Part

  1 1 |                mindenik jót tud ugyan, de azért mégis fokonként növekvő
  2 1 |               él nélkülinek gondolták.~De Wesselényi, ki régi barátjától
  3 2 |                mennyország megnyílása, de akiknek hódító tekintete
  4 2 |        kíváncsiságot ingerleni szokta; de csakugyan a lányok közt
  5 2 |                szép bálványkép körül - de... ah, e de-t miként tudjam
  6 2 |            nézett éjsötét szemei közé, de ő az idén már nem merte
  7 2 |              varázsolt és bámultatott, de - mert magát csalni nem
  8 2 |            iránt nem volt panaszra ok, de szokásai és örömei csak
  9 2 |       közfigyelmet másfelé irányozták, de az arisztokrácia ifjabb
 10 2 |        talentum, a jég hátán is megél, de nincs semmije, s az ember
 11 2 |            komoly hajlama nem is volt.~De Elvira, ki Sarolta titkainak
 12 2 |          mellettük álló Róbert komoly, de kifejezésdús arcáról a fiatal
 13 2 |          melyet a külilledelemért tőn.~De ha már egyszer falun és
 14 2 |                 még hosszabb ideig is, de bár nem túlságos félelemből
 15 2 |          szakítani és bokrétába kötni, de széttépni, s ha különben
 16 2 |                föl. Elfárasztották őt, de nem vezették.~Szerencséjére
 17 2 |              hitel visszaállítva lesz, de egyszersmind a mezei gazdászat
 18 2 |         emelték, kik eszmékkel bírnak, de tettekben gondolkoznak,
 19 2 | jegygyűrűváltáskor, Sarolta tetszelgő, de ártatlan modorban. S érdekes
 20 3 |           Coranini falun lakott ugyan, de Pesthez közel.~A jószág,
 21 3 |              fogva, mit érezni könnyű, de értelmezni sohasem sikerült -
 22 3 |               legszebb minták szerint, de kis szájának cseresznyepiros
 23 3 |             családi történet tanúsága: de a távozók helyét más keresztnevek
 24 3 |             negédes szívéhez csatolta, de a legkedveltebb sem hetykélkedheték
 25 3 |            érzéseinek levívása került.~De vonjunk leplet a házi örömek
 26 3 |               rókavadászat szezonja.~- De a durva Harrisson lord,
 27 3 |               Tegnap említém ezt neki, de már Hunyady gróffal szövetkezett,
 28 3 |               is feledte Romvay nevét. De később a fiatal urak annyit
 29 3 |               részén lenni gondolta.~- De hiszen Romvay csak nem tudhat
 30 3 |        sógorasszonyomat várom Irsáról, de mihelyt meghallám... ó,
 31 3 |              volt az én első hajlamom? De hisz azt már sokszor beszéltem
 32 3 |              akartam most elmondani.~- De annak, nézetem szerint,
 33 3 |           gyulladozó és fogékony volt, de mély érzések nélkül. Szóljon,
 34 3 |       szenvedélyesen szerette Romvayt; de ez, honunk Alkibiádja, midőn
 35 3 |              nem is egészen nyilvános, de elég arra, hogy a finom
 36 3 |          egészen elfoglalá a szép nőt.~De később időt vett körültekinteni
 37 3 |         vonzóbb, megnyerőbb alakúakat.~De kíváncsisága mégsem hagyá
 38 3 |                csinos alakú lánykának, de a szépség királynője iránt
 39 3 |         mondhatsz?~- Kellemes külsőjű, de...~- Na!~- Mint a déli napból
 40 4 |                ugyan rendkívül agg nő, de idült bajokban sokat szenvedett,
 41 4 |           elválása.~Így megindulással, de sóhaj és búcsúkönny nélkül
 42 4 |              rég ágyban szoktak lenni.~De most a fasorok közt és a
 43 4 |             valódi diadalmenetet tart; de a magukra hagyott csillagok
 44 4 |               társaságok elfogadására, de ezen előnynek anyja betegeskedése
 45 4 |           mindez esze ágában sem vala. De oly finom érzékei voltak
 46 4 |              magasra emelkedett a nap, de a tárt ablakok előtt a függönyök
 47 4 |                rövid szemle alá vegye.~De alig nézett ki, s már arca,
 48 4 |           fekvő ház körül processziót.~De Romvay makacs türelemmel
 49 4 |          felfogni és viszonozni tudta.~De Romvay, a hideg Romvay,
 50 4 |              csodálatosan igézővé lőn.~De Romvay nem látszott azt
 51 4 |            mint egy matrónával, simán, de könnyűség nélkül.~Kellemes
 52 4 |             Hisz Romvay nemcsak módos, de kedélyes is.~- Kedélyes! -
 53 4 |         Sarolta gyermeteg kacérsággal, de amelyen mégis a gúnynak
 54 4 |              vágytam e kirándulásra.~- De Romvay is velünk fog jönni.~-
 55 5 |              két nőt egyaránt illeték, de melegebb tekintete Júlia
 56 5 |         szépség volt - nemcsak boldog, de negédes és büszke lőn diadala
 57 5 |           vidékekre is kell találnunk.~De a természetben a regényes
 58 5 |            nyílások együtt elég vaddá, de zordonsága mellett is nem
 59 5 |        színezetűvé tettek néhány évet, de még maguk a helybeli földesurak
 60 5 |                kevesek ismertek ugyan, de ha szellemdús előadó ajkaira
 61 5 |               mellette foglalt helyet, de mint az ágról a madár, megint
 62 5 |       szívüknél és szellemüknél fogva, de testileg sem létezhetnek
 63 5 |              nyitni.~Nagy gyöngeségek!~De ha már egyszer léteztek,
 64 5 |        ragyogott Sarolta szemei előtt, de Romvay szíve fölmelegedni,
 65 5 |               gondolni is.~Lekötelező, de passzív volt.~Figyelmes,
 66 5 |          fenyegetné, kik lehullanának, de mindemellett előtte bizonyosnak
 67 5 |                félig fekvő, félig ülő, de kétségtelenül festői helyzetben.~-
 68 5 |       vonásokkal túlfeszült idegekkel, de biztos és határozott lépéssel.~
 69 5 |        szerette volna lenézni Romvayt, de... csak bosszankodott reá.~
 70 5 |          haladott víg fecsegések közt, de Romvay tájismerete rövid
 71 5 |                s esése nemigen merész, de környéke kevés változtatással
 72 5 |              inkább nejének van igaza. De mint Júlia lovagja, pihenést
 73 5 |                akará népszerűtlenítni, de mint előre sejthető volt,
 74 5 |              fülükbe hangzott a zuham, de a fák és bokrok sátra miatt
 75 5 |              ösvény szélére szökellve.~De mesés kis lábai alatt omlani
 76 5 |               nélkül engedelmeskedett.~De néhány lépés, melyet kockáztatott,
 77 6 |              nemcsak különösen kecses, de szerény is. Betölti az illem
 78 6 |             midőn egy nő gyöngélkedik, de minden alkalmatlan érzések
 79 6 |                Nem sokkal, egyetlenem, de mégis látszott, mennyire
 80 6 |               szoktál nekem hízelegni, de most bosszantón őszinte
 81 6 |              nyíltságot talált Róbert, de ha kevésbé szereti, vagy
 82 6 |            figyelmét és gyöngédségeit: de ez mégsem akadályozá, hogy
 83 6 |               szeszély démonai tudják, de bizonyos, miként ily visszaemlékezések
 84 6 |           gyűlöletté is fölforrhatott, de közönnyé többé nem jegedhetett
 85 6 |               később tán megtudhatjuk, de most az események előlegezése
 86 6 |            enyhébben ugyan, ha szeret, de egész szigorral, ha egyedül
 87 6 |                Romvayt. Ez volt terve. De a keresztülvitel részletei
 88 7 |           vagyunk.~Küréné megérkezett, de nem Péneiosz leánya, kit
 89 7 |              is részvétet gerjesztett. De a közkíváncsiság hihetetlen
 90 7 |               a nemes lord hamvaira!~- De hát csakugyan meghalt őmagassága? -
 91 7 |              óriás kifogásai vannak.~- De Júlia grófnő - jegyzé meg
 92 7 |                 Csak tudnám kibetűzni. De nem. Csalódtam. Nejéről
 93 7 |             Coranininek fölolvashassa. De csakhamar némi zavart kezdett
 94 7 |                a kedv zajosan tört ki.~De Tasziló szórakozottnak látszék.~
 95 7 |            Onnan Párizsba kell mennem. De november elején haza fogok
 96 7 |           lenni.~A mosolyogva mondott, de keserű tartalmú pohárköszöntés
 97 7 |           Szívesen figyelmeztetném őt, de mire magyarázná? Még nem
 98 7 |             lehet. Ő szánja Coraninit, de rám is gondolt. Tudja hajlamomat...
 99 7 |                Lényegesen éppen semmi.~De Tasziló szemeire mégsem
100 7 |              egyletbe lépésre Romvayt, de ő úgy hozzászokott neje
101 7 |       melyekről őshagyományok szólnak, de szem már többé nem látja,
102 7 |          mennyi elmondani valója volt! De a nő bágyadt vala, az úti
103 8 |                minden ösvényt és utat. De te, bár a büszke rózsatőről
104 8 |         színetlenebbül, mint tegnap... de azért csak virít. A különbség
105 8 |           szenved, hogy valami bántja. De miért titkolja? Miért kerül
106 8 |          tökéletesen alkalmatlan volt. De Róbert a hegyi kaland alatt,
107 8 |               fürdőn?~- Hazakészült.~- De a bált csak bevárja?~- Alkalmasint.~-
108 8 |            Számot nem adhatott, miért, de ez Róbertnek nem tetszett.~
109 8 |              elfeledtetél, imádlak!... De talán, fűzé Róbert tovább
110 8 |               nemcsak nagy érzéseivel, de kis szeszélyeivel is, és
111 8 |               is, és nemcsak örömével, de beleplezett bánatával együtt,
112 8 |       kérdheted? - felelt ez zavarral, de bensőséggel.~- S mégis úgy
113 8 |    szemrehányásaidat - mondá érctelen, de nyugodtnak tetsző hangon,
114 8 |           Róbert meggyőződve nem volt, de leigézve.~Kevés idő múlva
115 8 |          shawlja, legyezője, burnusza, de reményei, panaszai, ábrándjai,
116 9 |           gondolataiknak még uraik is, de már nem mindig parancsolhatnak
117 9 |               leplezget föl titkaiból, de magába megítéli azokat,
118 9 |                fel a kalandok helyett. De ne legyünk igazságtalanok
119 9 |            Romvayt tartja áldozóbbnak? De Romvay önt fogja... Ah,
120 9 |            vannak - a jószágrendezést, de minden a hitelezőkre vonatkozó
121 9 |            visszautasítá az ajánlatot.~De Tasziló sehogy sem akarta
122 9 |             szárnyalásokra az elméket.~De Romvay a finom rágalmakat
123 9 |              Bálintot dicsérni kell.~- De fájdalom - mondá nevetve
124 9 |           tudják tetteiket alkalmazni. De egy más finomabb kérdés
125 9 |        jóízlésűnek alig lehet panasza. De mit is akartam mondani?
126 9 |             elismerem ugyan a vádakat, de mégis keresek egy gyarló
127 9 |             nevetséges modorai vannak, de nem hallgatom el, miként
128 9 |        dicsérgetés által elevenre hat, de hozzá gyermeteg modor, ártatlan
129 9 |               függ a nők jellemétől.~- De mégis, általában mit tanácsolsz?~-
130 9 |                Nincs biztos szabály.~- De legalább a te ízlésed hová
131 9 |      választani, melyeken kevés halad, de ő sikerrel. A múlt tavaszon
132 9 |          neheztelve. Kellemes külsejű, de... Na, sürgetém... De mint
133 9 |         külsejű, de... Na, sürgetém... De mint a déli napból a sugár,
134 9 |        eszméjének lélektani mélységét.~De Coranini nyugtalanul mozdult
135 9 |              víg és szeszélyes maradt, de mégis némi szórakozást lehetett
136 10|             ifjak körüle csoportoztak.~De a szép Sarolta most sokkal
137 10|             Mozdulatlan arcvonásokkal, de a lélek hiúz-szemeivel kísérte
138 10|                ki volt zárva szívéből, de ha óvakodásai mellett is
139 10|          kihűlt szív könnyen teljesít, de a szenvedélyes mindig megszegett.~  ~
140 11|     helyzetekben egyaránt alkalmatlan, de legnagyobb mértékben akkor
141 11|        egyszerű toalettjét hordja.~Ah, de arckifejezése... azt nincs
142 11|        taburettre, díványra, balzacra, de egy kis asztal előtti székre
143 11|                Sarolta!~- Igen, cifra, de elkopott szavak, melyeket
144 11|               neje ingerült kedéllyel, de kimért és rezgő hangon mondá:~-
145 11|              csodálkozással.~- Most... de ne haragudjék, most egy
146 11|               botrányossá tette volna, de beírattam nevemet a vadászok
147 11|               Coranini szívesen fogad, de kegyed úgy, mintha csakugyan
148 11|          távozása óta, mely szívtelen, de igézőn eredeti ötlet volt.
149 11|          nemcsak a lélekcsend vész el, de azon varázs is, mely az
150 11|             akkor nemcsak bűnbánattal, de undorral is fogok gyöngeségemre
151 11|            hűtlenségről, mit tudom én? De rettegek, szívem jégdarabbá
152 11|            fűzé tovább, nagy zavarban, de végre is tízszer több, mint
153 11|             nyitna ajtót, mint szívet. De Sarolta sokkal magasabb
154 11|                hogy nem is udvaroltam. De miért vitázzunk a múltról?
155 11|               hagyta oda, mint Romvay; de nem hozott magával groomot,
156 11|             párbajokban s becsülettel. De mégis most contenance-ából
157 12|             sem tudta, hogy mit hebeg, de szemével középujjára tekintett,
158 12|            aláírva.~Romvay meghökkent, de nem vonakodott.~- Kész?~-
159 12|             Kész?~- Leírtam.~- Újra.~- De Coranini úr!~- Semmi kifogás.~
160 12|          vehessen a jövő percre nézve; de ah, az ájult Sarolta férjének
161 12|                egy napon, egy percben? De legyen szabad innen már
162 12|   jószág-ranzsírozó, és híres kártyás, de hogy híres escamoteur is
163 12|        mindezeken eleget töprenkedett, de ügyelt annyira mégsem mélyedni
164 12|              megalázott, semmivé tett, de mégis, mégis itt ártatlan.
165 13|           egészen magánkívül lehetett, de később, mint ködképeket
166 13|          csakugyan nem volna való; ah, de férjének és Romvaynak szavait
167 13|             egy óráig, egy percig sem, de lábai erőtlenek voltak az
168 13|              hát egy dévaj, egy finom, de kétértelmű célzat a nőkre,
169 13|              gyűlölni és utálni akart, de addig átkozta, addig gyűlölte,
170 13|              ismerte annak mélységeit.~De egy vihar fölnyitá e tengert,
171 13|              bankjegyeket fogadott el, de a leghíresebb bécsi kereskedők
172 13|              küzdés, bánat vagy harag, de az idő nyomai voltak azokra
173 13|      mérsékelni jellemednek e hibáját, de kiirtani nem. Én ismertem
174 13|            szakadni. Sok tusakodással, de semmit nem hagyva ki számításomból,
175 13|         elragadta tőled a boldogságot, de legalább a kényelmet nem.
176 13|             fogunk többé együtt lakni. De meghasonlásunk és annak
177 13|             hogy sietni akartam ugyan, de Brüggeben, hol tovább kell
178 13|                a gondviselés rendelte; de ott, hová a polgáriasodás
179 13|          Bizton tarthatsz halottnak... De az idő telik, Isten hozzád.~-