Fejezet

 1 I   |              a déli tengereken... Már most bizonyos, hogy az angolok
 2 I   |              egyre följebb, míg végre most, már vagy tíz év óta, nem
 3 I   |              lett a havrei kikötőben.~Most mind a ketten tovább sétáltak
 4 I   |             Uram, - mondta élénken, - most már hiszem, hogy ön velünk
 5 I   |           hogy csontig megsebezte, de most már semmi baja... Aztán
 6 I   |                Úgy van, öreg, - szólt most Bourcart kapitány. - Vagy
 7 I   |              nem jártam tengeren... s most azt akarná, hogy...~- Ugyan,
 8 I   |             van... jó a legénysége... most már lesz derék orvosa is:
 9 I   |       czók-mókját a hajó födélzetére. Most aztán már teljes volt Bourcart
10 II  |            sohasem esett benne kár, s most is épp oly könnyedén és
11 II  |       Cabidoulin mestert is.~- Én még most is csodálkozom, hogy Cabidoulin
12 II  |             erre az utazásra, - szólt most Coquebert hadnagy. - Tudom,
13 II  |           kedvencz szavajárása.~- Már most mindegy, - felelte Bourcart
14 II  |              kádár, fejét csóválva: - most pedig...~Ebben igaza volt.
15 II  |             pár napra Fokvárosban, de most nagyon sietett, s mivel
16 III |              nevetett a kapitány.~- S most egyelőre nem pihenünk meg
17 III |            lélegzete.~Allotte hadnagy most még közelebb vontatta csónakját
18 III |              jelentette.~A két csónak most gyorsan távozott a bálnától,
19 III |            ezekből készül a halcsont.~Most egy rőf széles és nyolcz-kilencz
20 III | Island-öbölben. Tudván, hogy a bálnák most már elköltöznek ezekből
21 IV  |               föl Filhiol orvos. - De most már, hogy láttuk, mi van
22 IV  |         Cabidoulin mester, - kérdezte most Bourcart kapitány: - aztán
23 IV  |            Cabidoulin mester, - szólt most Bourcart kapitány: - talán
24 IV  |           óvja tőlük a Saint-Enochot!~Most Filhiol orvos is megszólalt:~-
25 V   |            nem fogadta köszöntésüket; most, a mint közeledett feléjük,
26 V   |             másik három csónak is, és most mind a négy vad hajszát
27 V   |          második szigony a bálnára, s most már biztos volt a préda!...
28 V   |         kikötőjében, Victoriában. Ott most nagyon keresik a halzsírt,
29 VI  |       Heurtaux, megkötöttem az alkut! Most már csak a hordókat kell
30 VI  |              a többi hajók - kérdezte most Coquebert hadnagy - szerencsésebbek
31 VI  |               Bourcart kapitány. - És most csak még egyet szeretnék
32 VI  |              el ne felejtsem, - szólt most Bourcart kapitány; - hát
33 VII |               a vízen... ki mondhatná most még, hogy melyik kikötőbe
34 VII |            felelte a kádár bölcsen. - Most még nagyon is messzire vagyunk
35 VII |           szemét.~- Kapitány, - szólt most Allotte hadnagy, - próbáljuk
36 VII |      valószínűleg a tengeráramlattal. Most már jobban lehetett látni
37 VII |      emlegette a tengeri kígyót, hogy most már szinte még jobban félt
38 VII |               nézett egy ilyen algát.~Most aztán kitört Ollive mesterből
39 VIII|           vergődés nélkül fölfordult.~Most már csak oda kellett volna
40 VIII|        hadnagy, - szólt Heurtaux - ön most menjen vissza mindjárt Bourcart
41 VIII|            szeptember 30-ikán, - hogy most már nincs mit keresnünk
42 IX  |             menni?~- Miért ne?... ott most jó ára van a halzsírnak...
43 X   |               a tenger a czetektől, s most egyetlen eggyel sem találkozunk!~-
44 X   |              Allotte hadnagy dühösen.~Most már várniok kellett, míg
45 X   |              legényeit.~A busaszökető most megállt és nyugodtan himbálózott
46 XII |       föltevést.~Első gondja különben most az volt, hogy nem kapott-e
47 XII |         csónakban volt két matrózzal; most Heurtaux kapitány is lement
48 XIII|          Magam is ezt hiszem, - szólt most Bourcart kapitány.~- Mondja
49 XIII|              a tengeri kígyóról, hogy most már nem lehet kiverni fejükből
50 XIV |               vesztette félelmében, s most már nem volt egyetlen egy
51 XIV |               hajóhídon, a födélzeten most sem lehetett megállni, s
52 XIV |        jajdult föl Bourcart kapitány.~Most már oda volt utolsó reménye
53 XIV |        Bourcart kapitány is ismerte s most, hogy eszébe jutott, így
54 XIV |      Csöndes-tenger fenekén, s minket most az ettől okozott hullám
55 XIV |              a Behring-szoroson is, s most már bizonyára az Éjszaki-Jeges-tengerben
56 XIV |            Cabidoulin János Mária még most is szentül hitt a szörnyetegben,
57 XIV |            felelte a kádár konokul. - Most nem látni, mert elbujt...
58 XV  |              másikra nézni... Mi lesz most velük?... Itt állnak a Behring-szoros
59 XV  |        Behring-szoros partjain - mert most már nem kételkedhettek,
60 XV  |              tengeri kígyó históriája most már világos volt a két hadnagy