Part

 1 1 |      gondolkoznunk - szólt Coranini Róbert, egy vonzó külsejű, művelt
 2 1 |             Végre is - mentegetőzék Róbert, látván az általa okozott
 3 1 |   körülállók arcáról látszott, hogy Róbert egészen meg van cáfolva,
 4 2 |     egyesíték, míg a mellettük álló Róbert komoly, de kifejezésdús
 5 2 |        leány csak barátságot érzett Róbert iránt, s bántva lett volna,
 6 2 |           varázzsal hatott Coranini Róbert.~Ha egy lányt jegyese könnyelműen
 7 2 |       kedéllyel.~S ki volt Coranini Róbert?~Egy szerencse-fiú, minden
 8 2 |            körébe tartozó élvezetek Róbert nélkül hiányosak és össze
 9 2 |            esendő, megtörtént, hogy Róbert átvállalta a zavart viszonyok
10 2 |           fokára emelkedik.~Szóval: Róbert azon szokatlan egyének egyike,
11 2 |             egy hibája van, gondolá Róbert, a jegygyűrűváltáskor, Sarolta
12 2 |            egy hibám, gondolá ismét Róbert, tudniillik a féltékenység.
13 3 |           tartá fönn.~Ő leghódítóbb Róbert karjai közt vala.~A magány
14 3 |      caprice-aival párosítani, hogy Róbert sohasem találta a réginek,
15 3 |      Sarolta körül udvarlók voltak, Róbert azon helyzetben vala, mint
16 4 |               kísérőül ajánlkozott.~Róbert több hetekre nem hagyhatta
17 4 |   összetartá, oly hódító volt, hogy Róbert a kocsiajtót hosszasan nem
18 4 |          mint az Istennel az áldás.~Róbert nem volt érzelékeny, s háromévi
19 4 |        midőn a szép nő útra indult.~Róbert mindig jelenlétében szellőztetteté
20 4 |             édes imádkozót a belépő Róbert tekintete az égből a szerelemhez,
21 4 |       uralkodott, a búcsú perce óta Róbert szentélyévé váltak, hová
22 4 |        Kedvese, barátja, védje volt Róbert, erős jellem, kit tisztelni
23 4 |         szédelgős eszméket.~Egészen Róbert neje akart lenni, szerelemmel,
24 4 |          lehetek boldog - válaszolá Róbert, a kedves nőt szívéhez szorítva.~
25 4 |            kacérság.~Hihető, hogy a Róbert iránti meleg vonzalom az
26 4 |             tetszik Romvay? - kérdé Róbert Saroltát, midőn vendégük
27 4 |    szellemet is találok nála - védé Róbert.~- Természetesen, mert a
28 4 |            némi fölindulással ejté.~Róbert rátekintett.~- S megbántott
29 4 |          olvasztja föl - válaszolta Róbert mosolyogva.~- A hideg szívek
30 4 |      beszéltél először vele - kérdé Róbert, ki meg nem tudta e hangot
31 4 |        untat jelenléte - jegyzé meg Róbert.~- Inkább ingerel.~- Miért?~-
32 4 | megmagyarázhatatlan és keserű vala.~Róbert érzé, bár nem értelmezte
33 5 |          gyalogösvényeken sétálnak.~Róbert felnyitá a kocsiajtót, s
34 5 |      Mosolyogva nyújtá tehát karját Róbert elé.~A sötét erdővel borított
35 5 |             a legutolsó csoportozat Róbert vala Júlia grófnővel, s
36 5 |          átvitele felől tanakodott.~Róbert, mint gyakorlott férfi hamar
37 5 |           példáját, míg a többiek a Róbert által ajánlott hosszabb
38 5 |             mind elfáradtak - mondá Róbert.~- És kedélyesen szólít
39 5 |         inkább kezd borulni - szólt Róbert.~- S csoda volt, hogy eddig
40 5 |           most tisztább, mint volt.~Róbert nem tagadá, hogy inkább
41 5 |         kétfelé szakadt, tudniillik Róbert a grófnővel s egypár idősebb
42 6 |       ízlését és szemeit kielégíti.~Róbert semmit sem kímélt, mert
43 6 |               Istennek hála - mondá Róbert -, az egész jelenlevő publikumért,
44 6 |                Természetesen - mond Róbert.~- És nézd - súgta Sarolta
45 6 |             igéző nyíltságot talált Róbert, de ha kevésbé szereti,
46 6 |            rövid párbeszéd, melyben Róbert akaratja ellen és semmit
47 6 |              Még két napot mulatott Róbert a fürdőn.~Midőn Pestre indult,
48 6 |         ismerőssel lovagolt vissza.~Róbert nyári időben éjjel szeretett
49 7 |          szemeire mégsem jött álom.~Róbert szép csillagos éjen lovagolt
50 7 |        égnek és a feledtető időnek, Róbert lelkiismeretét is háborítani
51 7 |          mécse.~- Mi az? - kiáltott Róbert bámulattal, és megsarkantyúzva
52 7 |             Mennyit szeretett volna Róbert kérdezősködni, mennyi elmondani
53 8 |             volt a fürdőn - gondolá Róbert. - Hisz az Anna-bálra rendkívül
54 8 |             távoznék.~Másnap reggel Róbert aligha mert magának azzal
55 8 |             E talányon töprenkedett Róbert.~Hisz neje máskor nyílt
56 8 |              ez nem szokás, gondolá Róbert. Különben is Tasziló nőm
57 8 |              Sarolta nevetni akart.~Róbert nem mondhatta ugyan, hogy
58 8 |    tökéletesen alkalmatlan volt. De Róbert a hegyi kaland alatt, mint
59 8 |          imádlak!... De talán, fűzé Róbert tovább eszméit, talán én
60 8 |          merengéséből zavarnak föl.~Róbert általánosságokról beszélt,
61 8 |     találkozunk most!~Sarolta arcán Róbert e szavaira vad, majdnem
62 8 |            melyek azt előidézték. S Róbert, ki hasonló fejleményt képzelni
63 8 |          téged, Sarolta? - tudakolá Róbert ámulattal tekintve mosolygó,
64 8 |       arckifejezéssel beszélt, hogy Róbert tartani kezde, miként aggodalmai
65 8 |       túlfeszültsége volt bizonyos.~Róbert folytatá: - Egy hete, hogy
66 8 |            Csak az a kérdés: miért?~Róbert köszönő s majdnem hálás
67 8 |      Sarolta ülőhelyét odahagyta, s Róbert meggyőződve nem volt, de
68 8 |        talán oly körülmények, miket Róbert nem sejthetett, folytak
69 8 |   szenvedett, és ágyba feküdt vala.~Róbert felhagyott minden további
70 13|          hogy bármit hibázott is ő, Róbert hozzá nem méltó.~Fölidézé