Part

  1 2 |        csakugyan a lányok közt Gévay Sarolta kisasszonynak van legnagyobb
  2 2 |              szemmel alig sejthetők.~Sarolta szuverén joga a férfiszívek
  3 2 |            az első emeleti páholyból Sarolta - ki Thalia templomát előadások
  4 2 |              amennyit akarnék?~Tehát Sarolta udvarlói között most is
  5 2 |              sem vett adatokon épül.~Sarolta még mindig varázsolt és
  6 2 |         ragyogón kezdődött és folyt. Sarolta a bálokon dicső, ünnepelt,
  7 2 |    estélyeken még sokszor tanakodott Sarolta férjhezmeneteléről.~Mi lehet
  8 2 |      annyiszor kocsiztatott... Aztán Sarolta, mint látszott, Izidort
  9 2 |              majorátust megkapja. És Sarolta mégis egy Coraninihoz megy
 10 2 |       királynője, a hasonlíthatatlan Sarolta mit gondolt, mit érzett,
 11 2 |           nem is volt.~De Elvira, ki Sarolta titkainak hű bizományosa,
 12 2 |            becsüli.~S melyiket ámítá Sarolta? Az anyát, a rokont vagy
 13 2 |             e két jelenségből támad.~Sarolta, ha a legfelsőbb körű társasággal
 14 2 |          többiek kétségtelen címmel, Sarolta, ha a nővilágtól irigyelt
 15 2 |             félreeső vidékén feküdt.~Sarolta mindig bizonyos apácai világlemondással
 16 2 |        nagynénjénél lehetetlen volt.~Sarolta fehér kis kezeivel a virágokat
 17 2 |         minden tevékenysége mellett, Sarolta néha a merengés közé ragadtatott,
 18 2 |              sérté hiúságát, s midőn Sarolta múltjába mélyedt, néha elveszté
 19 2 |          csak akart, mintsem tudott.~Sarolta, midőn almásszürke lován
 20 2 |             szűk nyílásain végig, ha Sarolta, ki az elemek harcában inkább
 21 2 |              reszketteté meg;... ah, Sarolta az ily percekben szorongva
 22 2 |        Róbert, a jegygyűrűváltáskor, Sarolta tetszelgő, de ártatlan modorban.
 23 3 |    mindennapi vendég - elfogadására.~Sarolta ragyogóbb vala, mint leánykorának
 24 3 |      sóvárgás, mely remény-horgonyát Sarolta negédes szívéhez csatolta,
 25 3 |            szerette mint nejét. Neki Sarolta egy megfoghatatlan költői
 26 3 |         lehetetlennek tartunk. Midőn Sarolta körül udvarlók voltak, Róbert
 27 3 |    rejtelmeire, s mulassunk ott, hol Sarolta apró hiúságainak nyílt tere
 28 3 |     Harrisson? - tudakolá kíváncsian Sarolta.~- Túl van a hatvanon, azonban
 29 3 |           varázsát naponként veszti.~Sarolta, midőn Tasziló mellől más
 30 3 |           viszonyban.~Ily fecsegések Sarolta hiúságát kezdék sérteni.
 31 3 |              Coranini udvarára.~Csak Sarolta volt honn, s a teraszon
 32 3 |              be őt nála! Mi az élet, Sarolta? Egy rövid álom!... Harminchat
 33 3 |            festik. Szegény Virginie!~Sarolta, míg Tasziló rémítő egzaltációval
 34 3 | megkülönböztettek.~Tasziló e célzást Sarolta egyik hajlamára, mely maga
 35 3 |        gyermeteg őszinteséggel kérdé Sarolta: - Tehát Ligety Virginie-t
 36 3 |       Közelebbről hallám - folytatta Sarolta -, hogy Vértesy a féltékeny
 37 3 |             hogy meggyilkolta magát.~Sarolta arcán szánalom és ijedtség
 38 3 |      megtartani.~- S Romvay? - kérdé Sarolta.~- Ő nincs A... grófnéval,
 39 3 |            emelkedik a nők előtt, és Sarolta nemének sok gyöngeségeit
 40 3 |          Coraniniék is jelen voltak.~Sarolta ottléte forradalmat csinált
 41 3 |             kedvezőnek nem mondható, Sarolta a kelenföldi udvarlók közül
 42 3 |       látcsöveknek van kitéve.~Midőn Sarolta a jelenetek fölött szemlét
 43 3 |    tekintetet sem vetett az ünnepelt Sarolta ülőhelyéhez.~Tapsolt Megyerinek
 44 3 |            mutatott semmi részvétet.~Sarolta szeretett volna a tükörbe
 45 4 |                         4~ ~Gévayné, Sarolta anyja nem volt ugyan rendkívül
 46 4 |              a távolság nem nagy, és Sarolta - ki figyelmes ápoló tud
 47 4 |         szokta csillapítani.~S mégis Sarolta elmenetele után a kelenföldi
 48 4 |           vendég is, kocsira ült, és Sarolta férjének nyújtván karját, "
 49 4 |            benyomásait őrzé, melyben Sarolta kibontott fürtjei vállára
 50 4 |        csendes jó éjszakát" mondott.~Sarolta tehát ennyi figyelmeztetések
 51 4 |            Rajna vidékén tölté, vala Sarolta számára fölajánlva. Igen
 52 4 |          kedves reggeli öltözékében.~Sarolta azon szerencsés alakok közé
 53 4 |  visszahúzódás volt.~Egy másodpercig Sarolta a függönyön tartá kezét,
 54 4 |              kíváncsi szemeket vetni Sarolta ablaka felé. Még a nők sem
 55 4 |     ugyanazon termet többször került Sarolta szeme elébe, miből ez gyaníthatá,
 56 4 |             ablakról tudomást venne.~Sarolta hiúságának ez nem hízelgett...~
 57 4 |             bálványozák szeszélyeit; Sarolta némi ingerültséggel gondolt
 58 4 |           mégis kezdé foglalkoztatni Sarolta elméjét.~Talány volt, milyen
 59 4 |             hatott.~Pár nap telt el.~Sarolta sokat volt otthon, s midőn
 60 4 |             isteni hatalmát tagadja.~Sarolta, mint bősz álmot, elenyészettnek
 61 4 |        kedves nőt szívéhez szorítva.~Sarolta szemében örömkönny csillogott...~
 62 4 |           férj őt bemutatta nejének.~Sarolta elmés, szikrázó vala.~Beszínlő
 63 4 |           nem égett az a tűz, melyet Sarolta oly nőkkel való beszélgetéseinél
 64 4 |           sem kerülik ki.~E szavakat Sarolta némi fölindulással ejté.~
 65 4 |         fokára becsülöd? - tudakolta Sarolta gyermeteg kacérsággal, de
 66 4 |            közelség kell.~- Ne légy, Sarolta túl szigorú nemed iránt!~-
 67 4 |           hangot fogni.~- Ma - szólt Sarolta.~- Akkor ellenszenved érthetetlen.~-
 68 4 |            Ellenszenvem? - tudakolta Sarolta Róbertre függesztett szemekkel.~-
 69 4 |          tölteni.~- Örvendek - szólt Sarolta -, a vidék igen regényes,
 70 4 |              Gondolod? - szólt mélán Sarolta.~- Módod leend jobban ismerni
 71 4 |      Szeretném, ha e terv elmaradna.~Sarolta arcán valami őszinte, esdeklő
 72 4 |            kérdi lassú, rezgő hangon Sarolta.~- Mennünk kell, kedvesem -
 73 5 |         Júlia felé röpkedett, s mint Sarolta hitte, most először nem
 74 5 |          Férjem mai szerepe, gondolá Sarolta, az elefántéhoz kevéssé
 75 5 |           regényessége kezdődött, és Sarolta, ki új barátnőjével nem
 76 5 |          többi urak nincsenek közel, Sarolta lovagjává Romvaynak kell
 77 5 |              Mellette lebegett odább Sarolta, könnyen, dévajul, ingerkedőn.~
 78 5 |             hegyi út meredekebb lőn, Sarolta Romvay karjára fűzte magát.~
 79 5 |           vonzó tulajdonná lett.~Ezt Sarolta hamar átlátta, s nem kevés
 80 5 |         csábot tárt föl minden perc!~Sarolta elmés, kíváncsi s néha a
 81 5 |          tartoznak.~A múlt ragyogott Sarolta szemei előtt, de Romvay
 82 5 |            éppen hódít-ni...~Eközben Sarolta egy keskeny pallón lebegett
 83 5 |              a társaságot - tudakolá Sarolta mosolyogva, s a virágborított
 84 5 |             és megdőlt sírkeresztje.~Sarolta nevetve mondá: - Így már
 85 5 |              e megjegyzéssel fölkelt Sarolta mellől, kit már néhány úr
 86 5 |     határozott lépéssel.~Ah, gondolá Sarolta, ő egészen hasonló az alvajáróhoz,
 87 5 |       Virginie árnya nem háborgatja!~Sarolta szerette volna lenézni Romvayt,
 88 5 |             nincs is - szólt nevetve Sarolta. - Legkevesebb esőtől sem
 89 5 |     kirándulásra.~- Délután - vitatá Sarolta - a barlangot nézzük meg,
 90 5 |              pénzdarabokra találnak.~Sarolta követeléseit Romvay, ki
 91 5 |         Meredek hegyi úton haladtak.~Sarolta elemében volt.~Tündéri lebegéseivel
 92 5 |              teher alatt is süllyed.~Sarolta az akadályok közt lett vakmerőbb.~
 93 5 |             zuhatag! - szólt élénken Sarolta, az ösvény szélére szökellve.~
 94 5 |              S mi történt később?... Sarolta Romvay karjai közt ébredt
 95 5 |           bábot a hegyi úton lefelé.~Sarolta, mihelyt a véletlen által
 96 6 |             a hálószobában - fekszik Sarolta egy sezlon ruganyos vánkosain.~
 97 6 |        holnapután már kikocsizhatsz.~Sarolta kétkedőn rázta fejét.~-
 98 6 |             többé észrevehető nyoma.~Sarolta sértett lábát köntöse alá
 99 6 |        ballépés mennyi bajt okozhat!~Sarolta félig behunyt pilláit hirtelen
100 6 |      segítségét sem utasítva vissza.~Sarolta leírhatatlan csodálkozással
101 6 |          volna Júliával? - tudakolja Sarolta némi megütközéssel.~- Istennek
102 6 |           kezded! - sóhajtá tréfásan Sarolta.~- Ellenkezőleg, kedvesem!...
103 6 |                Kevésbé, mint máskor.~Sarolta durcásan biggyeszté le ajkát,
104 6 |       mélységbe is lezuhantál volna.~Sarolta ámulattal tekintett férjére,
105 6 |             volt.~- Valóban? - kérdé Sarolta.~- Neki köszönheted.~- Életemet? -
106 6 |              Életemet? - közbevágott Sarolta.~- Ha nem is azt, legalább...~-
107 6 |            Róbert.~- És nézd - súgta Sarolta tréfásan, a látogatási jegyeket
108 6 |       hiúságodat sérti.~- Nő vagyok.~Sarolta szavaiban gyermeteg kedélyt,
109 6 |          szép és tetszelgő neje van.~Sarolta néhány napi betegsége alatt,
110 6 |    nem-udvarló... s tán éppen ezért. Sarolta ezerszer volt ugyan sértve
111 6 |             lény, mint a többiek. Őt Sarolta nem tette arszlánaival egy
112 6 |            egyet jelent. Midőn tehát Sarolta Róberttől Romvay ügyességét
113 6 |           kaland utolsó jelenete, és Sarolta jellemében fekvő ellentétek
114 6 |            Coranini hazulról elment, Sarolta nyugszékéről fölkelt.~Előbb
115 6 |              azért is, mondá magában Sarolta, kis beteg lábával dacosan
116 6 |            Romvay már láthatta, hogy Sarolta nincs többé akadályozva
117 6 |              szeretett utazni, s így Sarolta hazaérkezésekor már a sugarak
118 6 |           lehet, e magyarázatot adta Sarolta.~S mihelyt hiúságának kedvezőleg
119 7 |              rokonomat?~A grófnő meg Sarolta voltak a fürdő királynői.
120 7 |        világosság és csend, szívében Sarolta, a kedves nő.~Egy percig
121 7 |        megszűnt, szívéhez pedig, hol Sarolta kormányoz, közelíteni sem
122 7 |             még ott maradott - szólt Sarolta reszketeg hangon férje meleg
123 7 |            számomra öt boldog napot.~Sarolta lesüté szemét.~A férj igézőnek
124 8 |      kezdődik a hervadás, jön a tél.~Sarolta nem örömest beszélt a s...
125 8 |             és bizalmas vala.~Később Sarolta szavaiból kitűnt, hogy indulásakor
126 8 |           azon helyen akadt meg, hol Sarolta nevét említé. Arra is emlékezék
127 8 |               Istennek hála! Csak ez Sarolta titka. Ők összekoccantak
128 8 |               kivel Júlia érzelegni, Sarolta nevetni akart.~Róbert nem
129 8 |      visszavonultabb - szólt röviden Sarolta.~- Talán szívét egészen
130 8 |               Hihetőleg - válaszolta Sarolta, s hímzőtűjét kezéből letévén,
131 8 |   Érdemeltem-e bizalmatlanságot? Ah, Sarolta, aki eddig csak örömet hoztál
132 8 |     nyájasabb, szeretetreméltóbb lőn Sarolta iránt, minden erőltetés
133 8 |         nemde még te szeretsz engem, Sarolta?~- Hogyan kérdheted? - felelt
134 8 |            és szenvedsz: osztozzunk!~Sarolta feszült figyelemmel hallgatott
135 8 |            kezét, s kezében tartá.~- Sarolta, te az s...i fürdőt a legkedvetlenebb
136 8 |        komoly, biztos hangon a férj.~Sarolta összeszedettebbé lőn, ahelyett,
137 8 |             hogyan találkozunk most!~Sarolta arcán Róbert e szavaira
138 8 |           beszédemből következtetni.~Sarolta vagy egészen fölfogta a
139 8 |          Mivel vádolsz?~- Én, téged, Sarolta? - tudakolá Róbert ámulattal
140 8 |     Használjuk fegyvereinket. Szólj.~Sarolta oly komikai arckifejezéssel
141 8 |              mint joguk - jegyzé meg Sarolta rendkívüli könnyelműséggel
142 8 |         titok leleplezése előtt áll.~Sarolta folytatá: - Mindenekelőtt
143 8 |            gyónószékemről felkelnem.~Sarolta ülőhelyét odahagyta, s Róbert
144 8 |           nem sejthetett, folytak be Sarolta gyöngélkedésére. Ő néhány
145 8 |         kérdezősködéssel.~Egyébiránt Sarolta rossz kedvére nézve többé
146 8 |      vendégei rendre visszakerültek.~Sarolta nyilvánosabb élete, az udvarlások
147 8 |       legszeszélyesebb pillanatokban Sarolta éber, óvakodó volt.~Hiúságát
148 8 |   ragaszkodást és haragot.~Romvay és Sarolta nevét értjük. Hogy szerette
149 9 |         Romvayt. És miért marjult ki Sarolta lába? Kinek akart tetszelegi?
150 10|              csoportoztak.~De a szép Sarolta most sokkal visszavonultabb
151 10|     hiúz-szemeivel kísérte Romvay és Sarolta tekintetét, szavát, lépését,
152 10|               Minden veszve. Szegény Sarolta!... Ah, a férfibüszkeség
153 11|              örömeit élvezni akarná.~Sarolta nyugtalan volt. Néha lélegzetét
154 11|             bokrokon, ki tudná, hol.~Sarolta öltözékén nem látszik semmi
155 11|             s Romvay a szalonba lép.~Sarolta komolyan mutatott neki egy
156 11|               tanácsos.~- Ön - szólt Sarolta vádlón, bár nem minden megindulás
157 11|          adnám oda.~- Üres szavak!~- Sarolta!~- Igen, cifra, de elkopott
158 11|        férfi-büszkeségről?~- Többet, Sarolta, mint amennyit tarthatna,
159 11|      látszani.~- S most nem? - kérdé Sarolta csodálkozással.~- Most...
160 11|         esdeklék Romvay lágy hangon.~Sarolta egy könnyet törölt ki szemeiből.~-
161 11|             parancsoló és hideg volt Sarolta tekintetében, mely Romvayt
162 11|           szoktak.~- Tovább! - szólt Sarolta, az iszony miatt alig hallható
163 11|         lehet egyszerűbb, nemde? Ah, Sarolta, kevéssé ismerte a szerelmet
164 11|   megnyugtatni és kielégítni vágyik.~Sarolta Romvay nyilatkozatára egész
165 11|              visszatilt.~Ez megtörte Sarolta büszkeségét, meg erélyét.
166 11|         megmenthet a süllyedéstől.~- Sarolta! Határtalanul szeretem önt.
167 11|              kezét.~- Romvay - mondá Sarolta -, ha ön így nyilatkozik,
168 11|              elveszve.~- Imádom önt, Sarolta! Mit tudjak mást felelni?~
169 11|              gyermeteg és sivár volt Sarolta fájdalma, hogy aki kérésének
170 11|        nyitna ajtót, mint szívet. De Sarolta sokkal magasabb hittel van
171 11|              nem szerettem! - kiáltá Sarolta visszavonulva.~Romvay sóbálvánnyá
172 11|           Megőrülök! Hát hűtlensége, Sarolta?~- Nem szívemé volt.~- És
173 11|       elrémült.~- Játékot űz-e velem Sarolta?~- Valót mondok, gyalázatomat
174 11|             mint hízelg hiúságuknak!~Sarolta nem tudott szólani. S hogyan
175 11|       magához.~Arcát érte lélegzete.~Sarolta kezét veté közbe.~Romvay
176 11|         eltaszítsa azt.~E mozdulatra Sarolta félig kifejlett karjai közül,
177 12|        percre nézve; de ah, az ájult Sarolta férjének arca dermedt, mozdulatlan
178 12|        Halálomkor sem gyónom meg. És Sarolta tudta-e, előmozdította-e
179 13|            hogy idegei megrezgettek. Sarolta férje után akart rohanni.
180 13|          vett el értem, pénzt!~Midőn Sarolta egészen magához jött, lódobogás
181 13|           udvar néma, zajtalan volt.~Sarolta sokáig nem mert megmozdulni,
182 13|             mennyi iszony mindenütt!~Sarolta félt az ablakhoz közelíteni,
183 13|              gyűjt. S hogy léphessen Sarolta az ablakhoz? Künn fütyöl
184 13|               pénzt?~Az órák teltek.~Sarolta idegizgatottsága szűnt,
185 13|            légen, a kertben lehetett Sarolta.~A nap a láthatár alsó szegélyén
186 13|            mégis titokszerű volt.~És Sarolta kedélyébe is az új változások
187 13|         sárban fetrengés hivatásunk!~Sarolta belátni vélte, hogy bármit
188 13|             a kelenföldi pusztára.~Ő Sarolta szobájába nyitott.~Arcának
189 13|            haja szürkülni kezdett.~- Sarolta - szólt tiszta és egyenlő
190 13|             székre. Hadd folytassam.~Sarolta némán engedelmeskedett.~-
191 13|          aggály nélküli éveket igen. Sarolta, e szekrényben, melyet asztalodra
192 13|             intett.~- Ne vonakodjál, Sarolta! Fogadd el! Anyád szegény,
193 13|            magadon. Hallgass tovább.~Sarolta, ki gépileg engedelmeskedett,
194 13|     bárkájába. Tehát néhány év múlva Sarolta, ismét drága honodban élhetsz.
195 13|           vígy magaddal!~- Magammal, Sarolta? - kérdé leírhatlan fájdalom
196 13|           szenvedély hitvallása.~Még Sarolta fülébe csengettek Coranini
197 13|      fölfogni e nagylelkű szeszélyt.~Sarolta eltűnt a széles világban.~