Fejezet

 1 I   |               De ugyan, kapitány! - kiáltott föl Brunel úr: - hát neki
 2 I   |    ajánlhatnék önnek...~- Igazán? - kiáltott föl Bourcart kapitány örömmel.~
 3 I   |          bizalmasan félig kötekedve kiáltott föl:~- Ejhaj! Hát a Saint-Enoch
 4 I   |                hogy elszegődjem?! - kiáltott föl Cabidoulin mester meghökkenve.~-
 5 I   |           Ezt már irigylem öntől! - kiáltott föl Filhiol orvos.~- S tudja-e,
 6 II  | szemhatárról.~- A viszontlátásra! - kiáltott föl a kapitány.~- A viszontlátásra! -
 7 II  |            ugyan nem panaszkodom, - kiáltott föl Bourcart kapitány elégedetten: -
 8 III |        lehetne.~- Szó sincs róla! - kiáltott föl a két hadnagy egyszerre.~-
 9 III |              Vigyázz!... vigyázz! - kiáltott Allotte hadnagy. - Ha ismét
10 IV  |           ember a tengerbe esett! - kiáltott föl rögtön mellette dolgozó
11 IV  |           tenger szemetes ládája! - kiáltott föl Filhiol orvos. - De
12 IV  |       szörnyeteg?~- Hogy hiszi-e? - kiáltott közbe Ollive mester: - hisz
13 IV  |          csak találkoznánk velük! - kiáltott föl Coquebert hadnagy nevetve: -
14 IV  |             bizonyos, hogy angol! - kiáltott föl Allotte hadnagy: - mert
15 V   |     Becsületemre, ez jó gondolat! - kiáltott föl Bourcart kapitány: -
16 V   |          csónakba!... a csónakba! - kiáltott föl Heurtaux kapitány és
17 VI  |              akkor sokan leszünk! - kiáltott föl Coquebert hadnagy, -
18 VIII|             szemhatáron, meglepetve kiáltott föl:~- Nini!... Hát ez is
19 VIII|                Vigye el az ördög! - kiáltott föl Allotte hadnagy bosszúsan.~-
20 VIII|           mérföldnyire.~- Bálnák! - kiáltott föl a hadnagy.~Kétségtelen,
21 X   |            érve az állathoz, föl is kiáltott:~- No, ez ugyan meg nem
22 X   |               Na, ez legalább él! - kiáltott föl Allotte hadnagy ujjongva.~-
23 X   |  csobogással bukott föl.~- Utána! - kiáltott föl Heurtaux kapitány.~A
24 X   |     pillantottak meg.~- A Repton! - kiáltott föl Allotte hadnagy bámulva.~
25 X   |       meneküljön-e.~- Rajta fiúk! - kiáltott föl Heurtaux kapitány, -
26 XI  |        állatra mutatva.~- Elébük! - kiáltott föl Stroke kapitány; - nem
27 XI  |           lökéstől.~- Mi volt ez? - kiáltott föl Bourcart kapitány, fölrohanva
28 XI  |             hajót...~- Erre tart! - kiáltott föl Allotte hadnagy.~A legénység
29 XII |            az átkozott zátonyhoz! - kiáltott föl Ollive mester.~- Azért
30 XII |       födélzeten.~- Csönd legyen! - kiáltott rájuk Bourcart kapitány.~
31 XIII|          ilyen állatok nincsenek! - kiáltott föl az orvos.~- Miért ne
32 XIII|          valószínű, hogy az volt! - kiáltott közbe Allotte hadnagy.~-
33 XIII|        fölugrott.~- A hajó mozog! - kiáltott hevesen.~Halálos csönd lett.
34 XIII|  egyenesebbre állt...~- Libegünk! - kiáltott föl Allotte hadnagy.~A tisztek
35 XIII|     csónakok felé.~- Megálljatok! - kiáltott rájuk Bourcart kapitány
36 XIII|           vagy felelős mindenért! - kiáltott föl fogcsikorgatva.~- Én!...
37 XIV |           állítani.~- Ezer ördög! - kiáltott föl elkeseredve: - majd
38 XIV |     egyforma bőgést.~- Az árbocz! - kiáltott föl Ollive mester.~Mind
39 XIV |          van hát az a szörnyeteg? - kiáltott föl Ollive mester dühösen. -
40 XIV |         csonka főárboczra, rémülten kiáltott föl:~- Jéghegy előttünk!~