Fejezet

 1 I   | vendégét.~Tíz percz se telt el, mikor levezették hozzá az ismeretlen
 2 I   |      leszünk innen, s ki tudja, mikor térhetünk haza?~- A mikor,
 3 I   |       mikor térhetünk haza?~- A mikor, akkor, kapitány, - felelte
 4 I   |      öröme legott semmivé lett, mikor Filhiol orvos így szólt:~-
 5 II  |        tánczolt a habokon, mint mikor első útjára indult.~A három
 6 II  |        minden bogarát, s ezért, mikor a kádár a hajóra hozta zsákját,
 7 II  |         A viszontlátásra?... de mikor?... Talán csak évek múlva, -
 8 II  |     kezdett szűnni valamicskét, mikor a hajó megvonult az Amszterdam-
 9 III |         Délután két óra tájban, mikor a Saint-Enoch már vagy hat
10 III |   orrában állva leste a prédát.~Mikor a bálna nem messze tőlük
11 III |         bálnához, s ugyanakkor, mikor Coquebert csónakjából, mely
12 III |         kezdődött.~Másnap este, mikor a halzsír már mind szépen
13 IV  |        volt a hajó korlátjától, mikor a czápa ismét fölbukott
14 IV  |     kedve kerekedett, úgy, hogy mikor koczintott Ollive mesterrel,
15 IV  |   színéig, hogy majd felborult. Mikor ezt a kart levágták, más
16 IV  |    semmi esetre sem volt igaza, mikor azt hitte, hogy oly nagy
17 IV  |       mondta Bourcart kapitány, mikor a messzelátóval jól megnézte: -
18 V   |    akkor jönnek ebbe az öbölbe, mikor a nőstények megfiadzanak,
19 V   |         kérdezte Filhiol orvos, mikor egyedül maradtak.~- Azért,
20 V   |     szilaj hajtó-vadászat után, mikor a matrózok már csüggedni
21 V   |  vadászatot. Félhárom lehetett, mikor az első csónak szigonyosa
22 V   | Szerencsétlenségre éppen akkor, mikor a szigony süvöltve szelte
23 V   |   szerencsétlenség színhelyére, mikor a másik angol csónak. Segíteni
24 V   |     szótlanul fordultak vissza. Mikor este fával megrakodva visszatértek
25 VI  |       kapitánya igazat beszélt, mikor azt mondta, hogy a halzsírnak
26 VI  |    amabból a hordóból hiányzik. Mikor ezzel elkészült, még súlyosabb
27 VI  |      viszonzá Forth kapitány. - Mikor én elindultam, már a többiek
28 VI  |         vadászatra indulnak? És mikor?~- Már holnapután.~- Valóban
29 VI  |     tudott zsákmányhoz jutni, a mikor mi elindultunk, már ő is
30 VII |       bagoly Cabidoulinnek?~De, mikor a vihar egészen lecsöndesült
31 VIII|       történt.~Már alkonyodott, mikor odaértek s a tenger erősen
32 VIII|       leeresztette a horgonyt s mikor érezték, hogy feneket ért,
33 VIII|   bontogatta a vitorla-kötelet, mikor a visszafelé hátráló hajó
34 VIII|         hogy meddig mehetnek és mikor térjenek vissza, csak azt
35 VIII|        reggelig.~Egy délután, a mikor Heurtaux kapitány és Allotte
36 VIII|     hamar fáradni kezdett; majd mikor Allotte hadnagy teljes erejéből
37 IX  |        határozunk.~A legénység, mikor megtudta Bourcart kapitány
38 X   |     roppant nagy állat volt. De mikor a három csónak egészen oda
39 X   |   üldözést.~De, hat óra tájban, mikor a nap már hanyatlani kezdett,
40 XI  |       Majd találkozunk még!~- A mikor tetszik!~- Le az angolokkal! -
41 XI  |        pedig mindjárt az nap, a mikor kikötünk.~- Jó, jó! - dünnyögött
42 XI  |      szelték át a levegőt, mint mikor legvadabbul üvölt a vihar,
43 XI  |    farkával csapdosta volna!...~Mikor a Repton ismét fölbukott,
44 XI  |        hullám ismét fölkapta, s mikor másodszor is lezúdította
45 XII |         más volt a véleménye; s mikor látták, hogy Cabidoulin
46 XII |         a déli tengerdagályt, a mikor a magasabb vízállás is segíteni
47 XII |    várta a tengerdagály óráját. Mikor a habok halk locsogása jelezte,
48 XIII|      belemelegedtek a beszédbe, mikor Heurtaux kapitány hirtelen
49 XIII|    álmélkodva.~- Hiszem...~- És mikor?...~- Mihelyt a szörnyeteg
50 XIV |      hullámcsapás mind letépte, mikor a hajó nekilódult!~A Saint-Enoch
51 XV  |         senki sem panaszkodott. Mikor Bourcart kapitány jelt adott