1-beszi | beteg-eljov | elkab-felni | felny-halot | halva-izles | izmos-kitep | kiter-letor | lette-mosol | mosta-parbe | parfo-szarn | szarv-tekin | telik-valto | valtu-zuzma
Part
1 1 | 1~ ~Új elevenség, új élet
2 10| 10~ ~Az idő hamar változott.~
3 12| 12~ ~Coranini az asztalhoz
4 13| 13~ ~Térjünk Saroltához.~Ő
5 2 | tartá magát felszínen...~A 183*-i téli szezon ragyogón
6 2 | 2~ ~Ily részvét a közdologban
7 3 | 3~ ~Coraniniék házi életéből
8 4 | 4~ ~Gévayné, Sarolta anyja
9 5 | 5~ ~Júlia grófnő terve a csak
10 6 | 6~ ~Coraniniék szállásán vagyunk.~
11 7 | 7~ ~Tasziló Pesti szállásán
12 8 | 8~ ~Vannak változások, melyeket
13 9 | 9~ ~Wesselényi perében egy
14 10| konyhán feltűrt karú leányok, abárlókéssel kezükben, az ablakra cinege
15 3 | jövő versenyre.~- Aligha abba Romvay részt fog venni -
16 8 | szívét ki akarta önteni, abban többé nem maradt semmi.~
17 4 | kíváncsi szemeket vetni Sarolta ablaka felé. Még a nők sem látszottak
18 4 | leánydad kellem.~Szalonja ablakához lépett. Hátravonta a függönyt,
19 4 | többé eszébe, hogy szalonja ablakával átellenben egy erkély van,
20 4 | emelkedett a nap, de a tárt ablakok előtt a függönyök még félig
21 11| szél fú, hópille verdesi az ablakokat. Isten önnel örökre! Könnyeimet
22 10| Hópille és sűrű köd, az ablakokon jégvirágok, a kandallóban
23 11| tekintett maga körül, az ablakon kidugta fejét, átment a
24 10| abárlókéssel kezükben, az ablakra cinege repked, az útszélekről
25 4 | anélkül, hogy az átelleni ablakról tudomást venne.~Sarolta
26 2 | betegeihez is, bár a kis ablakú szobák sötét és meleg lege
27 4 | akarná vonni.~Később az ablakvánkosokra támaszkodva oly figyelemmel
28 8 | de reményei, panaszai, ábrándjai, csalatkozásai és titkai
29 3 | egy édes valóság volt, egy ábrándkép, melyet soha bírhatni nem
30 13| Királyok jegyesének, a költők ábrándképének beillettél, a legfőbb hatalom
31 13| Saroltával társalgani, tréfálni, ábrándozni, rágalmazni, azaz időt tölteni
32 2 | nélkülözhetetlenek, kik ábrándozóknak látszanak, ha a jövendőre
33 3 | szerelem vagy a veszély ad, s nála a szerelem szerencsés
34 2 | másoktól észre sem vett adatokon épül.~Sarolta még mindig
35 13| özvegy. Saroltám, bátran adhatod ki magadat özvegynek, mert
36 8 | Más oka lehet.~Számot nem adhatott, miért, de ez Róbertnek
37 9 | kívüle, Romvaynak mind igazat adhatunk. Nekünk Bálintot dicsérni
38 6 | tekintett férjére.~- Ne adj, kedvesem, szavaimnak balértelmet.
39 2 | megoldásul egy talányt adna föl, a Regélő egész évi
40 11| megelégedéséért üdvömet adnám oda.~- Üres szavak!~- Sarolta!~-
41 8 | nélkül tudott oly hajlítást adni a társalgásnak, hogy végre
42 12| ötödétől elcseppentem. Aztán adósaim hirtelen föllázadhatnak.
43 12| lélegzett.~Egy tízezer forintos adósságlevél kész volt.~- Szerencsés
44 13| tőkepénzét másoktól megvásárlott adósságlevelekbe fektetni.~Önként érthető
45 2 | ha pajtásai közül valaki adósságokba süllyedt, s jószága az uzsorások
46 1 | szólt A... gróf, más irányt adva a beszélgetésnek.~- Megnéztük
47 3 | magát; Romvay pedig minden affektáció és fitogtatás nélkül társalgott
48 7 | Péneiosz leánya, kit Apollón Afrikába szöktetett, hanem az a leghíresebb
49 4 | vonni magához, mindez esze ágában sem vala. De oly finom érzékei
50 2 | dühöngött a vidéken, s az akácok ágait, a fenyvek derekát tördelte,
51 8 | vidékre hordja, s letört ágakkal, megdöntött csemetékkel
52 1 | vonni a közfigyelmet. Eddigi agarászatainkat ő tisztán csak a mulatság,
53 5 | elveszté a súlyegyent.~Keze egy ágat ragadott meg, ez recsegve
54 2 | állásához rohan a legtöbb ágbogú szarvas vagy az egyetlen
55 4 | nem volt ugyan rendkívül agg nő, de idült bajokban sokat
56 13| örömöket, gondatlan perceket és aggály nélküli éveket igen. Sarolta,
57 13| mint mélyebb és valódibb aggályok kínozták.~A vadászat végéhez
58 11| mennyire megszégyenít aggodalma, mint lealáz félelme! Kivel
59 8 | Róbert tartani kezde, miként aggodalmai valóban nevetséges helyzetbe
60 11| Miért tehát minden kislelkű aggodalom, szívem istennője!~Romvay
61 8 | akarsz megtanítani a búra és aggodalomra? Ismerem ezeket egy régi,
62 7 | hogy nem látta át, miért aggódnék egy új vendégen.~Féltékenysége,
63 8 | kijárnia, leginkább azon aggódott, hogy nem táncolhat. S most
64 11| meg visszatért.~Ő várt, aggódva várt, s a késedelmen csodálkozott.~
65 4 | sétányon, egy madarat az ágon.~Ha Saroltához közel társalgott,
66 5 | segítéségére szorult, egy ágrezzenés megdöbbenté, feje szédelgett,
67 5 | foglalt helyet, de mint az ágról a madár, megint felrebbent,
68 11| alatt futottak át Romvay agyán.~- Saroltám - mondá hévvel -,
69 8 | mintha napokig szenvedett, és ágyba feküdt vala.~Róbert felhagyott
70 4 | fürdővendégek máskor rég ágyban szoktak lenni.~De most a
71 8 | Sarolta összeszedettebbé lőn, ahelyett, hogy átengedővé válnék,
72 4 | kendőzés titkai mellett Az áhítat órái kinyitva hevertek,
73 4 | volna kivilágítva, mint ahogy nem volt, a pesti szalonhölgy
74 2 | szokatlan egyének egyike, kik ahol megjelennek, akaratjuk ellen
75 13| törlé, és összeszorította ajakát.~Coranini folytatá: - Mi
76 1 | főlovászmesterétől kapott ajándékba - szólt A... gróf, más irányt
77 9 | neje van, s ő most nekünk ajándékozza az éjfélt és hajnalt. Melyik
78 11| állásáról, hogysem Romvay ajánlatában kétértelműséget keressen.
79 9 | határozottan visszautasítá az ajánlatot.~De Tasziló sehogy sem akarta
80 9 | mutassa magát, ez eléggé nem ajánlható. Azonban kétséges, minő
81 4 | ápoló tud lenni - kísérőül ajánlkozott.~Róbert több hetekre nem
82 5 | a többiek a Róbert által ajánlott hosszabb utat választák.~
83 4 | miatt, általában az ördögnek ajánlották, s kiknek ő távozásakor
84 9 | máskorra való.~Coranini ajkába harapott.~Romvay most nyugodt
85 3 | Tasziló megszorítva s lassan ajkához vonva a szép háziasszony
86 11| meddig nem mosolyganak ajkaid? Miért fogadsz oly hidegen?~
87 6 | férj durcás nejének kezét ajkaihoz nyomván: - Tündérkém - szólt
88 11| enyémen is. Csókjaival kábítá? Ajkaim is érezték azok édjét. Hol
89 5 | de ha szellemdús előadó ajkaira jut, okvetlenül több ingerrel
90 6 | gyönyörű fürtöket és a panaszló ajkat.~- Lám, kedvesem - súgá
91 6 | Sarolta durcásan biggyeszté le ajkát, s Coranininak csak azért
92 5 | nevető, kék szemű, piros ajkú és életvidor Júlia pedig -
93 1 | karon fogván őt, a terem ajtaja felé halad.~Midőn Wesselényihez
94 13| Végre halk lépéssel az ajtóig ment, hogy bezárhassa. Nem
95 3 | kezdjek, midőn a főterem ajtója felé vonult, s néhány perc
96 5 | gömbölyeg kezével alig tudta az ajtókilincset fölnyitni, a meredekebb
97 13| kötlevelekkel zsebében az ajtónál volt, a kerevetről egy mély
98 8 | gondolatait, figyelmét. Az ajtónyitásra alig észrevehetőn megrezzent,
99 12| percre nézve; de ah, az ájult Sarolta férjének arca dermedt,
100 2 | dühöngött a vidéken, s az akácok ágait, a fenyvek derekát
101 3 | valának, s csak különös akadályoknál fogva késtek el a kérői
102 6 | gyöngédségeit: de ez mégsem akadályozá, hogy szórakozás végett
103 6 | hogy Sarolta nincs többé akadályozva elfogadni a tisztelgéseket,
104 2 | báltermekbe.~Saroltát szépségéért akár egy király elvehette volna,
105 5 | tanúsíták, hogy nem saját akaratából érkezett a közönyös férfihoz,
106 7 | eligazítandó terhet rak vállaimra! Akaratom ellen is meg kell minden
107 11| támaszt? Ó, Romvay, ön nem akarhat engem semmivé tenni! S én
108 13| sejtik, mi történt, s nézni akarják őt. Idegen is jöhetett.
109 3 | pusztán tölté, mert így akarjuk nevezni Coranini lakhelyét.~
110 13| Brüggébe, s onnan könnyű akármerre vonulni. Néhány év múlva
111 6 | mégis látszott, mennyire akarnád árnyékban tartani Júliát.~-
112 2 | ne mondjak, mint amennyit akarnék?~Tehát Sarolta udvarlói
113 8 | mégis e veszteségekért nem akarod halottnak tekinteni a szépséget,
114 10| világosság elől? Hiszen álmodni akarok!~Coranini azt tette fel
115 11| Szóljon ön - mondá -, tudni akarom bűnömnek egész horderejét.
116 12| gondolá Romvay, a tollat le akarva tenni.~- Csak tovább - szólt
117 5 | termetének mesés rugékonyságával akarván leigázni.~Mennyi csábot
118 10| fiatal reményei lépvesszőt akasztanak, s nyugtalanul várják a
119 2 | mennyország megnyílása, de akiknek hódító tekintete eddig a
120 13| mérséklett hitele volt, s akkori pörrendszerünk senkit sem
121 2 | rejtélyei közé tekintett.~Akkortájt az előkelőbb családok szégyellték
122 2 | próbálta játszani.~Néha akvarellben gyakorlá magát, s bár festményei
123 6 | nézett szeme közé, s míg alabástrom karjait vállán nyugtatá,
124 2 | iskoláját bevégzi, vagy Aladár, ha apanázsát növelik, vagy
125 3 | lovaikat a Gusztik, Stefik, Aladárok, Oszkárok, Frigyesek és
126 1 | mondák.~- Sietek, hogy az aláírással el ne késsem - szólt tudósunk
127 12| a kötelezvényt, szintén aláírva.~Romvay meghökkent, de nem
128 3 | sohasem sikerült - az egész alak kiegészítője lőn, s minden
129 1 | fényesebbé és kényelmesebbé alakítják.~Széchenyi gróf még a tavalyi
130 5 | nem maradhatott eredeti alakjában.~Nálunk a kisebb fürdők
131 5 | felhőket vagy a fellegek alakjához ütő hóhasábokat csillogtatnak:
132 2 | kezdetekor már Budapest bájosb alakjait gyakran lehetett egy koszorúba
133 8 | karjaimba szorítva tartom, alakjuk teljességét visszaemlékezéseim
134 3 | divathősnél vonzóbb, megnyerőbb alakúakat.~De kíváncsisága mégsem
135 1 | kaszinó asztalára egy társaság alakulása végett, mely angol kopókat
136 3 | kellessék áldozni.~Társaság alakult tehát, Coranini vezénylete
137 13| szépséged, mívelt elméd s alapjaiban nemes kedélyed, minő álmokra
138 3 | válaszolá ez - férjétől alapos ok nélkül megsértve és mellőzve
139 9 | Kölcseynk ellenében.~- Én alaposnak is tartom védiratát.~- Pártunk
140 2 | ha valaki más és mélyebb alapúnak képzelné rokonszenvét, mely
141 9 | rábeszélő, s mert Ákos a jóbarát álarcával fedi el az udvarló képét -
142 5 | annyira elrothadt, hogy alátörésétől félni lehetett.~A mélység
143 11| meg erélyét. Tekintete alázatosabbá s hangja majdnem rimánkodóvá
144 12| Természetesen - válaszolá egész alázattal Romvay.~Midőn tíz kötlevél
145 11| fogom: taposs le, könyörülj; alázz meg, emelj magadhoz; nevess
146 2 | mondott le érette! Most már Albert is állítja, hogy elvette
147 7 | költözött Arábiából a ködös Albionba, s egyike volt ama hat világnevű
148 4 | meleg, mint az Istennel az áldás.~Róbert nem volt érzelékeny,
149 9 | parolát ide, hadd igyuk meg az áldomást! Legalább szép alkalmunk
150 2 | kétségkívül a legnagyobb áldozat, melyet a külilledelemért
151 9 | a Romvay iránti szeretet áldozatának hittek, a társalgásba vegyítették,
152 9 | helyezni. Fölkoszorúzzuk az áldozatokat. Így szép az ünnep. Különben
153 2 | szerepeiben gyönyörködtek, ne áldoznák vala föl hajlamaikat csak
154 3 | estélyeket föl kellessék áldozni.~Társaság alakult tehát,
155 9 | Coranini ugye, Romvayt tartja áldozóbbnak? De Romvay önt fogja...
156 11| Vagy egy közönséges rouéért áldoztam volna-e föl magamat? Romvay!
157 13| iszony és gyöngeség miatt, s alélt lelke, mint a hamvakkal
158 3 | tenni Pückler-Muskauval Algirba, hogy időtöltésből a kabilokkal
159 7 | megyéjébe utazott, hogy mint alispán a jövő három év alatt erélyesebb
160 5 | fölebb emelte a szakadás alját. A gyors esőár más utakat
161 7 | sport emberei, mint ünnepi alkalmakkor szokás, pezsgőt ürítettek,
162 7 | toalettművészeit, kiknek ízlésével alkalmam volt a napokban megelégedni.~-
163 4 | egyedül az ő szállása volt alkalmas társaságok elfogadására,
164 8 | De a bált csak bevárja?~- Alkalmasint.~- S formál nagy kört maga
165 13| cím és eltűnésem nem lehet alkalmatlanságodra. Bizton tarthatsz halottnak...
166 2 | gyakorlatlanságból került minden alkalmatlant és kockáztatót, s hogy mélységek
167 9 | újoncok is tudják tetteiket alkalmazni. De egy más finomabb kérdés
168 9 | áldomást! Legalább szép alkalmunk lesz, régi magyar szokás
169 3 | kicsiny, szelíd és töredékeny alkatnak látszék! Ah, mennyire vágytam
170 13| jóléthez vagy szokva. Gyönge alkatod nem dacolhat a szükséggel,
171 9 | fordulva. - Hadd halljuk! Mert Alkibiád és a nőhódító Casanova szellemére
172 3 | szerette Romvayt; de ez, honunk Alkibiádja, midőn annyi nő szívét bírja,
173 4 | fürdői szezont, kik a szép alkonyt teke mellett tölték, kik
174 11| megint szeress, törj szét, s alkoss össze ismét eszményeddé!
175 1 | versenytársának, kit az alkotmányos kérdésekben igen engedékenynek
176 13| jeleneteket.~Később egy alkusz a szoba bútorait is vizsgálat
177 6 | a szemérmet, mely a nők állandóbb hódításaihoz szükséges,
178 6 | Legalább Júlia, ki szemeivel állandólag kísérte, azt hivé, hogy
179 4 | kis öltözködőszoba azon állapotban maradt, mint akkor vala,
180 10| táblabírónak sok ideje van a haza állapotjáról gondolkodni; a falun pedig
181 2 | hajtóvadászaton is az ő állásához rohan a legtöbb ágbogú szarvas
182 11| magasabb hittel van magáról és állásáról, hogysem Romvay ajánlatában
183 1 | előretolt mellel, imponáló állásban s dörgő érchangon tett néhány
184 11| több, mint a Coraninié. Állásom előnyt nyújt Saroltának.
185 3 | sejdítette volna a derék állat, hogy mennyire érdekemben
186 8 | miért ne tegyem ezentúl? Állhat-e közöttünk korlát a legkisebb
187 2 | adott egyezést.~Nagynénje állítá, hogy Saroltának más komoly
188 2 | érette! Most már Albert is állítja, hogy elvette volna, s Frigyes
189 9 | nyugalom. Mert hasztalan állítjátok, hogy ő nem érzi Virginie
190 5 | járása egy kevés megázást állított a szabad természetben gyönyörködés
191 2 | előterén a nagynéne kastélya állott, hegyektől vala bekerítve,
192 11| Midőn a kétségbeesés szélén állottam, a boldogság kellő közepébe
193 6 | Eszméiknek többé nem volt elég allűrje; gondolkozásmódjuk hamar
194 8 | az ablak mellett egy kis állvány előtt ült. A rajzón kezében
195 6 | nagyravágyás szétpárolgott álmai?... Gyerekségek... Csak
196 2 | mintsem tudott.~Sarolta, midőn almásszürke lován virágzó völgyekben
197 2 | észrevétlenül lassanként majdnem oly álmataggá lőn, mint egy növendék leány,
198 13| még reám - sóhajtott a nő.~Álmatlanul tölté az egész éjet.~Másnap
199 10| világosság elől? Hiszen álmodni akarok!~Coranini azt tette
200 3 | kivált, ha szemét lesütötte - álmodók, élvetegek. Orcáján pedig
201 10| táncról, zenéről s partikról álmodoznak, a kereskedők példás szorgalommal
202 11| szezon kezdődött, arany álmokkal Saroltám szerelméről és
203 13| alapjaiban nemes kedélyed, minő álmokra nem jogosíthattak fel? És
204 11| helyét még észrevenném azon. Álmomban látom-e ezt vagy ébren,
205 4 | tagadja.~Sarolta, mint bősz álmot, elenyészettnek hitte idegei
206 7 | szegény Coraninit!"~- Mennyi álnokság rejlik Júliában - sóhajtá
207 9 | nőkkel vagyok, kerülöm az álnokságot. Jobb a merész föllépés.
208 4 | tükörre vetett, míg a főkötő alól szétgyűrűző fürtjein és
209 11| aludni nem hagy, s ébren bősz álomképekkel üldöz. Ah, ha férjem gyanítaná?
210 5 | kiknek egyes csapatja az alsóbb vidékekről gyakran erre
211 8 | bábjai, melyekkel együtt alszik, együtt kel föl, a szeszélyek;
212 9 | nyílvesszőt.~Romvay a nővilágról általánosan szokott beszélni, a tószt
213 8 | merengéséből zavarnak föl.~Róbert általánosságokról beszélt, s míg percenként
214 2 | a tetszelgési vágy hamar altatá el azon benyomásokat, melyek
215 11| jelentősége miatt azóta aludni nem hagy, s ébren bősz álomképekkel
216 5 | Sarolta, ő egészen hasonló az alvajáróhoz, kit egy titkos és parancsoló
217 11| számhoz közelített. A pusztán, ameddig csak a szem vezet, nincs
218 4 | gyermeteg kacérsággal, de amelyen mégis a gúnynak árnya lebegett.~-
219 11| annyi bátorsághoz jutnom, amennyi megmenthet a süllyedéstől.~-
220 13| mégis partra vetett annyit, amennyiből elégülést nem lehet ugyan
221 6 | lenne, össze van hordva, ami csak szeszélyeinek hízelg,
222 11| is föltartóztatta, mintha amiatt volna gátolva lassú lépteket
223 2 | csak becsüli.~S melyiket ámítá Sarolta? Az anyát, a rokont
224 13| Egész házi boldogságát ámításnak hitte. Meg akarta vetni
225 13| ragadta meg karját Romvay, amott vonta keblére; e csengettyű-zsinór
226 11| elrémíté, megsemmisíté. Ámulat arcán, zsibbadás ereiben,
227 6 | üvegtányért felszeldelt ananásszal tartván neje elé -, orvosunk
228 3 | szalonokban is csak ártatlan anekdoták keringettek a szép Saroltáról,
229 3 | miért nem siet tehát Romvay Angliába? Hiszen most van a rókavadászat
230 3 | hasznát, egy idomárt hozatott Angliából, hogy a lóverseny barátai
231 7 | szoros barátságban minden angollal, kinek nevét a szalonokban
232 3 | nem volt, tetőtől talpig angolosan néztek ki, s a vadászat
233 11| szenvedünk a nőkért,~Valóban angyalok lennénk.~Míg ellenben az
234 10| gorombábbak, a kisgyerekek az angyalt várják aranyos babákkal,
235 7 | Ah, most látom, hogy az Anna-bálért történik. Hallgassa csak,
236 8 | gondolá Róbert. - Hisz az Anna-bálra rendkívül vágyott, s midőn
237 2 | van, kit Oszkár a télen annyiszor kocsiztatott... Aztán Sarolta,
238 13| vonakodjál, Sarolta! Fogadd el! Anyád szegény, nénédet más örökli,
239 13| örökre az. Mondd, kérlek, még anyádnak is, hogy sietni akartam
240 7 | ijedtségnek és örömnek.~- Anyám még ott maradott - szólt
241 8 | aztán vádat érzek, hogy anyámat, bár néhány órára, magára
242 7 | Még hajnalban indulok anyámhoz Gleichenbergbe - szólt álmos
243 2 | melyiket ámítá Sarolta? Az anyát, a rokont vagy barátnőt?~
244 8 | felügyelet nélkül hagyta el beteg anyját.~Ez csak szeszélyből nem
245 2 | Sarolta mindig bizonyos apácai világlemondással szánta
246 8 | jókedvemen kívül van még, mi apadhat... szépségem. Egyébiránt
247 2 | bevégzi, vagy Aladár, ha apanázsát növelik, vagy Gyula, ha
248 8 | sem lehet szemére vetni, ápolás s felügyelet nélkül hagyta
249 6 | Júlia nincs velünk, most ápolásomra nem volna szükséged, s hogy
250 7 | nem Péneiosz leánya, kit Apollón Afrikába szöktetett, hanem
251 4 | és Sarolta - ki figyelmes ápoló tud lenni - kísérőül ajánlkozott.~
252 4 | reggelt, víg időtöltést, jó appetitust kívánt, kik a kártyaasztalnál
253 7 | dolgot, s körülményes az apróságokban. Egész jellemének hű arcképét
254 4 | a kertben, ezer érdekes apróságokról fecsegve, míg a hold ezüstfénye
255 2 | tördelte, ha szakadva omlott az ár a fellegekből alá és a völgy
256 7 | Jakab király alatt költözött Arábiából a ködös Albionba, s egyike
257 11| fölnyílt orrlyukú sötétsárga arabvért vezet, s Romvay a szalonba
258 9 | Társalgásuk kötetlenebb, érzésük áradozóbb. S az, ki velük nem is tölté
259 11| pedig a szezon kezdődött, arany álmokkal Saroltám szerelméről
260 5 | Pongrácznak, a híres rablóvezérnek aranyait, s fájdalom, csak a rossz
261 6 | szerény is. Betölti az illem aránylagos igényeit, nem kompromittálja
262 10| kisgyerekek az angyalt várják aranyos babákkal, a táblabírónak
263 7 | alig észrevehetőleg, az arányosnál hosszabb lába van, mi a
264 7 | apróságokban. Egész jellemének hű arcképét adja e levél.~- Ha önnek
265 4 | friss bőrszínezet, az eleven arckifejezés és az egész termeten eláradt
266 11| toalettjét hordja.~Ah, de arckifejezése... azt nincs időnk lefesteni,
267 8 | többször lehetett ismert arcokra találni, s a kelenföldi
268 10| most az egyik, majd a másik arcon villan fel... Ah, nőm nem
269 3 | jelének tartattak, és az arcra mindig derült, hódító és
270 3 | fürtjei, egyenlőn halvány arcszíne, és mély tüzű fekete szemei
271 3 | bűbájt növelték még ideges arcvonalai, melyeken az érzésárnyalatok
272 3 | hidegséget és közönyt, mi néha arcvonalain uralkodott, múlékony szeszélynek
273 3 | hatást várt, a szép nő minden arcvonásáról ezt olvashatá: - Nyugodtan
274 3 | érintkezésben tartá őt a fiatal arisztokráciával, melynek majd minden ló-
275 4 | megkeresztelt bor és a pogány árjegyzék miatt, általában az ördögnek
276 3 | felhőszakadástól lehordott iszap.~Ez árkádiai hasonlításból ne következtessék
277 11| volt. Minket, kik minden árkádiain rég túl vagyunk, inkább
278 2 | száguldjon el, vagy egy nagyobb árkot ugrasson át, arra sok kísérőnek
279 3 | Waldemárokkal, Gottliebekkel s Armandokkal; mert a külföldi fiatal
280 2 | parkkal határos ligetek árnyában, és a feltűnőbb növényeket,
281 8 | kedvetlenség vagy harag árnyai nem borongtak.~- S meddig
282 4 | tölték, kik a sétány hűs árnyaiban bámulták a lemenő napot
283 8 | mindezek hová lettek? Csak árnyaik jelennek meg, midőn őt karjaimba
284 3 | szenvedélyre mutat, és hosszú árnyas pillái - kivált, ha szemét
285 2 | azt, kit szeret, a gyanú árnyékától is oltalmazni eléggé gyöngéd
286 6 | látszott, mennyire akarnád árnyékban tartani Júliát.~- Miért?~-
287 3 | van a páholyban, mellette árnyékká válik.~Az úrhölgyek a többiekre
288 4 | az utóbbi időkben inkább árnyhoz, mint élőlényhez hasonlított.~
289 6 | többiek. Őt Sarolta nem tette arszlánaival egy vonalba. Külön talált
290 4 | mond, kivel beszél.~A többi arszlánok versenyzének magukat bemutattatni:
291 2 | szemét s látcsövét is az arszlánvilág felé, nem mintha a tömjénfüst
292 9 | azt, bármit tart a világ, ártatlannak hiszi.~- S miért? Mert neje
293 11| szívvel mosolygani, színleni ártatlanságot, reszketni a botránytól,
294 2 | vagy mi sokkal valószínűbb, Artúrt, s Leó bizonyosan meg is
295 13| kötelezvényét egyenként áruba bocsátotta.~Azonban a grófnak
296 13| rémítő percek!~S ő hogyan ne árulja el magát és helyzetét? Ha
297 4 | mozdulatai némi megdöbbenést árultak el.~Az első önkéntelen tett
298 5 | hiú, a hódításainak élő asszonnyá vált.~Minthogy a fürdőtársaság
299 3 | időt vettek maguknak a szép asszonyáról és vadászatáról híres pusztát
300 4 | megyei orvosnak, ki a s...i ásványvíz példátlan gyógyerejéről -
301 6 | pedig ő ezt mindig tette.~Asztalán s körüle, mintha kisgyermek
302 1 | aláírási ív tétetett a kaszinó asztalára egy társaság alakulása végett,
303 12| 12~ ~Coranini az asztalhoz lépett, kihúzta fiókját,
304 9 | az előteremig.~Víg kör az asztalnál s földöntött palackok azon.~
305 9 | mind telivérű gentleman ül asztalodnál!~- Önként értetik - válaszolá
306 13| Sarolta, e szekrényben, melyet asztalodra tettem, elég vagyont fogsz
307 6 | toalettjével majdnem kész, az asztalon Romvay jegyét látja.~- Ah,
308 13| a kötelezvényeket! Ezen asztalra támasztá könyökét Coranini,
309 11| felesleges terhet válláról átadja.~Tekintete sejteté, miként
310 5 | ellenkezőjét játszá, és mint Atalanta, szabadon, merészen lebegett
311 4 | hogy szalonja ablakával átellenben egy erkély van, melyről
312 8 | őt? Mi gátolja a csendes átengedésben, mi ösztönzi viharos kitörésekre?
313 4 | akart lenni, szerelemmel, átengedéssel.~Feledni kívánta a világ
314 5 | védelmet, s érette bérül teljes átengedést nyújtott. Félénk volt, magáról
315 11| vala szerelemmel, feledőn, átengedőn... Vagy tán hűtlen volnék
316 8 | összeszedettebbé lőn, ahelyett, hogy átengedővé válnék, mi Róbertre, ki
317 4 | megint folytatá olvasását.~Az áthaladók nem mulaszták el kíváncsi
318 3 | oly könnyű nyíltnak, mint áthatatlannak, talányosnak, mint gyermekileg
319 9 | ízlésűek lennének, mint az athéni néptörvényszék tagjai voltak,
320 7 | saját eszméivel kell azokat áthidalni, különben összeköthetetlenek.
321 5 | lesz csoda, ha Júlia az átjövetelre magát rászánni nem fogja.
322 11| legsilányabb regényből is átkölcsönözni, s pengetésükre sem ész
323 13| és utálni akart, de addig átkozta, addig gyűlölte, míg sírásra
324 3 | karszékben ült, kis lábának atlasz papucsa előtt szétfoszlott
325 5 | lett.~Ezt Sarolta hamar átlátta, s nem kevés művészi tapintatot
326 1 | varázs-abroncsba kezdenek rendre átlépni, melyben szelleme kormányozza
327 5 | szellem ellenük harcol, s átlépvén a feszes szabályok sorompóin,
328 3 | nincs. Hazaérkezvén szívét átlőtte. A golyó tökéletesen talált.
329 1 | fogadtatnának el, és a közforgalomba átmennének.~- Még vasútakról is kellene
330 11| az ablakon kidugta fejét, átment a szalon melletti szobákba,
331 1 | egyenest a Dunán fogsz átsétálni.~Ezen élcet némelyek találónak,
332 9 | mint gondolám.~- Kölcsey áttekintése nagyszerű volt.~- Csinos
333 2 | megtörtént, hogy Róbert átvállalta a zavart viszonyok kitisztázását,
334 11| Ellenkező érzéseken akar átvinni, míg fáradtan, mámorral,
335 5 | maradt, s a félénkebb nők átvitele felől tanakodott.~Róbert,
336 13| jellemzőbb részleteit szeme előtt átvonulni.~Iszonyú valóság, rémítő
337 13| elköltözésemet Magyarországból atyám kimúlására hárítám. Még
338 10| kalendáriumok megjelentek, az Auróra már elhagyta a sajtót, a
339 4 | midőn vendégük távozott.~- Automatnak hiszem, melyet az illem
340 4 | végre pedig, hogy a be nem avatottak időpazarló faggatásait elkerülhesse,
341 7 | öltözködő-szoba legkisebb titkaiba is avatottnak kellene lennem. Pedig feleségem
342 2 | megvizsgálni és fölismerni is. Ő avatva volt a füvészet elemeibe.~
343 11| Kivel érzésem közös, nem az-e vagyonom is? Ne tudnám-e
344 4 | batiszt zsebkendő néhány azalea virággal az elválás előtti
345 13| ábrándozni, rágalmazni, azaz időt tölteni akarnak, s
346 13| Ki hamarább hozott pénzt, azé volt minden, bármely olcsón
347 13| elég biztos menhelyet nyújt azoknak, kik csak feledni és meghalni
348 13| de az idő nyomai voltak azokra vésve.~Öt nap alatt ugyanannyi
349 3 | szenvedélyes sportsmanokból, kik azonkívül, hogy vörös hajuk, spleenük
350 7 | napig kell várnom. Csak azután indulhatok. Mily hosszas
351 10| az angyalt várják aranyos babákkal, a táblabírónak sok ideje
352 8 | elkényeztetett gyermek vagyok, kinek bábjai, melyekkel együtt alszik,
353 5 | ölében tartva vivé, mint egy bábot a hegyi úton lefelé.~Sarolta,
354 13| kegyelmesebb, mint ő... ah, bágyadás tagjaimban, elalszom, nem
355 7 | elmondani valója volt! De a nő bágyadt vala, az úti fáradság megtörte.~
356 8 | virág él, virít, valamivel bágyadtabban, valamivel színetlenebbül,
357 9 | dicsőségére innék tósztot.~- Bah! Ilyesmit említni sincs
358 7 | nevét tudja.~- Éppen ez a baj. Olyat tesz fel rólam, mit
359 5 | érzékeknek, s mégis a szemérem bájkörét nem lépte át, s inkább gyermeteg,
360 4 | rendkívül agg nő, de idült bajokban sokat szenvedett, s az utóbbi
361 2 | kezdetekor már Budapest bájosb alakjait gyakran lehetett
362 10| pattogó tűz, a városi hintók bakjain prémes cselédek, a divatárus
363 5 | hasonlíthatatlan kocsis, a bakról nemsokára le fogjuk szállítani.~
364 7 | szerint eleget fecsegett, baktatva kezdett a levélből olvasni,
365 8 | most úgy jött el, mintha a bál elől távoznék.~Másnap reggel
366 3 | viráglevelekből, melyek a báléjen piciny lábai előtt hevertek,
367 6 | adj, kedvesem, szavaimnak balértelmet. A tetszelgési vágy bűntelen
368 2 | nélkül! Így történnek aztán a balházasságok, melyekben a félrelépést
369 9 | igazat adhatunk. Nekünk Bálintot dicsérni kell.~- De fájdalom -
370 6 | kedvesem - súgá enyelgőn -, egy ballépés mennyi bajt okozhat!~Sarolta
371 11| használtatni. Látta, hogy a nő egy ballépésből, melybe könnyelműsége vonta,
372 2 | kezdődött és folyt. Sarolta a bálokon dicső, ünnepelt, isteni
373 8 | fürdőn?~- Hazakészült.~- De a bált csak bevárja?~- Alkalmasint.~-
374 2 | vitt a gyermekszobákból a báltermekbe.~Saroltát szépségéért akár
375 2 | bók gyérült volna a szép bálványkép körül - de... ah, e de-t
376 4 | lépteit, lesték mosolyát, bálványozák szeszélyeit; Sarolta némi
377 3 | melyre a mai időben egy bálványozott nő számot tarthat, még akkor
378 3 | jegyzé meg Coranini, kit e bálványzás ingerelt.~- Bizony kevés
379 4 | florenzi kerek nyári kalap s a balzacon felejtett batiszt zsebkendő
380 11| a taburettre, díványra, balzacra, de egy kis asztal előtti
381 6 | a fellegtelen ég enyhe, balzsamos és csillag-derített estet
382 8 | fejleményt képzelni sem tudott, a bámulat miatt annyira megzavarodott,
383 5 | kik kísérni alig tudák, bámulatra ragadta.~Csak Romvay maradt
384 7 | Mi az? - kiáltott Róbert bámulattal, és megsarkantyúzva lovát,
385 13| férjem megbízásából.~A bámuló Romvay teljességgel nem
386 1 | engedékenynek hitt, őszinte bámulói is azon varázs-abroncsba
387 3 | nem osztá csak az idegen bámulókra, sőt annak finomabb nemeit
388 8 | gyöngédtelen vagy sértő bánásmód ellen semmi fegyverrel nem
389 11| bizonyságom, érdemlek-e ily bánást?~- Ön határtalanul szerencsétlenné
390 13| látszott vonalain küzdés, bánat vagy harag, de az idő nyomai
391 8 | örömével, de beleplezett bánatával együtt, s azon rejtelmekkel,
392 13| teljes értékű szelvényeket és bankjegyeket fogadott el, de a leghíresebb
393 4 | különben becsülésre méltók, úgy bánt, mint Mohamed a heggyel,
394 8 | hogy szenved, hogy valami bántja. De miért titkolja? Miért
395 2 | barátságot érzett Róbert iránt, s bántva lett volna, ha valaki más
396 7 | lennének.~Ezzel Tasziló többi barátaihoz fordult, s megint általános
397 8 | érkezett, érzé, mily könnyű jó barátaink iránt minden nevezetes ok
398 12| visszatérünk a vadászatra. Barátainknak nem szabad botrányt gyanítani.
399 9 | való, a szerelem éje... s ő barátait keresi fel a kalandok helyett.
400 9 | és Romvay hallgattak, s barátjaik közül senkivel sem találkozának.~
401 9 | ittasan jön haza, korhely barátjaira hárítom a bűnt, kik ismerik
402 1 | De Wesselényi, ki régi barátjától szokva volt a politikai
403 4 | Hogyan?~- Elfogadtam régi barátnémnak, Júlia grófnőnek, Tasziló
404 2 | volt imádva, míg körüle barátnői rendre férjhez mentek.~E
405 7 | nem vagyok elég vén, hogy barátnőimmel gondatlanságaikról beszélhessek.
406 3 | legyen kegyetlen egykori barátnőjének emléke iránt - szólt Tasziló
407 5 | kezdődött, és Sarolta, ki új barátnőjével nem akart a remegésben versenyezni,
408 2 | Az anyát, a rokont vagy barátnőt?~Egyiket sem.~Mert a lánynak,
409 13| helyett! Légy nagylelkű barátodhoz, kegyelmes ellenségedhez,
410 7 | miként nem volt szoros barátságban minden angollal, kinek nevét
411 9 | egyszerre tűnt el Pestről Ákos barátunkkal - jegyzé meg Oszkár.~- S
412 7 | bizonyosan meghalt, és Romvay barátunknak fogadása többé nem tiltja
413 1 | többen.~- Közelebbről F... barátunknál próbát is fogunk azokkal
414 8 | közlékenységre fölhívni. Mily bárgyúság, hogy eddig nem tettem!
415 13| nem lépnek be mint a Noé bárkájába. Tehát néhány év múlva Sarolta,
416 5 | a vízzuham által fedett barlangok, az elhagyott malom, a folyondárok
417 5 | Délután - vitatá Sarolta - a barlangot nézzük meg, hol Romvay báró
418 13| pénzt, azé volt minden, bármely olcsón is.~Végre egybetéve
419 11| mint amely most a kacérság bármi eszközeit igénybe tudná
420 7 | a versenyen legyőzni.~- Bármiért szerencséltet társaságával -
421 8 | megérkezésed pillanatától fogva, bármint titkolád, levert és szórakozott
422 3 | emelkedettek és érzékiek, barna szemöldöke valamennyire
423 5 | barlangot nézzük meg, hol Romvay báró elbeszélései szerint a kincsásók
424 4 | kalap s a balzacon felejtett batiszt zsebkendő néhány azalea
425 2 | idézték föl Coranini nyugodt, bátor arcát.~Soha más férfi alakja
426 5 | grófnőt semmi kérés vagy bátorítás a pallóra lépés vakmerőségéig
427 9 | Romvay nem félénk, Taszilót bátornak tartják, s a sértés világos.
428 6 | fájdalomtól sem tarthat, bátorsága annyira nőtt, hogy a termen
429 11| és kimaradása által annyi bátorsághoz jutnom, amennyi megmenthet
430 3 | történetet, mert Trevisóban van bátyjánál, az ezredesnél. S ne kétkedjék
431 8 | kegyes Baucisnak. Pedig Baucis mint nevelőnőmtől tanultam,
432 8 | néha szemrehányást a kegyes Baucisnak. Pedig Baucis mint nevelőnőmtől
433 8 | Eközben a nyár rég eltűnt, és beállottak az ősz hívesebb napjai.~
434 3 | Ennyit nem vártam Priamustól. Becsét legálabb négyszáz pengővel
435 13| fogadott el, de a leghíresebb bécsi kereskedők váltóit is visszautasítá.~
436 7 | csalálmai után át kell esni a becsszomjén is, különben mindig marad
437 4 | jelleműekkel, ha különben becsülésre méltók, úgy bánt, mint Mohamed
438 2 | rövid idő alatt nemcsak a becsület megmentve, a hitel visszaállítva
439 12| botrányt gyanítani. Nőm becsülete mindenek fölött. Arról a
440 9 | gyanút ne ébresszen, s a becsületes Jágókat leghamarább a nők
441 11| gúnyolja...~A várás!~Midőn a nő becsületét, házi boldogságát, vagyonát
442 11| forgott már párbajokban s becsülettel. De mégis most contenance-ából
443 2 | hallá, hogy Coraninit csak becsüli.~S melyiket ámítá Sarolta?
444 2 | nemcsak szereti őt, mert becsülnie kell, hanem szerelmes bele,
445 4 | hévmérő hányadik fokára becsülöd? - tudakolta Sarolta gyermeteg
446 3 | hallgatott, s az új változásba beélte magát. A cselédek sem beszéltek
447 13| homlokán, szeme körül s beesett arcán.~Fekete haja szürkülni
448 4 | vadregényesnek, a kis helységet befogadó völgyben pedig derültnek,
449 4 | érzé, bár nem értelmezte befolyását, mert keblére vonta nejét,
450 9 | Micsoda finom kérdés van begyedben? - szólt Oszkár Taszilóhoz
451 5 | sorompóin, meghiúsítja mind a begyeskedés, mind a ranggőg céljait.~
452 7 | kokettériájával egészen behálózta Romvayt. Magaviselete már
453 3 | rajlottak keblében, az őszi idők behatásait érzé idegein. Ruhája neszét,
454 3 | Kéjtelt mozdulatai, ingerdús, beható s egy kevéssé bizarr szépsége,
455 4 | sugárzókat, a hőn epedőket - behinteni, s aztán a magányba rohanni,
456 2 | félszemét tíz évig tartotta behunyva. Ő többé ily merészségre
457 5 | változtatással tündérországnak is beillenék - jegyzé meg Romvay.~- Keressük
458 13| a költők ábrándképének beillettél, a legfőbb hatalom és a
459 11| botrányossá tette volna, de beírattam nevemet a vadászok és idomárok
460 7 | lóháton ne kergesse a rókákat. Béke a nemes lord hamvaira!~-
461 2 | kastélya állott, hegyektől vala bekerítve, s ezeknek kékellő pontjai
462 7 | Az idő haladott, az éj beköszöntött.~És a sport emberei, mint
463 13| fetrengés hivatásunk!~Sarolta belátni vélte, hogy bármit hibázott
464 2 | becsülnie kell, hanem szerelmes bele, hő szívvel, vágyó érzékekkel,
465 11| tanúk nélkül láthassalak, beleegyeztél, hogy lábaid előtt önthessem
466 13| csengettyű-zsinór adott a férj belépésére alkalmat! Szent ég, mennyi
467 8 | és nemcsak örömével, de beleplezett bánatával együtt, s azon
468 5 | hangot szigorral követni, a bemutatásoknál a társalgásnál a szaloni
469 4 | szíves fölkeresést.~A férj őt bemutatta nejének.~Sarolta elmés,
470 4 | nő, már ismerem őt, mert bemutatták; lehet, hogy házához még
471 3 | Romvay Pestre érkezett. Én bemutattam őt rokonomnak, ki gyengülő
472 4 | arszlánok versenyzének magukat bemutattatni: Romvay, Júlia grófnővel -
473 3 | Virginie Adolfnak, ki nála bemutatva sem vala, majdnem karjai
474 7 | támadt, melyet künn s később benn hosszasan folytattak, míg
475 6 | eretnek, ki igaz hitedet bennem már veszteni kezded! - sóhajtá
476 1 | hatni és fényleni, némi benső elégtétellel látta, hogy
477 8 | felelt ez zavarral, de bensőséggel.~- S mégis úgy tetszik,
478 6 | valék itthon!~Az első perc benyomása közt észrevétlenül összeszorította,
479 4 | hervadt japáni rózsa azon perc benyomásait őrzé, melyben Sarolta kibontott
480 9 | szónoklatokkal kísérék magának a beperlettnek, aztán rendes ügyvédének
481 5 | szív sebesen ver, s kopár bércekre, mely tamariska és harasztok
482 10| a hajóhidat kiszedték, a bérkocsisok gorombábbak, a kisgyerekek
483 5 | várt védelmet, s érette bérül teljes átengedést nyújtott.
484 8 | lehetett volna modoromból és beszédemből következtetni.~Sarolta vagy
485 2 | dallamaival a szél. S ha a beszédes természet, mely számára
486 5 | havasoknak, melyek a láthatárt beszegik, figyelemre méltóbb emlékei
487 12| Coraninivel udvariasan ne beszélgessen.~A tanyához közelítettek.~
488 4 | bizonyságául, mely a Róberttel beszélgetés közt elröppent időt akarta
489 4 | Sarolta oly nőkkel való beszélgetéseinél is észre vőn, kik őt alig
490 5 | mint próza helyett rímekben beszélgetni.~Hasztalan szeretnének némely
491 7 | barátnőimmel gondatlanságaikról beszélhessek. Pedig, hidd el, szeretem
492 13| szél, zúgni kezd. Vajon nem beszéli-e a lég: e nőért adtak pénzt...
493 9 | mulatni - fölszólított: beszélném rá önt jószágainak rendezésére,
494 3 | mindig derült, hódító és beszélő kinyomatot vetnek.~Saroltát
495 4 | tevékenysége okát büszkén beszélte el előbb a Regélő levelezőjének
496 4 | magasztaló lenni.~- Ugye, te ma beszéltél először vele - kérdé Róbert,
497 3 | De hisz azt már sokszor beszéltem el!... Férje csak egy hét
498 5 | vidékeken a mondákra és beszélyekre bő anyagot hagytak hátra
499 2 | lenni.~Úgyannyira, hogy beszélyünk kezdetekor már Budapest
500 4 | Sarolta elmés, szikrázó vala.~Beszínlő modorán nem csillámlott
|