Part
1 1 | egészen meg van cáfolva, s ő sokkal finomabb tapintattal
2 1 | Eddigi agarászatainkat ő tisztán csak a mulatság,
3 1 | kormányozza a kedélyeket, melyben ő mozgatja az indulatokat,
4 2 | legnagyobb udvara..., igen, ő annyi imádót számlál, hogy
5 2 | fenyegetve lőn.~Nem mintha ő mesés hatást ne idézett
6 2 | éjsötét szemei közé, de ő az idén már nem merte hinni,
7 2 | évig tartotta behunyva. Ő többé ily merészségre nem
8 2 | a kezesség éveikben van.~Ő tudniillik már a negyedik
9 2 | ünnepelt, isteni szépség volt. Ő táncolt, mosolygott, hódított,
10 2 | szeretni, merőben lehetetlen. Ő nem ragaszkodhatik Coraninihoz.
11 2 | éppen fel vala vonva, s ő merengőn nézett csövébe.
12 2 | Coraninihez köté sorsát?~Ah, ha ő tisztában volna szívével!~
13 2 | megvizsgálni és fölismerni is. Ő avatva volt a füvészet elemeibe.~
14 2 | kielégítetlen szívre vonatkoznak.~Ő nem szeretett megaláztatásokra
15 2 | tekintete mélyebbé lőn, mert az ő nemes jellemében vélte mindannak
16 2 | a hajtóvadászaton is az ő állásához rohan a legtöbb
17 2 | érdekes lenne-e anélkül ő? Vedd el egy csodaszép virág
18 3 | amit nem mondott; szóval az ő hideg és vonzó, átengedő
19 3 | általános nézet volt, hogy ő határozott vonzalom nélkül
20 3 | használatul tartá fönn.~Ő leghódítóbb Róbert karjai
21 3 | hiúságát kezdék sérteni. Ő úgy megszokta az ünnepeltetést,
22 3 | meghallá elhalványult, s pedig ő nem könnyen változtatja
23 3 | S tudja-e nagysád, hogy ő volt az én első hajlamom?
24 3 | ne kétkedjék kegyed, hogy ő csakugyan könnyezni fog
25 3 | Virginie-t? - szólt Tasziló. - Ő Vértesy Gábor neje, azon
26 3 | Tasziló, jól tudván, hogy ő van érintve.~- Közelebbről
27 3 | nem... Ah, az lehetetlen! Ő könnyűvérű, gyulladozó és
28 3 | nélkül. Szóljon, Tasziló! Ő nem eshetett annyira kétségbe...~-
29 3 | Romvay? - kérdé Sarolta.~- Ő nincs A... grófnéval, ki
30 3 | Ha nekem nem tetszett meg ő, közönyös lennék indulatomnál
31 4 | ördögnek ajánlották, s kiknek ő távozásakor a legnyájasabb
32 4 | mondhatni, hogy egyedül az ő szállása volt alkalmas társaságok
33 4 | még félig leeresztve, s ő maga kedves reggeli öltözékében.~
34 4 | bizodalmasan vagy tisztelegve. Ő mindeniknek előzékenyen
35 4 | hiúságának ez nem hízelgett...~Ő másnap korán egypár pesti
36 4 | szerette a férjet hőbben, mint ő? Lángolt érette, bízott
37 4 | kedélyű élettárs, ki az ő szívének legfinomabb érzéseit
38 4 | tölt egy eretnek, ki az ő imádtatáshoz szokott bűbájainak
39 4 | hívására nem jött feléje, ő ment hozzá.~Meglátogatta
40 4 | S megbántott volna-e ő? - kérdezi gyöngéd hangon.~-
41 5 | mely végre is leginkább az ő szépségének ünnepét jelenté.~
42 5 | örökös támaszkodás nélkül.~Ő mindig mástól várt védelmet,
43 5 | nem fog sokat vonakodni, ő bátran jön át.~Romvay e
44 5 | lépéssel.~Ah, gondolá Sarolta, ő egészen hasonló az alvajáróhoz,
45 6 | találta el öltözékét, pedig ő ezt mindig tette.~Asztalán
46 6 | szelíd hangjában élt, s ő annyi nyájassággal vonta
47 6 | férje elé tolva -, nézd az ő neve nincs itt.~- S ez hiúságodat
48 6 | hegyek közé kirándulást.~Ő számít, gondolá a szép nő,
49 6 | ilynemű elismerés szerez? Ő soká nem késhetik.~Romvay
50 6 | Romvay jegyét látja.~- Ah, ő kileste az időt, melyben
51 6 | nagysádék elmentek.~Hüm, ő félti tőlem szívét... kerül,
52 7 | tündérszépségű teremtést. Az ő érkezése is részvétet gerjesztett.
53 7 | abból indul ki, hogy ön az ő rendes divatárusnőjének
54 7 | hidd el, szeretem Saroltát. Ő jószívű teremtés. Csak az
55 7 | főkérdésre nézve igaza lehet. Ő szánja Coraninit, de rám
56 7 | egyletbe lépésre Romvayt, de ő úgy hozzászokott neje ártatlan
57 7 | megérkezett... minden órán vártuk, ő kíséri el.~- S te, kedvesem
58 8 | minden órán várták.~Tehát ő, kinek gyöngédtelenséget
59 8 | borongtak.~- S meddig mulat ő még fürdőn?~- Hazakészült.~-
60 8 | szobából távozni.~- Ah, ő nem neheztel Júliára! Más
61 8 | szeretett és szerető nőm-e ő? Nekem kell őt bizalomra,
62 8 | Sarolta gyöngélkedésére. Ő néhány órát magányban töltött,
63 8 | többé nem maradt semmi.~Ő minden elmondhatóra jól
64 9 | való, a szerelem éje... s ő barátait keresi fel a kalandok
65 9 | világon legszebb neje van, s ő most nekünk ajándékozza
66 9 | hasztalan állítjátok, hogy ő nem érzi Virginie halálát.
67 9 | igen mélyen. Miért volna az ő szíve kőből? Nem látom át.
68 9 | melyeken kevés halad, de ő sikerrel. A múlt tavaszon
69 9 | Ha nekem nem tetszett meg ő, felelte vállvonítva, akkor
70 11| erkélyig s meg visszatért.~Ő várt, aggódva várt, s a
71 11| látszik semmi kacérság.~Ő az igéző reggeli pongyola
72 11| általa eltaszíttassam? Az ő arcát rég nem láttam derültnek.
73 11| izgatott, mint ezt régebben az ő közönye, nem mondhatott
74 11| ennyire nem sérté hiúságát. Ő Coranininé szavaiban célzatot
75 11| vonult szemeire.~S Romvay?... Ő többször forgott már párbajokban
76 12| Nagy Isten, gondolá Romvay, ő megőrült! Mi történik még
77 12| társaságokban szerepelnek. Ő croc, s mégis crème-ünkben
78 12| mégis crème-ünkben van. Ő csaló, s mégis közöttünk
79 12| homloka még mindig meleg.~Ő megfizettette neje erényét,
80 12| előmozdította-e a férj tervét? Ó, ő iszonyúan megalázott, semmivé
81 13| 13~ ~Térjünk Saroltához.~Ő előbb talán egészen magánkívül
82 13| természet kegyelmesebb, mint ő... ah, bágyadás tagjaimban,
83 13| elalszom, nem kell fölébredni! Ő pénzt vett el értem, pénzt!~
84 13| tevék.~Mily rémítő percek!~S ő hogyan ne árulja el magát
85 13| szőttek.~Ah, mennyit élt ő öt nap alatt, s minővé váltak
86 13| hogy bármit hibázott is ő, Róbert hozzá nem méltó.~
87 13| Pestről a kelenföldi pusztára.~Ő Sarolta szobájába nyitott.~
|