Fejezet

 1 I   |          nedvesség... jele, hogy én már húsz év óta folyton
 2 I   |          mehet önnel?~- Tudom is én! - viszonzá Bourcart kapitány
 3 I   |          nem sokára visszajön... Én meg elindultam ön után...~-
 4 I   |          Bourcart kapitány.~- Az én nevem Filhiol, uram, - folytatta
 5 I   |      folytatta a fiatal ember. - Én Filhiol orvos vagyok, s
 6 I   |         Cabidoulin mestert, mint én, aligha ajánlaná, hogy megfogadjam...
 7 I   |  elbúcsúzott a tengertől... s ha én megfogadnám is, ő nem szegődne
 8 I   |          az, Filhiol orvos úr?~- Én vagyok, - felelte az orvos: -
 9 I   |        hajós a tengerbe fúlna!~- Én csak magamról beszélek; -
10 I   |      kapitány.~- Nem is tréfálok én!... Csak semmi kedvem tengerre
11 I   |             Mert olyan nincs!... Én mindent elolvastam, a mit
12 II  |      kezdetén vagyunk.~- Oh, ezt én is tudom!... Sőt azt is
13 II  |          hajó kis szalonjában.~- Én ugyan nem panaszkodom, -
14 II  |         kapitány.~- Oh, nem csak én miattam! - védekezett Filhiol
15 II  |       jobban szükségük van, mint én reám!~- Ez már igaz, - hagyta
16 II  |         Cabidoulin mestert is.~- Én még most is csodálkozom,
17 III |      fölbukik, Ducrest az egyik, én a másik lándzsát hajítjuk
18 IV  |          sem találtak feneket.~- Én azt hittem, - felelte az
19 IV  |      csak 8600 méter.~Április 15-én a Saint-Enoch elérkezett
20 IV  |   Filhiol orvos is megszólalt:~- Én pedig tudom, hogy nincsenek.
21 IV  |       közbe Cabidoulin mester: - én ismertem egy matrózt, a
22 VI  |          Forth kapitány. - Mikor én elindultam, már a többiek
23 VI  |    kérdezte Bourcart kapitány.~- Én már elkéstem, - felelte
24 VI  |      fölötte gyorsan menekültek. Én csak azt mondom, hogy különös
25 VII |         A Saint-Enoch, július 19-én indult el a Victoria kikötőjéből,
26 VII |    czet-nyájról álmodozik?~- Nem én!... nem én! - szabadkozott
27 VII |      álmodozik?~- Nem én!... nem én! - szabadkozott Filhiol
28 VII |  messzire vagyunk hazulról!~- Ha én lennék a kapitány, - felelte
29 VII | panaszkodott többé.~Augusztus 21-én már láttak néhány vészmadarat
30 VIII|         keresnünk itten.~- Ez az én hitem is, - felelte a parancsnok: -
31 VIII|         haladt tovább. Október 4-én délután pedig szemben állt
32 IX  |        gyáva, maradjon otthon!~- Én nem vagyok gyáva, - szólt
33 XI  |    felelte a kádár: - se te, sem én nem isszuk azt meg...~-
34 XI  |         azt meg...~- Dehogy nem! Én már csak megiszom a részemet
35 XIII|     felelte az angol, - hanem az én legénységemet is.~- Tehát
36 XIII|      mélységbe...~- Na, ebben az én legénységem is egyetért
37 XIII|     szörnyeteg pusztította el... Én magam azonban nem hiszem
38 XIII|   kiáltott föl fogcsikorgatva.~- Én!... kapitány?...~Bourcart
39 XIV |         bizonyos, hogy se te, se én nem ihatjuk meg soha!~-
40 XV  |      bennünket a Saint-Enochra s én megköszöntem ezt önnek...~-