsak
36 2 | s kiknek fő sajátságuk, hogy éppen azon tulajdonokat
37 2 | színét, s kívánd Saroltától, hogy ne vágyjék tetszeni: akkor
38 3 | következtessék olvasóim, hogy egy fővárosban kezdett novellából
39 3 | mint itt, mégpedig anélkül, hogy emiatt a pesti hangversenyeket,
40 3 | sportsmanokból, kik azonkívül, hogy vörös hajuk, spleenük és
41 3 | idomárt hozatott Angliából, hogy a lóverseny barátai csikóikat
42 3 | növeltethessék pályázásra, s hogy a díjakért minél többen
43 3 | lakhelyét.~Természetes, hogy Saroltának, ha soha Pestre
44 3 | Aztán általános nézet volt, hogy ő határozott vonzalom nélkül
45 3 | szabadságot engedett neki, hogy sokan gyaníták, miként a
46 3 | eléggé meggyőződhetünk, hogy a kelenföldi pusztán legszorgalmasabban
47 3 | caprice-aival párosítani, hogy Róbert sohasem találta a
48 3 | Tasziló - fogadást tett, hogy addig nem vadász, míg Godwin-Schasm
49 3 | Taszilóhoz egyik pajtása -, hogy a mi idomárunk által növeltesse
50 3 | Pückler-Muskauval Algirba, hogy időtöltésből a kabilokkal
51 3 | urak annyit emlegették, hogy azt még öreg kakadúja is
52 3 | megszokta az ünnepeltetést, hogy különösnek tartá, miképp
53 3 | sejdítette volna a derék állat, hogy mennyire érdekemben fekszik
54 3 | tüstént lóra ültem, hogy szerencsés lehessek önnek
55 3 | Virginie, ki gondolta volna, hogy ily vége lesz viszonyuknak!
56 3 | Virginie! S tudja-e nagysád, hogy ő volt az én első hajlamom?
57 3 | S ne kétkedjék kegyed, hogy ő csakugyan könnyezni fog
58 3 | Arca annyira hideg volt, hogy udvarlója, ki élénk és rejtélyes
59 3 | válaszolá Tasziló, jól tudván, hogy ő van érintve.~- Közelebbről
60 3 | hallám - folytatta Sarolta -, hogy Vértesy a féltékeny szerepből
61 3 | is igen keresettek arra, hogy eléggé érdekelhessenek.~-
62 3 | kétségbe...~- És mégis tény, hogy meggyilkolta magát.~Sarolta
63 3 | csak azt kell említenem, hogy Virginie egy rossz órában
64 3 | nyilvános, de elég arra, hogy a finom modorú és kényes
65 3 | s csak kegyed hiányzott, hogy ezen órák emléke szívünkben
66 3 | követett, s már megfordulék, hogy vele beszélgetést kezdjek,
67 3 | társaságból eltűnt. Reggel hallám, hogy Virginie többé nincs. Hazaérkezvén
68 3 | Tasziló, és székéről fölkelt, hogy a vadászatból megérkezőket
69 3 | S így hamar észrevevé, hogy tettleg csakugyan minden
70 3 | volna a tükörbe tekinteni, hogy megkérdezhesse vonásait:
71 3 | Romvaytól Tasziló.~- Igen.~- S hogy vélekedel róla?~- Szép asszony.~-
72 4 | környékét, azonban ígéré, hogy szeretett nejét gyakran,
73 4 | összetartá, oly hódító volt, hogy Róbert a kocsiajtót hosszasan
74 4 | aztán a magányba rohanni, hogy ott ismét lelke elébe hozhassa
75 4 | szellőztetteté ki.~Ügyelt, hogy a takarításkor semmi hátrább
76 4 | tarthattak számot; végre pedig, hogy a be nem avatottak időpazarló
77 4 | szobákat talált, s mondhatni, hogy egyedül az ő szállása volt
78 4 | széparányúság és komfort iránt, hogy a megérkezés utáni reggelen,
79 4 | kiigazítandót talált, meggyőzék, hogy a mai napért panaszra nincs
80 4 | Hátravonta a függönyt, hogy a fürdőt, hol tán két hónapot
81 4 | tárgyra vetvén szemeit, hogy hinnünk lehet, miként az
82 4 | állanánk, rögtön észrevennők, hogy az átelleni épület erkélyén
83 4 | elébe, miből ez gyaníthatá, hogy a fürdőközönség egy része
84 4 | szobájába vonult anélkül, hogy az átelleni ablakról tudomást
85 4 | vagy eszméit, s látszott, hogy mindent kizárólag azon nőnek
86 4 | Könnyen észrevehető volt, hogy Romvay csak a régi ismerős
87 4 | alig jutott többé eszébe, hogy szalonja ablakával átellenben
88 4 | szem soha sem fordul, s hogy közel hozzá naponként hosszú
89 4 | semmi kacérság.~Hihető, hogy a Róbert iránti meleg vonzalom
90 4 | mert bemutatták; lehet, hogy házához még eljövök, mert
91 4 | kényelmes előnnyel bír, hogy nem nyugtalanító, nem veszélyes.~-
92 4 | nyugtalanító, nem veszélyes.~- S hogy tetszik Romvay? - kérdé
93 5 | venni, s így nem vala csoda, hogy a magánkirándulás másnap
94 5 | ment, képzelhetik olvasóim, hogy regényes vidékekre is kell
95 5 | indiszkréciót követné el, hogy nem rejtőznék, és kecseit
96 5 | földre lépett, noha látta, hogy az illem szabályainak durva
97 5 | sajátságos kacérsággal vegyültek, hogy Júliát a férfiak gyarlóságaiban
98 5 | volt.~Midőn tapasztalá, hogy lovagja a vidék történeteiben
99 5 | különben is annyira elrothadt, hogy alátörésétől félni lehetett.~
100 5 | előtte bizonyosnak látszott, hogy Júlia grófnőt semmi kérés
101 5 | hihetné - szólt Romvay -, hogy itt a múlt század kezdetén
102 5 | nem fogja. S mily szép, hogy ön minden célzás nélkül
103 5 | férfi hamar észrevette, hogy felhagyott ösvényre tévedtek,
104 5 | kétségem. S ez tán örvend, hogy megint Virginie-re talált.
105 5 | öngyilkos nőről, anélkül, hogy arca megindulást árult volna
106 5 | Róbert.~- S csoda volt, hogy eddig is kikerülhettük a
107 5 | volt.~Róbert nem tagadá, hogy inkább nejének van igaza.
108 5 | látható nem vala.~A szép nő, hogy a Romvay által regélt bűbájos
109 5 | volt, eléggé tanúsíták, hogy nem saját akaratából érkezett
110 5 | melyet kockáztatott, mutatá, hogy többé lebegni nem lehet.~
111 5 | szólt udvariasan Romvay -, hogy így nem fogunk a tanyához
112 6 | s eléggé zárt, anélkül, hogy ezért a kellőnél többet
113 6 | látná Saroltát, megesküdnék, hogy soha ily tökéletesen nem
114 6 | orvosunk ma azzal biztatott, hogy holnapután már kikocsizhatsz.~
115 6 | ápolásomra nem volna szükséged, s hogy amely asszony igéző tud
116 6 | vonta kebléhez a kedves nőt, hogy ez derekával ráhajolva merőn
117 6 | kérdé: - S te úgy látod, hogy szerencsétlen emlékű kirándulásunk
118 6 | tartani Júliát.~- Miért?~- Hogy vetélytársad ne legyen -
119 6 | is meg kellett csókolni, hogy szép összhangzását hamar
120 6 | leestél, s az oly meredek, hogy ha Romvay, ki az alsó ösvényen
121 6 | de ez mégsem akadályozá, hogy szórakozás végett udvarlóira
122 6 | azonban mégsem tagadhatá, hogy a hideg és kérges szívű
123 6 | hallá emlegettetni, s hallá, hogy mi mindent köszönhet neki,
124 6 | lábára, azonban midőn látta, hogy kímélet és illő óvakodás
125 6 | bátorsága annyira nőtt, hogy a termen néhányszor végigsétálván,
126 6 | vánkosaira támaszkodva kihajlék, hogy a szabad leget élvezhesse.~
127 6 | különbség csak az volt, hogy most már Saroltát egy rövid,
128 6 | Romvay már láthatta, hogy Sarolta nincs többé akadályozva
129 6 | tisztelgéseket, emlékezhetett, hogy a rosszullét alatt még jegyét
130 6 | ismerője nem feledheté, hogy az illem követeli elmenni
131 6 | veti le amazon öltözékét, hogy a kútnál, hol a világ egybe
132 6 | kérdé a komornát.~- Tüstént, hogy nagysádék elmentek.~Hüm,
133 6 | állandólag kísérte, azt hivé, hogy az egész világnak föl kellett
134 7 | mind társaságunkra nézve, hogy a Catóhoz, szerződésünk
135 7 | Pozsonyból megyéjébe utazott, hogy mint alispán a jövő három
136 7 | volt Coranini tekintélye, hogy ki-ki az eszményi vonalt,
137 7 | tulajdont fedezett fel benne, hogy az ellenszenvnek lassanként
138 7 | levélben tudtomul adja, hogy társaságunkba kívánna lépni,
139 7 | gátolhatta meg hosszasan, hogy neje lóháton ne kergesse
140 7 | mond Tasziló. - Különben hogy lépne Romvay a mi egyletünkbe,
141 7 | holott fogadása tartja, hogy a lord életében nem vadászik.~-
142 7 | vitatta hévvel Tasziló -, hogy Romvay gróf Hunyadynál idomíttat
143 7 | van, s oly sok kihagyás, hogy az embernek saját eszméivel
144 7 | komisszió!... Ah, most látom, hogy az Anna-bálért történik.
145 7 | felszólítani nem tudott.~- Furcsa! Hogy igazíthassam el? Az öltözködő-szoba
146 7 | látszik, abból indul ki, hogy ön az ő rendes divatárusnőjének
147 7 | összeköttetést folytat, hogy általuk legkönnyebb megtudnom
148 7 | kitalálásába, világosan oly célból, hogy Coranininek fölolvashassa.
149 7 | is csiripolnak. Említi, hogy Romvay és az ön szép neje
150 7 | teszik a fürdőszezont, s hogy nélkülük a napok elviselhetetlenül
151 7 | térni. S tudják-e önök, hogy november 11-én teljeskorú
152 7 | marad valami hitünk arról, hogy a világban célszerűbb kedélyhangulat
153 7 | Még nem vagyok elég vén, hogy barátnőimmel gondatlanságaikról
154 7 | teremtés. Csak az a hibája van, hogy nem ügyel a déhors-okra,
155 7 | percig fölvillant elméjében, hogy talán nejének bűbája bírta
156 7 | udvarlók csoportjai közt is, hogy nem látta át, miért aggódnék
157 7 | használtad az alkalmat, hogy meggazdálkodjál számomra
158 8 | számlálhatná elő? S mégis érezzük, hogy kezdődik a hervadás, jön
159 8 | leginkább azon aggódott, hogy nem táncolhat. S most úgy
160 8 | magának azzal hízelegni, hogy szép neje egyedül csak érte
161 8 | vonásait.~Kétségem nincs, hogy szenved, hogy valami bántja.
162 8 | Kétségem nincs, hogy szenved, hogy valami bántja. De miért
163 8 | Sarolta szavaiból kitűnt, hogy indulásakor a nagynéne nem
164 8 | eszébe jutott Róbertnek, hogy Tasziló, midőn Júlia leveléből
165 8 | akkor figyelemre nem vett, hogy Tasziló arcán zavar mutatkozott,
166 8 | csak röviden hozá fel, hogy Júlia magasztalással ír
167 8 | hirdetője. Világos tehát, hogy a levélben nem sok tömjénzés
168 8 | Róbert nem mondhatta ugyan, hogy neje egész múltjában hasonló
169 8 | mint láttuk, meggyőződött, hogy a két némber, bár határozott
170 8 | az elválásnál állanánk, hogy sokáig ne találkozhassunk,
171 8 | vagy a viszontlátásnál, hogy a hosszas távollétért egy
172 8 | sötét időszakból, melyet, hogy velem eddig elfeledtetél,
173 8 | fölhívni. Mily bárgyúság, hogy eddig nem tettem! Mennyi
174 8 | hajlítást adni a társalgásnak, hogy végre a kitűzött tárgyhoz
175 8 | sem kereshet föl, anélkül hogy meg ne szentségtelenítené.
176 8 | szívéhez más kulcs, mint az, hogy annak nem lehet zárja? A
177 8 | élesebb színével elárulák, hogy rendkívül érdeklik a hallott
178 8 | összeszedettebbé lőn, ahelyett, hogy átengedővé válnék, mi Róbertre,
179 8 | sóhajtá ez. - Szent ég, hogy váltunk el hat héttel előbb,
180 8 | miatt annyira megzavarodott, hogy sodrából egészen kiesve,
181 8 | Szemrehányásokat vár! Hogy jutott e gondolatra? S miért
182 8 | Miért ne? Fogadni mernék, hogy a kegyes Philémón is tett
183 8 | arckifejezéssel beszélt, hogy Róbert tartani kezde, miként
184 8 | tévedtem, midőn látni fogom, hogy nem volt igazam, egyszersmind
185 8 | Róbert folytatá: - Egy hete, hogy megint együtt vagyunk, s
186 8 | vetett nejére, remélvén, hogy már célnál, már egy titok
187 8 | példátlan, aztán vádat érzek, hogy anyámat, bár néhány órára,
188 8 | téged, mint végső okra, hogy kétkedni kezdek tükrömben,
189 8 | eddig, s néha úgy tetszett, hogy erőlködésig kíván kedvébe
190 8 | jött soha azon vád alá, hogy rejteget, takargat.~Tasziló
191 8 | és Sarolta nevét értjük. Hogy szerette azt Júlia, s hogy
192 8 | Hogy szerette azt Júlia, s hogy gyűlölte ezt, mennyi dicséretet
193 9 | versenyzenek a kitüntetésért, hogy a védiratból valamit lemásolhassanak,
194 9 | legcélszerűbbet.~Természetes, hogy ily mód mellett kevesebb
195 9 | jellege kinyomva, s látszott, hogy ha gondolataiknak még uraik
196 9 | órákat, hamar észrevehette, hogy használatlanul nem folyt
197 9 | Mert hasztalan állítjátok, hogy ő nem érzi Virginie halálát.
198 9 | az uralkodó hangulattal, hogy közlékennyé vált, s a nagy
199 9 | szólt az ifjú háziúr -, hogy Bálint a jövő farsangra
200 9 | Casanova szellemére esküszöm, hogy mihelyt az udvarlások s
201 9 | most már eszembe jutott: hogy az udvarló a férj jóbarátjának
202 9 | ügyetlenséget tanúsít, megvallom, hogy nevetséges modorai vannak,
203 9 | elégületlenné teszi, kifejtem, hogy csak nevelése volt elhibázva.
204 9 | modor, ártatlan külső kell, hogy gyanút ne ébresszen, s a
205 9 | nőt? Igen, válaszolá. S hogy vélekedel róla? Szép asszony.
206 9 | mentsége egy bêtise-nek.~- Hogy érted?~- Az máskorra való.~
207 9 | megdöbbent tekintetén látszott, hogy valami kellemetlent hallott.~
208 9 | Coranini Pesten maradt, várva, hogy kiegyenlítés vagy párbaj
209 10| s gondolhatják olvasóim, hogy a november 11-i lakoma óta
210 10| rossz szokást vette fel, hogy figyelme, gyöngédsége leginkább
211 11| útközben egy boltba lépett, hogy szivarját meggyújthassa,
212 11| nagy öntagadásba kerül, hogy a perzsa királlyal fel ne
213 11| magával hozhatja, anélkül, hogy örömeit élvezni akarná.~
214 11| néha szívére nyomta kezét, hogy annak éles verését mérsékelje,
215 11| éles verését mérsékelje, s hogy jobban különböztethesse
216 11| már nem ellenzéd többé, hogy tanúk nélkül láthassalak,
217 11| láthassalak, beleegyeztél, hogy lábaid előtt önthessem ki
218 11| mozdulataiban bensőség.~Látszott, hogy a szép nő inkább érdekli,
219 11| csak azért szólítottam önt, hogy érezhesse, mennyire szükségem
220 11| melyben különösen megtiltja, hogy házánál soha többé ne mutassam
221 11| vadászok és idomárok egyletébe, hogy jogos okom legyen a kelenföldi
222 11| másik talán azt gondolná, hogy az első légyott utáni visszavonulástól
223 11| esetben nem kétségtelen-e, hogy nincs udvarló, ki kegyed
224 11| helyzetét ismerte már.~Látta, hogy a tetszelgési szomj, ha
225 11| fog használtatni. Látta, hogy a nő egy ballépésből, melybe
226 11| vagy félreértés nélkül, s hogy a bűn által nemcsak a lélekcsend
227 11| az élő Isten bizonyságom, hogy egyedül a bűnbánat s gyöngeségem
228 11| S én csak azt kívánom, hogy kerüljön, hogy tekintse
229 11| kívánom, hogy kerüljön, hogy tekintse végképp megszakítottnak
230 11| megszakítottnak ismeretségünket, s hogy engedjen hallgatása és kimaradása
231 11| Nemes modorával győzzön meg, hogy nem vagyok egészen elveszve.~-
232 11| fölébreszteni? Akarja-e, hogy általa eltaszíttassam? Az
233 11| tölt el. Néha hinnem kell, hogy féltékenysége kitörési ponton
234 11| féltékenysége kitörési ponton áll, s hogy a történtekről értesült.
235 11| sivár volt Sarolta fájdalma, hogy aki kérésének ellenállana,
236 11| könnyen le vágyiról. Hitte, hogy soha nő inkább nem érdeklé,
237 11| akarja.~Ez a gordiuszi csomó! Hogy oldjam meg? Vagyonom, fűzé
238 11| mélység fölébe egy csermelyt, hogy zuhataggá váljon, s mégis
239 11| Férje csak úgy hiheti el, hogy őt szereti, mint én, hogy
240 11| hogy őt szereti, mint én, hogy egészen közönyös volt irántam.
241 11| emlékezetemnek! Úgy rémlik, hogy nem is udvaroltam. De miért
242 11| közbe.~Romvay fölnyúlt, hogy eltaszítsa azt.~E mozdulatra
243 11| vadászfegyverekkel.~Látszott, hogy az élvező, mulató társaságot
244 12| hirtelen maga sem tudta, hogy mit hebeg, de szemével középujjára
245 12| Romvay Coraninire tekintvén, hogy vonásairól utasítást vehessen
246 12| zsebébe tevé azokat.~- Tudom, hogy ön hallgatni fog a történtekről,
247 12| gondolá Romvay lóhátról, hogy Coranini híres idomár, híres
248 12| jószág-ranzsírozó, és híres kártyás, de hogy híres escamoteur is legyen,
249 12| mélyedni elmélkedések közé, hogy Coraninivel udvariasan ne
250 13| visszatekintésével tanúsítá, hogy hallá azt, s hogy idegei
251 13| tanúsítá, hogy hallá azt, s hogy idegei megrezgettek. Sarolta
252 13| porban csúszva követelni, hogy tőrével döfje át szívét,
253 13| tőrével döfje át szívét, hogy ne engedje élni egy óráig,
254 13| mert megmozdulni, félvén, hogy a legkisebb neszre komornája
255 13| lépéssel az ajtóig ment, hogy bezárhassa. Nem tudott egy
256 13| népet, kíváncsiakat gyűjt. S hogy léphessen Sarolta az ablakhoz?
257 13| megtérni.~Semmi kétség, hogy az ismerősebbek, mielőtt
258 13| hallgatott, új gyanút az iránt, hogy többet tud, mint beszélt.~
259 13| szerethetett igazán. Mindig leste, hogy hasznot vonjon bűnömből,
260 13| részegítsd meg elmémet, hogy nevessek szeme közé annak,
261 13| szeme közé annak, ki hiszi, hogy egyenesen kell járni, s
262 13| Sarolta belátni vélte, hogy bármit hibázott is ő, Róbert
263 13| sírásra fakadt, mert érzé, hogy szereti.~Eddig a tetszelgési
264 13| fektetni.~Önként érthető tehát, hogy Coranini a százezer forintért
265 13| százezret akart keze közt látni, hogy a hiányzó öszletet utolsó
266 13| Ó, szépség királynője, hogy hordhatnád az életnyomor
267 13| kérlek, még anyádnak is, hogy sietni akartam ugyan, de
268 13| mulatnom, bevárlak. S te jöjj, hogy késedelmed fel ne tűnjék,
269 13| Talán csak nem gondolod, hogy öngyilkosság forog elmémben?
270 13| Isten hozzád.~- Ah Istenem! Hogy merjek szólani? Kegyelem,
271 13| egymást.~Oly nagy a föld, hogy elég biztos menhelyet nyújt
|