Part

 1 1 |           terem ajtaja felé halad.~Midőn Wesselényihez közelebb ért,
 2 2 |       másik Kuchenreiter volt -, s midőn vadásza belépett, a Pirco
 3 2 |           mit gondolt, mit érzett, midőn Coraninihez köté sorsát?~
 4 2 |      tapasztalat sérté hiúságát, s midőn Sarolta múltjába mélyedt,
 5 2 |           mintsem tudott.~Sarolta, midőn almásszürke lován virágzó
 6 2 |         ösvényein bolyongott, vagy midőn magányosan, minden követő
 7 2 |            akkor is használtatnak, midőn maguk iránt rokonszenvet
 8 3 |    visszatartózkodás jellemzik őt, midőn együtt lehettek; oly kellemes
 9 3 |  elveszteni lehetetlennek tartunk. Midőn Sarolta körül udvarlók voltak,
10 3 |    elárulni gyöngételenség és bűn; midőn pedig feleségével magára
11 3 |         naponként veszti.~Sarolta, midőn Tasziló mellől más udvarlóihoz
12 3 |            már dél körül lehetett, midőn porosan és kifárasztott
13 3 |          vigasztalhatatlan, Romvay midőn meghallá elhalványult, s
14 3 |        megsértve és mellőzve volt, midőn Romvay Pestre érkezett.
15 3 |          de ez, honunk Alkibiádja, midőn annyi nő szívét bírja, kénytelen
16 3 |         vele beszélgetést kezdjek, midőn a főterem ajtója felé vonult,
17 3 |           látcsöveknek van kitéve.~Midőn Sarolta a jelenetek fölött
18 3 |            idegein. Ruhája neszét, midőn kezével megmozdítá azt,
19 4 |             melyet férjére vetett, midőn jobb lábát is a lépcsőről
20 4 |           maradt, mint akkor vala, midőn a szép nő útra indult.~Róbert
21 4 |         előtti alkony emléke volt, midőn Tasziló, az utolsó vendég
22 4 |            úgy mint akkor valának, midőn este az édes imádkozót a
23 4 |            hová csak akkor lépett, midőn a köznapi ügybajokból menekült,
24 4 |            ügybajokból menekült, s midőn lelke - mint a sivatagban
25 4 |            egyébre is gondolhatni, midőn lakása minden bírálattal
26 4 |       Sarolta sokat volt otthon, s midőn férje, ki meg akarta lepni
27 4 |            Mohamed a heggyel, mely midőn hívására nem jött feléje,
28 4 |             kérdé Róbert Saroltát, midőn vendégük távozott.~- Automatnak
29 5 |       művészi tapintatot mutatott, midőn éppen ellenkezőjét játszá,
30 5 |            a kötekedésig víg volt.~Midőn tapasztalá, hogy lovagja
31 6 |        bájteli percek következtek, midőn egy nő gyöngélkedik, de
32 6 |      alkalmatlan érzések nélkül, s midőn új oldalról lesz érdekessé...
33 6 |       érdekes mindig egyet jelent. Midőn tehát Sarolta Róberttől
34 6 |            sértett lábára, azonban midőn látta, hogy kímélet és illő
35 6 |          mulatott Róbert a fürdőn.~Midőn Pestre indult, neje elkísérte
36 6 |      gyűlve, hamar megjelenhessék.~Midőn toalettjével majdnem kész,
37 7 |           magasságra volt fokozva, midőn a hátrább maradt Catót vezették
38 8 |    Anna-bálra rendkívül vágyott, s midőn a marjulásért tiltva lőn
39 8 |           Róbertnek, hogy Tasziló, midőn Júlia leveléből töredékeket
40 8 |         Csak árnyaik jelennek meg, midőn őt karjaimba szorítva tartom,
41 8 |       talán én valék gyöngédtelen, midőn túlzó kíméletből nem segíték
42 8 |            csalódtam, ha tévedtem, midőn látni fogom, hogy nem volt
43 8 |          órát magányban töltött, s midőn megint le volt csendesedve,
44 8 |      megtették hatásukat.~Tasziló, midőn Pestre érkezett, érzé, mily
45 9 |         hangulatra voltak fokozva, midőn az ember leghajlóbb idegenekkel
46 9 |          különcségeit szóba hozni; midőn örömest leplezget föl titkaiból,
47 9 |            kik hasonlót tesznek, s midőn a lovagiassági törvényeket
48 9 |    kétséges, minő szerepet vigyen, midőn a nő előtt, kit meg akar
49 10|           jövetel.~- Nőm elsápadt, midőn először látta Romvayt. Szeméből
50 10| életnyugalom! Merészül játszottam, midőn a hiúságot és szerelmet,
51 11|                      11~ ~A várás!~Midőn kedvesünk nem siet karjaink
52 11|     dobogását gúnyolja...~A várás!~Midőn a nő becsületét, házi boldogságát,
53 11|      elfecsegi az időt...~A várás!~Midőn mi hosszas idegizgalmak
54 11|             kiket rabjaiddá tevél! Midőn a kétségbeesés szélén állottam,
55 11|            is irigyelt pillanatot, midőn ön közelében és tanúk nélkül
56 11|         nem tűrhet házán szennyet. Midőn szemem néha kezére vetem,
57 11|       célzatot látott azon esetre, midőn a férj féltékenysége miatt
58 12|            egész alázattal Romvay.~Midőn tíz kötlevél elkészült,
59 13|            nem kétkedhetett többé. Midőn Coranini a kötlevelekkel
60 13|        pénzt vett el értem, pénzt!~Midőn Sarolta egészen magához
61 13|        támasztá könyökét Coranini, midőn vad tekintetével a pénzt
62 13|         cikknek nézte erényemet, s midőn pénzt... pénzt szerezhetett
63 13|            egyenlő hangejtéssel -, midőn most négy éve oltárhoz vezettelek,
64 13|        csengettek Coranini szavai, midőn az ostor pattogott, a kocsi