Fejezet
1 I | kérdezte Brunel úr: - mi baja neki, hogy nem mehet
2 I | a hajóról jött utána. - Mi jó szél hozta önt erre?~-
3 I | Bourcart kapitány habozva, - a mi életünk nagyon sanyarú,
4 I | kezdetet.~- És ráadásul a mi útjaink néha nagyon bizonytalanok
5 I | mindhalálig...~- No, és mi az? - kérdezte Bourcart
6 I | vele, olyan baj érne, a mi még sohasem ért...~- Ugyan,
7 II | megvolt rajta minden, a mi a fáradságos és veszedelmes
8 II | ember sohasem tudhatja, mi vár rá holnap!~- Ez már
9 II | Bourcart kapitány. - De hát mi nem félünk a holnaptól,
10 III | kapitány pótolta a hiányt, a mi hajója készleteiben mutatkozott.
11 III | vízsugár piros színű lett, a mi közeli végét jelentette.~
12 III | bálna maga adott mindent, a mi a munkához kellett. A kiolvasztott
13 III | pasztékával és zamatos fügével, a mi tömérdek terem ezen a vidéken.~
14 IV | fölbontották a gyomrát, hogy mi van benne. Hát biz ott elég
15 IV | De most már, hogy láttuk, mi van benne, jó lesz visszadobni
16 IV | tonnája hétszáz frankba kerül. Mi ugyan finnyásabbak vagyunk,
17 IV | mérföldnyire Bostontól.~...Mi volt mind ebből igaz?...~
18 IV | Margit-öbölbe igyekszik, mint mi.~- Az meglehet, - felelte
19 V | esztendőben kétszer vadászhatik, a mi ritka szerencse. Valószínűleg
20 V | szigonyokkal: a neki vadult állatot mi sem tartóztathatta föl...~
21 VI | az, a mit tervezek...~- S mi lenne az?~- Hogy két hónap
22 VI | Coquebert hadnagy, - mert mi is éppen oda készülünk.~-
23 VI | Heurtaux kapitány, - de mi lehetett az oka?~- Azt nem
24 VI | zsákmányhoz jutni, a mikor mi elindultunk, már ő is készülődött
25 VI | tovább vadászik.~- Csak mi ne találkozzunk vele! -
26 VII | kimásztunk ebből a viharból is, mi?~- Nyugtával dicsérd a napot! -
27 VII | jóslataival, s ha volt valami, a mi bosszantotta a derék hajósokat,
28 VII | hirtelen fölkiáltott:~- Mi az amott nyugatra?~Mindnyájan
29 VII | valamit.~- Nézze meg, orvos, mi az? - szólt Bourcart kapitány,
30 VII | kanyargó szalagot.~- No, öreg: mi az? - kérdezte a vitorlamester
31 VII | azt akarom, hogy megtudjuk mi az.~- Menj velük te is! -
32 VII | a hajóhoz vontatja...~- Mi volt ez?... Ez a tengeri
33 VII | Saint-Enoch legénységével is, a mi a Fekinggel, mely 1844-ben
34 VIII| Filhiol orvos - s akkor mi már nem leszünk itt.~- Tudom,
35 VIII| Csúnya, ködös idő volt, a mi nem ritkaság nyárutó felé
36 VIII| este oda ér; de ha nem, mi itt várjuk, akármily későn
37 VIII| rejtélyes hullámzást... Mi okozhatta?... Aligha gőzös,
38 VIII| horkolásfélét is hallott, a mi éppen nem hasonlított a
39 VIII| hasznukat sem vehették.~Mi történhetett velük?... Miféle
40 IX | bőrét akarta megmenteni.~Mi volt az általános riadalom
41 IX | tengeri kígyó, akár nem: már mi csak utazunk!~- Csak aztán
42 IX | szólt a kádár halkan: - de a mi igaz, az igaz!... A tengeri
43 X | vad.~A két hajó tisztjei, mi alatt hajóik lassan vitorláztak
44 X | sértődve, - csak vigyázz, hogy mi is ne találkozzunk vele!~-
45 X | körül: majd fölvirrad a mi napunk is.~- Vagy örökre
46 X | vízre!~- Talán csak nem a mi prédánkat akarják elfogni? -
47 XI | A bálna a miénk... A mi szigonyunk érte előbb...~-
48 XI | lehetett s nem is láthatta, mi történik az elejtett bálna
49 XI | csak észre is venné, hogy mi történik. Ezért, midőn Stroke
50 XI | tisztjeitől meghallotta, hogy mi történt, csak ennyit mondott:~-
51 XI | az irtózatos lökéstől.~- Mi volt ez? - kiáltott föl
52 XII | FEJEZET.~A megfeneklés.~Mi történt?...~Senki sem tudta.
53 XII | Kuruli-szigetcsoportok közt... mi pedig ott vagyunk.~Ezzel
54 XII | több ez annál!~De hogy mi ez a «több», azt nem mondta
55 XII | szabadulhatunk innen!~- Mi az, öreg?...~- Semmi! -
56 XIII| mégis szerencsésebbek mint mi, - szólt az angol sóhajtva: -
57 XIV | becsülték másodperczenkint, a mi óránkint hatszázötvennyolcz
58 XIV | csöppet sem csodálkoznám, ha mi is hasonló tüneménynek volnánk
59 XIV | zúzza-tépi őket ízekre: mi lesz belőlük, ha valami
60 XV | mert a másikra nézni... Mi lesz most velük?... Itt
61 XV | önnek...~- Épp úgy, mint mi is megköszöntük Morris kapitánynak,
|