Part

 1 1 |               kellene gondolkoznunk - szólt Coranini Róbert, egy vonzó külsejű,
 2 2 |                végén egy gyors eltökéléssel Coranini Róbertnek adta kezét.~E
 3 2 |           sejtelmével egyszerre idézték föl Coranini nyugodt, bátor arcát.~Soha
 4 2 |                   igézetes varázzsal hatott Coranini Róbert.~Ha egy lányt jegyese
 5 2 |               átengedő kedéllyel.~S ki volt Coranini Róbert?~Egy szerencse-fiú,
 6 3 | gerleturbékolásokkal és idilli szerelemmel.~Coranini falun lakott ugyan, de Pesthez
 7 3 |                     Társaság alakult tehát, Coranini vezénylete alatt, szenvedélyes
 8 3 |        szigetkirályság lordjai közt szokás.~Coranini, ki valódi lelkesedéssel
 9 3 |                    mert így akarjuk nevezni Coranini lakhelyét.~Természetes,
10 3 |                     nélkül ment férjhez, és Coranini annyira nem árult el féltékenységet,
11 3 |                     a különben finom ízlésű Coranini e józansága, s a világismerők -
12 3 |                 szende és visszatartózkodó.~Coranini pedig, bár a világ szeme
13 3 |                    támad benne - jegyzé meg Coranini. - Láttam egypár lovát,
14 3 |                  minden titkot - jegyzé meg Coranini, kit e bálványzás ingerelt.~-
15 3 |                kifárasztott lóval vágtatott Coranini udvarára.~Csak Sarolta volt
16 4 |                     örömkönny csillogott...~Coranini társaságkedvelő s előzékeny
17 5 |               minden démonai fölébredtek, s Coranini neje megint a kecseire hiú,
18 6 |                 szánják.~- Kedvesem - szólt Coranini egy üvegtányért felszeldelt
19 6 |              egészen vakszememig nyilallik.~Coranini megcsókolta a szenvedésre
20 6 |            boncolgató eszű maradjon nőtlen.~Coranini komoly észrevételeit annyi
21 6 |              vetélytársad ne legyen - szólt Coranini.~- S kiért versenyeztem
22 6 |                őszinte vagy.~- Mert - szólt Coranini - most okozott legelőször
23 6 |                  róla.~- Romvay - folytatta Coranini - őrangyalod volt.~- Valóban? -
24 6 |                 lehetetlen volna...~Mihelyt Coranini hazulról elment, Sarolta
25 6 |                    S ne értsük félre őt, ki Coranini iránti érzéseiben nem változott.~
26 7 |                különbségig fajulhat - szólt Coranini.~Minden szem a csak az imént
27 7 |                    alá vette, s akkora volt Coranini tekintélye, hogy ki-ki az
28 7 |                   hosszasan folytattak, míg Coranini, ki most oltalom alá vevé
29 7 |                  üdvözlete mellett ez iránt Coranini barátunkat értesíteni. Ah,
30 7 |                    föl egy harmadik.~- Pah! Coranini legjobban tudja - vitatta
31 7 |          szerencséltet társaságával - szólt Coranini -, örvendjünk a lendületen,
32 7 |                   vidoran. - S találja csak Coranini, kitől?... Na, kedves rokonomtól,
33 7 |                   történik. Hallgassa csak, Coranini.~Tasziló, miután szokott
34 7 |                   Júlia grófnő - jegyzé meg Coranini -, mint látszik, abból indul
35 9 |                   nem vehetett, ízlésére...~Coranini és Romvay a késő éjig tartó
36 9 |                esküdtszékeknél - válaszolta Coranini.~Ezalatt Taszilóhoz érkeztek.~
37 9 |                   ne legyünk igazságtalanok Coranini iránt is, neki a világon
38 9 |                  lemondás nagyobb?... S ön, Coranini ugye, Romvayt tartja áldozóbbnak?
39 9 |               hangulat jelei is látszottak.~Coranini megütközött a gyöngédtelenségen,
40 9 |                   Tasziló -, közöttünk csak Coranini házas. Mi, kívüle, Romvaynak
41 9 |                    fájdalom - mondá nevetve Coranini -, Bálint azért él nejével,
42 9 |                 volt nyugodt hangulatban és Coranini, kinek erős testalkata egy
43 9 |                     lélektani mélységét.~De Coranini nyugtalanul mozdult ülőhelyében
44 9 |                  érted?~- Az máskorra való.~Coranini ajkába harapott.~Romvay
45 9 |           lehangolta a többieket is.~Másnap Coranini Pesten maradt, várva, hogy
46 9 |                   találkozának.~Ah, gondolá Coranini, Romvay nem félénk, Taszilót
47 10|                      Hiszen álmodni akarok!~Coranini azt tette fel magában, mit
48 11|                     mérsékli azt vádjaival?~Coranini neje ingerült kedéllyel,
49 11|            elégültséggel sieték a hajhákra, Coranini szívesen fogad, de kegyed
50 11|                     iszonyú sors elé nézek. Coranini nem tűrhet házán szennyet.
51 11|                    helyett belépett a férj.~Coranini vadászatra volt öltözve,
52 12|                                        12~ ~Coranini az asztalhoz lépett, kihúzta
53 12|                     Tessék leülni, gróf úr!~Coranini az asztal előtti karszékre
54 12|                tenni.~- Csak tovább - szólt Coranini. - Másolja le a kötelezvényt,
55 12|                       Leírtam.~- Újra.~- De Coranini úr!~- Semmi kifogás.~Rövid
56 12|                        Tovább írunk - szólt Coranini.~- Természetesen - válaszolá
57 12|                     tíz kötlevél elkészült, Coranini egyenként megvizsgálta,
58 12|                   innen már kikísérnem önt.~Coranini előparancsolta Romvay lovát
59 12|               gondolá Romvay lóhátról, hogy Coranini híres idomár, híres lovas,
60 12|                megint más.~A társaság a víg Coranini és a víg Romvay körül csoportosodott.~
61 13|                   kétkedhetett többé. Midőn Coranini a kötlevelekkel zsebében
62 13|            lódobogás sem hallatszott többé. Coranini és Romvay rég elvágtattak.
63 13|                  asztalra támasztá könyökét Coranini, midőn vad tekintetével
64 13|                 tölté az egész éjet.~Másnap Coranini házánál különös dolgok kezdődtek.~
65 13|                   Néha megjelent az udvaron Coranini idegenek társaságában, aztán
66 13|                  most minden örömet, melyet Coranini karján élvezett, tisztátalannak
67 13|                  Önként érthető tehát, hogy Coranini a százezer forintért alig
68 13|                   találni. Az sajátod.~- Ó, Coranini - zokogá a nő, s többet
69 13|                     összeszorította ajakát.~Coranini folytatá: - Mi nem fogunk
70 13|                 mert kevés nap múlva e név: Coranini megszűnt az enyém lenni...
71 13|                    leírhatlan fájdalom közt Coranini, megcsókolván az elébe borult
72 13|                   Sarolta fülébe csengettek Coranini szavai, midőn az ostor pattogott,