Part
1 1 | fogok menni - válaszolta ez.~Széchenyi most alkalmat
2 1 | mindenütt az egyenes út barátja.~Ez nagy szenzációval fogadtatott.~
3 1 | Wesselényihez közelebb ért, ez a távozóra tekintve kérdé: -
4 2 | ismeri valódi érzelmeit, ez pedig gyakran önmagától
5 2 | magát a nyári szezonra, s ez volt kétségkívül a legnagyobb
6 3 | felhőszakadástól lehordott iszap.~Ez árkádiai hasonlításból ne
7 3 | megjelenő nemes ízlés - ez nálunk nem mindennapi vendég -
8 3 | keringettek a szép Saroltáról, s ez a leghatározottabb dicséret,
9 3 | és ötvenkilenc másodperc! Ez már szép volt Priamustól.
10 3 | Virginie - válaszolá ez - férjétől alapos ok nélkül
11 3 | szenvedélyesen szerette Romvayt; de ez, honunk Alkibiádja, midőn
12 4 | hold és csillagos éj dacára ez oly idő, melyben a fürdővendégek
13 4 | Sarolta szeme elébe, miből ez gyaníthatá, hogy a fürdőközönség
14 4 | venne.~Sarolta hiúságának ez nem hízelgett...~Ő másnap
15 4 | Meglátogatta tehát Romvayt is, s ez viszonzá a szíves fölkeresést.~
16 4 | őt.~- Igen sajnálom, mert ez esetben irántad bêtise-t
17 5 | festői helyzeteknek, melyeket ez előidéz, érzékingerlő hatását
18 5 | Romvayt. Nincs kétségem. S ez tán örvend, hogy megint
19 5 | később külön kezdett válni.~Ez ismét ingerlé a hiú nőt,
20 5 | Keze egy ágat ragadott meg, ez recsegve tört el, mi által
21 6 | kebléhez a kedves nőt, hogy ez derekával ráhajolva merőn
22 6 | az ő neve nincs itt.~- S ez hiúságodat sérti.~- Nő vagyok.~
23 6 | figyelmét és gyöngédségeit: de ez mégsem akadályozá, hogy
24 6 | szerelmessé akarta tenni Romvayt. Ez volt terve. De a keresztülvitel
25 7 | eszményi vonalt, melyre ez célzott, tisztán látta,
26 7 | s kér, üdvözlete mellett ez iránt Coranini barátunkat
27 7 | szabójának nevét tudja.~- Éppen ez a baj. Olyat tesz fel rólam,
28 7 | lehet a közönynél. Pedig ez iszonyú tévedés. Éljen a
29 7 | embergyűlölést nem éltetem s ez nagy önmérséklet... Tehát,
30 8 | csillognak föl. Az első dér ez! Alig támadt, s percek alatt
31 8 | hagyta el beteg anyját.~Ez csak szeszélyből nem történhetett.~
32 8 | mintha gáncs volna, ah, ez nem szokás, gondolá Róbert.
33 8 | Bizonyosan. Istennek hála! Csak ez Sarolta titka. Ők összekoccantak
34 8 | eset fordult volna elő. Sőt ez, ki az élceket használni
35 8 | nem adhatott, miért, de ez Róbertnek nem tetszett.~
36 8 | mondákban! S ha még csak ez volna, ha néha bizonyos
37 8 | Neje szobájába lépett, hol ez az ablak mellett egy kis
38 8 | Hogyan kérdheted? - felelt ez zavarral, de bensőséggel.~-
39 8 | mellyel azok kiejtvék.~Ez megfogta kezét, s kezében
40 8 | kebled vonzalmát? - sóhajtá ez. - Szent ég, hogy váltunk
41 8 | először kerül nálunk elő ez az érdekes pont, mely a
42 8 | férjének feltűnhetnék, s éppen ez volt egyedül, mi Róbertnek
43 9 | egy lépés történt előre.~Ez nagy mozgást támasztott.~
44 9 | ürítésével.~- Isteni gyerek ez a Romvay - kiáltá Tasziló -,
45 9 | jegyzé meg Oszkár.~- S éppen ez okból válóperről is kezdettek
46 9 | egyes hibáit észrevenni.~- Ez a nőtlenek számára rendkívül
47 9 | jogainak megnyirbálása. Ez ellen jóízlésűnek alig lehet
48 9 | jóbarátjának mutassa magát, ez eléggé nem ajánlható. Azonban
49 9 | időtöltésekbe sodorják. Ez az én elvem. S nem helyes-e?
50 9 | tapsolt.~- Bravó! - kiáltá - ez az igazi modor. Romvaynak
51 9 | hajolt Tasziló füléhez.~- Ez tőled nem volt gentlemani
52 9 | hasonlított. Minő téveg ez! Ah, nem, mily fonálszál
53 10| nagy vadászatok tartatnak; ez az évszak jelleme, s gondolhatják
54 10| a férjre volt halmozva.~Ez már többeknek feltűnt.~Még
55 10| Romvayval magára maradni. S ez szerencsés udvarlónak kedvetlen,
56 11| emlékezetbe hozni - jegyzé meg ez.~- Tegye, kérem!~- Jól van.
57 11| követém rögtön önt, mert ez a különben is felötlő távozást
58 11| vakmerőséget visszatilt.~Ez megtörte Sarolta büszkeségét,
59 11| Határtalanul szeretem önt. Csak ez válaszom.~Lángolón ragadta
60 11| közt biztosítani akarja.~Ez a gordiuszi csomó! Hogy
61 12| pecsétgyűrűje - kérdé Romvaytól.~Ez hirtelen maga sem tudta,
62 12| Írjon!~- Mit - kérdé ez fojtott hangon.~- Nem véghagyomány.
63 12| Rövid szünet.~- Megvan?~- Ez is kész - sóhajta Romvay
64 12| kettőnk vére fogja lemosni. Ez önként értetik. Mosolyogjunk,
65 12| Példátlan, hallatlan! Történt-e ez gentlemanokkal valaha? Mi
66 13| váltak visszaemlékezései!~- Ez az ember - sóhajtá, mert
67 13| magányban s gondolatban is -, ez az önző és hideg lény sohasem
68 13| koldusruháját. Minő látvány volna ez!... Könnyeid megint zavarják
69 13| vagy taszítsd el magadtól! Ez az igaz szenvedély hitvallása.~
|