1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2321
Fejezet
1 I | I. FEJEZET.~A megkésett elutazás.~- Nos,
2 I | Bourcart kapitány bosszúsan. - A Saint-Enochnak már a múlt
3 I | A Saint-Enochnak már a múlt hó végén indulnia kellett
4 I | hogy idején ott lehessen a déli tengereken... Már most
5 I | bizonyos, hogy az angolok és a jingók legyőznek bennünket!...
6 I | Elvadásszák orrunk elől a legszebb czethalakat!~-
7 I | mindig nem találta meg azt a két embert, a ki nélkül
8 I | találta meg azt a két embert, a ki nélkül nem indulhat el?~-
9 I | is indulnék nélküle, ha a törvény rám nem kényszerítené...~-
10 I | az egyik... bizonyára nem a kádár? - kérdezte Brunel
11 I | nem!... persze, hogy nem a kádár! - felelte Bourcart
12 I | mert kétezer hordóm fekszik a hajófenékben...~- Hát embere
13 I | volnánk, ha teljes lenne a létszám. De mondom: hiányzik
14 I | létszám. De mondom: hiányzik a kádár, meg az orvos... Ámbár
15 I | szívesen elengedném, ha a törvény nem követelné.~-
16 I | hát neki merne vágni a tengernek orvos nélkül?~-
17 I | furcsa! - szólt Brunel, a fejét csóválva.~- Pedig
18 I | könnyen érthető!... Mert a hordókon mindig akad valami
19 I | hamarabb, mint amúgy...~- De ha a törvény megkívánja, hogy
20 I | megkívánja, hogy orvos is legyen a hajón!~- Persze, hogy megkívánja! -
21 I | És éppen ez az oka, hogy a Saint-Enoch még mindig itt
22 I | ott kellene járnia valahol a Saint-Vincent-fok körül!~
23 I | Saint-Vincent-fok körül!~Ez a párbeszéd Bourcart kapitány
24 I | Brunel úr közt folyt le a havrei kikötő rakodópartján,
25 I | délelőtt tizenegy óra tájban.~A két férfi régi jó ismerős
26 I | vagy ötven éves ember, a három árboczos Saint-Enoch
27 I | Gyerekkora óta folyton a tengeren élt, végig próbálta
28 I | tengeren élt, végig próbálta a hajósmesterség keserves
29 I | hajósmesterség keserves iskoláját, s a hajós-suhancz nyomorúságától
30 I | résztulajdonosa is volt a Saint-Enoch nevű czetvadászhajónak.
31 I | Kitűnő, bátor tengerész volt, a kit tisztjei és legénysége
32 I | rajongón szerettek; mert a mily elszánt és hajthatatlan
33 I | mondhatni udvariasan bánt a legutolsó hajósinassal is.~
34 I | hajósinassal is.~Barátja, a kivel éppen beszélgetett,
35 I | úr volt, régi ismerőse, a kivel hajdan együtt vitorláztak
36 I | hajdan együtt vitorláztak a tengereken; de Brunel urat
37 I | Brunel urat már megviselték a viharok, a melyek elől biztos
38 I | már megviselték a viharok, a melyek elől biztos kikötőbe
39 I | azaz, révkalauz lett a havrei kikötőben.~Most mind
40 I | havrei kikötőben.~Most mind a ketten tovább sétáltak a
41 I | a ketten tovább sétáltak a rakodóparton a világító
42 I | sétáltak a rakodóparton a világító torony felé, s
43 I | irigyen, sóvárogva nézte azt a néhány vitorlás hajót, mely
44 I | néhány vitorlás hajót, mely a kedvező széllel és tengerapállyal
45 I | tengerapállyal lassan kifelé tartott a kikötőből.~- Ezeknek jó
46 I | csitítgatta őt Brunel úr. - Hisz a hajója rendben van, s ha
47 I | van, s ha megtalálta azt a két embert, a kire még szüksége
48 I | megtalálta azt a két embert, a kire még szüksége van, akár
49 I | megtaláltam!... De éppen az a baj, hogy nem találtam meg,
50 I | hamarjában?~- Hát Sinoquet, a régi hajó orvosa, nem lett
51 I | mozdulni se tud.~- Úgy látszik, a ködös, hideg tengeri levegő
52 I | orvos nem tengerésznek való. A Saint-Enochon nincs köd,
53 I | vagy köszvényem.~- Hát a kádár, Brulard-apó? - kérdezte
54 I | kapitány bosszúsan. - Megbénult a bal karja, s azt mondja,
55 I | karja, s azt mondja, hogy a lábait sem bírja mozdítani:
56 I | ön még azt mondja, hogy a Saint-Enochon nem lehet
57 I | orvosa is, kádárja is ebben a nyavalyában sínylődik!~Mielőtt
58 I | föltevés ellen, valaki, a ki mögötte jött, a nevén
59 I | valaki, a ki mögötte jött, a nevén szólította.~- Ah,
60 I | fogott második kapitányával, a ki a hajóról jött utána. -
61 I | második kapitányával, a ki a hajóról jött utána. - Mi
62 I | mert egy idegen kereste önt a hajón...~- Kádár?... vagy
63 I | sajnálta, hogy nem találta önt a hajón.~- Idős ember?~- Nem...
64 I | kedves kapitány, - felelte a révkalauz: - azt sejtem,
65 I | révkalauz: - azt sejtem, hogy ez a látogatás kirántja önt a
66 I | a látogatás kirántja önt a hínárból.~- Csak félig,
67 I | idegen orvos, vagy kádár!~A két kapitány elbúcsúzott
68 I | két kapitány elbúcsúzott a révkalauztól, és visszament
69 I | révkalauztól, és visszament a hajóra. Bourcart kapitány
70 I | kapitány lement szobájába, mely a hajó farában volt, úgy hogy
71 I | farában volt, úgy hogy ajtaja a kormány felé, ablakai pedig
72 I | kormány felé, ablakai pedig a hajó orra felé nyíltak.
73 I | Ott leült, újságot vett a kezébe, de nem tudott olvasni,
74 I | kölcsönösen köszöntötték egymást, a fiatalember így szólt:~-
75 I | fiatalember így szólt:~- Megtudtam a börzén, hogy a Saint-Enoch
76 I | Megtudtam a börzén, hogy a Saint-Enoch nem kelhet útra,
77 I | Filhiol, uram, - folytatta a fiatal ember. - Én Filhiol
78 I | kapitány élesen megnézte a fiatal orvost, kinek nyílt
79 I | iparos-család gyermeke, a ki, mielőtt a nagy tengerjáró
80 I | gyermeke, a ki, mielőtt a nagy tengerjáró postagőzösökre
81 I | postagőzösökre szegődnék el, a Saint-Enoch czetvadászhajón
82 I | czetvadászhajón szeretné megszokni a tengert, s azért választja
83 I | tengert, s azért választja ezt a hajót, mert mindjárt kezdetben
84 I | mindjárt kezdetben át akar esni a legnehezebb megpróbáltatásokon.~
85 I | legnehezebb megpróbáltatásokon.~A kapitánynak tetszett ez
86 I | kapitánynak tetszett ez a határozott, őszinte beszéd,
87 I | határozott, őszinte beszéd, a melyre ő is épp oly határozottan
88 I | ha jó véleményeket kapok, a miben nem kételkedem, akkor
89 I | akkor akár mindjárt holnap a hajóra jöhet. Meglátja,
90 I | fiatal barátom! - szólt a kapitány. - Így hát, ha
91 I | fürkészve: - utazott-e már ön a tengeren?~- Keveset, kapitány...
92 I | kapitány... Néhányszor átkeltem a La Manche-csatornán... De
93 I | mind rövid utak voltak.~- S a tengeri betegség?...~- Sohase
94 I | Bourcart kapitány habozva, - a mi életünk nagyon sanyarú,
95 I | Éppen azért választottam ezt a kezdetet.~- És ráadásul
96 I | kezdetet.~- És ráadásul a mi útjaink néha nagyon bizonytalanok
97 I | mikor térhetünk haza?~- A mikor, akkor, kapitány, -
98 I | akkor, kapitány, - felelte a fiatal orvos: - a fő az,
99 I | felelte a fiatal orvos: - a fő az, hogy a Saint-Enoch
100 I | fiatal orvos: - a fő az, hogy a Saint-Enoch visszahozza
101 I | visszahozza mind azokat, a kiket elvitt.~Ez a nyílt,
102 I | azokat, a kiket elvitt.~Ez a nyílt, bátor felelet annyira
103 I | rögtön melegen megszorította a fiatal orvos kezét.~- Uram, -
104 I | igaz szívből örülök ezen.~- A viszontlátásra tehát holnap, -
105 I | indulhatnánk, - felelte a kapitány, - s ha a kádáromnak
106 I | felelte a kapitány, - s ha a kádáromnak is találhatnék
107 I | mozdulni se tud... De nem a Saint-Enochon kapta ám ezt
108 I | Saint-Enochon kapta ám ezt a bajt! - tette hozzá élénken
109 I | bajt! - tette hozzá élénken a kapitány.~- Azt hiszem,
110 I | akarta megköszönni ennek a gondviselésszerű fiatal
111 I | Cabidoulin János Mária, a ki a Tournettes-utczában
112 I | Cabidoulin János Mária, a ki a Tournettes-utczában lakik?...~-
113 I | kolera pusztít ezek közt a kádárok közt?... Mind valamennyi
114 I | nyavalyás!~- No, ez csak a kezét vágta meg a szekerczével...
115 I | ez csak a kezét vágta meg a szekerczével... Igaz, hogy
116 I | hiszem, egészen olyan ember, a minő önnek kellene...~-
117 I | hiszem, hogy akadna kapitány, a ki föl merné venni a hajójára...~-
118 I | kapitány, a ki föl merné venni a hajójára...~- S ugyan miért?~-
119 I | S ugyan miért?~- Oh!... a mesterségét érti... járt
120 I | csúnya szájú vészmadár, a ki örökké bajt és szerencsétlenséget
121 I | hogy ez az utolsó útja, a melyből sohase tér meg többé,
122 I | Aztán, ha elkezd beszélni a tengeri szörnyetegekről,
123 I | tengeri szörnyetegekről, a melyekkel állítólag találkozott,
124 I | találkozott, vége-hossza nincs a rémes történeteknek... Nem,
125 I | Igaz... Ha ló nincs, jó a szamár is... De kettőn áll
126 I | szamár is... De kettőn áll a vásár... Tudom, hogy Cabidoulin
127 I | Cabidoulin már elbúcsúzott a tengertől... s ha én megfogadnám
128 I | tanácsolta az orvos.~A kapitány habozva, tűnődve
129 I | szobájában; meg-megállt, csóválta a fejét, fontolgatta a dolgot,
130 I | csóválta a fejét, fontolgatta a dolgot, s kelletlenül vonogatta
131 I | s kelletlenül vonogatta a vállát, mintha fáznék a
132 I | a vállát, mintha fáznék a dologtól. De végre úgy látszott,
133 I | minden aggodalmán győzött a vágy, hogy minél előbb indulhasson,
134 I | csak ímmel-ámmal forgatta a hordót. Izmos, zömök ember
135 I | valóban volt. Mihelyt meglátta a kapitányt, a kit már régebbről
136 I | Mihelyt meglátta a kapitányt, a kit már régebbről ismert,
137 I | mindjárt lekapta fejéről a prémes sipkáját s félig
138 I | kiáltott föl:~- Ejhaj! Hát a Saint-Enoch még mindig itt
139 I | még mindig itt vesztegel a kikötőben, akár csak a sarki
140 I | vesztegel a kikötőben, akár csak a sarki jég fogta volna meg?~-
141 I | hajón még egyet fordulni a Csöndes-tengeren?~- No,
142 I | vártam, kapitány! - felelte a kádár, fejét csóválva. -
143 I | Cabidoulin mester, - vágott közbe a kapitány: - hát itt akar
144 I | hát itt akar megpenészedni a városban, mint a vén, rozzant
145 I | megpenészedni a városban, mint a vén, rozzant hajók, a melyeket
146 I | mint a vén, rozzant hajók, a melyeket leszerelnek és
147 I | leszerelnek és kihúznak a partra?~- Húzza föl a vasmacskát,
148 I | kihúznak a partra?~- Húzza föl a vasmacskát, Cabidoulin mester! -
149 I | húzza föl és vágjon neki a tengernek!~Cabidoulin János
150 I | bozontos szemöldökeit, hogy a homloka csupa ráncz lett,
151 I | úr... Van egy rögeszmém, a mely folyton gyötört és
152 I | hogy addig-addig járom a tengert, míg végre is bele
153 I | bele fulladok! Tudom, hogy a Saint-Enochnak jeles kapitánya
154 I | jeles kapitánya van... jó a legénysége... most már lesz
155 I | elmennék vele, olyan baj érne, a mi még sohasem ért...~-
156 I | kapitány.~- Pedig úgy van, a hogy mondtam, - erősködött
157 I | nyugodtan morzsolom le életemet a szárazföldön.~- Csupa képzelődés! -
158 I | elsüllyedne, s minden hajós a tengerbe fúlna!~- Én csak
159 I | beszélek; - nyakaskodott a kádár; - és ismétlem, semmi
160 I | egész világot... Láttam a jéghegyeket, zátonyokat,
161 I | zátonyokat, szigeteket, a fókákat, rozmárokat, bálnákat...~-
162 I | Nos, ugyan mit?~- Azt, a mit még sohasem láttam...
163 I | tengeri szörnyeteget... a rettenetes tengeri kígyót...~-
164 I | Én mindent elolvastam, a mit erről az állítólagos
165 I | hiszi el az orvosnak. Mind a mellett, midőn Bourcart
166 I | unszolta, hogy szegődjék el a Saint-Enochra, lassankint
167 I | lassankint hajlani kezdett a szóra és félóra múlva már
168 I | félóra múlva már parolázott a kapitánnyal, estére pedig
169 I | fölczipelte czók-mókját a hajó födélzetére. Most aztán
170 II | II. FEJEZET.~A «Saint-Enoch».~Másnap, november
171 II | Másnap, november 7-ikén, a Saint-Enoch fölszedte vasmacskáit,
172 II | fölszedte vasmacskáit, s a Hercules gőzös kivontatta
173 II | Hercules gőzös kivontatta a kikötőből a nyílt tengerre.
174 II | gőzös kivontatta a kikötőből a nyílt tengerre. Az idő meglehetős
175 II | délnyugati szél paskolta a hullámokat és űzte-hajtotta
176 II | és űzte-hajtotta az égen a sötét föllegeket.~Bourcart
177 II | s megvolt rajta minden, a mi a fáradságos és veszedelmes
178 II | megvolt rajta minden, a mi a fáradságos és veszedelmes
179 II | könnyedén és büszkén tánczolt a habokon, mint mikor első
180 II | mikor első útjára indult.~A három karcsú árbocz két
181 II | pedig két nagy tat-vitorla; a hajó orrától az első árbocz
182 II | kifeszített kötélre, valamint a két árbocz közé két-két
183 II | volt szilárdan odakötözve a hajó oldalpárkányához, a
184 II | a hajó oldalpárkányához, a két kapitány és a két hadnagy
185 II | oldalpárkányához, a két kapitány és a két hadnagy számára; négy
186 II | hadnagy számára; négy másik, a tartalék-csónakok, a hajó-híd
187 II | másik, a tartalék-csónakok, a hajó-híd oldalán függött.
188 II | hajó-híd oldalán függött. A két első árbocz közt állították
189 II | árbocz közt állították föl a nagy katlant, a melyben
190 II | állították föl a nagy katlant, a melyben majd kiolvasztják
191 II | melyben majd kiolvasztják a halzsírt, a megölt czetek
192 II | kiolvasztják a halzsírt, a megölt czetek szalonnájából.~
193 II | megölt czetek szalonnájából.~A Saint-Enoch összes legénysége
194 II | Coquebert az első, Allotte a második hadnagy, Filhiol
195 II | Filhiol az orvos, Ollive a vitorlamester, Ferut a hajó-ács,
196 II | Ollive a vitorlamester, Ferut a hajó-ács, Cabidoulin a kádár,
197 II | Ferut a hajó-ács, Cabidoulin a kádár, Thomas a hajókovács,
198 II | Cabidoulin a kádár, Thomas a hajókovács, négy szigonyos,
199 II | kormányos, 11 hajóslegény, a szakács és a számadó-tiszt,
200 II | hajóslegény, a szakács és a számadó-tiszt, a ki az élelemről
201 II | szakács és a számadó-tiszt, a ki az élelemről gondoskodott.~
202 II | élelemről gondoskodott.~A tisztek már mind régóta
203 II | már mind régóta szolgáltak a hajón és jó barátok voltak.
204 II | hajón és jó barátok voltak. A mesterségét mindegyik kitűnően
205 II | és szerette is: különösen a két hadnagy, Coquebert és
206 II | folyton vetekedett egymással a czetek üldözésében, úgy
207 II | őket visszatartania, hogy a kész veszedelembe ne rohanjanak.~
208 II | rohanjanak.~Ollive Mathurin, a vitorlamester s egyúttal
209 II | vitorlamester s egyúttal a legénység feje, zömök, de
210 II | tengerész volt: úgy tűrte a hajós-mesterséggel járó
211 II | volt Cabidoulin mesternek, a kivel sokat utazott együtt
212 II | bogarát, s ezért, mikor a kádár a hajóra hozta zsákját,
213 II | s ezért, mikor a kádár a hajóra hozta zsákját, első
214 II | kerekedett tánczolni?~- A mint látod.~- S még mindig
215 II | látod.~- S még mindig az a rögeszméd, hogy rossz vége
216 II | nagyon rossz vége! - felelte a kádár.~- De azokat a bolond
217 II | felelte a kádár.~- De azokat a bolond meséket csak elfelejtetted
218 II | elfelejtetted már? - ingerkedett a vitorlamester tovább.~-
219 II | fogod velük ijesztgetni a legénységet?~- Aztán miért
220 II | Aztán miért ne? - kérdezte a kádár daczosan.~- Hát csak
221 II | Hát csak azért, - felelte a vitorlamester, megveregetve
222 II | igazam volt! - vágott közbe a kádár diadalmasan, és kihívóan
223 II | mérte végig Ollive mestert.~A Saint-Enoch tehát szép lassan
224 II | szép lassan ment lefelé a Szajnán, s miután a vontató
225 II | lefelé a Szajnán, s miután a vontató gőzös kötelét eleresztette,
226 II | gőzös kötelét eleresztette, a révkalauz vezetése mellett
227 II | mellett három napig lavírozott a folyamon; akkor, La Hougueban
228 II | La Hougueban partra tette a révkalauzt, s fölhasználva
229 II | révkalauzt, s fölhasználva a kedvező szelet, minden vitorláját
230 II | vitorláját kifeszítve nekivágott a La Manche-csatornának.~-
231 II | dörzsölve Filhiol orvosnak, a ki vele sétálgatott a hajó
232 II | orvosnak, a ki vele sétálgatott a hajó tatján. - Úgy látszik,
233 II | csak nyugtával dicsérhetjük a napot: de mégis úgy sejtem,
234 II | oly jól fog végződni, mint a hogy kezdődött.~- Ez minden
235 II | vajjon nem késtünk-e el már a Csöndes-tengeri czetvadászatról?~-
236 II | Atlanti-óczeánban, még mielőtt a Jó-reménység-fokot megkerülnők,
237 II | Bourcart kapitány mindjárt a második héten kiszabta az
238 II | héten kiszabta az őrséget a legénységre: két ember folyton
239 II | szakadatlanul vizsgálta a szemhatárt. Fölszerelték
240 II | szemhatárt. Fölszerelték a csónakokat is, hogy alkalomadtán,
241 II | leereszthessék és üldözhessék rajtuk a czeteket.~E közben kiértek
242 II | czeteket.~E közben kiértek a La Manche-csatornából s
243 II | La Manche-csatornából s a kapitány nyugat felé fordította
244 II | kapitány nyugat felé fordította a hajó orrát, hogy megkerüljék
245 II | Francziaország legszélső pontja, a melyet Bourcart kapitány
246 II | Filhiol orvos vágyódva néztek, a míg csak le nem tűnt a szemhatárról.~-
247 II | a míg csak le nem tűnt a szemhatárról.~- A viszontlátásra! -
248 II | nem tűnt a szemhatárról.~- A viszontlátásra! - kiáltott
249 II | viszontlátásra! - kiáltott föl a kapitány.~- A viszontlátásra! -
250 II | kiáltott föl a kapitány.~- A viszontlátásra! - ismételte
251 II | szorongva kérdezte magában: - A viszontlátásra?... de mikor?...
252 II | évek múlva, - Vagy... soha!~A szél állandóan éjszak-keletről
253 II | éjszaknyugati partjának hajtotta a hajót. A tisztek mind jókedvűek
254 II | partjának hajtotta a hajót. A tisztek mind jókedvűek voltak,
255 II | után élénken társalogtak a hajó kis szalonjában.~-
256 II | jegyezte meg Heurtaux, a második kapitány.~- Oh,
257 II | lavírozni, míg eljön érte a halál... Ez volt a kedvencz
258 II | érte a halál... Ez volt a kedvencz szavajárása.~-
259 II | felelte Bourcart kapitány: - a fő az, hogy itt van a hajón...
260 II | a fő az, hogy itt van a hajón... Elég bajunk volt
261 II | Azt mondta, hogy megunta a hajózást, hogy addig jár
262 II | hajózást, hogy addig jár a korsó a kútra, míg eltörik...
263 II | hogy addig jár a korsó a kútra, míg eltörik... Hisz
264 II | Hisz önök is tudják már a jó ember litániáját!...
265 II | mindent látott és tapasztalt, a mit a tengeren látni és
266 II | látott és tapasztalt, a mit a tengeren látni és tapasztalni
267 II | közbe Allotte hadnagy: - a tenger oly végtelen, oly
268 II | De hát mi nem félünk a holnaptól, mert a Saint-Enoch
269 II | félünk a holnaptól, mert a Saint-Enoch oly kipróbált
270 II | szivarra gyújtva, folytatta:~- A fő az, hogy elég czetet
271 II | színültig megtölthessük a Saint-Enoch összes hordait
272 II | összes hordait halzsírral. A többi aztán magától jön,
273 II | Úgy van! - helyeseltek a tisztek és Filhiol orvos...
274 II | mély meggyőződéssel beszélt a kapitány.~Az utazás kedvező
275 II | kedvező és kellemes volt. A Saint-Enoch, megkerülvén
276 II | Mindenki elégedett volt a hajón, csak a tisztek csodálkoztak
277 II | elégedett volt a hajón, csak a tisztek csodálkoztak kissé,
278 II | roppant messzire bukkantak föl a hajótól, hogy üldözésükre
279 II | folytatni az utat azok felé a tengerek felé, a hol gyakoribb
280 II | azok felé a tengerek felé, a hol gyakoribb a czet, mint
281 II | tengerek felé, a hol gyakoribb a czet, mint például Új-Zeeland
282 II | Új-Zeeland környékén, vagy a Csöndes-tenger éjszaki részeiben.~
283 II | hosszú úton lehet eljutni a Csöndes-óczeánba; vagy a
284 II | a Csöndes-óczeánba; vagy a Jó-reménység-fokát, Afrika
285 II | legdélibb csúcsát, vagy a Horn-fokot, Dél-Amerika
286 II | pontját kell megkerülni. A Horn-fok megkerülése azonban
287 II | fölötte veszedelmes, mert ezen a tájon örökös viharok dühöngenek,
288 II | viharok dühöngenek, s csak a gőzösöknek könnyű megtalálni
289 II | könnyű megtalálni és követni a Magellán-csatorna kanyargós
290 II | veszedelemmel fenyegetik a vitorlásokat.~Ezért sokkal
291 II | és biztosabb megkerülni a Jó-reménység-fokot, átszelni
292 II | átszelni az Indiai-óczeánt és a Déli-tengert, a hol az ausztráliai
293 II | Indiai-óczeánt és a Déli-tengert, a hol az ausztráliai partok
294 II | kapitány is; s mihelyt túl volt a Zöldfoki-szigeteken, rögtön
295 II | Szent-Ilona-sziget felé tartott. A tenger «népes» volt ebben
296 II | alig múlt el nap, hogy a Saint-Enoch ne találkozott
297 II | tudott, legföljebb csak a franczia lobogót húzatta
298 II | franczia lobogót húzatta föl a hátsó árboczra s e száraz
299 II | árboczokon voltak és vizsgálták a szemhatárt: de hiába! A
300 II | a szemhatárt: de hiába! A bálnák csak nem mutatkoztak:
301 II | lejjebb délnek tanyáztak, a Jó-reménység-fokon túl.~-
302 II | Jó-reménység-fokon túl.~- Vigye a patvar, kapitány! - dörmögött
303 II | kár volt engem fölvennie a hajóra, hisz nincsen semmi
304 II | majd lesz! - biztatta őt a kapitány.~- Máskor tizével-húszával
305 II | tizével-húszával bukdácsoltak a czetek ezen a vidéken, -
306 II | bukdácsoltak a czetek ezen a vidéken, - folytatta a kádár,
307 II | ezen a vidéken, - folytatta a kádár, fejét csóválva: -
308 II | Ebben igaza volt. Valamikor a czetek, bálnák és busaszöketők
309 II | hevesen üldözte, pusztította a nagy tengeri emlősöket,
310 II | csöndesebb vidékre vonultak.~A Saint-Enoch őrei láttak
311 II | egész közel bukkant föl a hajó mellett: de éppen ez
312 II | mellett: de éppen ez volt a baj, mert megpillantván
313 II | baj, mert megpillantván a hajót, legott ismét a víz
314 II | megpillantván a hajót, legott ismét a víz alá bukott, s aztán
315 II | nagy utakat tudnak tenni a víz alatt mielőtt ismét
316 II | Deczember közepe táján a Saint-Enoch elérkezett a
317 II | a Saint-Enoch elérkezett a Jó-reménység-fokhoz. Bourcart
318 II | semmire, csak megkerülte a fokot és tovább vitorlázott.~
319 II | vitorlázott.~Diaz Bertalan, a ki először jutott el idáig,
320 II | nem hiába nevezte el ezt a fokot a «Viharok fokának»;
321 II | hiába nevezte el ezt a fokot a «Viharok fokának»; az év
322 II | orkánok korbácsolják föl a tengert itten, s a viharból
323 II | korbácsolják föl a tengert itten, s a viharból a Saint-Enochnak
324 II | tengert itten, s a viharból a Saint-Enochnak is kijutott.
325 II | kijutott. Három napig verte a szél és az eső, s a tenger
326 II | verte a szél és az eső, s a tenger háborgása csak akkor
327 II | szűnni valamicskét, mikor a hajó megvonult az Amszterdam-
328 II | Szent-Pál szigetek mögött.~A vitorlákat keresztbe feszítették
329 II | feszítették egymással, úgy hogy a hajó meglehetősen mozdulatlanul
330 II | meglehetősen mozdulatlanul ringott a vízen és Heurtaux kapitány
331 II | hadnagy csónakra szálltak s a partra mentek halászni.
332 II | Másnap tovább mentek, s a kedvező szél naponkint hetven-nyolczvan
333 III | Új-Zeeland keleti partja mentén.~A czetvadászok körülbelül
334 III | Ez idő szerint talán csak a Csöndes-óczeánban van több
335 III | egyetlen baj csak az, hogy a czetek nagyon szétszórtan
336 III | fölötte óvatosak, úgy hogy a hajók nehezen férhetnek
337 III | férhetnek közelükbe.~- Ha a szerencse kedvez, - magyarázta
338 III | legalább vannak itt kikötők a közelben, a hová bemenekülhetünk
339 III | itt kikötők a közelben, a hová bemenekülhetünk a vihar
340 III | a hová bemenekülhetünk a vihar elől?~- Persze, hogy
341 III | kedves doktor; csakhogy a bálnák nem jönnek ám utánunk
342 III | bálnák nem jönnek ám utánunk a kikötőbe! - nevetett a kapitány.~-
343 III | utánunk a kikötőbe! - nevetett a kapitány.~- S most egyelőre
344 III | horgonyt vetünk Akaroában: ez a legközelebbi és legbiztosabb
345 III | legközelebbi és legbiztosabb rév, a hová bármikor bemenekülhetünk,
346 III | bármikor bemenekülhetünk, ha a vihar hajt bennünket.~Február
347 III | bennünket.~Február 17-ikén a Saint-Enoch valóban be is
348 III | valóban be is fordult abba a kanyargós, magas domboktól
349 III | akaroai kikötőbe vezet. A parton itt-ott majorokat
350 III | majorokat lehetett látni s a dombok lejtőin tehenek,
351 III | déli tizenkét óra előtt a hajó megállt és horgonyt
352 III | közepén emelkedett.~Akaroa a Banks-félszigeten, az öböl
353 III | Három nemzet: az angolok, a francziák és a németek alapítottak
354 III | angolok, a francziák és a németek alapítottak ott
355 III | alapítottak ott gyarmatokat, míg a szemben fekvő bal parton,
356 III | emelkedő hegyek szegélyeztek, a bennszülött maorik laktak,
357 III | Bourcart kapitány pótolta a hiányt, a mi hajója készleteiben
358 III | kapitány pótolta a hiányt, a mi hajója készleteiben mutatkozott.
359 III | vizet vásárolt és hordatott a hajóra, magának pedig dohányt
360 III | fogytán volt. Aztán megengedte a legénységnek, hogy kimehessen
361 III | legénységnek, hogy kimehessen a partra, a városba, szétnézni.
362 III | hogy kimehessen a partra, a városba, szétnézni. Ez ugyan
363 III | Új-Zeelandban gyakori, hogy a hajók legénysége megszökik,
364 III | nagyon drágán megfizetik a munkást: - de Bourcart kapitány
365 III | szálig pontosan visszajöttek a hajóra.~Ötödnapra, miután
366 III | hajóra.~Ötödnapra, miután a hajó belsejét is gondosan
367 III | Bourcart kapitány fölhúzatta a vasmacskákat és ismét tengerre
368 III | tengerre szállt. Mialatt a hajó lassan ment a kanyargó
369 III | Mialatt a hajó lassan ment a kanyargó tenger-ágban, Filhiol
370 III | tenger-ágban, Filhiol orvosnak, a tiszteknek és a vitorlamesternek
371 III | orvosnak, a tiszteknek és a vitorlamesternek magyarázgatta
372 III | magyarázgatta terveit:~- Az a szándékom, - mondta, - hogy
373 III | Kalifornia partjain folytatjuk a vadászatot.~- De hátha már
374 III | Alig hiszem, - felelte a kapitány. - A bálnák ilyenkor
375 III | felelte a kapitány. - A bálnák ilyenkor már szöknek
376 III | szöknek éjszak felé...~- A hová szöknek, oda megyünk
377 III | sincs róla! - kiáltott föl a két hadnagy egyszerre.~-
378 III | Tehát ismétlem, - mondta a kapitány: - előbb itt próbálunk
379 III | hogy nagyon jól van! S ha a czetek éjszak felé szöknek,
380 III | utánuk megyünk, ha kell, a Behring-csatornáig is!~-
381 III | Ollive mester, - szólt a kapitány, megveregetve a
382 III | a kapitány, megveregetve a marczona tengerész vállát. -
383 III | Ah, ki törődik azzal a halálmadárral! - felelte
384 III | halálmadárral! - felelte a vitorlamester vállat vonva. -
385 III | Egyre fecseg, rémítgeti a legénységet ostoba meséivel:
386 III | vagy pedig kinevetjük.~- Ez a legokosabb, - hagyta helyben
387 III | legokosabb, - hagyta helyben a kapitány: - csak hadd beszéljen,
388 III | Délután két óra tájban, mikor a Saint-Enoch már vagy hat
389 III | úgy másfél mérföldnyire a hajótól.~Bourcart kapitány
390 III | azonnal keresztbe feszíttette a vitorlákat s a Saint-Enoch
391 III | feszíttette a vitorlákat s a Saint-Enoch megállt. Coquebert
392 III | megállt. Coquebert és Allotte, a két hadnagy, rögtön beültek
393 III | négy-négy evezőst vitt magával; a szigonyosok a csónak orrában
394 III | vitt magával; a szigonyosok a csónak orrában álltak, egy
395 III | álltak, egy matróz tartotta a szigony végére kötött zsineget,
396 III | végére kötött zsineget, a kormánynál pedig maguk a
397 III | a kormánynál pedig maguk a hadnagyok ültek.~A két csónak
398 III | maguk a hadnagyok ültek.~A két csónak halkan, óvatosan
399 III | halkan, óvatosan közeledett a bálnához, mely lomhán himbálózott
400 III | mely lomhán himbálózott a tenger színén. Majdnem egyszerre
401 III | hogy megszigonyozhatták: s a két veszedelmes fegyver
402 III | fegyver süvöltve szelte át a levegőt pár másodpercznyi
403 III | másodpercznyi időközben...~Mind a két szigony bal felén érte
404 III | két szigony bal felén érte a roppant állatot, mely irtózatos
405 III | villámgyorsan hasította a hullámokat. Coquebert hadnagy
406 III | hadnagy csónakja elmaradt; a szigony zsinegje összegabalyodott,
407 III | hadnagy tehát egyedül üldözte a bálnát, barátjának és vetélytársának
408 III | csekély keserűségére!~E közben a csónak, melyet a megsebzett
409 III | közben a csónak, melyet a megsebzett bálna a testébe
410 III | melyet a megsebzett bálna a testébe hajított szigony
411 III | sebességgel rohant, tánczolt a habokon. Ha a bálna víz
412 III | tánczolt a habokon. Ha a bálna víz alá bukott, gyorsan
413 III | gyorsan utána eresztették a zsineget, hogy le ne rántsa,
414 III | rántsa, vagy föl ne borítsa a csónakot; s ha aztán ismét
415 III | csónakot; s ha aztán ismét a fölszínre jött, megint rövidebbre
416 III | megint rövidebbre húzták a zsineget, hogy közelebb
417 III | fölbukik, Ducrest az egyik, én a másik lándzsát hajítjuk
418 III | rá...~- Helyes! - felelte a szigonyos, a ki a csónak
419 III | felelte a szigonyos, a ki a csónak orrában állva
420 III | felelte a szigonyos, a ki a csónak orrában állva leste
421 III | csónak orrában állva leste a prédát.~Mikor a bálna nem
422 III | állva leste a prédát.~Mikor a bálna nem messze tőlük ismét
423 III | messze tőlük ismét fölbukott, a zsinegnél fogva gyorsan
424 III | gyorsan közelebb húzták hozzá a csónakot, s a szigonyos
425 III | húzták hozzá a csónakot, s a szigonyos meg a hadnagy
426 III | csónakot, s a szigonyos meg a hadnagy bele vágták testébe
427 III | hadnagy bele vágták testébe a lándzsát. De, mivel semmi
428 III | részét nem sértették meg, a vízsugár, mit a bálna fellövellt
429 III | sértették meg, a vízsugár, mit a bálna fellövellt a levegőbe,
430 III | mit a bálna fellövellt a levegőbe, nem vörös volt,
431 III | hanem fehér, mint rendesen.~A sebzett állat még nagyobb
432 III | csónakja pedig mindenütt a nyomában.~A Saint-Enoch
433 III | pedig mindenütt a nyomában.~A Saint-Enoch födélzetén Bourcart
434 III | födélzetén Bourcart kapitány s a legénység lázas izgatottsággal
435 III | izgatottsággal követte nyomon a czetvadászat gyors fordulatait;
436 III | nem volt lehetetlen, hogy a menekülő bálna több mérföldnyire
437 III | vonszolja az üldöző csónakot, a kapitány lassankint az üldözők
438 III | gyorsasággal evezett szintén a czet felé, hogy segítségére
439 III | legyen Allotte hadnagynak, a ki szilaj szenvedéllyel
440 III | már látni lehetett, hogy a bálna kezd kimerülni. Ha
441 III | közelebb vontatta csónakját a bálnához, s ugyanakkor,
442 III | szintén közel férkőzött a prédához, a hadnagy belehajította
443 III | közel férkőzött a prédához, a hadnagy belehajította lándzsáját
444 III | szekercze-csapással majdnem tőből leszelte a bálna egyik úszóját. A sebesült
445 III | leszelte a bálna egyik úszóját. A sebesült állat villámgyorsan
446 III | mindjárt aztán ismét feljött a víz színére s oly hevesen
447 III | hevesen paskolta farkával a tengert, hogy a fölvert
448 III | farkával a tengert, hogy a fölvert hullámok majd fölfordították
449 III | hullámok majd fölfordították a csónakot. Végre magasra
450 III | vízsugár piros színű lett, a mi közeli végét jelentette.~
451 III | közeli végét jelentette.~A két csónak most gyorsan
452 III | csónak most gyorsan távozott a bálnától, a mely végső vonaglásában
453 III | gyorsan távozott a bálnától, a mely végső vonaglásában
454 III | roppant erővel verte, paskolta a habokat. Ha csak egy csapása
455 III | csak egy csapása éri is a csónakot, darabokra zúzza,
456 III | csónakot, darabokra zúzza, a benne levőkkel együtt. De
457 III | tartott; pár percz múlva a bálna megszűnt hánykolódni
458 III | és mozdulatlanul ringott a fölkorbácsolt hullámokon.~
459 III | hadnagyok visszaeveztek a hatalmas állathoz, a melyhez
460 III | visszaeveztek a hatalmas állathoz, a melyhez a Saint-Enoch is
461 III | hatalmas állathoz, a melyhez a Saint-Enoch is gyorsan közeledett.
462 III | közeledett. Négy óra tájban a hajó már csak puskalövésnyire
463 III | csak puskalövésnyire volt a bálnától, a melyet öt órára
464 III | puskalövésnyire volt a bálnától, a melyet öt órára már a hajóhoz
465 III | bálnától, a melyet öt órára már a hajóhoz vontattak s kötelekkel
466 III | kötöztek. Bourcart kapitány s a legénység ujjongó szerencsekívánatokkal
467 III | szerencsekívánatokkal fogadták a két hadnagyot, de volt is
468 III | hosszú, kerülete pedig, a mellúszói körül 12-15 méter,
469 III | 12-15 méter, súlya tehát a 70,000 kilogrammot is megütötte.~-
470 III | fogás volt! - dörzsölte a kezét Bourcart kapitány: -
471 III | Igaz bizony! - felelte a kádár elégedetten. - Mert
472 III | elégedetten. - Mert ebből a dögből, ha nem csalódom,
473 III | Majd holnap! - mondta a kapitány. - Ma már oly késő
474 III | hogy nem foghatunk hozzá a földarabolásához.~Az éjszaka
475 III | nélkül telt el. Alig kelt föl a nap, a legénység rögtön
476 III | el. Alig kelt föl a nap, a legénység rögtön hozzáfogott
477 III | legénység rögtön hozzáfogott a nehéz munkához. Először
478 III | lánczokkal kötözték meg a bálnát a mellúszói alatt
479 III | lánczokkal kötözték meg a bálnát a mellúszói alatt s kissé
480 III | alatt s kissé fölvontatták a vízből, a hajó-korlát magasságáig.
481 III | kissé fölvontatták a vízből, a hajó-korlát magasságáig.
482 III | magasságáig. Ekkor legelőbb a fejét darabolták föl négy
483 III | négy részre, s külön tették a szája elejét, melyben a
484 III | a szája elejét, melyben a bálna fogai, számra vagy
485 III | voltak: ezekből készül a halcsont.~Most egy rőf széles
486 III | darabokra hasogatták szét a bálna háját, melyet nagy
487 III | melyet nagy halmokba hánytak a hajó elején; aztán lassan-lassan
488 III | húsáról mind lehántották a háját és szalonnáját, melyet
489 III | melyet kiolvasztás végett a katlan körül hánytak össze.~
490 III | körül hánytak össze.~Miután a fejből kiszedték és megtisztították
491 III | kiszedték és megtisztították a fogakat, ezeket gondosan
492 III | ezeket gondosan elrakták a hajó hátulján: a czetvelőt,
493 III | elrakták a hajó hátulján: a czetvelőt, mely igen becses
494 III | patikaszer, szintén kiszedték a fejből, s a többi csontokat
495 III | szintén kiszedték a fejből, s a többi csontokat belehányták
496 III | többi csontokat belehányták a tengerbe.~Délután és másnap
497 III | Délután és másnap egész nap a halzsír kiolvasztásával
498 III | kiolvasztásával vesződtek. A darabokra vagdalt szalonnát
499 III | vagdalt szalonnát beledobták a katlanba, mely alatt tüzet
500 III | zsírt csatornákon vezették a készen tartott hordókba.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2321 |